Szerintem az egyéni döntésért első sorban az egyén a felelős. A társadalom felelőssége abban áll, hogy ugyanarra a hibás koncepcióra épül a rendszer, amióta világ a világ. Ez pedig a javak felhalmozása és birtoklása. Tulajdonképpen történelmi kortól és földrajzi helytől függetlenül minden társadalom és gazdasági berendezkedés erre épül, ezt helyezi (vagy helyezte) a piramis csúcsára, mint végső célt. Ebből következően pedig minden más (beleértve az olyan fogalmakat is mint boldogság) ennek van alárendelve. Ennek persze van logikus oka, hiszen a civilizáció kezdetén a túlélés ezeken a materiális dolgokon múlt. Ma már lehetne másképp.

Mivel az egyén túlélési esélyét és szabadságfokát az általa birtokolt vagy megszerzett javak határozzák meg, ezért azok az emberi tulajdonságok fognak dominálni és fejlődni, amik ezt segítik elő. Ezt adjuk át generációról generációra. Egyfajta szociális evolúcióként az embert rákényszeríti a rendszer, hogy bármi áron érvényesítse a saját érdekeit és ebben legfőképp azok az emberi tulajdonságok segítenek leginkább, amiket amúgy erkölcsi szempontból megvetünk. (Ez az oka, hogy ahogy mész felfelé a társadalmi ranglistán, úgy növekszik a pszichopata, szociopata, gátlástalan, mindenen átgázoló, lelkiismeret nélküli emberek száma, mivel ezek a tulajdonságok roppant előnyösek a javakért vívott küzdelemben, így a top ligában már szinte csupa ilyen figura marad csak talpon, így aki oda akar bejutni, annak szintén hasonlóan "versenyképesnek" kell lennie.)

Amíg nem sikerül az emberiségnek teljesen más alapokra helyezni a társadalmi és gazdasági berendezkedését, addig ez nem fog megváltozni, a történelem folyamatosan ismételni fogja saját magát, csak a díszlet lesz mindig más hozzá, de a színdarab ugyanarról fog szólni.

Ugyanakkor az egyénekben vannak más emberi érzések is, empátia, lelkiismeret, erkölcsi normák stb. így sok emberben folyamatos belső harcot jelent, hogy összeegyeztesse a gyakorlati életet (élet-halól harc) azzal az élettel amit igazából élni szeretne és amiben boldog lehetne. A kettő általában nem fedi egymást. És szerintem itt jön a képbe a feszültség levezetése, a frusztráció, az alkohol, a drogok...

Pusztán elméletben ha egy gondolatkísérlet erejéig elképzelünk egy olyan rendszert, amiben mondjuk nem a javak birtoklása a cél, hanem mondjuk a tudományos fejlődés vagy az emberi boldogság, akkor idővel például a mohóság és kapzsiság is vissza fog szorulni, mert abban a rendszerben ezek a tulajdonságok nem fognak semmilyen előnyt adni, sőt akár hátrányosak is lehetnek, így vissza fognak fejlődni és más emberi tulajdonságok fognak dominálni.

Persze most rettentően leegyszerűsítettem (sarkítottam) a mondandómat, mivel ezt a témát szabatosan kifejteni meghaladná a komment mező kereteit, de könyv is lehet kevés lenne.

Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.