Hirdetés

2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#26) Cifu


Cifu
nagyúr

@sh4d0w: Szerintem ez mindenhol mindenre igaz. Tellerék 1941-ben éves szinten 6000 USD-t kaptak a nukleáris program beindítására, ami már akkor is röhejesen kevés volt.

Sőt, ha innen nézzük, a Manhattan-projekt, amelyet a világ legnagyobb fejlesztési programjának neveznek sokan még mindig, akkori árfolyamon kb. 2 milliárd dollárba került. Ami azonos volt a B-29 bombázógép kifejlesztését és gyártását tartalmazó programmal...

@Ashitaka Mintha túl sok program túl sok fejlesztés futott volna egyidőben,elegendő pénzforrás nélkül. Odaát az USA-ban nem hinném hogy ez volt a helyzet.

Ilyen szintű harcok inkább a korai időszakban (1950-es évek végétől kb. 1961-ig) akadtak, de más jelleggel - ott külön rakétaprogramja volt a US ARMY-nak, az USAF-nak, majd a US NAVY-nek, és közben volt még formálódó civil rakétaprogram is akadt. A lobbyharc megvolt ott is, tehát nyúzták egymást a törvényhozásban, ám azért a durva gáncsolások másképpen történtek. Ott civil űrprogram felett kb. 1960-tól teljhatalmat kapott James Webb. A tradicionális fejlesztés úgy nézett ki, hogy a megrendelő meghatározza a feltétellistát, amire a gyártók ajánlatokat tesznek, a megrendelő pedig kiválasztja a neki legmegfelelőbbet, és megépíti a tendernyertes azt. A NASA esetében ez csak félig működött így, ugyanis saját tervezőmérnökeik voltak, akik a tenderező cégek mellett alternatív terveket tettek le. A NASA pedig nagy általánosságban a saját terveit választotta. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az Apollo program esetében benyújtott három nagy cég egy-egy saját tervet - majd James Webb közölte, hogy ő a NASA saját tervét tartja jónak, ezek után pedig egyenként megállapodtak, hogy melyik részegységet melyik gyártó fogja legyártani a NASA tervei alapján.

Eközben a katonai projektek egész sora lett elkaszálva sorozatban: Dyna-Soar, Blue Gemini, MOL... az első és az utolsó már kitűzött start időpontokkal, személyzettel, félig-meddig kész rendszerekkel is bírt, mikor el lettek meszelve.

A civil projekteknél is voltak előrehaladott, majd elkaszált megoldások, a leginkább említésre méltó a nukleáris meghajtású űrbárka / Mars-űrhajó elképzelések voltak, a NERVA nukleáris-kémiai hajtómű gyakorlatilag 90%-ban készen volt, mikor szóltak, hogy arról ne álmodjanak, hogy most erre milliárdokat kapnak...

Az amerikai űrprogram sem szűkölködött pálfordulásokban. Az első fázisban mindenki letette a saját terveit, amik a NASA első igénylistáját kielégítették és amelyek eléggé eltérőek voltak, a maguk módján mindegyik cégé külön-külön innovációkat tartalmaztak. Majd jött Max Faget, a NASA emberes űrrepülését felügyelő főmérnök, és közölte, hogy a NASA milyen űrrepülőgépet szeretne (egyenes szárny, meredek, ballisztikus visszatérés, stb.), szóval tessék ilyen terveket csinálni. A gyártók nekiveselkedtek, és csináltak Faget útmutatásai alapján új terveket. Ekkor jött az USAF (mögött az akkor szénfekete titok NRO), hogy nekik nagyobb raktér kell, és nagyobb siklószám. Hát a tervezőirodák újfent áttervezték a saját verzióikat, vagy teljesen újakat készítettek. Csakhogy a költségvetés felől jött a ukáz, hogy felejtsék el az ilyen 25-50 milliárd dolláros fejlesztési terveket, 5 milliárd a plafon, ha nem megy, akkor keressenek más megoldást. Ekkor lett nagy tanácstalanság, mire Max Faget fogta az addig általában két különálló repülőgépre vonatkozó terveket (többé-kevésbé mint a Spirál esetében is - az egyik egy hordozógép, amely repülőgépként tér vissza, a másik maga az űrrepülőgép, ami az előbbi hátán megy fel), és közölte, hogy építsék az űrrepülőgépet egy gyorsítórakéta orrára vagy hátára, így az egyik drága repülőgép fejlesztését alapból meg lehet spórolni. A tervezőirodák továbbra is saját megoldásokat dolgoztak ki (pl. a Boeing a saját építésű Saturn V. első fokozatra szerelt szárnyakat, hogy repülőgépként visszatérhessen), mire a NASA 1972-ben közölte, hogy a saját számításai szerint a legjobb megoldás az űrrepülőgép alatt egy tartályban a hajtóanyag, annak két oldalán egy-egy szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta lesz, amit vissza is fognak hozni (érdekesség, hogy az eredeti javaslatokban egyszer használatos szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta VAGY újrahasználható folyékony hajtóanyagú gyorsító rakéta szerepelt, vagyis konkrétan sokadszorra menet közben változtattak azon, hogy mit is szeretnének valójában) - szóval a cégek szépen adjanak erre egy árajánlatot. És így született meg az űrrepülőgép-program végső formája...

@nalaca000: Örülnék neki, ha a cikk végére jutsz, akkor csinálnál egy-két összefoglaló grafikont, táblázatot, hogy mi is történt. Továbbá egy tárgymutatót, hogy milyen infót, melyik cikkben találunk. Nekem nagyban segítené az áttekintést.

Értem a kérést, de erre inkább két javaslatom lesz:

1.: Csinálok saját blogbejegyzést ide, amiben benne lesznek egy helyen a főbb adatok (a fontosabb személyek rövid leírása plusz egy fénykép).
2.: Ebben a bejegyzésben pedig lesznek táblázatok az időrendről, hogy mikor milyen programok futottak.

Lehet, hogy ha a XI. részt befejezem (remélhetőleg ma), akkor nekiállok egy ilyennek, és akkor a cikkek végén lesz egy rámutató link, ahol ezeket meg lehet találni.

[ Szerkesztve ]

Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.