Sok igazság van benne, aranyos tipizálás.
A helyesírás borrrrzasztó, és a szakdolgozat szó sem igazán reflektál a műfajára.
Sok igazság van benne, aranyos tipizálás.
A helyesírás borrrrzasztó, és a szakdolgozat szó sem igazán reflektál a műfajára.
(#3) Feruendios
Az írás talán azért érdekes mert 2003-ban készült maikor még nem létezett a WoW és az internet sem volt annyira elterjedt mint manapság éppen akkor kezdték bekötni mindenkihez, ahhoz képest egész aktuális képet add a mai állapotokról. Én nem adtam volna rá jelest
Sajnos mar nincs magyar billentyuzetem :(
(#4) Lalikiraly
Hii
Azért köffi. Igen tudom a helyesírással vannak gondok bene, folyamatosan javítom csak most is rohangálósban voltam. Hát biza ilyen régen volt már hogy megírtam ezt. Még szakközép negyedikben volt. Vagyis úgy mondom hogy a megírás az 2003 de 2004 ben volt a beadás...
Lalikirály nem szép ember; de Gavallér!!!
(#5) TheDragon007 válasza Lalikiraly (#4) üzenetére
Nem rossz írás, van benne egy kis tipizálás, de attól még szakközép 4.be elég.
A helyesírás hiánya sokat elvesz az élvezhetőségéből, az ilyenek mint:
gyüjtő szenvedély, béllyeggyüjtemény, edhésekhez, eredméneikkel, Enek és így tovább...
Azért ezekből piszok sokat felismer a Word és a Firefox magyar nyelvi csomagja is. Egy kicsit még tovább tagolni sem ártana. Szigorúan szerintem.
Számunkra egyértelmű, hogy a világon a magyar nők a legszebbek, de lássuk be, ezt minden nemzet így gondolja, de csak mi tudjuk, hogy nekünk van igazunk. -by Bocha
Szerintem a cikk írója kicsit pozitivabban látja a dolgokat, mint ami. A szenvedély az én véleményem szerint legalább 90%ban (meg merem kockáztatni a 100-at is) valamilyen frusztráciobol indul ki. Én azzal egy szinten egyetértek, hogy vannak olyan szenvedélyek, amiket a társadalom nem tud negatívan megítélni.
Példák:
-a sportolo: ha magát a sportot szeretné akkor szorakozásból lejárna néha gyakorolni, játszani stb. A legtöbb sportolo bizonyitani akar magának, a világnak hogy ő a legjobb.
-a munkamániás: nem lehet neki beszólni vagy erről lebeszélni, hisz pénzt keres. Probál a családján segíteni stb. Hátpersze... a legtöbb esetben ez egy menekülés a társadalom elől illetve méggyakoribb amit munkahelyemen is látok, hogy menekülés a feleség elől egy olyan modon amibe belekötni se lehet (nem ugy mint a kocsmázásba)
stb. ezt nap hosszat lehetne sorolni. Alapvetően nézzük meg, aki nagyon sokat elért az életében az nem a jóba született bele (vagy nagyon nagyon ritka).
A világban a hatalmat a sötét oldal szerzi meg mindig
(#7) Lalikiraly
huhh edward ez érdekes. Amm én pont arra számítottam, hogy sokan azt foglyák mondani, hogy borulátó a szöveg. Jó tudom elég kevés példával éltem, de ha azt nézzük, akkor minden egyes része több 10 oldal lehetne. Munkamánia hát ige, drogosok blablabla.
Namost szerintem a legroszabb ezek közül, az iszákosok. Pontosan tudom, ha valami akkor az taccsra tud vágni egy családot. Egyébként az én saját részemről értve ugye annyi a baj a cikkel, hogy részlettelen. Na de ha most nekiállnék példákkal és élethelyzetekkel dobálózni, azonnal hagynék helyet abbba, hogy ki egyetért vele ki nem. Érdekességképpen szántam.
Lalikirály nem szép ember; de Gavallér!!!
Bocs de nem tudok komment nélkül elmenni a munkamániás kijelentésed mellett.
A munkahelyeden biztos mindenki ilyen amit írsz, ezért általánosítasz.
Én ismerek olyat (én csak úgy hívom apu), aki nem azért melózik egész nap, hogy kibúvókat keressen, hogy miért nincs otthon, egyszerűbb oka van, ami itt Magyarországon sok helyen égető kérdés: a megélhetés
Tudom, mert már nem 1x voltam vele melózni (és most nem irodai munkára kell gondolni... )
fél6-ra hazaestünk, 6kor már mentünk maszekolni, 10-re haza, reggel 6kor meg irány a normál meló.
Pedig én se vagyok melómániás, minden porcikámmal ellenzem ezt az életet, szívesebben döglök itthon elhiheted.
A szerencsejátékra nagyon oda kéne figyelni, nyugaton évtizedek óta legalább akkora átok, mint az alkohol vagy a drog, csak nálunk nagy a hallgatás erről. USA-ban volt is nemrég valami vizsgálat, mert (legalábbis ez volt a gyanú) a szerencsejáték-ipar egyes "vezetői" olyan pszichológusi elemzéseket rendeltek meg, hogyan lehet embereket rávenni mindenféle szerencsejátékra. Azt hiszem, a legjobb példa erre Omar Shariff nevű színész, aki mindenét elveszítette, majd rávették(?), hogy adja a nevét valami új kártyajátékhoz. Szvsz ez ugyanakkora okádék, mint az alkohol, meg az alkoholista kihasználása...
Úgy vélem, a játékokkal kapcsolatba hozott agresszivitás nem azok jellege miatt van, hanem (általában) csapnivaló minőségük okán.
Szerintem te nem vagy tisztában a munkamániás fogalmával. A workoholic-ság szerintem ott kezdődik, amikor mondjuk nem veszed ki a fizetett szabidat se, és nem azért mert nem engedik, hanem mert, "Otthon mi a faszt csináljak?". Ha meg ne adj isten ragaszkodnak hozzá a cégnél, hogy ne legyen bent, akkor meg remote office-szal dolgozik otthonról. Ez ilyen, az ember szereti hasznosnak érezni magát. Van aki megnősül ehhez, meg gyereket csinál, más meg a munkahelyén éli ki ugyanezt. Mondjuk mázli, ha nincs mellette családja.
“Perfection is attained not when there is nothing more to add, but when there is nothing more to remove” Antoine de Saint-Exupéry
így van. ezzel egyetértek, de a végeredmény ugyanaz mint amit mondtam. frusztrál a világ hogy nincs pénzed ezért dolgozol. Különben ha ezt már felhoztad sok embert ismerek otthon aki már bőven jól él, de nem mer leállni a munkával, mert fél hogyha leáll és holnapután mégsincs munka akkor éhenhal. sajnos itt tart az ország.
Teszt A szenvedélyek