Mindenki ezt csinálja, aki tudja.
A monopolhelyzet evidensen emeli az árat, az erős verseny meg csökkenti.
Egyébként itt nem (csak) erről van szó.
A japán know how kifulladt, vagy pontosabban a fogyasztók az adott minőséget nem akarták megfizetni és emiatt nem érték meg az újabb fejlesztések. Az a minőségtöbblet, amit minden japán termék nyújtott komoly költségekbe/árba került. A 80-as évek elektronikai eszközei ezért mutatnak nagyobb innovációt a mai, végsőkig könnyített, nulla tartalékkal rendelkező termékeknél.
A mai embernek ez nem kell, mert a hosszútáv helyett a frissesség lett fontosabb. A "fejlődés" pedig úgy felgyorsult, hogy szinte évente újabb szabványok tömkelegének kell megfelelni minden eszköznek, amit sokszor a gyártók is csak lemaradva tudnak követni (pl. elmarad az alapos tesztelés).
A japán munkamorál, a japán néplélek (bár egyre kevésbé van ilyen), nem tud átállni a minőség helyetti dömpingre, míg a kínaiaknak ez könnyebben ment. (Ennek sokrétű okait most nem taglalnám.)
[ Szerkesztve ]