az a baj egyébként, hogy meglátásom szerint ha évi 50 milliárd dollárt adnának űrhajó fejlesztésre egy megfelelő tudós/mérnökcsapatnak akkor se érnének el jelentősen nagyobb sikereket mint az 1 milliárd dollár alatti budzséből dolgozó magáncégek. Ennek az az oka, hogy ismeretlen vizeken eveznek, nincs honnét meríteni (természet) és nincs honnét másolni/lopni.

Jelenleg a kutatásokra vár a technika világa, hogy valami újat fedezzenek fel, ami alapján új irányokba lehet tapogatózni. És ehhez nem végtelen pénz kell, hanem idő. 2 hasonló mérvű téma jutott eszembe:
- gravitációs hullámok: sikerült bizonyítani, kb meg határozza a csillagászat fejlődését a következő 30 évben
- hidegfúziós reaktor: hiába öntenék le ezt a projektet is csilliárdokkal, akkor is 20-30 év mire tökéletes lesz

Ahogy 30 éve a Holdraszállás is egy szerencsés bravúrsorozat volt, úgy most is a húr túlfeszítéses csodája lesz ha beindul az űrturizmus, neadj isten a Marsra szállás. Ezeknke az űrhajóknak köze nincs a filmes nagyszilárdságú/stabilitású űreszköeihez, hanem szinte bádogdobozok egy lassan égő bomba végén. Mindenki tudja, hogy egy borsószem nagyságú kavics katasztrófába tudja vinni bármelyik küldetést, ha az elég gyors.

Ennek ellenére tolni kell, és bizakodni. Inkább erre folyjon el a pénz mint Olimpiákra meg háborúkra, esetleg x-dik generációs vadászgépekre. Lehet, hogy ez az elavult rakétautazósdi közben sikerül felfedni vmi fizikai törvényszerűséget, ami végre lehetővé teszi, hogy a bádogdoboznál komolyabb szintű cuccok indulhassanak útnak.