Én öt és fél év alatt végeztem el a fősulit, ebből egy év egy nem szakmai tárgy miatt (20% alatti volt a sikeres vizsgák aránya akkoriban), egy félév azért, mert munka mellett nem tudtam megcsinálni a diplomamunkát, egy félév pedig azért, mert államvizsgán megbuktattak egy olyan tárgyból, amiben többet dolgoztam, több gyakorlatom volt már akkor benne, mint a vizsgáztatónak, csak 10 másodpercre (!!!) leblokkoltam és jóindulatúan le is csapott rá... Röhögve és megbukva jöttem ki. Szerintem én voltam az egyedüli, akinek nem sikerült, de jó kedve volt. Következöre jeles!
Na jó, az elején két félévet én linkeskedtem el...

Az utolsó két év alatt állandó munkahelyem volt, és nem kis előny egy friss diplomásnak a két év szakmai tapasztalat! (Bár azóta még nem váltottam, csak felmértem a helyzetet)

Amivel viszont szerencsém volt: olyan társaságba keveredtem, ahol nem volt divat az egymás háta mögötti kibeszélés, mindíg voltak, akik segítettek annak, akinek a szükség úgy hozta... A Barátaim albérlete egy szerencsés kis sziget volt a dzsungelben (Woodstock hangulattal).Ezek a barátságok a mai napig élnek!

A főiskolai időszakom első hónapjában összejöttem a egy lánnyal, akivel azóta is együtt vagyunk. (Immáron több, mint 7 éve).

Viszont utólag visszagondolva: napi fél óra - egy óra tanulással (a kötelező leckék + ZH-ra készülésen felül - ez főként a puskaírás volt) simán jelesre lehetett volna csinálni! Persze a szivatások kivételek, de ez túloldali emberi tényező.

[ Szerkesztve ]

"Önérzetem van, de hülye azért nem vagyok!"