Ehhez csak gratulálni tudok. Én könnyesre röhögtem magam, a barátnőm meg majdnem legurult a galériáról a nevetés miatt, mikor felolvastam neki.

Bár a trágyadombos beszorulás felhozott nekem is néhány emléket.
Egyszer ástam egy gödröt az udvar kellős közepére. Kb 1,5 m mély volt, meg 0,5m széles, fél napom ment rá, mert 1 műanyag kislapáttal csináltam. A szüleim folyamatosan mondták, hogy ne csináljam, mert beleesek, vagy beleszorulok. Nem hittem nekik, amíg tényleg bele nem csúsztam. A szélén térdeltem, és a gödörbe csúsztam úgy térdelve. Először próbálkoztam kimászni, majd kb fél óra szenvedés után, mikor már a házból is kezdtek kiszólni, hogy menjek be, kértem segítséget. Nem elég hogy fájt a lábam, mert rendesen beszolrultam és sikerült elnyomni, elzsibbasztani a lábam, de még rendesen ki is porolták a nadrágomat, úgy hogy én is benne voltam.

Visszatérve Döncikéhez. Mivel ha jól értelmezem, jelenleg hermetikusan el van vágva a a friss levegőtől, legalábbis a feje, azt az irrigátort csak fel kellene neki dugni a dunsztsba, hogy ne fulladjon meg szegény. Esetleg Vica hozhatna valami ízesített síkosítót, amit a nagyi érdeklődve kóstolgathat utánna.
Ja és Döncike mozgásterét lehetne korlátozni a lekvár ragasztóként történő felhasználásával.

[ Szerkesztve ]

Most kezdődjék a tánc! - mondta a papagáj és berepült a ventilátorba.