Van némi kapcsolatom az adatvédelem szakmai oldalával. Nem olyan régen egy több évtizede Európában élő kínai üzletemberrel volt szerencsém beszélgetni a témáról.
Bevallotta, hogy kb. 10 év kellett neki ahhoz, hogy ráérezzen arra, hogy mi a jó abban, hogy az európai kultúrában alapvetően a szerződések betartása a követendő modell.
Azt viszont nem tudta megérteni, hogy mi akarunk az adatvédelemmel. Azt még elfogadta, hogy a gazdasági értékű titkok miért fontosak, na de a magántitkok??? Teljes meggyőződéssel állította, hogy az államnak joga van mindenről tudnia, és hogy azt az állampolgárnak nincs joga eltitkolnia, és úgy általában senkinek nincs alapja arra, hogy panaszkodjon, ha a magánélete hirtelen közpréda lesz.
A titkosításhoz való jog már egy kicsit megfogta, de egyébként szent meggyőződéssel állította mindezt.
Ez ennyire kultúrafüggő. Maga az emberi élethez való jog is csak elég friss találmány...
MaCS
Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!