Én nem kívánom, hogy megbukjon a játék, igazából a filmekkel sincs különösebb bajom, a helyén kezelem őket. És nem is várom el, hogy minden játék Last of Us kaliberű sztorival meg grafikával rendelkezzen, egyszerűen unfair elvárás lenne. De az előző generációt idéző gameplay design azért szúrja a szemem 2020 végén.... És igen, hálátlan feladat ennyire sok és ennyire eltérő karaktereket egy játékba zsúfolni, de ez ne legyen már mentség... És az, hogy szuperhősös játék, nem zárja ki a jó sztorit (lásd: Arkham City, Spider-Man). Lehet velem van a baj, hogy többet vártam tőle, és nem nyűgöz le az, hogy Hulkkal csapkodhatom a levegőt, miközben felrobban körülöttem néhány autó...

Amúgy az első két mondatod remek témaindító. Én főként Single Player játékokkal játszok, de néha beszippant néhány multis cím, valamint az éves fifa adagom is megvan. Utóbbiakkal is remekül szórakozom, jóleső érzéssel tölt el, ha nyerek, vagy a nevem a scoreboard tetején van. De ezek csak az adott pillanatban szórakoztatnak, ahogy távolodunk az időben, egyre inkább egybemosódnak, elfelejtődnek ezek az élmények. Míg mondjuk a Last of Us számtalan jelenete, a Spec Ops The Line vége, vagy a Journey első végigjátszása olyan maradandó élményeket adott, amik mind a mai napig megmaradtak, és ugyanolyan hatást váltanak ki belőlem, mint anno (persze más játékokat is mondhattam volna). Én ezekért az élményekért szerettem meg a játékokat, és ugyan nem várom el minden játéktól, hogy ugyanilyen élményeket adjon, mégis, szerintem szükségesek ezek. Az interakciónak és a kreatív megoldásoknak köszönhetően véleményem szerint a játékok a legjobb közegek a történetmesélésre, sajnálnám, ha a jövőben eltűnnének a történet orientált single player játékok...