Dragon Quest XI - elkezdtem.

Egész őszintén, a fantasztikus látványvilága fogott meg ebben a játékban, semmit sem tudtam-tudok a sorozatról, de úgy éreztem, hogy ez kell nekem.

Meg is érkezett tegnap, el is kezdtem, beletettem az első két órát, az első tapasztalatok vegyesek. A világa fantasztikus. Annyira szép az a játék, és olyan bájos, ami nekem nagyon bejön. Mintha egy mesefilmet néznék, csak ennek most aktív részese lehetek.

Ami legelőször akasztott ki, az a játék zenéje. Valami elképesztő fülsértő, leginkább a régi hangkártyákból kisajtolt midi hangokra hasonlító förmedvény, egy óra játék után kénytelen voltam 0-ra levenni a zenét, különben konzolostul basztam volna ki a játékot.

Ami nem tetszik benne, az a harcrendszer. Mindig is utáltam a körökre osztott bohóckodást, a Persona 5-öt is ezért hagytam abba 40 óra után, mert a harc benne egyáltalán nem érdekelt, minden más viszont fantasztikus volt abban! Itt ráadásul azzal van megspékelve, hogy nagy szemű lufik meg gumimacik ellen (is) kell harcolni - nem lett a kedvencem. Még nem találtam meg azt az opciót benne, mint a Persona 5-ben, hogy magától nyomja le a harcokat a beavatkozásom nélkül, remélem van ilyen funkciója. Nagyon remélem.

A főhős némasága kiborító. Egyszerűen nem is értem, hogy a francba lehet úgy egy játékot megcsinálni, hogy a főhős egy árva mukkot nem szól?! A félszinkron miatt ugye sokat kell olvasni, ami azért fárasztja az agyat rendesen.

Számomra ez egy teljesen új világ és játékélmény, kíváncsi vagyok, meddig visz vele a lendület, valaki itt írta, hogy 100+ óra van a játékban.

Most azt érzem, hogy szívesen kapcsolom be és folytatom a játékot munka után, kíváncsi vagyok, meddig tart majd ki ez a lendület.