Nyah, most végeztem életem első Last Of Us élményével...

Spoiler nélküli vélemény.

Az a baj, hogy én értem, mit akar a játék, és el is éri, rendkívül nyomasztó, nagyon várok minden egyes napsütéses órát a szabadban, és nagyon jó a kémia is a szereplők között. Értem Joel, bírom Ellie-t, a kapcsolatok is tök jó ívben van megkomponálva, hatással van rám a világ is, értem a brutalitást, a szépséget, az emberi kapcsolatokat, a kilátástalanságot. Megrökönyödtet, olykor gyönyörködtet, de!

Egyáltalán nem szórakoztató ez a játék, elszívja a levegőt a játékos elől, és csak néha enged egy kicsit szabadon lélegezni, és ennek a kémiája okozza, hogy igazából nem is olyan jól kidolgozott MI-vel, viszonylag közepes harcrendszerrel, véleményes craftolási súlyozással, valamint az olykor repetitív feladatok mellett az ember végülis csettintsen az ujjával, hogy nahát, ez jó volt, mert a történet drámai, olykor fordulatos, és igen, érzelmes is.

Nekem ugyan nem kellett se zsepi, de még csak gombóc sem volt a torkomban (a Beyondnál néha megesett), de el tudom képzelni, hogy ha ezt a zombi éra kellős közepén játszom, akkor mennyire "állat" élmény lett volna. Így, 4 évvel utána ez a setting már eleve hordozott magában számomra egy kis unalmat.

Pont emiatt a setting miatt sajnos nem várom annyira a második részt. Jó volt ez, tetszett, de nincs benne a top5 játékélményeim közt... És ezt én sajnálom a legjobban, mert a legtöbb beszámoló ódákat zengett róla, de én sajnos nem tudok...

Babakék is never ever motherfuckin' DIE!