Új hozzászólás Aktív témák

• #59271 NoLF addikt fokukac #59265

  Új Válasz 2014-07-11 11:26:33 #59271

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  NoLF

  addikt

  válasz fokukac #59265 üzenetére

  oké, ilyen időjárás mellett a napi programomnak lőttek, így talán ráérek nagyjából megfogalmazni a döntésem hátterét (ámbár az eddig itthon töltött napok sűrűsége miatt a fejem igencsak húz még )

  szeptemberben 32 éves leszek, szüleim idén 60. fiatalkori balgaságomból adódóan (amiből sajnos még most is maradt bőven), sajnos nem sikerült semmilyen használható végzettségre szert tennem, így kvázi egy gimnáziumi érettségivel rendelkezem, amivel itthon is, máshol is csak a csodás kerek popsimat törölgethetem bőszen. 2002től (20 éves koromtól) folyamatosan dolgoztam itthon, bejártam megannyi területet, tapasztalatot gyűjtöttem, építettem a kapcsolati tőkémet, mert valahogy éreztem szerintem már akkor is, hogy hiába járok akárhány felsőoktatási intézménybe, annyira lusta vagyok tanulni, hogy ezer év, mire papírt szerzek. így aztán elvállaltam mindent, amihez elég voltam. 2,5 évig voltam takarékszövetkezeti ügyintéző (valuta/deviza, plusz pénztár). 14 nő mellett dolgoztam egyedüli pöcsösként, pompás képet kaptam a felnőtt kollegináimról, elég is volt egy idő után, mert bár engem szerettek és a seggem kinyalták, az egymás gyilkolását nem tudtam tovább nézni, plusz maga a meló is uncsi volt és nem éreztem benne a kihívást, nem is annyira érdekelt.
  műszaki kereskedelem iránya vonzott, s egy idő után elhelyeztkedtem egy helyi kerámiaipari cégnél, ahol a profilba illő gépek (s mint utóbb kiderült, minden más, nyersanyagok stb) kereskedelmével foglalkoztam. közben folyamatosan ment a fősuli, levelezőn, sok pénzért - mégis leszartam. a cég kicsi, mégis országos piacvezető, megfelelő szakemberekkel, úgyhogy nagyon sokat fejlődtem minden szempontból, s itt kellett elkezdenem végre használni az angol nyelvtudásom, ami szerencsére a nyelvérzékem, középiskolai tanárom, és érdeklődésem miatt elég jól ment. jártunk külföldre sokat kettecskén a főnökkel, s mindig én tolmácsoltam, a hosszú autóutak alatt pedig sokat tanultam az úrtól, plusz tárgyalás közben a kereskedelmi/tárgyalási technikáit is megismerhettem. ezidő alatt hétvégenként egy jóbarátommal évekig eljártunk lagziba felszolgálni, hisz ahhoz nem kellett képzettség, két tányért mindenki meg tud fogni és ki tud vinni az asztalra lerakni a részegeknek. míg más szombaton bulizni járt és verte el a lét, én 15-16 órákat dolgoztam megállás nélkül, ingyen ettem-ittam, sőt pár napra még a hűtőt is megtömtem a cuccokkal, amik maradtak, és úgymond dupla pénzt kerestem, hisz nem költöttem el buliban x összeget, hanem annál többet vittem haza vasárnap reggelente. egy idő után a rendezvényház főnöke igen megkedvelt, és más jellegű munkákra is elhívott, mert látta, hogy a vendéglátáshoz van némi fogalmam, plusz persze az idősebb kollegáktól rengeteg tapasztalatot szereztem.
  nem részletezett okok miatt azonban a határozott idejű szerződésem lejártával nem volt rám szüksége tovább a kerámiaipari cégnek, amit éreztem már jó ideje, s ekkor fogalmazódott meg bennem az angliai szerencsepróba gondolata, hiszen akkor egy 2,5 éves együttélős párkapcsolatom is véget ért, nem volt mi itt tartson mert a sulit leszartam, fűtött a kalandvágy és persze az értelmes mennyiségű pénzkereseti lehetőség. elintéztem önmagam mindent, nyilván csak vendéglátás jöhetett szóba. szerencsés/szerencsétlen mozzanat volt, mikoris pár nappal kiutazásom előtt megismertem itthon életem szerelmét, de mivel már minden le volt szervezve, nem volt visszaút. rettentő szenvedés következett heti 6 nap melóval, angolul nem beszélő mocskos szicíliaiakkal elszállásolva egy essexi kisvárosban, távol a családtól, barátoktól, remeteként, szerelemtől duzzadó testtel. fél évig ment, s pattantam haza lesz ami lesz alapon. felköltöztem a nagyfaluba a kislányhoz, aki egyetemista volt, kapcsolataim alapján szinte azonnal el tudtam helyezkedni egy városközponti első osztályú étteremben pincérként, ámbár a fine dining fogalma nem volt tiszta számomra, s persze rutinom sem, node a hely új volt, kellett az úgymond értelmes ember aki angolul is beszél a német gagyogás mellett, merthát turisták tették ki a vendégsereg kb. 75 %át. hosszú hónapok, sok meló és használható kereset mellett kiderült, hogy a hely egy pénzmosoda, és rohadtul nem arról szól, amit hirdettek az elején, elegem lett belőle. ismét jelentkeztem egy főiskolára, s ismét a műszaki kereskedelem irányába kezdtem kacsintgatni, el is helyezkedtem egy nyomtató/fénymásológépeket forgalmazó cégnél, miközben egy helyi kocsmában beugrós csaposként melóztam néha esténként. ingyensör, némi pénz, plusz amíg a csajszi este tanul, addig ne csak a számítógépet püföljem. a cég jó volt, érdekes volt a meló, ámbár nem igazán ment - leginkább miattam, nem részletezem. áttettek raktárba egy idő után, plusz viszonteladókkal kellett foglalkoznom, jó volt. a lé nem volt egetrengető, így a kocsma mellé felvettem egy másik beugrós állást is ismét egy elsőosztályú étterembe, ahova egy másik jó ismerősöm hívott. munka munka munka, pénz pénz pénz, tönkrement a szerelem. megbolondulás, élvhajhászás, önmagam rombolása következett, a melóhelyen is észrevehető volt a teljesítménycsökkenés, úgyhogy egy idő után megváltak tőlem, utóbb belegondolva jogosan, akkor persze nem éreztem ezt. nő és meló nélkül, papír nélkül, kilátástalan helyzetemben ismét anglia mellett döntöttem, s míg ezt intéztem, haverjaim cégében segédkeztem üzletet kötni, az országot járva.

  kijutottam, azonnal elhelyezkedtem, kecskeméti kint élő haverjaimnál volt szállás, minden klappolt. franchise étterem, állandó pörgés, 2 hónap alatt 10 kiló mínusz, a bankszámla meg kövéredett. az idő múlt, az agyam lágya nem nőtt be, pénzverés, buli, vandálkodás, kvázi alkoholizmus (a hajlam sajnos megvan, a sört 13 éves korom óta imádom). egy idő után megint ugrálás következett, máshova akartam menni melózni, ahol esetleg fejlődhetek is, közben mivel egyre több embert ismertem meg a világ minden tájáról, rájöttem, nem ártana kicsit szétnézni a világban, mi hol milyen, emberek, kultúrák, tájak, stb. így szépen a megkeresett lé lassan, de módszeresen el is lett verve. munkabeosztásom és egyéb okok miatt egyszerűen párkapcsolatra szert tenni lehetetlen küldetésnek bizonyult, s mivel mindig hosszú kapcsolataim voltak, az egyéjszakás kalandok nem vonzottak, bár persze sűrűn előfordult, mert mégiscsak vannak szükségleteim. sok helyen melóztam és sokféle pozícióban voltam itt-ott, de a lényeg mindig ugyanaz, nincs éjszakád, nincs hétvégéd, nincs húsvétod, karácsonyod, szilvesztered, szülinapod, stb. próbálkoztam más irányba nézelődni, rájöttem, papír, tapasztalat nélkül nehéz lesz olyat találni ami megfelelő összeget hoz a konyhára, s úgymond értelmes időbeosztással bír.

  és akkor a mondandóm lényege most jön. szüleim öregszenek, keresztfiam 6,5 éves, nélkülem, a keresztapja nélkül nő föl. lényegében az összes ismerősöm, barátom, osztálytársam már házas, lebabázott, rendezett családi körülmények között él, én meg 32 évesen csak nézek, hogy megy el mellettem a világ és semmi jövőképem sincs. a kint eltöltött idő alatt az angolokat szívből-zsigerből megutáltam, szereztem pár jóbarátot, de azok szinte egytől egyig bevándorlók, nem helyi hülyék. pénzem nincs, elutaztam mindet (utolsó állomás idén szeptemberben costa rica, és végeztünk). bátyám jó beosztásban és jó helyen melózik itthon, amióta kimentem, folyamatosan azzal nyaggat (szüleimmel együtt persze), hogy jöjjek már haza, minek büntetem magam és a családot is, hogy nem vagyunk együtt.
  csaj a láthatáron sincs, pedig záros határidőn belül családot szeretnék, hiszen ha optimális esetben most azonnal megismerek egy lányt akit életem párjának tekintek egy idő után, alaphangon is 3-4 év mire házasság és gyerek lehet a dologból, mert ismerem magam, nem fogok beleugrani semmi bolondságba, inkább felépítem rendesen, ezt a családi modellt láttam/tapasztaltam, ilyen vagyok.

  és ez csak itthon lehetséges. nem vagyok már 20, nem tudok már úgy alkalmazkodni, nem tudom elképzelni hogy egy külföldivel kössem össze az életem, főleg nem a rohadalom fostalicska angliában, ahol a társadalom belülről és kívülről is rohad, az oktatás, az egészségügy és úgy általánosságban az én szintemen élhető lét tökéletesen taszít család és gyereknevelés szempontjából.

  ha szüleim elkezdenek betegeskedni (ne adja isten, de senki sem makkegészségesen távozik erről a bolygóról miután leélt x évet), kintről nem tudok segíteni, mellettük lenni. kis keresztfiam alig lát, de annyira szeret, amilyen szeretetet talán még soha senkitől nem kaptam, nem tehetem meg sem vele, sem magammal hogy évente kétszer meglátogatom és puszipacsi.

  odakint nem látom a fényt az alagút végén, nem vezet semmi, és persze megutáltam mindent és mindenkit, a vendég számomra a legutálatosabb személy a világon. nem vagyok képes ezt csinálni tovább. hazajövök, lesz ami lesz, de itthon érzem magam teljes embernek nem pedig kulimunkás cigány bevándorlónak, akit bármikor leköp bárki, akinél épp van pénz és helyi lakos. elegem van a szolgaságból.

  hazajövök, és talán még nem késő valamibe belekezdeni családi segítséggel, pár barátom még mindig van akivel tudunk ötletelni és elindulni valamilyen úton. jövök, és leszarom a politikát, leszarom a hihetetlen törvényeket, a bürökráciát, mindent leszarok, csak hazajövök, és a családommal leszek, és ha nem is görcsösen, de záros határidőn belül szerzek egy párt (nyilván nem az első lesz a jó, nem a tizedik, nem a huszadik, de még kicsit azért ráérek), és felépítem, és elindítom. nem akarok 70 évesen érettségiztetni.

  talán összeszedetlen, talán érthetetlen, talán az eleje túl részletes és hosszú, de kb ez most kijött, mert soksok sör és pálinka mellett az elmúlt napokban minden barátnak, családtagnak ezt mondtam, mert kb így van.

  kommentárokat maximum privátban kérek, ha muszáj.

  

  hoppácska, szaunázni még el tudok menni ilyen időben is szevasztok.

  [ Szerkesztve ]

  The Institute of Unfinished Research has concluded that 6 out of 10 people

Új hozzászólás Aktív témák