vegyél vakigazolványt...
esetleg igazold, hogy parlamenti képviselő vagy...
vagy 65+ éves...
vagy mind3 egyszerre...

***

nemrég igyekeztem munkába a 47-es vilivel. ritkán ülök le, főleg csak akkor, ha bnőmmel vagyok, de aznap iszonyatosan fájt a csípőm, és se menni, se állni nem volt könnyű, so leültem. a fővám téren a szemben lévő ülésre leült egy 40 centis rúszréteget viselő idősebb hölgy, és újságot olvasott. nem is vettem volna róla tudomást, de időnként olyan arcokat vágott nekem, mintha meg akarna ölni. bár amíg csak akar, addig nem zavar, mindenki úgy néz, ahogy kedve van. aztán a móricznál egyszercsak felpattant, és fennhangon elkezdte ecsetelni a hátam mögül felszálló nyugdíjas párnak, hogy üljenek le a helyére, mert a fiatal az úgysem adja át a helyet... mert a fiatalnak csak a diszkó meg a cigi meg az amfeszkalin tabletta (máig nem tudom, hogy ez az amfetaminokra vagy a meszkalinra hasonlít, esetleg a kettő keveréke, vagy mi ez)... és hogy ezek beülnek 6-an, 7-en egy autóba és megdöglenek... mert ezek az emberek nem meghalnak, hanem megdöglenek, és az egész társadalom tudja, hogy az összes fiatal ilyen... ezen a ponton föl akartam állni, hogy elmagyarázzam a néninek, hogy ugyan a nyugdíjáért valószínűleg megdolgozott, de az ingyen utazását én finanszírozom a többi dolgozóhoz hasonlóan, nem tudom, mivel van kevesebb jogom az ülőhelyhez, mint nekik, másrészt, ha megkérnek, mosolyogva átadom a helyemet, még akkor se mondom azt, hogy ''bocs, de kurvára fáj a csípőm''; de a nénik eleszállt. szóval arra verte a nyálát, hogy 1 megállóra átadta a helyét valakinekszemben a fiatallal, aki nem adja át, mert csak a diszkó...
persze nem minden nyugdíjas ilyen, de sajnos nagyon nagy részük. az élő fába is belekötnek.
egyébként az az érdekes, hogyha magamtól át akarom adni a helyet (ha látom, hogy alig tud felszállni stb.), 10-ből 9-en visszautasítják... az is elég idegesítő tud lenni. de ha meg nem adod át, akkor ezt kapod, nagyon sokszor. de erre kitaláltam egy módszert, amit még csak egyszer kellett alkalmaznom, de bevált:
ez előbb említett incidens másnapján, még mindig fájt a csípőm. fővámtérnél egy rakás nyugdíjas felszállt, mellémállt egy papa, felálltam, hogy mondtam neki, hogy tessék leülni. nem-nem, mondta, aztán közöltem vele, hogy nem felajánlás volt, hanem felszólítás. szó nélkül leült