Az én kedvencem az, amikor valaki a lépcsőn utazik, de amikor kinyílik az ajtó nem lépne le. Ilyenkor szoktam lazán legázolni ezeket az arcokat. Utána meg hallgatom a cümcögést.
A másik kedvencvem amikor pl vonul fel a nép a metróból. Még véletlenül sem sor alakul ki a mozgólépcső előtt inkább piramis. A legtöbben fogják beállnak oldalról. A lépcsőn ugyanez. Mindig van aki a 10csillió ember közt cikkcakkban ficánkolva igyekszik felfelé a lépcsőn. Én ilyenkor általában egyenes vonalú egyenletes mozgást végezve jól letaposom a sarkát ahányszor elémmászik. Azután ha cümcögnek megajándékozom őket egy look-kal.
Végkövetkeztetésként továbbra is azt mondom meg kell akadályozni az emberek csoportosulását.
“Perfection is attained not when there is nothing more to add, but when there is nothing more to remove” Antoine de Saint-Exupéry
