Ez a felhasználás mindenképpen kompromisszumot igényel.
Egy akkus eszközt hálózatiként használni értelemszerűen problémát okozhat, amire jó felkészülni.
Ahogy egy akkutöltő szakember mondta úgy húsz éve, a lítium hisztis elem, nagyon oda kell figyelni a kezelésénél, különösen, hogy ellentmondásos igényeket kell kielégítenie.
A töltőn hagyott akkuval az a gond, hogy 3,92 volt fölött eleve fokozott a degradáció, márpedig 4,2-4,3 voltig töltjük a lítiumos akkukat. A 4,2 volt lenne az ajánlott kobalt, mangán és nikkel használata esetén, de a gyártók mindenféle trükkökkel feljebb viszik ezt a feszültséget. Az elmélet egyébként azt mondaná, hogy akkor kell lekapcsolni a töltést, amikor a töltőáram a névleges érték 3%-ára esik vissza.
Szemben az általános ismert kémiai akkukkal, a lítiumos akkuk egyáltalán nem tolerálják a túltöltést, tehát konkrétan nincs csepptöltés. A gond viszont az, hogy a paraméterek szerint csurig töltött, és a töltésről leválasztott akku feszültsége esni kezd, amit a töltő érzékel, és gyorsan rátölt. Ez pedig egy végtelen ciklusba megy át, amiben az akku egy számára már nagyon kellemetlen üzemállapotban kap kis töltésegységeket.
MaCS
[ Szerkesztve ]
Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!