Volt egyszer egy másik oldalon egy ugyan ilyen fórum topik, ahol mindenki elmondhatta, mit melyik játékot játszotta ki legutóbb. Részletesen, saját véleménnyel, esetlegesen összesítő pontszámmal. Annak az oldalnak a fóruma már nem létezik, így bátorkodom itt indítványozni annak folytatását. Remélem lesz rá igény!

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Én a Life is Strange-et, és ha egy szóval akarnám jellemezni a játékot akkor azt mondanám, hogy zseniális. Én már nagyon ritkán játszom, évente 1-2 címmel jobb esetben, de ezt ki kellett próbálnom. A játék olyan érzelmeket tudott kiváltani belőlem amit soha egyik játék sem. A grafikája nagyon gyenge, de ez pont nem érdekelt, mert minden másban számomra kiemelkedő volt. A hangulata, zenék, története, a tettek és döntések súlya, az egész koncepció nagyon jó volt. Nálam 9,9/10 mert 10-es vagyis tökéletes nálam nem létezik, tehát csak ennyi pontot kap.

[ Szerkesztve ]

Én a Batman Arkham Knightot, remek lezárása a sorozatnak a kiegészítőkkel együtt, de sokan nem osztják a véleményem. Minden percét élveztem a játéknak.

[ Szerkesztve ]

Dark Messiah-t. Valamikor 2007-ben talán. Kinőttem a játékokból.

Van ilyen topic.

Kinőhetnétek már abból, hogy leírogatjátok miből nőttetek ki.

Nem. Az inkább felsorolásról szól. Itt az lenne a lényeg, hogy kiírod mondjuk a címet, leírod a játékól alkotott képedet (mint Rexcor), pontozod. Részletesen írd le a legutóbb kijátszott játékot. Ott nem nagyon erre mentek rá.
Én is mindjárt kiírom az enyémet, ami az Ori and the Blind Forest Extended Edition volt.

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Kérdezed vagy mondod!

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Nem nagyon értelek, de mondom!

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Murdered: Soul Suspect - Hangulatos, természetfeletti nyomozgatós játék. Kb a Ghost című film sötétebb és misztikusabb játék változatát lehet elképzelni. Szellemként nyomozunk a gyilkosunk után Salem városában amire még mindig ránehezedik az évszázadokkal ezelőtti boszorkányperek árnya.

Note: Akció nem sok van benne, tehát ha valaki ilyesmire vágyik az más játékot keressen, de a többieknek tudom ajánlani, ha sikerül olcsón beszerezni.

Aki hülye, haljon meg!

Ori and the Blind Forest - Definitive Edition

Már kijátszottam az alap játékot korábban is, de most hogy kiadták bővített változatban, megint késztetést éreztem, hogy kijátsszam. Egy lány ismerősöm szereti az ilyen misztikus dolgokat és mutattam neki a videóit meg meséltem neki a történetet, rögtön elvarázsolta a dolog. Közben ahogy meséltem neki, én is kedvet kaptam hozzá (mármint a játékhoz).
Az alap játékhoz képest van egy új fejezet benne, ki van bővítve a játéktér egy olyan helyszínnel, ami Naru barátunk gyerekkorát mutatja be, amikor ő árva maradt. Lehet van több is, de én ezt találtam meg, bár nem hiszem hogy lenne. Van pár új képesség, ami megkönnyíti a játékmenetet, hamarabb el lehet vele érni bizonyos magaslatokat és rejtett helyeket, nekem tetszettek.
A grafika még mindig zseniális, gyönyörű szép színes. A játékmenet bár 2D-s de szeretnek játszani sokat a mélységekkel, így sok minden előrébb jön vagy éppen távolodik tőlünk ami nagyon sokat dob a látványon. A történet egyszerű mint a faék, mégis nagyon rendben van. Utoljára ennyire szomorú, de mégis boldog véget a To the Moon-ban láttam (ami üvölt egy jó megfilmesítésért). Hangok, zene hibátlan. Kuro jellegzetes robaja, visítása mikor feltűnik, a környezetünkhöz tartozó robajlások mind rendben vannak. A Soundtracket meg külön magában érdemes beszerezni és hallgatni, mert mestermunka.

Nálam ez a játék mondhatni 10/10-es. Nem tudok kivetnivalót találni benne, hacsak nem azt hogy piszok nehéz, főleg hogy kis g..ik voltak a készítők, mert egy számláló még mutatja is mennyi elhalálozásunk volt a játékmenet során. Ez persze nem hátrány, mert most második végigjátszásra könnyebbnek éreztem, annak ellenére, hogy talán ugyan annyi számban haltam meg. Szóval hibátlannak lehet hogy túlzás mondani, de én nem találok benne semmi negatív dolgot, de tényleg. Kipróbálásra mindenképpen KÜLÖNÖSEN AJÁNLOTT!

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Na igen, azt kéne megtaláljam, hogyan lehet a topikot szerkeszteni. nem találom ezt a funkciót, vagy modi kell hozzá?

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Tomb Raider - nagyon hangulatos volt, elkezdtem újra, de nincs már rá időm
Sniper Elite V2 - élvezetes volt a maga módján, bár néha jól felhúztam magam rajta

Javítottam a topik címét.

Harrrr!!!!

Undertale - Genocide

[ Szerkesztve ]

Life is Strange EP1

Nagyon be lett hipe-olva ez a játék, de egyelőre nem más mint egy tini művész kislányszimulátor. Igaz állítólag majd még most fog beindulni, amit remélek is!

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Life is Strange EP2-3-4-5

Őszintén megmondom, epizódonként akartam véleményezni a játékot, de aztán sorra kezdtem bele a következő epizódokba, meg időm sem volt itt kifejteni, aztán úgy voltam vele, hogy majd egyben letudom. Talán jobb is.
Azt hallom mindenfelől, hogy egy nagyon fantasztikus játék lett a Life is Strange-ből a végére, ami talán igaz is, de én nem hiszem hogy még egyszer is neki fogok ülni. Elvoltam vele, de szerintem a játékmenet túlságosan döcögős, sok a párbeszéd és meglátásom szerint egy két esetet leszámítva, korán sincs olyan sok értelme a döntéseinknek. A harmadik epizód végéig kifejezetten untam a játékot, aztán ott kezdett beindulni, az ötödik fejezet pediglen egy kicsit túlságosan is el lett nyújtva, mégpedig elég semmilyen vagy hatásvadász dolgokkal. Mondom ezt úgy, hogy látom, hogy a történet és a játékmenet tele lett volna hatalmas lehetőségekkel, látvánnyal, de valahogy szerintem mégsem sikerült úgy, ahogy kellett volna.

Grafikára csak annyit, hogy ezt bizony lehetett volna részletesebbre is, mert sokszor csak emiatt nem vettem komolyan a szorult helyzeteket sem, mert egyszerűen nevetséges ez a túlságosan elnagyolt poligonszám. Elöljáróban annyi, hogy nem kell nekem részletes grafika, nem vagyok grafika náci, de itt most ez szerintem kevés. Szeretem amikor egy játék grafika terén inkább kevesebbet ad, de kisebb a teljesítmény éhsége, ám most ide kellett volna többet virítani. A mimikák egyszerűen röhejesek, már csak azért is mert egy beszélgetős, időt visszatekerős és még többet beszélgetős játékról van szó, és újra meg újra látni, hogy élettelenek az emberek arcai és tekinteteik, kicsit rossz szájízt hagyott nekem.

A zenei felhozatal nem rossz, van pár gyöngyszem, de sajnos ugyan az a stílus megy végig. Pontosan olyan zenék, amiket egy gimis, kicsit befordult kislány hallgatna egész nap. Melankolikus, majd pörgős sulipop, aztán akusztikus gitáros, csendesülős, megint melankolikus etc etc. Max (a főszereplő) életéhez biztos nagyon illik, de nem a játék komolyságához és a végére pont kezdett eléggé unalmas lenni. Egyetlen dal fogott meg igazán, a Local Natives - Mt. Washington c. nótája.

A játék befejezését illetően, kettőt kapunk. Az egyik az ami egy ilyen jellegű filmben szinte mindig ellőnek, a második pedig amit mi magunk választanánk szívesen. Utóbbit pedig a játék sajnos úgy érezteti, hogy ok, rendben, de nem ezt kellett volna, mert elmarad a csattanó. És igen, a "fő" befejezést használva sokkalta emocionálisabb lett az egész, itt mutatta meg a játék az igazi lelkét és adott keretet a történetnek, értem itt mind az 5 epizódot, ugyanis a második (számomra szimpatikusabb) befejezéssel meg tulajdonképpen egyenesen haladtunk az időben és tök mindegy hogy mit is csináltál az első 2-3 epizódban hogy ide jutottál, keserédesen, de boldogság van kettőtöknek. (nem fogok spoilerezni, maximum annyit segítek, hogy az egész játék felfogható egy alternatív Pillangó Hatás-nak vagy egy igen minőségi 4. résznek - igen, volt még két foshalmaz rész az első után - aminek a végkifejlete szintén hasonlít az első részéhez.

A kipróbálása mindenesetre ajánlott, mert nagyon le tud kötni, csak én pl. hajlamos vagyok elveszni a részletekben, így sokszor mindent körbe nézegettem (mondjuk nem gond), aztán túl hosszúra nyúlt a játékmenet, amit meg hamar meg tudok unni.

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Battlefield 1

Persze szigorúan a single kampányt értem ezalatt. Ez a játék teljesen elvarázsolt, már megint. Azért már megint, mert minden BF játék kampánya kifejezetten élvezetes volt eddig számomra, kurtaságuk ellenére is. Eléggé jól eltalálták a hangulatot az első perctől kezdve az utolsóig. Nem teljesen lineárisan halad a sztori, mert mi választhatjuk meg melyik történetvonalat szeretnénk a másik után átélni. Persze alapvetően az egész arra szolgál, hogy a játék elemeit, fegyvereit bemutassa nekünk pár pálya keretein belül, de ezt a legmagasabb színvonalon sikerült kivitelezzék. Jól érződik a kilátástalanság, a társaink elvesztésének fájdalma, egy nemes cél érdekében való összefogás, a háború nyers mivolta és a hősök teljes hiánya, itt mindenki egyenlően esendő. Én meg merem kockáztatni, hogy az eddigi BF-ek közül a legjobb hangulatot most sikerült elkapni, bár a 3. rész látványáról sem tud az ember könnyen elfeledkezni.
Apropó látvány! Minden bf rész megjelenésekor rádöbbenek és szembesülök azzal a ténnyel, hogy a Frostbite még mindig talán az egyik legszebb és legjobban optimalizált és legjobban skálázható motor, amit valaha csináltak. Ha rajtam múlna kukáznám az összes többi játék engine-t (na jó, nem mindet), aztán ezzel csinálnék mindent, mert amit ezzel a játékkal műveltek, az valami fenomenális. Rettentő gyönyörű a grafika és még középszintű gépeken is tökéletesen jól fut. Most már nem is látok olyan nagy különbséget single és multiplayer grafika között, mint eddig, elmosódtak a határok, mert eddig megfigyelhető volt, hogy a multinál picikét mintha leegyszerűsítették volna a felületeket, a skineket, bár nem jelentősen. Most ennek jelét nem láttam, ugyan olyan részletes a multi megjelenése, mint a kampányé.
Hangokkal kapcsolatban szintén maximálisan elégedett vagyok. A kis Logitech Z623-asomból kiprésel mindent amit lehet, de szüksége is van minden tudására mikor robbanások vannak és a puskák eldördülnek. A zenék rendben vannak, a főcímdal jellegzetes, kicsit átdolgozták, mint ahogy az lenni szokott, de nem kevésbé epikus mint a korábbi részeké.
Összességében tökéletesen elégedett vagyok minden téren, engem abszolúte magával ragadott. Várjuk sok szeretettel a DLC-ket (már amennyire DLC-t várni lehet ugye). Kipróbálása erősen ajánlott!

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

UNRAVEL

Nagyon jó kis platformer játék. Már az első bejelentés óta vártam mert már ott átjött a hangulata, milyen lehet majd a kész termék. És nem is csalódtam. Nem mondom, hogy minden percét élveztem, mert nem, de becsületes iparosmunka lett. Párszor azért meg kellett állni gondolkozni a fejtörőkön, hogyan is kellene továbbjutni, máskor meg megvan a megoldás, csak a kivitelezés nem pontos. Ekkor hajlamos voltam felhőzni magam, de nem volt jellemző szerencsére.
Grafikára nagyon eltalálták, kifejezetten látványos, szinte már már olyan mintha lekamerázott hátteret látnánk. Eléggé részletesen ki van benne dolgozva minden, ahogyan illik.
Zene hangok megint rendben vannak. A zenéjét próbáltam megkeresni külön interneten, de semerre se lelem, pedig elég fülmelengető dallamok vannak benne olykor.
Viszont összességében mégsem sikerült megfogjon a játéknak. A történet nem teljesen áll össze, nem nagyon értettem mi is a lényege, azon kívül, hogy emlékeket kell gyűjtögetni. Vártam a játék végéig, de ekkor se jött semmi csattanó, szóval elmaradt nálam a nagy áhítat. Az utolsó pályát már szabályosan untam, nem tartom túl addiktívnak, változatos pályaelemek is csak ritkán vannak. Mindenesetre próbáljátok ki, aztán majd meglátjátok, de én pl. sokkal inkább ajánlom az Ori and the Blind Forrest-et vagy a Limbo-t, nem mellesleg a Never Alone-t.

[ Szerkesztve ]

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

DIRT 4

Azt túlzás mondani, hogy kitoltam, de eljutottam a bajnokság kb 60%-áig. Itt rájöttem, hogy kétkerék-meghajtásos valamint a nagyobb lóerős verdákat csak kormánnyal érdemes irányítani, különben minden egyes tized másodperc előnyért vért fogok izzadni. Nekem kormányom meg nincs. Előtte még csak csak kiviteleztem a dolgot, de ennél a pontnál beköszöntöttek a >10km-es futamok, aztán lehetetlen tartani az előnyt pedál és finom kormányszerkezet nélkül.
A játék tetszik, élvezhető, bár grafikára nem combos. Csúnyának nem nevezhető, de azért picit részletesebbnek, látványosabbnak vártuk jópáran.
Savazzák a véletlenszerű pályagenerátort, de nekem nem volt vele bajom. Jó pályákat hoz össze a cucc.
Kipróbálása ajánlott részemről!

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Carmageddon - Max Damage

Ami régen jó volt, most kevés. Azt hiszem ezzel tudnám jellemezni ezt a játékot. Gyerekkoromban nagy kedvenc volt a második rész (az első kimaradt), rettentő sok órát tettünk bele, elszórakoztunk egyik jóbarátommal és mindig epekedve vártuk a folytatást. Konkrétan elég lett volna csak grafikai fejlődés, mert már úgy jó volt a koncepció. Aztán jött a 3. rész, ami borzalmas volt, de most. A Reincarnation már majdnem ez lett, de optimalizálási és egyéb gyengeségek miatt inkább bukta volt mint élvezhető. Most a Max Damage-al minden a helyére került, de ...de kevés. Eljátszogattam vele egy pár napot, de mindig úgy kapcsoltam ki, hogy untam 1 óra után. Némi pluszt mégis csak kellett volna belepakolni, bár nem tudom mi. Az ellenfelek csalnak, pontosabban figyeli a játék a mozgásunkat és mindegyik közeli opponent velünk együtt mozog mint valami vizirevüben. Ha tolatok, tolatnak, ha előre megyek, előrefele mennek, ha rájuk fordulok, ők is fordulnak, ez roppant zavar volt egy idő után. Az is érdekes, hogy ha a közelben van több ellenfél, akkor bár egymást is csesztetik, de legfőképpen rám vadásznak, ennek eredménye, hogy lezúznak, amitől javíthatom magam és a nehezen összeszedett pontok odalesznek ilyen szarságokra. A verdánk rettentő sérülékeny, ha csak koccanok már horpad, törik, kerék kiesik. Tulajodnképpen PowerUp-ok nélkül nem is nagyon lehet a többieket lezúzni, csak ha nagy sebességgel haladsz és van olyan szerencséd, hogy eléd keverednek.
Továbbá zavaró az is, hogy a pályán szétszórt PowerUp-ok többnyire használhatatlanok vagy még inkább ártanak. Ok, hogy pinball mód, akkor vigyázni kell, de nagyon sokszor vettem fel a 'Vigyázz! Gyenge kaszni!' cuccot, aminek eredménye, hogy minden behatás 3x-os sebzést okoz rajtam. Vagy amikor instant leamortizálódik a kaszni, amit megint lehet szerelni, de talán a legzavaróbb, amikor egy kérdőjeles hordóban instant halál lapul. Ilyenkor tizenezer kredit alatt nincs újraéledés.
Szóval ilyen és ehhez hasonló nyalánkságok miatt (amik nem voltak ennyire elhatalmasodva a 2. részben) inkább élvezhetetlen a játék, mintsem jó. Én nem kifejezetten ajánlom, csak nagyon fanatikusoknak.

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Among The sleep-et

Alien Isolation.

[ Szerkesztve ]

Soul of the mind, key to life's ether. Soul of the lost, withdrawn from its vessel. Let strength be granted, so the world might be mended. So the world might be mended.

Ghost of a Tale

Ahogy máshol is leírták, ez egy rettenet cuki játék. Már az első pillanatban megfogja az embert ez a sapkában egérkével mászkálós hangulat. Kis mászkálós, felfedezős játék ez, nem kevés humorral fűszerezve, bár jobb lett volna ha a párbeszédek nem csak szöveges formában jelennek meg, hanem szinkront is kapnak, de gondolom erre már nem volt keret.
A történet szerint egy a patkányok által irányított várbörtönben ébredünk és ki kell derítenünk mi történt a kedvesünkkel és gyermekünkkel. Segítségünkre lesznek utunk során patkányok és egerek is, de most nem SPOILERezek, hogy mégis kik. Szerezhetünk magunknak öltözékeket, később mindegyik más funkcióval fog bírni, bár a katona páncélon kívül túl sok mindent nem fogunk használni egy-egy feladatra (én legalábbis tudtam mellőzni). A játék nagyon látványos, a helyiségek szépen kidolgozottak, interakciók a növényekkel, a nap fényének sugarai mind mind emelik a játék látványvilágát és így még magával ragadóbb az egész miliő. helyiségekből kapunk párat: börtön, börtönudvar, "kert", konyha, katakomba, tengerpart, hajókikötő, vár belső helyiségei, csatornarendszer, stb.

Megjegyezném, hogy bár a játék igen látványos, nem tudom mire vélni azt a dolgot, hogy nagyon alacsony kontrasztot kapott. Az egész egy kicsit szürkés, fakó, a vörösek bordóba mennek inkább át és mondjuk engem kissé zavart. Nem is találtam rá megoldást sajnos.
További negatív meglátásom a játékmenettel van. Számomra elég zavaró volt, hogy bár a játék elején kaptunk pár feladatot, amit meg kellett (vagyis lehetett) oldani, de egy ponton nem enged vele tovább a játék, mert a történet szál ezt nem hagyta befejezni, ugyanis volt egy ajtó vagy kapu vagy szikla amit csak később, a történet folyamán megszerzett képességgel vagy tudással tudtunk csak cirkumveniálni. Én az az ember vagyok, aki szereti szép sorban megcsinálni a feladatait, most meg nem lehetett. A játék vége felé már volt vagy 10 feladat, amit csak az utolsó helyszín feloldásakor tudtunk lezárni. Engem ez zavart, lehet mást nem fog.
További érdekes dolog, hogy a játékban túl sokat kell a helyszínek között rohangálni oda-vissza. Ez mind mind csak arra jó, hogy nyújtsák a játékidőt. Egyszer volt hogy a játék utolsó részétől vissza kellett szaladjak a játékkezdésig, majd vissza és megint. Na ekkor kicsit borús lettem. Ugyanakkor ezt gondolom a készítők is észrevették és implementáltak pár shortcut-ot így lecsaphatunk pár kanyart utunk során.

No, hát azért mindenkinek ajánlom ezt a kis gyöngyszemet, mindenképpen megér egy misét. A vége egy második részért kiállt, így remélem a fejlesztőknek sikerül egy nagyobb büdzsével nekiállni a folytatásnak. Én nem bánnám!

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

A Plague Tale: Innocence

Egy nagyszerű játék, nem túl nagy költségvetésből, francia fejlesztőcsapattól, akik eddig nem igazán tettek le nagy sikerű játékokat az asztalra, eseleg ami ismertebb a The Crew és a FUEL lehet. Most viszont összeszedték magukat és egy igen látványos, hangulatos alkotást sikerült összerakniuk.
Pozitívumok közé sorolom, amit mindenki rögtön észrevesz a játékban, hogy a grafika gyönyörű szép. Utunk során igen sokféle terepen és környezetben fogunk futkorászni és minden egytől egyig igen látványos. Bár picikét csaltak a készítők az élelmosással, mert a Cromatic Aberration-el akarták ezt elmosni nagy sikerrel, csak van akinek ez az effekt nem biztos hogy bejön. A legutóbbi patch-el már ki lehet kapcsolni, de ekkor előbújnak a kis recék az éleken. Grafika mellett a játék hangulata, ami magával ragad. A két testvér menekülése, bujkálása, majd közös erővel az hatalom ellen fordulása, hogy szépen lassan megtanulnak küzdeni, megbékélnek egymással, nem lesz alá és fölérendelt, hanem kialakul a történet előrehaladtával az igazi testvéri kötelék. Ezt az egész pestises városos, rothadó, büdös és veszélyes miliőt nagyon eltalálták. Végül de nem utolsó sorban pedig a játék zenéje amire nagy hangsújt fektettek. Bár szerintem nincs kifejezett betétdala vagy olyan dal a játékban,ami kitűnne a többi közül, de mindig nagyon jól eltalálták az egyes jelenetekhez, hangulat átadásához, feszültségkeltéshez és a nyugodtabb pillanatokhoz is. Szerethető nagyon, bár nem éppen egy lazulós darab.

Ami viszont nem tetszik a játékban, amit korábban már említettem. A játék 3/4-éig nagyon leköt a játék, tényleg szinte hibátlan, aztán egyszer csak átmegy egy semmilyen, hülye történetbe, elég olcsón összecsapott lett a végefelé az egész. A játék elején tapasztalt reménytelen komolyságot felváltotta egy suta bosszúsztori, amikor már majdhogynem mi kerülünk fölénybe a katonákkal szemben és bár nem tagadom, próbálták a készítők jelezni, hogy Hugo (azaz a kisfiú) egy gyerekhez méltóan elszörnyed amikor megöl valakit, a játék legvégére, azért eléggé belejön. Ezután én ezeket a patkány örvényeket sem nagyon értem, ami egyfajta rage-nek felel meg részükről. Egy ilyen mély érzelmeket kiváltani akaró játékba szerintem g..ire nem fér bele ekkora baromság. Aztán a főgonosznál meg fullba nyomják így a kretént, mert ezzel az eljárással kell orvosolnunk a dolgokat. nem is értem, hogyan gondolták. Másik, hogy az opponentek, annyira sután viselkednek, mint egy KUKA robot. Nagyon primitívre lettek lescriptelve a katonák. Egész végig a játék nagyon könnyűnek mondható, mert kis idő latt kiismerhető, hogyan fognak viselkedni, merre néznek, mennyi időnk van egy ellentámadásra, hol tudunk elslattyogni mögöttük stb.
Kicsit SPOILERes lesz ami most jön:
Az a baj még, hogy a játék legvégére nem tudunk meg az egész világról semmit. Mik ezek a patkányok? Mi ez az egész erő, amivel képes Hugo irányítani őket? Mármint ez kiderül menet közben, hogy voltak már korábban is, de összességében nem volt túl részletes. Hová tűnnek a játék végeztével? A nagymészárlás közepette 3 nap alatt minden gyönyörű szépen kitisztul és mindenki folytatja a szép életét, mint azelőtt. Szóval közel sehogy nincs lezárva ez az egész történet, egy kicsit nagyobb levezetést adtam volna neki valami módon, így elég semmilyen lett.

Mindenesetre nagyon jó játék, mindenkinek ajánlott, szerezzétek be. Mondom a játék 3/4-éig azt mondtam, hogy ez tutira GoTY játék lesz valagnyi díjjal és szerintem nem is állok messze az igazságtól, de az utolsó fele nagyon lehúzta az egész értékét.

[ Szerkesztve ]

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Samurai Jack - Battle Through Time

Amennyire vártam és magával ragadott az elején a játék, annyira frusztráló és unalmas lett a végére. Nagyon díjaztam az ötletet, hogy játékot készítsenek ebből a történetből, de hogy a készítőknek fingjuk nincs hogyan kell értelmes és jó játékot csinálni, az is biztos.
+ Jó a grafika. Nekem tetszett ez a rajzfilmes megjelenítés. Néhol felületes, de sok helyen kifejezetten szépre sikeredett. Ha ráfordítottak volna még vagy 2 hónapot, tuti még szebb lett volna, mert olyan érzésem van, mintha időszűkében lettek volna.
+ Jó a harc. Élvezet a játékban kaszabolni a kardunkkal és persze minden egyébbel amit kapunk utunk során. Minden fegyver más harcmodort kíván meg és mindegyiknek más az előnye, mint ahogyan a hátránya is. A kardunk az arany középút, azon extrávval, hogy sosem kopik el. Van a puszta kezes (és lábas) harcmodor, ami szintén nem kopik el, ám nem túl erős (combos, hehe) egy egy találat bevitele, ám rettenet gyorsak vagyunk ilyenkor. Van a lándzsa, ami átlag sebességgel rendelkezik, viszont nagy suhintás révén több ellent is eltrafálhatunk egyszerre. Van a bunkó vagy balta, ami fegyverek nagyon nehezek, lassúak, ám ha ügyesen boldogulunk vele, igen nagy sebzést sikerül lekeverni a ránk törő rosszarcoknak. Mondjuk sztem igen ritkán vesszük ennek hasznát, kb a játék elején, mert mikor már vagy harmincan jönnek ránk egyszerre, nem sok időnk lesz kivárni az animáció végét, hogy megsuhan a balta, rácsapunk a földre, majd még el is emeljük. Na ezen idő alatt 10 ütést elszevedünk + távolról ránklövő ellenfelek, szóval meglátásom szerint a játék töredékében használjuk.
Ugyanakkor vannak nekünk is távolsági fegyvereink, mint a dobócsillag, kés, kasza szerű pókláb, pisztoly vagy gépfegyver, nem mellesleg az nyíl, amivel célozni is tudunk ha nekünk tetsző célpontot szeretnénk eltalálni.
+ Külön öröm, hogy a sorozatból feltűnik kb majdnem mindegyik karakter. Igazából nem nagyon adnak hozzá a történethez, mert végig egyedül fogunk bolyongani, inkább csak a mászkálás során adnak némi cuccot (kaját, amivel életet töltünk fel, vizet (ugyanaz), fegyvereket stb.

- Na és a feketeleves!
A történet elég lapos és semennyi pluszt nem fogunk kapni vele, mint amit a rajzfilmben is láthattunk. Nem mondom el mi pontosan, de kb ugyan azt az utat fogjuk bejárni mint a rajzfilm, csak abban a tudatban, hogy ezt már egyszer átéltük (szóval mindenkit ismerünk). Értem én, hogy inkább ez gyerekeknek készült, de ez így elég kevés!

- Én nem tudom ki volt a leprogramozója a játékbeli checkpoint-oknak, de a kezét kellene eltörni 4 helyen, hogy megtanulja, így nem szabad! ha már játék és megvan az a szabadságunk, hogy halálunk után visszatölt a legutóbbi autosave-hez, akkor ha már tudják, hogy BOSSFIGHT vagy durvább terem az az adott rész, akkor legalább az ajtóba belépés előttre tegyen már vissza a játék!
NEM!
Terem, bent 40 ellenfél, izzadsz, meghalsz. Visszadob 3 teremmel korábbra, ahol megint át kell verekedd magad a korábbi ellenfeleken (amik van hogy nem sokkal kevésbé fingatósak), majd eljutsz az ominózus nehéz részre és megint meghalsz. DURR, vissza 3 teremmel! És amikor ezt kapod 10x egymás után, ott felmegy az agyvized. Kb 5 ilyen rész volt a játékban, amikor is ketté tudtam volna ütni a TV-t, a klaviatúrát és az egeret is bántalmazni szerettem volna. Inkább magamat pofozgattam, mert az nem kerül annyiba. Szóval ez a logika és megoldás iszonyat gusztustalan dolog. A féregszörny bossnál meghaltam vagy 15x és minden alkalommal vissza 2 teremmel, felszedni a lootokat, leölni a bogarakat, átrohanni a hosszú hídon, ugrálva felszedni a lélek szikrákat, megvenni a fejlesztést magamnak a boltban (harcostárunknál), körbeszaladni a terem körül (merthogy a másik oldalán van a bejárat), felszedni itt is az itemeket (mert b@zmeg, ide visszajönni nem lehet ha netán sikerülne legyőzni azt a f@szt). És mint mondtam ilyen szituból nem is egy van! Ez jelentősen rontott a játék élvezetéből és akkor még finoman fogalmaztam.

- Az előbbi amúgy sem szívmelengető megoldást tetézte az, hogy a játék vége felé, kb az utolsó 2 pályán semmi extrát vagy plusz-t nem fogunk kapni a játéktól, csak annyit, hogy egyszerre mocsok mennyiségű ellenfelet dob ránk a játék. Tehát azt hogy közeledünk a játék végéhez, azzal akarták érzékeltetni, hogy megölünk 10 robotot, akkor megjelenik 5 nindzsa. Azt is megöljük, akkor megjelenik 15 robot és 5 nindzsa, aztán 4 óriás robot, majd 4 óriásrobot baltával, etc etc.
Na hát AKUval való harcunk előtti teremben a cirka 50. próbálkozás után én megköszöntem a játéktól a részvételt, vettem egy nagy levegőt, nyomtam egy orbitális nagy ALT-F4-et és letöröltem a játékot a pi..ába! Tehát, hogy egyszerre annyi és olyan nehéz ellenfeleket dobjon ránk, hogy csak és kifejezetten tökéletes ütés védekezés metodikával nyerhetsz csak, az gusztustalan. Ebből az 50 próbálkozásból vagy 5x volt az, hogy 2 kicsike robot maradt, de közben 3mm is az életemből, majd egy óvatlan pillanatban egy gyenge kis lézersugár kapott el. Meghaltam! Elölről az egész! Itt kezdtem el gondolkozni azon, hogy ez bizony egy rage game, amit ráadásul ehhez az agyfaszhoz nem is kellett HARD-on toljam, sima MEDIUM is megtette.
Nem vagyok egy kisgyerek, szeretem a kihívásokat. Ami játékot elkezdek életem során, azt azért be is fejezem, volt amit már nagyon sokadjára. De ez a játék, hiába gyerekeknek készült, felkerült azon listámra (egy kezemen meg tudom számolni), amiket idő előtt toltam el magamtól. Nekem erre nincs időm, hogy értelmetlen kihívásokat teljesítsek, mert csak!

Na de, egyébként bátran ajánlom mindenkinek mert egészen a játék végéig szórakoztató az egész, gyűjtögetni, fejlődni. megvan benne az az igazi Samurai Jack érzés és miliő, csakhát kellett volna bele némi ötlet, hogy ne csak az ellenfelek mennyisége alkossa a kihívást.

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Terminator - Resistance

Nekem kifejezetten tetszett. A készítőknek sikerült megfogják jól a terminátor univerzum jövőbeni háborús atmoszféráját. Zenével is meg vagyok elégedve, hangulat is rendben van. A grafika minősége érdekes, mert sokszor igen szépen néz ki, máskor meg kifejezetten ronda bizonyos textúrák minősége.
Mindenféle robot felsorakozik a játék során, amit eddig ismertünk, sőt még több is. Ügyesen kibővíti a játék a filmek (pontosan az első két rész) univerzumát. Van itt T800, T600, T805, T823 stb. Jelen pillanatban annyi különbség van köztük, hogy más más fegyvertípus van a kezükben, de technológiai különbség, nehezebb sérülés nem vélhető fel. Picike spoiler lesz annak aki még nem játszotta, hogy érdekes módon T800-as modellel találkozunk már hamar a játék során, nem is vészes leszedni ezeket, viszont a beszivárgó egység, amelyik már a játék vége felé fog felbukkanni már nem is T800, hanem valami magasabb sorszámú egyed, az meg kifejezetten boss-ként kell majd legyaknunk szaladgálva, ügyeskedve.
A játékmenetet tekintve nem mondanám valami veszett nehéznek az egészet. Talán egy két pályarész volt amit többször újrakezdtem (pl. az első találkozást a HK Tankkal), de ettől eltekintve elég buták a robotok. Sokszor van az, hogy leszdek egy robotot, odasétál a többi, körülnéznek a jól ismert mozdulatokkal, majd mennek vissza a dolgukra. Semmi nyomozás, semmi őrhelyváltoztatás vagy gyanakvás. Pár mp és visszaállnak a régi séta irányukba. Ez mondjuk így elég kiábrándító volt végig.
A játék teljes egészét nézve olyan érzésem van, mintha nem is félkész lenne, de sokmindent kihagytak volna a játékból vagy nem tudták rendesen befejezni a jelenlegi verziót. Grafika is ezt sugallja meg a felszedhető sok alapanyag is azt sugallja, hogy talán lehetett volna még pár készíthető kütyü, csak kihagyták az időszűke miatt.
Én csak ajánlani tudom, akár többször is újrajátszható, lévén több befejezés is van (nekem nem lett túl vidám, pedig csak jót akartam ), de egy barátom velem együtt játszotta párhuzamosan, neki igen Happy Endes lett a végkimenetel. Hamisítatlan Terminátor élmény, a maga jól tapasztalható gyengeségei ellenére is.

[ Szerkesztve ]

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Art of Rally

Kis egyszerű Rally játék igen sajátos fizikai megvalósítással. maga a grafika rettenet felületes, de egyáltalán nem csúnya, főleg mikor a nap besüti a pályát, olyankor egész látványos a táj. Héhol rendesen felbaszta az agyamat a maga fizikájával (pl. bárminek ütközünk neki, annak olyan mintha nekiragadnánk). Sokat nem bajlódtak az autók neveinek licenszelésével, ahogy a hangjaik megvalósításával sem, minden fantázianeveket kapott, mintha valami IKEA termékkatalógust nézegetnénk, de semmi gond, mindegyik járgányt jól fel fogjuk ismerni.
A készítőknek volt valami perverziója a vízzel, mert az esős pályák ezerszer jobban csúsznak mint a havasok. Itt nem is nagyon lhet padlózni a gázt, inkább a kanyarok bevételére kell figyelni, időben nyomni és kellő ideig a féket. Zenéje is kis vidám, de egy idő után rettenet idegesítő, én ki is kapcsoltam. Nincs menü zene meg külön versenyé. Amint a játék elindult, onnantól shuffle-ben megy a soundtrack menütől kezdve a versenyen át, stb.

Ajánlom kipróbálásra, elég jó játék, bár a világot nem váltja meg.

[ Szerkesztve ]

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Dredge

Egy újabb érdekes gyöngy szeme a játékiparnak. Egy szokatlan, misztikumokkal teletűzdelt horgászós játék. Vagyis horgászós, kutatós játék. Ahogy a cím is mutatja, nem csak horgászni, halászni fogunk, hanem különböző dolgokat kell majd a felszínre emelnünk, ami segíti a hajónk fejlesztését.
A játék kezdetén megérkezünk a Marrows sziget együttesbe, ahol zátonyra futunk és hajónk elsüllyed. A közeli Greater Marrows lakosok segítenek nekünk partra kerülni, majd a polgármester felajánlja, hogy némi ellenjuttatásért cserébe legyünk a városka horgászai/halászai. Na most innentől nem szeretném leírni ugyan azt, amit más tesztekben is leírnak, így csak saját vélemény jön.
Nekem tetszett a játék, de ahogy máshol is leírták, egy idő után hajlamos unalomba fulladni. Mint egy Assassins Creed játék, ami elsőre kurva izgalmas, de pár óra után kifullad. Az utolsó pár küldetést (konkrétan az 5 szigetből az utolsó eseményeit) már csak azért toltam le, mert ha idáig eljöttem, csak be akartam fejezni a játékot. Mindegyik szigetegyüttesnek megvan a maga sajátossága, a maga egyedi halfajai, ami fenntartja az érdeklődést, a kutakodás utáni vágyat. Bár egy két hal elfogását illetően, ha nem nézek utána neten, lehet sose jövök rá, hogy és hol kell elfogni.
Grafika: Szokásos rajzolt megvalósítás, ami gondolom pénz hiányában lett kiválasztva. Ellenben a hajókázás közepette nem egyszer gondolkodtam el rajta, hogy azért ezt szívesen megnézném valami durvább kidolgozásban, mondjuk RT-el vagy nem tudom. Sokszor szerintem minőségibb lett volna, ha adnak a látványnak és a mélységérzetet jobban kidolgozzák. Belevihettem volna vele még több talasszofóbia érzést azzal, hogy látjuk, hogy van valami alattunk, de nem vesszük ki mi az.
Játékmenet: A játék célja nem a horgászás vagy hálóval halászás, esetleg rákcsapdával rákászás, de ez adja a játék gerincét, amivel pénzt gyűjthetünk a hajónk javítására, felszerelések megvásárlására esetleg alkatrészek megvásárlására, amit többnyire nem is venni fogunk, hanem a sekély tengerből fogunk a felszínre kampózni. Ezek lehetnek erősebb világítás, nagyobb hajó, több tárolórekesz (egység), erősebb motor, összetettebb/gyorsabb horgászbot/halászháló vagy vontatóháló, ami automatikusan elvégzi nekünk a halászást menet közben attól függően, hogy milyen víznek megfelelőt szereltünk a hajónkra. Na most itt jegyeznék meg két dolgot, ami nekem nem igazán tetszett a fejlesztésekben. Első, hogy bármilyen újabb hajót is fejlesztünk ki (ebből lesz 3), a hajó maga sajnos nagyobb nem lesz látványban, csak szerkezetében. Én jobban örültem volna, ha a megvalósítás ténylegesen növeli a hajónkat, nem csak "modernizálja és megnyitja a kaput újabb cuccok feloldásához. Ugyan ez volt a bajom az AC Black Flag-ben is, hogy bár fejlődött a hajónk, de lényegében ugyan olyan kis szar maradt, mint kezdetben, mert ennek kidolgozására már nem tellett a fejlesztőktől.
Másik dolog, hogy ha már fejlődés, akkor alkalmazhatták volna azt, hogy a játék végéig nem fogunk tudni mindent kifejleszteni vagy valami kiszorít más dolgokat, ezzel növelve az újrajátszást, de ez itt úgy van, hogy ha nem csak direktben a fő küldetést nyomod, hanem pár mellékbe is belefogsz, akkor a játék 3/4-e előtt már mindened meglesz, így a fejlődés, a hajóroncsok felkutatása is értelmét veszíti, hisz már nem lesz hova fejlődni, esetleg a felszerelésekben, mint halászháló, rákászháló, horgászbot, de ezek se annyira, mert a megfelelő összeállításban is már a hétből hat víz típushoz elegendő lesz 2-3 felszerelés, ha mégse, max lecseréled, de ez kb nem fog előfordulni. Tehát túl hamar elérhető a hajó fullra kifejlesztése, ami az utolsó pár órát eléggé unalomba fullaszthatja, ahogy nálam is volt, de ezt más tesztekben is említik emberek.
Valamint annyi még, hogy a meghajtások fejleszési fájában 6-ból 2 teljesen felesleges, mert a 2. kifejleszthető turbina, ami csak egy egységet vesz el a hajó tárolórekeszeiből, mindenre kiváló lesz. Ellenben a 2 tök felesleges motort is kénytelenek vagyunk kifejleszteni, hogy a maradék kettő elérhető legyen sajnos.

No, de egyébként jó kis játék volt, élveztem amíg tudtam, nem szar ez. Arra mondjuk jó, hogy ha gyerkőc ismerkedik a PC játék világgal, akkor ez elé le lehet ültetni. Nincs lövöldözés, nincs gyilkolás, egyszerű horgászás, némi tengeri misztikummal fűszerezve, bár izgalmakat okozhat az éjszakai bóklászás közbeni tengeri rémek, anomáliák minket ijesztgetése és nekünk csapódása. Én tudom ajánlani mindenesetre.

[ Szerkesztve ]

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei