Első CD-ROM-om egy 4X-es Panasonic volt. Nagyon szerettem: csendes, minden lemezt olvasó meghajtónak bizonyult. Ismeretségi körömben (akik általában picit korábban vették az első optikai meghajtójukat) 2,4X-es Sony ODD-k voltak túlsúlyban; volt olyan lemez amit a Sony nem olvasott, az én Panám gond nélkül vitte.
A CD-s játékok terjedésével, a 4X-es meghajtó felett eljárt az idő (talán a Carmageddon volt az első olyan játék, aminél komolyan idegesített a pályák közti töltési idő), ezért vettem egy 24X-es CD-ROM-ot, a bevált Panasonic márkájút. Életem legrosszabb ODD-je volt: hangos, szarul olvasó, stb. A következő cucc egy 32X-es Creative meghajtó lett (ami belül szintén Pana volt). Nem sokban különbözött az előzőtől: mondhatni ugyanolyan f*s volt. Akkoriban lépett be az Asus az ODD-k piacára: első próbálkozásukat, a 34X-es CD-ROM-ot agyondícsérték az újságokban. Vettem egy 40X-est, ami szériahibás volt (legalábbis sokaknak elromlott). Szerencsére még garis volt amikor bedöglött. Kaptam helyette egy Toshibát, de az kb. egy hét alatt meghalt. Nagy volt a fejem mikor visszavittem. Egyből cserélni akarták (az Asuson elég sokat ültek), egy ugyanolyan Toshibára, de nem hagytam. Végül egy gyorsabb Asus-t kaptam (talán 50X-es volt, nem emlékszem). Annak a tárcakiadó gombja döglött meg, garancia-időn túl.
Azóta nem volt Pana ODD-m (Asus se), de arra a 4X-es CD-ROM-ról nagyon szép emlékeket őrzök. Az SM-1612-es Toshiba DVD-ROM-om mellett, a másik legjobb ODD-m volt.

Szerk.: az Asus-okkal egyébként meg voltam elégedve: amíg működtek, semmi gond nem volt velük.

[ Szerkesztve ]

"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)