"Azzal tisztában vagyok, hogy általánosságban az adott érzékelő felületre jutó "pixelszámok" nagyban meghatározzák a minőséget és minél kevesebb pixel jut adott érzékelő felületre, annál szebb, kevésbé "zajos" a képet ad a fényképező."

Ez csak féligazság, illetve tipikus esete annak amikor valaki fordítva üli meg a lovat. A pixelsűrűség (pixel density) és a kép élessége közötti párhuzamot nagyjából jól érted, viszont azzal, hogy növelem a pixelsűrűséget, azzal nem azt értem el, hogy lágyabb lesz a kép, hanem az objektív felbontóképességének határain túlra mentem és emiatt lett lágy (tehát a következtetésben logikai hiba van, mert nem jó okot jelölsz meg). Nem a pixelsűrűség, hanem az objektív korlátai miatt történik ez. A 24 megapixel egy APS-C szenzoron már túl sok a legtöbb APS-C-re tervezett objektív számára. Ha valaki éles, részletes fotókat akar, akkor nem csak az a megoldás, hogy visszalépek egy-két generációt a pixelsűrűségben, hanem vásárolok (csillagászati összegekért) megfelelő prémium objektívet. Persze a visszalépés egyszerűbb, vagy a korábban elhangzott tippemmel készíthetők az eredetileg is 16 megapixeles fotóknál jelentősen részletgazdagabb felvételek az utólag, megfelelő eljárással leméretezett 24 megapixeles fotókból. Persze ilyenkor meg felmerül az, hogy akkor meg minek a 24 megapixel... hát ez csak vérmérséklet kérdése. Én a jó objektívre szavazok, de aki kis pénzből gazdálkodik az nem árt ha tud egy-két olcsó trükköt.

Mellesleg ebben a belépő kategóriában nem jellemző, hogy a 130-150-180 ezres gép mellé az emberek 300-400 ezres (vagy ezek többszörösébe kerülő) objektíveket vásároljanak és a 16 megapixel is már rengeteg olcsóbb objektívnek szintén sok. Csak kevésbé szenvedős, mint a 24 megapixel. Ha már mindenképpen vissza akarunk lépni, akkor valahova 8-10-12 megapixel környékére kéne a jelenleg forgalomban lévő, hobbi fotósoknak készült objektívek mellett.

"annál szebb, kevésbé "zajos" a képet ad a fényképező."

Ez teljesen félreértelmezett. Van egy ilyen urban legend, hogy az utóbbi időkben a növekvő megapixelek hatására a fotók zajosabbak lesznek. Ez olyannyira nem igaz, hogy pont az ellenkezőjét látjuk, ugyanis itt a kulcskérdés a jel/zaj arány. Ha a szenzorról a jelkiolvasás (és az A/D konverzió) jó hatásfokkal működik, akkor a zaj aránya alacsony (de mindig jelen van, legfeljebb érzékszerveinkkel nem érzékelhető). Inkább pont az a trend, hogy a mai DSLR-ek sokkal jobb jel/zaj aránnyal dolgoznak. A régi 6-8 vagy 10 megapixeles időkben még ISO400 fölé is ritkán mentünk az érzékenységgel, mert elkezdett nagyon csúnyán zajosodni, de az ISO1600 már brutál zajos volt. Most meg egy belépő géppel is simán lehet ISO1600 vagy akár ISO3200 mellett is használható fotókat készíteni. Pedig a felbontások megtöbbszöröződtek. A pixelsűrűségnek van ugyan köze a jel/zaj arányhoz, de ezzel párhuzamosan a mérnökök sokat dolgoztak az elmúlt években azon, hogy még magasabb érzékenységi szinteken is a lehető legkevesebb zajjal találkozz. Nézhetsz tesztfotókat ahol a tesztelő végigzongorázza az összes ISO beállítást és hasonlítsd össze ezeket egy alacsonyabb felbontású szenzorral készült fotóval (pl: Dpreview adatbázisa már 10 évnél is régebbre nyúlik vissza és webes felületen egymás mellé tehetők a fotók).