Egy ideje olvasom a fórumot, de a múltkori hosszabb beszámoló (ala MAXIMIZE) megihletett, így közzé teszem én is, hátha valakinek hasznos lesz...
Ha valaki nem szereti a múltat, akkor térjen rögtön az Epizód III-ra... :-)
Prológus
Előre leszögezem, hogy nem vagyok érdekelt egy márka értékesítésében sem, nincs kedvenc márkám, mindig azt veszem egy adott termékből, ami számomra a legjobb ár-érték arányt képviseli a megfelelő technikai színvonal mellett. Például a hűtőm egy kétajtós Samsung, a DVD felvevőm Panasonic, a kamerám szintén Panasonic, stb... Ezt azért írom le, hogy ne érjen kritika vagy elfogultság azért, mert mind a három tévém LG lett...
Epizód I.
2000-ben vettem az első saját (szülőktől független) tévémet. A cél egy síkképcsöves 72cm-es CRT volt. Úgy mentem el az egyik nagyobb elektronikai bolthálózathoz (akkoriban még igen csak gyerekcipőben járt nálunk az Internetes vásárlás), hogy egy SONY FD Trinitron modellel térjek haza. Azért SONY, mert első tévémnek a legjobbat akartam, és az én akkori agyamban az a SONY-val volt egyenlő. Aztán a boltban egymás mellett láttam a kiszemelt SONY-t egy LG Flatron készülékkel. Legnagyobb megdöbbenésemre, szubjektíven sokkal szebbnek láttam az LG-t. Gondoltam beállítási problémák miatt lehet ez, ezért szóltam egy eladónak. A jel egyforma, megosztott analóg adás volt. Állítgattuk őket, de még mindig az LG volt a szebb. Viszont csak nem akartam egy olyan tv-t választani, ami régebben Goldstar névre hallgatott... :-))) Az LG olcsóbb is volt, de hát ne a pénz döntsön, a jobbat akartam. Az eladó közben megkérdezte, hogy adhat-e tanácsot (!!!). Azt mondta, hogy vigyem az LG-t, mert a SONY-k közül már többet visszahoztak, mert hibásak voltak... Szóval így lett meg az első LG tévém, ami immár közel 8 és fél éve - napi sok-sok órában - hibátlanul működik (igaz, 2006 óta nem én nézem). Az ma már szinte elképzelhetetlen, hogy milyen nagynak tűnt a 72cm-es képátló... :-)))
Epizód II.
2005-ben elég sokat utaztam németországba, ahol egyre több lapos megjelenítőt láttam, és nagyon megtetszett a méretük. Az LCD még nagyon friss volt, a plazmák meg elég kicsi felbontásban, de kedvezőbb áron voltak a piacon. Mivel akkorra már elég jól működtek az Internetes fórumok, sok információt tudtam beszerezni az "LCD vs plazma" ügyben. Nálam alapvetően a ghosting és a PC-s használat miatt az LCD felé billent a mérleg, bár tudtam, hogy a képük - főleg sötétben - messze nem olyan jó, mint a plazmáké (2005!). Konkrét típust nem kerestem, csak az volt fix, hogy LCD-t veszek. Meglátogattam egy nagyobb műszaki áruházat, ahol a sok plazma mellett néhány LCD is volt. Gondoltam, akkor most egy SONY Bravia... de megint szebbnek láttam egy LG-t... A 37LZ55 lett a kiszemelt. Az 1200:1 kontraszttal akkoriban a piac egyik legjobb paraméterekkel rendelkező LCD tévéje volt. Az ára pedig a BRAVIA-k alatt úgy, hogy szubjektíven a dizájn és a képminőség is jobban tetszett. Ez a TV szintén hibátlanul működik azóta. Nincs pixelhiba, nincs a korai LCD-kre jellemző zúgás. Tökéletesen megy PC-ről natív felbontásban. Az egyetlen hibája sötétben jelentkezik, amikor is látni, hogy a feketéje szürke. Egy hónapja az étkezőbe került a falra felszerelve a harmadik epizód miatt... :-)
Közjáték
2006 vége. Eltelt egy év, és akkorát fejlődött az LCD technológia, hogy a MM-ban, vagy egyéb nagyáruházban kiállított LCD tévék láttán leesett az állam. Megjelentek az elérhetőbb árú fullHD modellek, dinamikus kontraszt, az első LED-es megvilágítású panel a Samsungtól, stb... Kezdtem úgy érezni, hogy túl korán vettem meg a TV-t, várni kellett volna egy évet. Aztán elméllyedtem a technológiai adatokban, és arra jutottam, hogy most (2006 vége) sem érdemes LCD tévét venni, mert az igazán jó képű LED-es Samsung még nem fullHD. Ismerőseim többen kértek tanácsot LCD tévé vásárláshoz. Azt tanácsoltam nekik, hogy várjanak egy évet, vagy ha nem akarnak, akkor válasszanak egy friss Samsung modellt. Persze vettek SONY-t, meg PHILIPS-et, LG-t, stb... Tudnám, minek kérnek akkor tanácsot... :-)))
Epizód III.
2008 elején úgy döntöttem, hogy eljött számomra (is) a HD ideje. PS3, Blu-Ray, meg egy jó kis fullHD TV. Rengeteg fórum olvasás után kezdett kialakulni, hogy mit is szeretnék. Most már konkrét modellt akartam venni. Tetszett a SONY X széria, de nagyon drága volt a konkurensekhez képest. Az F86-os Samsung-ot nézegettem, aminél sokan a sebességre panaszkodtak, illetve a 100Hz-es megjelenítési hibákra. Közben megjelent a Panasonic 2008-as fullHD plazma generációja. Ismét plazma vs LCD kérdés. Gondoltam most legyen egy plazma... aztán tesztek róla... remegő kép... mégsem... Megjelentek az első információk a 2008-as LCD modellekről. A sok fejtörés, teszt és fórum olvasás után 3 modell maradt a ringben: SONY W4000, Samsung A656, és LG6000. A kezdeti ára a Samsungnak a 46/47 collos kategóriában majdnem 80.000-el magasabb volt, mint az LG-nek (amikor vettem már csak 50.000-el, most meg szinte egy árban vannak). A létező összes tesztet felkutatva angol/német/francia/svéd oldalakról (nem tudok ennyi nyelven, de a fantasztikus translate.google.com segített :-) az LG mellett döntöttem. Átgondoltam az előnyöket, hátrányokat, ár-érték arányt. Mivel 95%-ban nappal nézzük a tévét, nekem nem jelentett akkora előnyt a Samsung feketéje, mint amekkora hátrányt a tükröződő panelja. Az LG hangját, menüjét, távirányítóját az egyik legjobbnak tartották a tesztekben. Jók a színei, szép a képe. De, a feketéje nem olyan mély, nem olyan sötét, mint a SONY-nak vagy a Samsungnak. Szóval lett megint egy LG-m. Nem aggódtam a panel-lottó miatt, mert az S-IPS paneleket saját maga gyártja. Lassan egy hónapja használom. Nincs pixelhiba. A készülék nem búg, semmi működési zaja nincs. A kép PS3-as játékoknál, Blu-Ray filmeknél döbbenet. A régi tévém és ez között akkora a különbség... A hangja nagyon jól szól, bár a térhangzás miatt mindenképpen házimozi erősítőt illik használni. A méret (47 coll) csak az első napon érződött nagynak, másnapra már teljesen megszoktam. Sőt, simán vennék nagyobbat is... :-)) Az SD felskálázása igen jóra sikerült, nagyon jó rajta DVD-t is nézni. Az analóg kábeltévém olyan vacak, hogy 2 méterről minden apró hiba látható, azt inkább 3 méterről nézem. A feketéjével nekem semmi bajom. A korábbi modelleknél fényévekkel jobb, sőt sötétebbnek és mélyebbnek látom, mint a régi CRT-n! Beállítgattam a neten talált kalibrált beállításokat, tényleg jók, de - most lehet, hogy ki fogtok nevetni - nem használom őket. Inkább a tévé "intelligens szem" üzemmódját használom, mert így nem kell vadásznom a beállításokat a különböző fényviszonyok közepette. Nálam teljesen jól működik, és az automatika ellenére egész jól személyre lehet szabni (100Hz/fekete/színek/stb..) A káva nem vonzza különösebben a port. A panel egyáltalán nem tükröződik. Egyszóval elégedett vagyok vele, és most, hogy a Samsung A656-os már egy árban van vele, ezt a típust választanám ismét.
Epilógus
Mivel Kanadában már megtaláltam az LG weblapján az LG90-es típust, valamint ősszel jön a SONY RGB LED-es X szériája, nem vagyok biztos benne, hogy nem kellett-e volna megint várnom egy évet... de ez már lehet, hogy beteges... :-)))))
