Először is átérzem a helyzetedet, mert nagyon gáz, ha kvázi beszarsz, és még csak a közelben sincs egy kurva árok sem. Másrészt ne haragudj rám, de a story és a stílus együtt nálam kiverte a biztosítékot, és 10 percet vinnyogtam

Na akkor ON:

Velem történt meg. Nem vagyok nagy vallásos, mondhatni hithű ateista vagyok, és voltam is mindig. A story olyan 11 évesen esett meg velem, mikor egy szimpatikus fekete ruhás bácsi faggatott arról, hogy milyen kapcsolatban vagyok a vallással, és ilyesmik. Mire én rövidre zártam a témát azzal, hogy én biza' úgy utálom az öregistent, mint a vajaskenyeret (azt mindenki tudta körülöttem, hogy rühelellem). Az aranyos bácsi nyelt kettőt, de nagyon kedvesen kezelte a helyzetet, továbbiakban nem próbált meggyőzni jézus létezéséről és egyéb bibliai marhaságokról. A történet nem ér véget. Köv. szülői értekezleten anyámmal közölték, hogy az addig rendben van, hogy nem vagyok hívő, de azért a papnak lehet, hogy nem kellene a szemébe mondani, hogy ki nem állom a vén szakállast. Hát anyám nem tudta, hogy sírjon, vagy sírva röhögjön Azért szerettek

A másik hugommal történt meg. Csoportos kirándulás Tirolban, hugom összeismerkedett egy idősödő, igen kedves házaspárral. Beszélgettek, és valahogy a franciákra terelődött a szó. Hugom pont olyan szókimondó, mint én, és elkezde pont és vessző nélkül mondani, hogy ki nem állja azokat a büdös mocskos franciákat, hogy alig fürdenek, a zoknijuk füttyre idejön, és milyen gázos maga a nyelv és hasonlók. Mire a hölgy közölte, hogy nem minden francia ilyen ám, például mi sem vagyunk ilyenek... ööö...

Na ennyi