Tesóm egyszer a vonaton volt így. A Budapest-Nyíregyháza vonalon voltunk, 6 - os kabin, 4 - en voltunk családbeliek, ketten meg ismeretlenek voltak benn. Tesóm meg egyszer csak elkezd röhögni, csak nézünk rá, hogy mi van. Már könnyezett a szeme, annyira nevetett, legalább 5 perce nem bírta abba hagyni. De azt ő sem tudta megmondani, hogy min. Nagy nehezen aztán abba hagyta. Tök hülye helyzet volt, rám is ragadt már, akik benn voltak meg csak néztek, de ugye tesóm volt a középpontban, ő kezdte, ő is fejezte be utoljára. Nem tom, hogy mi lelte akkor, azóta sem tom, hogy min röhögött
=== Szatocs ===
