Uzi barátom (a kis eminens mama kedvence) 18-ik szülinapján találkozott először komolyabb mennyiségű alkohollal, és pont Gergelyiugornyán. (Tisza parti nyaralóövezet vagy 6 diszkóval meg kb. 20 kocsmával.) Miután rájött, hogy a negyedik deci vodka már nem olyan rossz íz, mint az első, elkezdte gyüjteni a poharakat, amiket kiürített. Ez nem lenne nagy dolog, hiszen ki nem lopott még el egy-egy poharat a kocsmából. De Uzi mindig be is jelentette előre ''Fúbáze! Esztapoharatlenyúlombáze.'' Baromi jó érzéke volt ahhoz, hogy ezt pont a poharakat begyüjtő csaj/fickó előtt mondja. Pár helyen legyintettek, máshol nem hallották meg, de az egyik kopasz pincércsákó pampogni kezdett. Erre Uzi gyámjaként felajánlottam, hogy megveszem a poharat. 90 Ft-ban meg is állapodtunk. ('95-ben történt, amikor a deci vodka egy százas volt!)
Uzi barátom szeme felcsillant. Kicsit gyanus is volt, amikor meghívott fagyizni engem, meg újdonsült barátnőmet. Azt meg inkább kellemetlennek nevezném, amikor a 250 Ft-os számlát három üres decis pohárral akarta kiegyenlíteni, mivel az 3*90, azaz 270 Ft. Alig bírtunk összekaparni annyi pénzt, hogy ne hívják a kidobóembert.

I don't fit in. I fit out.