Nem tudom más miért vagy miért nem köt házasságot, ezért én csak a saját véleményemet írnám le.

Hogy miért? Ez egy megmagyarázhatatlan érzés, ami belülről fakad, és úgy érzed meg kell tenned, mert így lesz boldog és teljes az életed. Semmi racionális magarázatot nem tudok adni rá, mert nincs.

Ha csak a statisztikát veszed, már lemondasz arról, hogy összekösd hivatalosan is az életed vkivel, mert riasztóak a számok. Ha pedig körülnézel az ismerőseid között, akkor tényleg arra a döntésre jutsz, hogy jobb ez így házasság nélkül is.

Aki a házasság, hazasodás mellett dönt, az tudja (tudnia kellene), hogy miért teszi.

Én elköteleztem magam, és döntöttem. Ő az a férfi, akit úgy érzem örökké szeretni fogok. Aki mellett szép és boldog lesz minden nap. Akivel együtt nevetek és sírok. Akitől, akinek gyereket szeretnék szülni. Akivel együtt szeretném átélni az életet, és akivel együtt szeretnék megöregedni (akivel együtt Ph-zhatok ).

Az esküvő pedig...Őszintén szólva mindketten kihagytuk volna a szülőket, és pár baráttal beültünk volna egy étterembe, és vacsiztunk volna egy jót. De ez kicsit önzőség lett volna a részünkről, ezért ehelyett egy nagyon szűk vacsorát tartottunk. Semmi lagzi, mert egyikünk sem az a fajta, aki szereti a nagy felhajtást. Szolidan, csendesen. Mégis jól éreztük magunkat. És nem érzem hiányát az életemben. (Igaz máséra szívesen elmegyek. )

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.