Kb. 2 hete elhatároztuk, hogy ingyenesen szervizelünk, azaz magáért a munkáért nem kérünk pénzt, csak az alkatrész árát kell kifizetni ha arra feltétlenül szükség van a hiba elhárításának érdekében.

A dolgot kicsit továbbgondolva rájöttem, hogy a behozott gépek és azzal együtt a hibajelenségek, nemcsak számomra lehetnek érdekesek, hanem talán mások is kíváncsian elolvasnák és megszemlélnék a fotókkal illusztrált leírásokat.

Kezdésképpen egy kis baki.

Nemrég behoztak egy gépet, hogy zörög benne a tápventi.
Az egész gépet szét szoktam ilyen esetekben szerelni és újra összerakom, mert sok esetben hibás felkábelezések vannak, lógó hdd-k, amik csak 1db csavarral vannak rögzítve, a portól eldugult cpu coolerek, stb. Ennek érdekében egy alapos portalanítás és olajzás az összes forgóalkatrésznek. VGA cooler, cpu cooler, tápventi, házhűtő venti stb.

Egy MSI PIII-as alaplapot emeltem ki a gépből és, amikor a cpu coolert levettem a Celeron 700MHz-es processzorról, a következővel találtam magam szemben:

Bővebben: link

A továbbiakban ha bármi olyasmit találok, ami említésre méltó, azt bepötyögöm ide yóól...enpera.



De yóó, hogy csináltatok ide ilyet yáyy

Azért ne ijjedjetek meg, nem vagyok csőlátó szakbarbár lesz szó másról is.

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Bővebben: link

Mi történt?

Valaki elugrott egy pár percre talán cigarettáért, levelet feladni, nadrágot váltani, kutyát sétáltatni, ellenőrízni a gázt, a kocsi ajtajait s a riasztót, vagy csak egyszerűen ebéd után levegőzni kívánt egyet és ejtőzni az árnyékos padon, közben szemlélődni. Kirakta az ajtóra az erre az esetre szabványosított üzenetét, miszerint ''Rögtön jövök''. Mert így tervezte, negyedórát szánt erre a kis kiruccanásra.

De valaki beleköpött a levesébe

Egy olyan, aki távozta után 10percözel érkezett meg a helyszínre és felfogta az üzenetet, hogy kicsit várnia kell, eleget tett a kérdésnek, de egy bizonyos idő után egyik lábáról a másikra állva nekiállt cziccegni és a fejét csóválta, majd minimális hergelési idő után egy basszameggal továbbált és bosszúságát magában hordozta a következő nap is, mikor arra járt és sietett a buszhoz. Az üzenet még továbbra is ott állt és közvetített, hogy légy türelmes ''Rögtön Jövök''...enpera.

Emberünk napokig szemlélte ezt, közértbe menvén, az újságoshoz leszaladva, hideg sör után koslatva, a busz után futva, mindennap egy pillanatra felvillant az üzenet számára. S minden nap, amikor ránézett, egy pillanatra eszébe juttatta a bosszúságát, hogy legalább egy negyedórát ácsorgott a bejárat előtt, engedelmeskedve s fejet hajtva eme üzenet előtt...............
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A pszichikai kutatóintézet munkatársai lassan haladva lépkedtek a lakótelepi panelépületek tövében és alaposan szemügyre vették a lépcsőházakat és kereszteződéseket. Keresték a legforgalmasabb helyet, ahol a legtöbb ember áthalad. Kutatásuk célja az ember türelmi határának a feltérképezése volt. Béreltek a centrumban egy kis üzletet, melyben kialakítottak egy kisebb dohányboltot és bkv jegyárusítót ill. könyvesboltot és újságost. Az üzlet kirakatát telerakták pipákkal, cigarettákkal, újságokkal és könyvekkel meg reklámfeliratokkal, de soha nem nyitották ki.

Az üzlet ajtajára ki volt írva, hogy nyitvatartás h-p 9-19, sz-v zárva.

Az üzlet hátsó bejáratán minden nap bement a két alkalmazott és elhelyezett egy kamerát az üvegek mögé rejtve, majd kezdődhetett az emberek türelmi határának feltérképezése. Végignézték, ahogy néha egyszerre 2-3 ember is eleget tesz az üzenetnek és megállnak az ajtó előtt, majd kis idő múlva tanácstalanul és lelombozva továbbállnak. Volt olyan is, aki hozzávágta a táskáját a kirakathoz. A rekorder egy nyugdíjas hölgy volt, aki nyilván érelmeszesedésben szenvedhetett, mert naponta várakozott az ajtó előtt 10-18perceket és miután senki nem bukkant fel sem az emlékezetében, sem a pillanatnyi tudatában, így elfelejtkezve arról, hogy tulajdonképpen miért is ácsorog az ajtó előtt, továbbsétált és,, mint aki csak éppen keres valakit, határozottan elnézett ebbe is és amabba az irányba is, majd határozatlanul intett egy halk nyögéssel valakinek, végül a húgyhólyagja hazahajtotta.

Imre és Gábor a két kutatótechnikus egyik reggel csodálkozva vette észre, hogy megváltozott a felirat az ajtón, amit kitettek. Jót röhögtek rajta és csintalanul összenevetve megállapították, hogy biztos egy visszatérő vendég

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Tipikus fogyasztási cikk, a mûpina, biztos jövedelmezõbb ágazat, mint a sültgesztenye árusítás.

Ráadásul hidegben nem egy leányálom sültgesztenyét árulni. Jön a sok jónapot, nem lehetne a másikat, az nem olyan pirult. meg régen pirította, gondolom nincs egy szál vevõje sem, itt árválkodik a gesztenyéje már egy órája, adja olcsóbban.

Olyan is van, hogy menet közben az ember bekap egyet-kettõt csak úgy a reklám kedvéért, N/A olyankor mindjárt megáll vagy nyolc ember egyszerre, nem gyõzöd nyeldekelni a gesztenyét.

Azt is megfigyeltem, hogy ha elkezdek kapirgálni az üstben, akkor bátrabban megállnak és nézelõdnek ill kíváncsian fölé hajolnak és egy kedves félmosollyal beleszagolgatnak, N/A ilyenkor szoktam szólni, hogy hamarosan kifogy a gáz, azért kapirgálom, és ha kifogy a gáz, akkor könnyen visszaéghet és felrobbanhat.

Mostohaapám önkéntes tûzoltó volt, Õ tanította meg nekem, hogy mi az égés 3 feltétele. Oxigén, hõmérséklet és éghetõ anyag.

Bármelyiket elvonjuk, nem lesz belõle tûz.

A szerelem 3 feltétele pedig 2 lélek, 2 test és megfelelõ vonzódás. Bármelyiket elvonjuk, az eredmény a mûpina vagy a mûfasz.

Majd alakulnak sorra a klubbok, ahol ezek a suttyók összejárnak és büszkén inspirálják egymást, hogy teeee tegnap beszívtam, oszt beálltam, mint a kampósszög, utána megdugtam az összes zacskót, amit a lakásban találtam. Neeeem mondod?

De bizony.

Még annyi, hogy mikor valaki a zacskót tossza, akkor mire/kire gondol? Valami gyártósorra, ahol fõkötõs asszonkák ontják a nylonszatyrokat?

Lakásfestéskor szoktunk használni takarófóliát, ilyen 5x5nm. Esetleg fel tudom ajánlani a maradékot.

Én gyerekkoromban haverokkal kipróbáltam a porszívót, nem történt semmi csak iszonyat gyorsan csapkodta a csõ két falához a péniszemet, elsõre illyesztõ volt és gyorsan kivettem, utána a haverok is kipróbálták, de õk is megijedtek. Jót röhögtünk, haverok, buli, PAKEMA.

Kinõttük.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Olyan pedig, hogy ''fos'' Barton nem létezik, sokan kisírnák a szemüket ha hozzájutnának egy olyan 2500+ Bartonhoz, amit az életben nem tuningolnának. Az emberek 99%-a egyáltalán nem tuningol. Megveszi a gépet, hazaviszi és használja. A hibbantak meg 5-10% plusz teljesítményért lekaparják a tapétát is meg szenvednek, hogy bááááázzzzeeeeeeeeeeg szar, fost vettem, mert nem megy, nem tuningolható.

Persze, akik igazából tuningolnak, azok nem a biosban bambulbnak az fsb-re, hanem lecserélik a lapokon a kondikat, az smd-ket és ténylegesen megnövelik a teljesítményét egy adott konfignak.

N/A ez az igazi yáyy, a tuning fetis

Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy nagykerből hoztam origi Barton 2500+ procikat és teszteltem őket, szerencsém volt, mert elkaptam egy nagyon jó szériát, kivétel nélkül mind vitte alapfeszen a 3200+ -t.

Akkoriban 35küvecsért lehetett eladni az aproneten és pörgött a téma, mert volt kisebb procik beszámítása. De sajnos szinte az összes ''fosos Bartonos '' megtalált és úgy általában véve elvárták, hogy adnak 1000 ft-ot, itt recskáznak a gépükkel órákig, hogy teszteljék a tuningját, majd vágjak közben mindehez jópofát és örüljek neki, hogy menetközben beleugatnak mindenbe

N/A egyszer volt Budán kutyavásár alapon, az életben többet nem adok el tuningprocit

Olyan is volt, hogy itt Abit NF7-es lapban hibamentesen ment 3200+ -on, a srác több, mint két órát tesztelte nálam s közben kétszer elélvezett, majd hazament és az Ő lapjában meg sem nyikkant a ''tuning''. Üvöltve hívott, hogy rábaszott de nagyon, mert nem lehet tuningolni aztán lenyugtattam annyival, hogy akkor basztál volna rá, ha kinyírják a családodat. Ülj le szépen, higgadj le és használd a gépedet. A srác csak nem nyugodott a seggén, valakitől kölcsönkért egy procit, ami működött 3200+ -on. Természetesen az sem működött neki, az Ő lapjában csak minimális tuningot bírt. Aztán vagy 3 hét múlva sápadtan hozta az egész gépét, hogy nem indul el. Persze, mert hang nélkül eldurrant a kotvák Acorp tápja és elvitte az összes alkatrészét.

Ennyi.

Magyar mentalitás. Izom vga kártya, 3000 ft-os ECS lap + Acorp táp óccsójé, oszt hagy szóljon bakker

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

1998-ig én is hasonló véleményen voltam, mint mindenki. Ki nem állhattam a papokat a templomokat az ájtatosságot, a képmutatást és a kötelezettségeket, amik ezzel együtt járnak és feleslegesen terhelik vele az embereket.
Ráadásul szerencsétlenségemre egy rövid időre közöm lett a hit gyülekezetéhez is, mert egy ismerősöm elvitt, hogy nézzem meg milyen jó. Már a bejáratnál hülyén néztek rám, aztán az is furcsa volt, hogy amikor előre küldtek németsanyihoz és az a fejemre tette a kezét, csak bambán néztem rá és nem dőltem el, nem remegtem, mint mellettem mindenki. Tényleg vártam pedig valamit, mert úgy a tizedik lehettem és mellettem sorra kidőlt mindenki és a padlón remegtek.

Erről ennyi, a véleményem időközben mit sem változott, Bibliát soha nem vettem a kezembe így jól megvoltam, ha valamelyik megtalált, akkor kiröhögtem vagy megfenyegettem, hogy megrugdosom és elküldtem jó durván, hogy ha legközelebb szembe találja velem magát, akkor még nézni se merjen

Eltelt közben 10 év, egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél dolgoztam, mint raktáros. Sok haver dolgozott ott és igen jól kerestünk, ráadásul lehetett egy valag mellékest keresni kis ügyeskedéssel. A hulladékokat szabadidőmben összegyűjtöttem és vagy naponta vagy hetente visszavitettem a teherautó sofőrökkel a MÉH telepre. Könnyű dolgom volt, mert kib. 30-40 cég dolgozott egy telephelyen és rengeteg hulladékot termeltek, fémet, kartonpapírt. Én meg targoncával jártam a telepet és szorgalmasan gyűjtögettem. Rengeteg pénz jött be belőle, a cégünknél a melósok szerettek is, mert folyamatosan intéztem nekik ingyen kv-t, szalámikat, sajtokat, tököm tudja, jól éltünk és a haverokkal szinte egész nap kábítószereztünk, mert volt miből megvenni. Durva volt.

Egyszer történt egy olyan, hogy feltörték a raktáramat és elvittek belőle 800 ezer forint értékű segédanyagot. Tudtam, hogy ki volt az, mert előtte pár héttel megkeresett, hogy volna neki egy vevője és adjuk el neki majd felezünk. Bizonyítani nem tudtam, felelős kellett, így engem rúgtak ki a cégtől. Hozzátenném, hogy a muki azóta is annál a cégnél dolgozik, és azóta is rengeteget lop

Amilyen felpörgetett és aktív életem volt addig, úgy üresedtem meg agyilag, mert másnaptól nem kellett mennem dolgozni. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Baromi szarul esett, hogy a cégnél egyetlen ember nem állt ki mellettem, úgy néztek rám, mint egy leprásra, féltek, hogy ha elmondják mit gondolnak, akkor Ők is úgy járnak, mint én vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy okádhatnékom volt a sok baromtól. A legjobb haverom is elfordult tőlem, pedig tudta mi történt, mert mindent elmeséletem neki még előtte.

Kiborultam, ittam, kábítószereztem, ittam, ültem a sarokba és bámultam a padlószőnyeget, ittam, ittam, sírtam, újra kábítószereztem, hosszú hónapok elteltek és még a családunk is elfordult tőlünk, csak a nejem maradt és Ő kitartott mellettem végig. Hihetetlen mennyiségű adósságot halmoztunk fel, közös költség, rezsi, szinte semmit nem fizettünk, mert nem volt miből. Kb. annak kellett volna történnie, amire mindenki számított és előre mondták, hogy el fogtok válni, hajléktalan leszel, a nejedé lesz a lakás, új férj, a gyereked meg sem fog ismerni és hasonló szép baráti tanácsok, de segíteni nem segített senki max. ennyit, hogy osztogatták az észt. Az mondjuk rendkívül könnyen megy mindenkinek, mert igazsága és véleménye az van, csak esze nincs.

Sokáig próbálkoztam mindenféle munkával, napszemüveg árusítás, sültgesztenye árusítás, festményeket készítettem és pályázatokra küldtem be ill. eladtam kiállításokon meg mindenféle marhaság. Sokáig semmi komoly nem jött össze, de mindennel próbálkoztam, még utcazenésznek is elmentem. Nagy nehezen sikerült beneveznem egy plakátragasztásra, amit egy nyelviskolának kellett csinálni és éjszaka, éjfélkor indultam kerékpárral s50- 60-km-ert mentem a városban s reggel 6h-ra végeztem. Éjszakánként 5-8.000 forintot kerestem és lassan kezdtük visszafizetni az adósságokat, de még mindig nagyon sok volt. Ezzel párhuzamosan, mivel napközben ráértem, kijártam a verseny u.-i piacra árulgatni mindent, amit a lakásunkból el lehetett adni. CD és könyv gyűjteményeket, féltve őrzött és részletre vásárolt Révai lexikonokat, és szinte mindent, mert ilyenkor, amikor enni kell és életben maradni, hirtelen minden elértéktelenedik számodra és mint a léghajós vész idején, elkezded kidobálni. Mindjárt nem az a büszke és nagyképű ember voltam, akinek ez is van és az is, amabból meg már kettő is és ezt is éppen vesszük részletre meg másunk is lesz és a rengeteg vanás.

Az szilárd elhatározásom volt, hogy megteremtem a saját világomat és soha a büdös életben nem megyek el még egyszer dolgozni munkahelyre, hogy onnan bárki bármilyen mondvacsinált okkal kirúgjon és ugyanebbe a helyzetbe kerüljek, mint most. A számítástechnikába úgy csöppentem bele, hogy éppen kiábrándultan mentem kerékpározni, mert totál ki voltam készülve, akármennyi pénzt kerestem, szinte semmire nem volt jó, mert még mindig akkora adóssághalmazunk volt. A VI. kerületben lomtalanítás volt, nem oda készültem csak éppen arra tekertem fejemen a walkman fülesével és dübörgött a zene. Valahol az Ó utca környékén a Szerkó GMK kirakta az utcára az Állami Biztosító kb. 80-100 db PI. és PII. számítógépét, mert már nem vállalták a szervizelését vagy ki tudja, a lényeg, hogy tele volt az utca számítógépekkel. Nagyjából 10 komplett gépet és egy szatyorban egyéb apró alkatrészeket tudtam szigetelő szalaggal és madzagokkal felkötözni a kerékpáromra. Furcsán néztem ki és 3 óra alatt értem haza gyalog


Hazamentem és alig álltam a lábamon, de ahogy lepakoltam máris tekertem vissza a helyszínre és szedtem össze szatyrokba a maradékokat, azt sem tudtam mi micsoda, mert még előtte nem volt számítógépem. Aznap este még kétszer visszamentem. Másnap a z Expressben is és A Napi Hirdetésben is adtam fel hirdetést. Jöttek is szépen sorjában az emberek, mondtam ott van a sarokban és válogassanak. Ha valaki processzort keresett mutattam a kupacot, megnéztem mit vesz ki és onnantól tudtam, hogy melyik a processzor, ugyanígy a memória, hdd, stb. Lassanként megtanultam, hogy mi milyen alkatrész, mert ugyan én nem értettem hozzá, de aki megvette az igen és elég volt megfigyelnem, hogy miről beszél. Így csöppentem bele, hogy szorgosan figyelgettem miről beszélgetnek, mert naponként egyre többen jöttek és mivel volt miből túrkálni, így nálam tanyát vertek és tudtukon kívül szorgosan okítottak engem. Senki sem tudta, hogy nem értek hozzá, mindenki meg volt róla győződve, hogy nála sokkal jobban tudok mindent, mert tele vagyok alkatrészekkel és gépekkel. Mivel mindenki ebben a hitben ringatta magát, így előfordult az is, hogy idehozták a hibás gépeket javításra és az ismerőseiket is ideküldték a gépekkel fejlesztésre és mindenki idejött mindennel és hirtelen nagyon népszerű lett ez a hely, s ez a mai napig is így van, töretlenül, lendületesen immáron cégesen és ketten Ücsüküével, aki itt ragadt rám a fórumon . Nem volt más választásom, minthogy az idehozott gépeket meg kellett csinálnom úgy, hogy egyetlen elégedetlen vásárlóm sem legyen. Nem tudom minek köszönhetően de sikerült, lassanként kikupálódtam, sok pénzt elbuktam a tapasztalatlanságomnak köszönhetően, de megérte. Akkor vettem észre, hogy komolyan vesznek, amikor még mindig egy PI. masinával nyomultam és mások idehozták a vagyonokat érő gépüket és letették az asztalra, hogy holnap érte jönnek. Mire jött működött és megcsináltam mindent szorgalmasan. Hajnal négykor keltem és este tízkor feküdtem és sokat dolgoztam és és és.

Akkoriban még nem volt internet kapcsolatom, később lett és itt kötöttem ki a fórumon, majd nőttem ki magam és Ücsüküét a szemetek előtt

Visszatérve a valláshoz. Vagyis keményen elkanyarodtam a lényegtől, de hogy értsétek az egészet szükség volt rá.
Egyszer még a plakátragasztós időszak elején, mikor hegyekben állt az adósság és én kiábrándultan ültem a sarokban, azt mondta a nejem, hogy olvassak Bibliát. Mondtam neki, hogy semmi kifogásom ellene, beleolvasok. Ő tudta, hogy nekem az volt a hitem és vallásom, hogy nem vagyok hajlandó elkötelezni magam semminek és semminek, mert ha tévednék, akkor nem sok választásom marad. Inkább meghallgatok mindent és mindenkit, de nem akarom letenni a voksomat semmi mellé. Nyitott gondolkodással fogtam neki a Biblia olvasásának és meg is volt a hatása, bár előtte még soha nem vettem kézbe. Olyan volt, mint ha egy tapasztalt ember beszélt volna hozzám és megpróbálta volna elmagyarázni, hogy miként kerülhetek abba a helyzetbe, amire szíve mélyén minden ember vágyik, a nyugalom, a boldogság. Ezek így üres frázisok, de mindenki azért gürizik, hogy boldog legyen, persze aki meg tele van pénzzel, az ki tudja miért, de mégsem boldog és mégsem nyugodt, ettől függetlenül mégis mindenki azért hajt. Azért eszik, hogy tudjon minél többet dolgozni, azért dolgozik sokat, hogy legyen mit enni, azért nincs ideje senkire és semmire, mert sokat kell dolgoznia, van hifije, lófaszháromdémárkja, mikrohullámúja, százhercese, tele a hűtő, de nincs egy csepp esze sem. Pedig van végzettsége, diplomája, okosnak tartja magát, a helyesírására is kínosan ügyel, mégis egy élhetetlen barom. Ugye ti is ismertek ilyet a környezetetekben vagy akár itt a fórumon, de ahelyett, hogy szembeköpnéd, megpróbálsz nekik megfelelni és az Ő értékrendjeiket követni, elérni, amiket Ők akarnak elérni.

Én nem, megfogadtam, hogy megteremtem a saját világomat, éppen úton vagyok.

A Biblia olyan mértékben szólt hozzám, hogy nagyon kíváncsi lettem miért élek, miért születtem és ha meghalok mi fog velem történni? Rengeteg és nagyon sok kérdésem lett hirtelen, de nem találtam embert, aki megválaszolta volna, ha pedig Bibliát olvastam, akkor csak a kérdéseim gyarapodtak, egyre nagyobb volt az űr. Kerestem lelkészeket, papokat és mindenkit, aki tudná a választ. Sokszor előfordult, hogy úgy zárult egy-egy beszélgetés, hogy na fiam akkor mostmár megtértél, hiszel mostmár benne, be tudod tartani a parancsolatokat mostmár stb. stb, egyre nagyobb balfékekkkel hozott össze a sors és válogatás nélkül szóba álltam mindenkivel, de azt kellet tapasztalnom, hogy nekik nagyobb szükségük lenne segítségre, mint nekem, mert annak ellenére, hogy nem tudtam pontosan, hogy miről van szó, azt tudtam, hogy mindenki hatalmas tévedésben él.

Egyszer a nejemmel sétáltunk a körúton és megláttam egy plakátot, hogy ''Mire éheztél ki?'' 3 napos Bibliai szeminárium. N/A gondoltam ez az én emberem, ha itt nem találok olyat, aki választ adhatna, akkor senki sehol. Délelőtt 10h-ra odamentem egyedül és belépve a helységbe 20 kis kínaival találtam magam szemben. Szomorúan megfordultam és elszorult torokkal kisétáltam, az egyik utánam jött és érthetetlenül megkérdezte mi járatban vagyok? Szerintem nem értette, hogy mit mondok, de a szemében megláttam azt az érdeklődő őszinteséget, hogy tényleg tudni akarja, hogy mi a baj és tényleg segíteni szeretne. Érthetetlenül, de elmagyarázta, hogy lesz egy két órás előadás, hallgassam meg és utána beszélgetünk. Alig vártam a végét, mert egy kukkot sem lehetett érteni. Természetesen Ő fordította Magyar nyelvre a prédikációt kb. a 10 szavas szókincséből. Olyanok, mint Isten, Jézus, bűn, Biblia, szív, üdvösség és ezek kombinációi. díjaztam a törekvésüket és alig vártam, hogy kívül találjam magam.

Az előadás végén az aki prédikált magához intett, nem volt nehéz dolga, mert én voltam egyedül és még egy hölgy, aki szintén odaült az asztalukhoz.

Onnantól kezdve rajzoltunk papíron és úgy kommunikáltunk. Felrajzolt két vonalat és fölé írta, hogy Mózes, a másik meg Zoltán. Arra kért, hogy mondjam meg mennyi jó van bennem és mennyi rossz ill. mennyi Mózesben szerintem. Felrajzoltam, hogy Zoltán 90% gonosz és 10% jó, Mózes 80% jó és 20% gonosz. Erre áthúzta az egészet és azt mondta, hogy Isten szerint Mózes is és Zoltán is 100% gonosz. értetlenkedve néztem rá, mert azt még hajlandó voltam elfogadni, hogy én, dehogy Mózes is a szolgája, azt már nehezen. Azt kérdezte, hogy öltem-e már embert? Mondom nem. Mózes pedig igen válaszolta. Utána napokon keresztül jártam nemcsak a szemináriumra, hanem a lakásukra is és rengeteget beszélgettünk. Megismertették velem a valódi Istent, aki a Biblián keresztül jelentette ki magát, a gondolatait és akaratát, személyiségét, szívét stb. Amit ott és, akkor hallottam, azt addig mástól soha, ezek az emberek mindenféle körítés nélkül el tudták mondani, hogy mi van a Bibliában. Írhatnék róla oldalakon keresztül, mert van miről.

De ahhoz, hogy megértsd vagy bármit is elfogadj belőle, előtte neked is át kellene értékelned az életedet, az értékeidet és mindent kidobálni. Mert, ami nekem jelenleg a legfontosabb, neked ott helyette van egy autó, egy vga kártya, egy hifi, egy ház, egy csaj, egy sport, egy munka, egy bármi, amivel próbálod pótolni azt a hiányt és próbálsz boldog lenni és nyugalmat lelni.

maradhatsz a gondolataid mellett és kitarthatsz az igazságod mellett a végsőkig, de egyet ne felejts. Az életed véges, s mikor készülsz lehunyni a szemed, ha máskor nem is, de akkor majd éppen előtte megérted, hogy nincs hova hazamenned, mert amiért küzdöttél életedben és elérted, az mint a homok az ujjaid között.

Ez a gyülekezet, akikkel megismerkedtem a koreai székhelyű Good News Mission, minden országba küldenek misszionárusokat és utána azok ott letelepednek és halálukig ott maradnak, természetesen 2-3 évente hazalátogatnak Koreába.

Az itt leírtak, nem kötelező érvényűek senkire, nem igehirdetés, nem megtérítés sem semmi. Ez velem történt meg és többek között ennek a gyülekezetnek köszönhetem, hogy rendbejött az életünk és nem gyarapítottuk az elvált családok számát és nem lettem narkós, hajléktalan, alkoholista senki, aki mellett most elmennél legszívesebben és leköpnél vagy belémrúgnál, hogy köcsög magadnak köszönheted.

Ha egy csöppnyi gondolat erejéig azt gondolod, hogy ez veled soha sem fordulhat elő, akkor azt kell, hogy mondjam hatalmasat tévedsz. Azok az emberek és családok, akik valahol s bármikor élték az életüket, tervezgettek, és próbáltak boldogulni, majd egy nap jöttek fegyveresek és az út szélén lőtték le a szemük előtt a saját kicsinyeiket, szüleiket majd őket. Vagy akik dolgoztak bárhol és jött egy másik törvény, aminek köszönhetően bezárták azt a gyárat, majd az utcára kerültek és tönkrement az életük, a családjuk és most a parlamentben vitatkoznak és beterjesztéseket nyújtanak be róluk, vagy jött egy földrengés, árvíz, leégett a ház, betegségek s balesetek, amiben végleg lerokkansz, stb. Ezek közül veled melyik nem fordulhat elő? Azt sem tudod mi fog veled történni a következő percben, akkor mire ez a magabiztosság és megvető hangsúly akárkivel szemben?

N/A most lehet köpködni, én annak is örülök, hogy látok és nem vagyok deréktől lefelé béna, tolókocsiba kényszerülve és minden nap boldogan ébredek, amikor te még órákkal később is az ágyadban nyöszörögsz és jajgatsz, hogy megint egy nap, dolgozni kell.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Most hajnalban befejeztem a gugazin 3. számának a vezércikkét.

Elsőként tesztelhetitek:

Agárverseny

Az első részben arról írtam, hogy miként vásároljunk számítógépet, a második részben pedig arról, hogy hogyan rakjuk össze. Természetesen, mint a soron következő rész is, nem kötelező érvényű senkire nézve sem, inkább csak egy ajánlás, ami mások által átélt hibákra épül.

Egyik nap azt a kérdést tettem fel egy közeli barátomnak, hogy ha van 5db almája, amiből az első tökéletes szemre és ízlelésre is kifogástalan, a másodikat megcsúfítja egy többed napos, megfeketült borsónyi pötty, a harmadiknak fakó a fénye és kissé fonnyad a bőre, a negyediknek hiányzik egy darab az oldalából és megvan sárgulva, az ötödik pedig már félig poshadt. Melyiket választaná?

Az elsőt, válaszolta rá határozottan.

Egyik nap a Jó Hír Misszió lelkésze elmesélte, hogy ketten voltak fiú testvérek, és ha vasárnaponként az édesanyjuktól kaptak 5-5db almát, akkor A bátyja mohón nekilátott felhabzsolni a legszebbel kezdve. Ő pedig félrevonult a szobájába és tiszta kendővel kifényesítette mindegyiket és szépen leült megenni. Minden esetben a legcsúnyább almával kezdte és a legszebbet pedig későbbre hagyta. Utólag rájött, hogy Ő minden esetben rossz almát evett a többi almához képest, a bátyja pedig állandóan csak szép almákat evett hisz, ami éppen soron következett, a többihez képest az volt a legszebb.

Az én nagymamám is ha a család együtt ebédelt vasárnap, akkor hiába ajánlgatták neki, hogy mama tessék szedni. Ő csak megrázta a fejét és annyit mondott, hagyd csak Marikám, nekem az is jó lesz, amit az unokák meghagynak. S valóban, amit a 7 unoka otthagyott a tányéron, azt Ő összeöntötte egy tányérba és félrevonult a konyhába egyedül, hogy megegye. Átélte mindkét világháborút, azt hiszem ennek köszönhetően gondolkodott így.

S, hogy ennek mi köze a számítástechnikához? Rögtön kiderül

Mindenkinek van egy olyan álma, hogy életében legalább egyszer egy olyan számítógép konfigurációt birtokolhasson, ami minden tekintetben megfelel az aktuális csúcskonfignak. Én is átéltem ezt az érzést. Hozzájutottam egy MSI dual alaplaphoz és hozzá 2db IP III. 1GHz-es procit is sikerült szereznem, minden nap kibontottam a dobozából és már alig vártam, hogy be tudjam üzemelni. Két hét kellett hozzá, hogy sikerüljön memóriát és vga kártyát vásárolnom. Egy Asus Gef2 MX400 64mb-ot tudtam, akkor megfizetni, GTS-re már nem futotta, de így is elmondhattam magamról, hogy nincs miért szégyenkeznem, mert a gépem mindennel meg tud birkózni. Akkoriban még nem dolgoztam aktívan a számítástechnikai piacon, csak érdekelt. Eltelt nagyjából egy hét és a lelkesedés a gépem iránt alább hagyott, már nem töltött el örömmel ha bekapcsoltam és nem élveztem a gyorsaságát a régi gépemhez képest. Rájöttem, hogy ugyanazt csinálom ezzel a géppel is, mint a régivel. Az igényeim a számítógéppel szemben nem változtak, csak maga a gép. Interneteztem, leveleztem, szövegszerkesztőt használtam, filmeket néztem, fotó programokat, zeneszerkesztőt és néha játékokat futtattam rajta. Hiába lett álomgépem és gyors konfigom, nem jutottam előrébb, hisz nem volt rá szükségem, csak a tudat s a büszkeség. Mivel megszerettem a dual alaplapot, így ugyan gyorsan eladtam az MSI alaplapomat a processzorokkal egy tervező srácnak (Ő legalább tényleg hasznát vette), de rögtön vásároltam magamnak egy Abit BP6 alaplapot 2db 533MHz-es Celeronnal. Egyedül a vga kártyámat tartottam meg, mert úgy gondoltam, hogy vga téren felesleges visszalépnem, így is elég hamar elértéktelenedik. Nagyon sokáig használtam ezt a gépemet és nem találtam rá okot, hogy fejlesszem. Volt egy Enermax tápom hozzá, 2 x 256mb sd ramom, a Celeron processzorokon 2db hatalmas passzív rézhűtés. Használtam és elégedett voltam, a mai napig ezt használnám ha közben nem értéktelenedett volna el teljesen, nem lett volna számítástechnikai cégünk és nem lett volna szükség olyan gépekre, amik a nap 24 órájában működnek, ezért arra kellett váltanom, azaz olyan gépekre és alkatrészekre, amik 100%-ig üzembiztosak, ill. egy notebookot.

Érdekes, megfigyeltem azokat az embereket a környezetemben, akik a számítástechnikában dolgoznak, mint üzlet tulajdonosok vagy csak alkalmazottak, de bőven volna pénzük megvásárolni a legdrágább alkatrészeket, ennek ellenére mégsem teszik. Ha megjelenik a legnagyobb teljesítményű processzor vagy vga kártya, nem dobban meg a szívük és nem ugranak rá azonnal, megkockáztatva azzal, hogy megboruljon a családi kassza. Az egyik nagyker tulajdonosának például a mai napig egy PII. at/atx-es számítógépe van az otthonában. Annak idején megvásárolta egy W98-as operációs rendszerrel office munkákra és azóta is hibátlanul üzemelteti. Erről a gépről jut eszembe, hogy van egy építési vállalkozó ismerősöm, aki a mai napig egy Ericson 198-as mobiltelefont használ. Annak idején közel 200.000 ft-ért vásárolta meg és éppen ezért megbecsüli. Ha az autójában, vezetés közben hívják rajta, akkor komótosan félreáll, előveszi a féltéglányi telefont, kihajtja az antennáját és beszél. Ellentétben azokkal, akik sóvárognak vagy éppen, hogy csak ki tudják fizetni egy korszerű telefon árát. De utána már annyi pénzük nincs, hogy akárkit felhívjanak róla és őket sem keresi senki, mert számukra nem erről szól. Ülnek a buszon, állnak a pénztárnál sorba, iskolákban a padokon ülve, a vonaton a cigarettafüstös folyósokon, plázákban, ülnek és lehajtott fejjel nyomkodják a gombokat, házas életet élnek a technikával egy rövid pillanatig, amíg forgalomba nem hoznak egy másik készüléket. Utána, amit eddig elégedett mosollyal dédelgettek, hirtelen leértékelik önmagukban, olcsó pénzért eladják egy kollégának, a suliban egy osztálytársnak és már futnak is a másikért, ami csillogóbb, sokoldalúbb az eddigieknél és egy kis ideig elvarázsol. Részese lettél az agárversenynek.

A számítástechnikában ez hatványozottan igaz. A fórumokon remekül kivetítődik az emberek lelkiállapota ha megjelenik valami újdonság a piacon, elsősorban a vga kártya. Ugrándoznak örömükben azok is, akik hatodikként jutnak hozzá majd a jövőben, amikor valaki megunja és odaveti a köznek fillérekért. Okos dolgokat írogatnak róla, ismerik pontról-pontra, de csak álmodoznak. Kevesen vannak azok, akik megtehetik, hogy megvegyék és akkor arra használják, amire való. Kiadnak néha többet, mint 100 ezer forint, hazaviszik és elhúzzák a szájukat, hogy ennél azért többet vártam tőle. Tulajdonképpen az egész vga herce-hurca általában 1db játék miatt történik. Megjelenik egy új játék és elhitetik az emberekkel, hogy, amit eddig használtak azt nyugodtan a sutba vághatják, mert innentől kezdve az alkalmatlan mindenre. Természetesen azt az 1db játékot is megunjuk és vele együtt a vga kártyánk is megy a süllyesztőbe, csak idő kérdése. Jó tudom magam ellen beszélek, mert micsoda az a számítógép boltos, aki arra bíztatja az embereket, hogy ne vegyenek új termékeket? Én inkább azt szoktam javasolni, hogy ha valaki gépet fejleszt, hogy arányosan ossza el a számítógépre az elkölteni kívánt pénzösszeget. Egy tartalék hdd-re, ami adattárolásra kiváló, nagyobb processzor, rambővítés és ha nem is a frissen kiadott, csúcskategóriás vga kártyát, de amit az éppen leváltott, azt érdemes megvenni garanciával. S, hogy miért nem javallott a full áras vga kártyát megvásárolni? Mert 3 hónap alatt elveszti az értékét. Elég a következő generációs vga kártyák hírének megszellőztetése és mivel az emberek figyelme már arra irányul, így veszít a primőr jellegéből az ára is.
Más, mivel ebből élek, sok embert és rajtuk keresztül a családi problémáikat is ismerem. Sokuknak szenvedély a gép, van ahol napokig a számítógép van a központban és az kapja a legtöbb törődést és figyelmet. Néha összetalálkoznak a családtagok wc-re menet vagy ha bekapnak siettükben egy-egy falatot a konyhában. A gyerek ha szól, hogy apa nézd mit....és beléfolytja a szót, hogy jó van kisfiam, apa most nem ér rá.

Ugye ismerős jelenetek? Láttam már házasságot tönkremenni számítógép és főleg a vga kártya miatt. Férfiemberek szenvedélye ez javában és legalább olyan veszélyes, mint a kábítószer, csak ez teljesen legális. Nem büntetendő cselekedet, ha esetleg a családod megy rá, az meg a magánügyed.
Tudni kell helyére tenni ezt is. Azoknak az embereknek sokkal nehezebb, akik nehezebben képesek kapcsolatteremtésre, mert nekik egy menekülési útvonal a számítógép és az internet önmaguk sikertelensége elől. Az interneten kinyílnak és az elfojtott, idő közben eldeformálódott személyiség teret követel magának. Ha leülsz mellé nem mer a szemedbe nézni csak forgatja a fejét és közben úgy beszél, hogy a földnek közben minden pontját megnézte már, kivéve a szemed közepét. Viszont az interneten mindenkivel szemben nyíltan és tudatosan viselkedik. Kicsit elkanyarodtam az agaraktól

S, hogy miért írtam le ezt? Vannak veszélyei a számítástechnikának, olyan veszély, amire tehetetlenségében mindenki csak legyint és reménykedik, hogy egyszer talán jobbra fordul. Amikor a közös családi élet abból áll, hogy apa, anya s a gyerek a billentyűzet fölé görnyedve, mindegyik a maga gépe előtt, hogy ne zavarja a másikat és néha váltanak egy mailt. Kissé ki van sarkítva, de létező probléma, s mint ahogy a cigarettás dobozra rá van írva, hogy a dohányzás káros az egészségre, úgy kellene ráírni a monitorra jól látható helyen, hogy a számítógép használata káros a lelki életre és egyben elidegenít.

Ha valamelyik csapóajtó beragad, a csalit azonnal meg kell állítani – de lehetőleg úgy, hogy a kutyák ne is lássák. Ha egy agár a csapóajtó nyitása után „ottmaradt”, ez önmagában nem teszi a versenyt érvénytelenné.
Kitörés. Ha egy agár kívül kerül a kijelölt futópályán – attól függetlenül, hogy visszatért és át is lépte a célvonalat -, pályaelhagyónak tekintendő.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

''A +TV ugye azt jelenti hogy tuneres, nem azt, hogy TV-out ??''

Inkább elmesélek egy történetet

Még villanyszámlásodikos koromban, mikor róttam a Havanna lakótelepi 10 emeletesek lépcsőit és ajtóról, ajtóra szálltam, mint a méhecske virágról-virágra. Az ELMŰ igazgatója szorgos kis méheknek nevezett bennünket, akik begyűjtik a nektárcseppeket. Minden lépcsőháznak sajátságos szaga volt, attól függ kik lakták zömében. Volt ahol állandóan friss levegő volt, mert tiszta volt, tele növényekkel és állandóan szellőztettek. Volt ahol sötétség honolt, mert arra vártak, hogy az ingatlankezelő festesse ki a lépcsőházukat, a sarokba oda volt pisálva, a linóleum csikkek nyomát őrizte és a lift a végtelenségig össze volt firkálva. Akkoriban kaptam rá arra, hogy a lépcsőházakból elhozzam azokat a kifüggesztett írásokat, amiket az emberek felindultságukban egymásnak címeztek. Olyanok, hogy: „Aki a liftet rongálja az menjen a kurva anyjába! Nem firkálásra való!!! A rendre pedáds légy!!! Bővebben: link

Ehhez hasonló pedagógiai érzékkel sűrűn átitatott üzenetek sora lapul még a tarsolyomban.
Róttam a lépcsőket rendületlenül, kettesével szedve a lépcsőfokokat. A barna színű egyenajtók mögül más-más világ tárult fel. Némelyik rántott hús és mosópor illatával elegy gyerekektől zajos, határozott és kövér matróna lakása volt, ahol a férfi embert soha nem lehetett látni vagy ha csak egy pillanatra is, akkor a fotelből hátrafordulva, de a sörét egy pillanatig le sem téve, az asszony volt az úr. Ő köszöntött és Ő kérdezett, Ő fizetett és Ő rakta el a visszajárót. Ilyenféle teremtésekből rengeteg élt a lakótelepeken, akik a csekkek hadával küzdöttek nap, mint nap és mégis a felszínen maradtak, a gyerekeik is nőttek, a férjeik is söröztek és minden hétvégén rántott hús. Másik ajtó mögül a néma csönd és csak szöszmötölés, bizalmatlankodó hunyorgatás a félhomályban a csekkre, hogy maga is meg tudjon róla győződni hisz a hallása már nem tökéletes. Kuporgatott papírpénzek gondosan előre kikészítve, mert már számon tartotta a napját, hogy jövök, ne érje meglepetésként, fontos számára a kötelezettségek teljesítése. Egyedül élő öreg nénik őzikék nélkül, a lakásukból az öregség illata, a beletörődés árad. Nem törődik velük senki, nem szól hozzájuk senki, nem néz rájuk senki, mégis minden reggel ott tömörülnek a pénztáraknál a sorban és ingerkednek, hogy kivegyék még a részüket, a napi sorozatok mellé jól jön egy kis civakodás, addig sem alvad a vér. Az ritkán nyíló ajtók szintén más világ, akár egy idegen bolygó. Az a mögött élő emberek nem a földön járnak, ha becsengetsz, résnyire nyitják, a fejüket félrefordítva, hogy mindkét szemükkel lássanak a támadt résen, szigorúan sziszegik, hogy csekket. A kijelentő mondat egyben parancsoló hangnemet is takar. Amint átveszi már csukja is és a belülről kiszűrődő méltatlankodásokból, mint amikor a méhkasba idegen darázs száll, lehet tudni, hogy élnek, életben vannak, de nem ebben. Egy barátom mesélte egyszer, hogy figyeljem meg, ki hogy nyit ajtót. Az az ember, aki őszinte, az szélesre tárja előttem és maga elé engedve beinvitál, akinek sok takargatni valója van, az pedig csak kiles az ajtó mögül és már csukná is be, hogy ne zavard. Aztán vannak a királyok, akik fényesen élnek és tényleg királyok módjára. Az ajtajukat lecserélik drága és mutatós, cirádás darabra, rajta aranyszínű kukucs nyílással, ezzel is jelezve, hogy az Ő életük nem oly szürke, mint a barna ajtók mögött élő embereké. Vidáman és büszkén nyitják az ajtót, minden tiszta és márvány, az asszonyaik tudomást sem véve a külvilágról félmeztelenül grasszálnak a lakásban, nem kapják a szájuk elé a kezüket egy halk sikoly kíséretében, ez az egész része a fuxx-nak. Magamutogatás, akár a ház előtt parkoló autó, a szobából kiszűrődő Charlie sörízű hangja két dupla whiskey után, a vastag nyaklánc, a vastag jatt, hogy tudatosuljon benned nyomatékosan, élni tudni kell. Vannak nagyon büdös lakások, ahol nem érdemes levegőt venni ha beinvitálnak. Cigaretta, ital, mosatlan, mosdatlan arcok elhasznált ruhákban, amit soha nem vesznek le magukról. Erőltetetten közvetlenek, ezzel akarják leplezni a nyitott ajtón beszűrődő fény által megvilágított koszt a padlón, természetesen kutyájuk is van. Érdekes, ez a saját megfigyelésem és rendre így van, hogy ahol mocskosan élnek az emberek, ott mindig van kutya is. Valahogy nem bírják kutya nélkül. Idétlenül nevetnek, ahogy az előszobában esetlenkednek a felboruló sörösüvegek között és egy jaj nem figyeltemmel elrendezik, majd hozzák a valahonnan előkotort pénzt. A pénzzel sosem volt bajom, bátran állíthatom, hogy én és egy kollégám kerestük a legtöbbet az összes számlás között. Néha együtt dolgoztunk és közösen jártunk be területeket, amiket helyettesítésként bevállaltunk a sajátunk mellé. A magunk területének a beszedettsége mindig 90% fölötti volt. A munkánkat alaposan és vidáman végeztük. Hallgattunk az igazgatóra, aki maga is villanyszámlásként kezdte az Elektromos Műveknél. Azt vallotta és tanította, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül pénzbe, ellenben annál többet lehet vele keresni. Negyvenen dolgoztunk azon a kirendeltségen, a többiek általában a dohányzó helységbe behúzódva basszamegoztak és keresztbe tett lábakkal, fennhéjázva szapulták a fogyasztókat, hogy ez mekkora ökör, az meg milyen seggfej. Mi pedig megjöttünk, leadtuk a munkát, felvettük a magunkét és a helyettesítéseket és máris elviharoztunk, ha valamit mondtak nem méltatlankodtunk soha, hanem végrehajtottuk. Én a mai napig azt vallom, hogy ha valakinek egy munka teher és attól életunt, valamint nyögve várja a szombatot, akkor inkább ne csinálja. Rossz annak, akit kiszolgál és saját magának is csak bosszankodást okoz. Az azért dolgozok, hogy legyen mit ennem és azért eszem, hogy tudjak dolgozni elv a legrosszabb, hisz valamiből élni kell, teszi mellé nyomatékosan. Inkább ne, sok ilyet látunk a pénztárakban ülve, hogy legszívesebben a pokolba kívánná a napot, amikor megszületett és engem is, amiért sorba álltam és pont nála. Felsóhajt ha kimehet egy cigarettára, felszabadul ha kilép a munkahelyének ajtaján, szolgája a pénznek. Ha többet kereshet korábban is felkel, ha többet kereshet, akkor tovább is marad, egy kicsivel több pénzért bármit megtesz, de nem élvezettel. Inkább ne, van erre is megoldás, bátorság. A sopánkodás és siránkozás, jajongás, karoknak széttárása csak időpocsékolás. Helyette keresd meg, hogy mi lenne az, amit szívedből csinálnál és teljes odaadással, mi lenne az amiben kiteljesülnél. Nemrég a nejemmel beszélgettünk erről és megállapította, hogy bizony van olyan ember, aki tétlen ha nem mondják meg neki mit kell csinálni. Van aki nem szeret döntéseket hozni, hanem másra hárítja a felelősséget.
Sok ilyet raktak utcára, azok akik döntést hoztak helyettük. Egyszer az én sorsom felől is döntöttek és én is az utcára kerültem. Utána eldöntöttem, hogy ez soha többet nem fordulhat elő, szóval fel a fejjel, ha én is élek még és tudok őszintén nevetni a keserű pillanatok ellenére is, akkor megy az neked is, mert ez nem képességtől és iskolázottságtól függ.
Atyaég de elkanyarodtam a tvout problémától. Szóval csak annyit szerettem volna mondani, hogy akárhányszor kimondtam egy összeget, mondjuk 1725. Mennyi? 1425? Vagy 854 lesz kérem és tartottam a csekket a kezemben elé, még ha látta is de rákérdezett, hogy mennyi? 817? Vagy ha az ajtó kinyílt, de a rács zárva maradt és azon keresztül közvetítettem az összeget, hogy kézcsók 369 Ft lesz, akkor visszakérdezett, hogy mennyit mondott, százmennyi, mennyi? Egyetlen egyszer sem fordult elő az, hogy valaki tévedésből nagyobb összeget kérdezett volna vissza, mint amennyit mondtam. Még ha nem is hallotta rendesen, mert éppen akkor csapódott be egy ajtó, akkor is rendre alacsonyabb összeget kérdezett.

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Ennyire tisztán ritkán szoktam álmodni, volt már néhány, aminek a tartalma meghatározó volt számomra és a jövőmre/jövőnkre tekintettel. Először azt hittem, hogy az álom csak egy érdekes jelenet és semmi több, de az utolsó mondatok felébresztettek. Ezüst színű vonathoz rohantunk a nagyobbik fiammal, megviselt vonat volt és könyörtelen tekintetű kalauz tartotta a szájához a sípot. Magában már ötször megfújta, de rimánkodtam neki, hogy adjon még pár másodpercet, amíg a fiammal elérjük az ajtót. Azt is tudtam, hogy ha fellépek a vonatra, az azonnal el fog indulni. Végtelennek tűnt az idő, valahogy nem akaródzott odaérni a vonathoz. Az valahol a tudatomban megjelent, hogy a vonaton már vannak néhányan, tudtam, hogy hol a helyem, a második kocsiban és oda igyekeztem. Még mielőtt az ajtót elértem volna, megláttam, hogy hatalmas nagy tömeg tart a vonat oldalához s mindenki fehér ruhában. Csak én hittem azt, hogy a vonat nem fog megvárni engem s ezért magamban viaskodva és küszködve futottam, hogy elérjem. De valójában a vonat várt, éppen várt és még nagyon sokáig várt másokra is, a tömegre. Mivel már volt időm így másra kezdtem el figyelni. Egy idősebb arab nő árult valamit, az Ő hangját hallottam. Kérdezték tőle, hogy mi az, amit árul. Csontokat árult, egy gyereknek a csontjait, a bőre, mint egy múmiának rá volt aszalódva a csontjaira, a föld alól vették ki. Akik kérdezték mondták neki, hogy értéktelen magában a gyerek csontja. Erre azt válaszolta, hogy ott van az enyém is. De akkor már éreztem, hogy az arab nő hangja az enyém, ezeket én válaszoltam csak nem tudom kinek. Forgattam az összefonódott csontvázakat, rajtuk a bőr és az egyik az enyém volt. A két csontváz között egy kígyó, akkora kígyó volt, hogy körbetekeredett a váza a két testen és a feje lapos, de csak a kígyó váza és a rámumifikálódott bőre. A földből vették ki. Felugrottam, de már nem álmomban, hanem valójában. Mi szükség volt erre? Kapkodtam a lélegzetemet és a lábam görcsbe állt, alig bírtam talpra állni. Becsuktam a szoba ajtaját, hogy ne zavarjam a nejem és a gyerekek pihenését. Hajnal van és én ébren. Aludni már nem fogok, azon gondolkodom mit is jelent ez. Akkor villant be az álmom többi része, ahogy utaztunk a hosszú és megviselt, ezüst színű vonattal. Gyönyörű helyeken jártunk, egy hatalmas hegy alá ment be az útja és meredeken ment fel, ember meg sem gondolhatja azt, mekkora hegy volt az és milyen meredeken ment benne az alagút. De volt a vonatban erő és nem állt meg, nem zuhant vissza. Sétáltam egy tóparton és érdekes dolgokat láttam. A vízen egy teknősbéka világoszöld makettje úszott. Szép volt a tó és érdekes a benne lévő dísz is. Találtam egy könyvet, belelapoztam. Egy ismerősöm élete volt benne. Olvastam a múltját és olvastam a jövőjét. Jelenleg egyedül él, nemrég hagyta el a barátnője, aki nagyon fontos volt neki. De a jövőjében már ott van, ahogy egy naptárba feljegyzi, hogy a feleségével mikor kell menni a kórházba szülni. Gondosan számon tartja a napokat és ügyel a feleségére. Mosolygok rajta, mert átérzem a jelenlegi elkeseredettségét és kiúttalanságát, de egyúttal én már látom, hogy nem lesz elveszett ember, mert amit most elveszített, ahelyett sokkal jobbat fog kapni és kitölti az életét. Ez velem is pont így esett meg. Együtt éltem egy lánnyal négy évig és azt hittem soha nem lesz vége. De egy napon elhagyott. Akkor nehezen viseltem, napokig ki sem mozdultam a lakásból, közel voltam hozzá, hogy kórházba kerüljek, annyira megviselt a lelketlensége és ráadásul mindenkinek panaszoltam, mekkora fájdalom ért engem és egyetlen ember sem akadt, aki lehordott volna a sárga földig, hogy szedjem össze magamat, hanem mindenki biztosított az együttérzéséről és simogatta a buksimat, hogy igen igazad van és a másik tényleg mekkora tetű. Utólag viszont visszagondolva azt mondom, hogy mekkora szerencse volt, hogy elhagyott. Keserves időszak jött utána és nehezen bírtam talpra állni, de megérte. A jelenlegi családom kárpótolt mindenért.

32. Préd 9,11
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

Egyszer azt is olvastam, csak most nem találom, hogy boldog ember az, akinek Isten társat szerez. Miért van ez így? Mert ha az ember a maga megelégedettségére keres magának társat, akkor miután összekerültek kell neki kitapasztalnia, hogy vajon mellé való asszony e, bírja a sarat vagy elmenekül ha eljönnek a megszorongattatás napjai? Nekem Isten adott mellém asszonyt és a megszorongattatás idején mellettem maradt és kitartott velem. Isten ismeri a lelkemet és ismeri a feleségem lelkét is, Ő tudja a legjobban, hogy ki ki mellé való és kivel érzi magát jól.

Mikor Jeremiás félt az emberektől és megrettent, mert Isten elküldte Őt hirdetni az Evangéliumot, akkor Isten így válaszolt neki.

1. Jer 1,5
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

Ez nem csak Jeremiásra nézve igaz, hanem minden teremtett emberre. Állok a konyhában és kortyolom a kávémat, előttem az ismerősöm arca és elégedetten gondolok rá, mert biztos kezekben van a sorsa, Isten asszonyt fog mellé rendelni és családja lesz neki és kiteljesedik velük az élete, akár csak nekem. Érdekes, hogy a napokban mondta nekem, hogy meg kellene nősülnie, azt vette a fejébe. Erre elmeséltem neki, hogy én mikor jutottam erre a döntésre és mikor éreztem késztetést. Villanyszámlás voltam és nagyon magányos. Jártam a lépcsőházakat, becsengettem és minden feltáruló ajtó mögött családok éltek, hangos gyerekzsivaj, rántott hús és mosópor illata lengte be Őket. Irigyeltem azokat az embereket és lelkem mélyén fájdalom volt, hogy talán nekem soha nem lesz ilyenben részem. Az ember nem tud reálisan gondolkodni és nyugodtan kivárni a sorsát ha éppen keserűség honol a lelkén.

Aztán eszembe jutott a kígyó, a gyerekem a testem és minden megint. Tudtam miért történt és miért álmodtam ezt. Utoljára mikor kígyóról álmodtam az az volt, hogy fentről esett le a kígyó az égből és pont mellém, megrettentem és halálra váltan álltam. Éreztem, hogy nem tudok elbánni vele, mert nálam sokkal hatalmasabb. De leesett az égből egy fekete könyv és megszólalt, hogy maradj nyugodtan, az én szülöttem elpusztítja majd. És kinyílt a kis fekete könyv, kilépett belőle valami apró, amit nem tudtam azonosítani. Nem volt teste, de mégis ott volt és felfalta a kígyót, eltaposta undorral. Csak az érzések maradtak meg az álom után, de őrzöm a mai napig. S most megint kígyó, ráadásul olyan, mint ha végleges állapotot sugallna, de tudom, hogy ez csak figyelmeztetés. Isten nem hagy el, minden esetben gondoskodik róla, hogy visszatereljen. Az ilyen álmokkal, amik nyomot hagynak az emberben, nyugtalanítják és gondolkodásra késztetik, azt a célt szolgálja, hogy újra forduljunk hozzá. Nemrég megkérdeztem a lelkészt, hogy miért álmodom ezeket? Azt válaszolta, hogy régebben, amíg nem volt Biblia, azaz nem volt leírva Isten akarata és szíve, addig sokféle módon jelentette ki magát az embereknek, kinek-kinek egyénisége szerint. Az egyik legismertebb az József volt, aki rabszolgaként került Egyiptomba, majd a Fáraó jobbkeze lett belőle.
De manapság, hogy már van Biblia és mégsem veszem kézbe, mert éppen úgy gondolom vagy olyan hangulatom van, vagy nincsen kedvem, Isten akkor sem hagy magamra. Mostanában egyáltalán nem lelki emberként élek, hanem nagyon is testi emberként.

1. Jób 5,17
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!


78. 1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten Evangyéliomának?

Istennek szándéka van velem, benne vagyok a tervében. Az én életemen keresztül szeretne magának megnyerni másokat is, akik a környezetemben élnek. De ha én annak ellenére, hogy megismertem Őt és az igazságát és mégis azzal töltöm a napjaimat, hogy magamat és az én igazságomat mutassam meg másoknak, hogy engem tiszteljenek, akkor képmutató vagyok. Képmutató, mert a saját képemet mutogatom, ez ilyen egyszerű.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Hogy az emberek mennyire bíznak a saját sekélyes tudásukban, azt a következő példa nagyon jól jellemzi. Egy középkorú ember behozott hozzám egy gépet, hogy vessek rá egy pillantást. Még mielőtt nyikkanhattam volna akár egyet is, sietett előre kijelenteni, hogy Ő bizony már több gépet is összerakot blábláblá...enpera. Széles mozdulatokkal gesztikulálva igyekezett bizonyítani, hogy ez sem az Ő hibája, szerinte eleve hibás alaplapot adtak el neki és már napok óta küszködik vele, s többen is megnézték az ismerősei közül, de nem jöttek rá a hibájára. Mondtam neki hagyja itt és holnapra kész lesz. Mikor a tudatlanság baromi nagy akaraterővel párosul, akkor jobbnak látom ha egyedül látok neki szétszerelni a gépet és csöndben dolgozva rendbeszedni. Tapasztalatból tudom, hogy ha engedem neki, hogy ittmaradjon, engem ugyan nem hagy dolgozni, de Ő meg nem ért semmit hiába kérdez.

A hibajelenség, amit vázolt, hogy a 2500+ Bartont beletéve nem bírta beállítani a helyes órajelet, a gép folyamatosan újraindult és minden beállítást elfelejtett, valamint a win telepítése sorozatosan kifagyott. Én meg mikor megláttam, hogy mi a hiba, majdnem seggre ültem. Ilyen durva hibát a gép összerakásánál ritkán követ el ember.

Az alaplap Abit KD7, a processzor Barton 2500+, gyakorlatilag mindennek le kellett volna égnie a logika szerint és csak hamunak kellett volna az alaplap helyén lenni.
Az alaplap egyik sarka és három áramkör egy smd kondival be lett szerelve a cd rom és az 5.25-ös beépítő keret közé. Gyakorlatilag egy szünetmentes zárlatot biztosítva ezzel. A belső képen jól látszódik, hogy a cd rom milyen szépen fekszik fel az egyik smd kondira.

Bővebben: link


Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

BP. XIV. Gizella út 34.



Egyéb elérhetőségek az adataimnál (TELEFON!!!)

Egyetlen kérdésre sem válaszolok akinek kell valami, jöjjön el és vigye ingyen, persze ha hoz néhány túrórudit, nem jövünk zavarba

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Ma reggel kidobtam az összes Omega lemezemet és kazettámat, részemről leírták magukat, hogy nem tudnak egy kib. koncertet megrendezni tűzijáték nélkül. Itt lakok a stadiontól néhány lépésre, már megszoktam ha egy-két hacacárés lagzi után nyomatják a puccos tűzijátékot én meg hirtelen menekülőre fogom, mert úgy ébredek.
De ez a tegnap esti mindenen túltett. Hat alkalommal álltak neki a tűzijátéknak omegáék. Olyan égzengés volt, hogy remegett az ágy. Van egy 8 és egy másféléves fiam, a kisebbik minden alkalommal felriadt és nem győztük lenyugtatni, olyan halálfélelme volt.

Ennyi, nem ragozom tovább, omegáék meg kapják be, egy csoffadt petróleumlámpát nem tudnak már elénekelni égzengés nélkül. Egész zuglót felébresztették csak, mert nekik ahhoz volt kedvük.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Hja, ma reggel végigcsináltam egy érdekes kísérletet

A biztonság kedvéért PI. cuccokkal, mert elég kétséges volt a kimenetele. A lényeg, hogy kötöttem egy fogadást. Miszerint ha menetközben (működés közben) kiveszem a processzort és a ramot, akkor a monitoron nem sötétség lesz, hanem a vga kártya ramjában eltárolt utolsó információt fogjuk látni.

PI. 166MMX-et bebootoltattam egy Linuxos floppy lemezzel és óvatosan kivettem a foglalatból elébb a 32mb-os sd ramot, vigyázva rá, hogy egyenesen felfele vegyem ki, nehogy összezárjak két lábat és elfüstöljön. Nem egy nagy érték, de ezt nagyobb gépen kell majd előadjam a srácnak, ami nem az enyém, hanem az övé, és ha bármi gáz van, akkor azt nekem kell kifizetni.

A ram kijött a slotból és a kurzor még mindig villogott a monitoron...enpera. Ezzel az erővel ha csak 1db processzorunk és ramunk van, de 10db egyforma gépünk, akkor mindegyiket be lehetne kapcsolni és utána kivenni a ramot és a procit, majd betenni egyenként a másik kilencbe

Hja végül a procit is sikerült kiemelnem anélkül, hogy kárt tettem volna bármiben...enpera, ha lehet N/E csináljátok utánam. Max. ilyen kis kaliberű konfigon és védőszemüveg használata mellett. Edo ramos konfiggal nem érdemes kísérletezni, mert ott elég kellemetlen a ram kiemelése üzem közben.

Egyszer egy srác beállított hozzám, hogy nézzem meg mi a baja a gépének, mert be sem tudja kapcsolni.
Kinyitottam a fekvő AT-s ház fedelét és rögtön láttam a megégett edo ram foglalatot, kérdezem azmijaz...enpera. Erre aszongya, hogy csak berakta a ramot és szikrázott meg füstölt egyet. Bővíteni akarta a gépét + 16mb edo rammal és bekapcsolt állapotban rakta be és pattintotta a helyére, hogy a bootképernyőn meg tudja nézni, ahogy hozzászámolja a ramokat pluszban a gép.

Annak a lapnak szia volt szerencsére az összes többi alkatrész épségben átvészelte eme próbatételt.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Mai friss élmény a túlzsúfolt piacon.

Jól szituált és kellemes benyomást keltő 40-es házaspár és a tizenéves leánka, ippeg domborodó félben, odaértem melléjük és az anya mosolygósra fogva kérdezte a lánkát, hogy mit vettél Renátácskám? A kérdést azért intézte hozzá, mert a leánka ippeg a zsebébe nyúlt, hogy eldicsekedjék a bent lapulóval. Utána a lánka megrázta a fejét, hogy nem vettem semmit.....Már vagy két lépésre elhagytam Űket, amikor az anya újra kérdezte: mit loptál Renátácskám? A leánka a zsebéből mobiltelefont és pénztárcát emelt ki és adta át az anyjának. Az apa elismerően biccentett. Erre a párbeszédre rajtam kívül senki sem figyelt fel, vagy ha igen, akkor írja ide a folytatását.

Hja nem, nem abból az embercsoportból, még mielőtt szólásra nyílna a szájad. Ippeg ellenkezőleg, pont olyan, akinek átadnád az ülőhelyed és mélyen meghajolnál előtte.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Nemrég járt nálam egy profi webdesigner, aki tényleg ebből él. Nem tudtam róla, hogy az a munkája. Alkatrészért jött hozzám és dumáltunk menetközben. Azt mondja eccercsak, hogy tudnék adni egy névjegykártyát? Mondom nem, mert én szájról-szájra terjedek, nem flancoskodok névjegykártyával, az a pancseroknak való akik nem jutnak egyről a kettőre és mindenki orra alá odadugják a tulicsilit, hogy Ő milyen fontos engíner és logisztikai tököm tuggya mivel van kiképezve, közben az apja a mai napig lovas kocsin hordja a környéken a tehéntrágyát és reggelente azzal hozza be a fiát, mert nincs pénze buszra.
N/A meg mondom neki, van az internet és ott a gugaponthu, ez betett neki. Úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem lefordult a székről. Kérdem mi baj, félrenyelted a nyálad? Asszongya a lelkem, hogy az a weblap egyáltalán nem szép, de kifejezetten csúnya. De annyit elárult, hogy a célnak az átlagnál jobban megfelel, mert informatív, látszik, hogy nemhagyok kiskaput a tévedéseknek...enpera, utána még dumáltunk róla, hogy Ő is szívesen elvállalná akár ingyen is, mert tetszik neki és yóó sokat röhögött már a poénokon, meg milyen hülyék vagyunk.
Megköszöntem neki a segítőkészségét és közöltem vele, hogy vállalom a weblapom esetlenségét, mert addig legalább nem néznek rám föl és nem lesz olyan, mint a dunapláza, csillogás, fény és tartalom frei...enpera.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A fotót tegnap készítettem egy TI4200-es kártyáról, melynek a gyári hűtése behalt és a bordára hurkakötöző madzaggal felerősítettek egy 8cm-es rendszerventillátort.

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Kispest, Kossuth tér, 50-es villamos. Kinyílik az ajtó és abban a pillanatban bevágódik az álló utasok lábai közé egy macska, menekült és kapóra jött neki a hirtelen kinyíló ajtó, ami mögött biztonságot sejtett, tévedett. Szakadó eső, pára és izzadtság, fülledt s nyirkos, elhasznált levegő a villamoson, az ablakokon elmaszatolt firkák. S egy macska csatakosan, a jobb hátsó lába ketté törve, nyílt törés, már meg van feketedve, a mancsa sárosan fityeg, a fehér inak és a bőr tartja össze. Megijed, rálép a csonkra és virnyákolva felugrik fájdalmában, a dühtől és az elviselhetetlen fájdalomtól forog a szeme és belekap az emberek lábába, bele mélyeszti a körmét, és harap. Nem tud lenyugodni, mert az emberek össze-vissza ugrálnak, menekülnek a megvadult macska elől. Az zihál, kapkodja a levegőt és nem tudja kontrollálni a helyzetét, véletlenül újra a csonkra lép és újra a levegőbe veti magát s közben sikoltozik félelmében. Valaki megnyomta a vészcsengőt, de éppen beértünk a következő megállóba, az egyik sarokból, ahonnan az emberek kimenekültek, oda menekült a macska és behúzódva a szegletbe próbált levegőhöz jutni, a törött lábát a lehető legjobban elemelve a földtől. Iskolások szálltak fel, hátukon táska, fiúk, lányok és hangosan zsibogtak. Nééééééééézd cica, örült meg az egyik lány, de egy megtermett férfi ráüvöltött, hogy hagyd, mert veszélyes. Mindenki a villamosvezetőre várt. Közben a macska is levegőhöz jutott és maradt ideje rá, hogy felmérje a helyzetét. Ekkor egy férfi odalépett és egy hatalmasat rúgott az oldalába, a macska felnyögött és a nyitott ajtó elé penderült. Onnan egy újabb rúgással a vizes fűbe. A villamosvezető akkor érhetett ahhoz a kocsihoz, mert hátulról sipogás hallatszott az emberek közül és nyilván tájékoztatták a kialakult helyzetről. Majd odaért az ajtó elé és kérdőn benézett, mi történt itt? Röviden vázolták a történteket páran, majd mivel a probléma elhárult, visszaült a helyére és bemondta a mikrofonba, hogy a villamos tovább közlekedik, az ajtók záródnak, kérem vigyázzanak.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Kukaricatörés

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Vigyázzunk egy 15 hónapos gyermekre

Az időpont reggel 6:45h-7:45h. Általában 4:30h-kor kelek és fogok neki bokros teendőimnek. Van olyan hajnal/reggel, amikor egy adott konfiguráció hibaelhárításán dolgozom, mert olyankor nincs telefon és nincs szusszanat sem, ami megzavarhatna. Általában mailokra válaszolok, árajánlatokat adok cégeknek, magánszemélyeknek és ilyentájt szoktam a két fő fórumon is válaszolgatni a feltett kérdésekre. Kossuth rádió rullez, nem vihognak egyszerre négyen érthetetlenül és artikulálatlanul az erőltetett poénokon, mint a kereskedelmi adókon szokás. Falurádió, időjárás jelentés Bóna Mártával, s egyszer csak betoppan a nejem a műhelybe, hogy apa megyünk. A nagyobbik fiamnak egy csapd bele az orrtörlőd és már búcsúzunk is. 6:45h van. Beosonok a lakásba, Benjámin az ágyunkon a lábait szétdobva hortyog. Éjféltájt szokott felrinyálni és olyankor anya áthozza a mi ágyunkba és ott alszik ébredésig. Mi pedig nem mert forog, mint a motolla, a lábujjait a fülembe dugja, a kezével közben az anyja hajába kapaszkodik, valahogy álmában is tudja, hogyan szabadítsa fel a helyet maga körül. Most is valahogy úgy fekszik a francia ágyon, hogy rajta kívül oda már senki se férjen. Tétován belépek a konyhába lábujjhegyen és fél füllel azon vagyok, hogy azonnal betömjem a száját egy cumis edemmel, ahogyan Ő nevezi, ha éppen csipa nyitás van és nyöször-nyöször. Leülök a konyha asztalhoz Bibliát olvasni, de elmélyedni nem tudok, fél fülem és agyam a külykön, hogy mikor nyöször-nyöször. Végül aztán mégis belefelejtkezem egy kis ideig, majd egyszer csak a látómezőmben holmi zajtalan tipegés és egy kis nyöször. Már van akkora, hogy magától lemászik az ágyról és mezítláb végigtipeg a konyhakövön. Felkapom és bucizunk egyet, megsimogatom a kobakját, hozzám bújik, de közben keresi az anyját. Mikor rádöbben, hogy nincs itt, akkor egy néhyány perces hiszti, majd ha ló nincs jó a szamár is alapon beéri velem is és újra hozzám buksizik. Egy darabig csönd, majd egy akaratos nyöszörrel követeli a cumis edemet a langyos tejjel. Hanyattvágja magát a párnámon és cuclizik. Épp alkalmas idő a kávé főzésre, de megkönnyebbülve tapasztalom, hogy a nejem már lefőzte, nekem csak meg kell innom. Betelepszem a Benjámin mellé és bekapcsolom a tv-t. Semmi érdekes, vihogás és önfényezés a meghívott vendégek részéről. Nem is azért nézem, mert érdekelne, hanem, mert a langyos tej és a tv hangja a gyerkőcöt visszaaltatja. Erre a célra maximálisan megfelel a tv. Kicsit elszunnyadt és hortyog, gyorsan kiosonok a wc-be, hogy a kv hatásának köszönhetően könnyítsek magamon. De a látóteremben megint valami tipegés és ott áll a wc ajtajában vigyorogva, maga sem érti, hogy én minek ülök itt és nem mozdulva miért nem emelem fel Őt, de azért csak vigyorog, majd beljebb lép. Na ettől féltem, mit mondjak neki, hogy menjen ha éppen hozzám ragaszkodni kíván, de közben könnyítenék magamon s fel nem ugorhatok. Szerencsére feltalálja magát és egy kék törölközőt magára borítva tovább sétál, majd hallom, hogy valamit leemel az asztalról. A nagyobbik fiam hagyott ott az asztalon egy fél pohár vizet. S miközben a wc-ről nem mozdulhatok, türelmesen végighallgatom, hogy kiöntözi a konyhakőre, majd szépen hanyatt esik a mezítelen lábával és koccan a feje a konyhakövön. Sírás és visongás, mese nincs, felpattanok a még be nem fejezett művelet közben, sem törlés, sem lehúzás, sem gondolkodás. Magamra rántom az alsót és futás, megvan, felkapom és bucizás. Megnyugszik, visszafektetem, tejcsite, hortyogás, navégre. Megyek befejezem, de két lépés után már hallom, hogy nyikorog az ágyunk és lép le a szőnyegre. Valahogy ráérzett, hogy otthagytam. Újra kéredzkedik egy kicsit bucizni, felemelem és közben érzem, de jó lenne legalább a fenekem megmosni, de erre jelenleg nincs mód. Na most nem hiányozna egy több napos menetelés a sivatagban. Leteszem az ágyra, betakarom és futok ki a fürdőszobába, hogy megmossam a hátsómat. Még be sem fejeztem, amikor egy bizonytalan tipegés a látóteremben elbizonytalanít, hogy nekem hátsót mosni muszáj. Gyorsan lemosom a kezem alaposan, mert már rángatja a nadrágom és visong, hogy emeljem fel. Szerencsére már nem olyan kényelmetlen érzés, sikerült lemosnom magam, bemegyek vele a szobába és lefekszem a szőnyegre. Tapasztalatból már tudom, hogy ilyenkor elcsöndesedik és elkezd játszani valamivel folyamatosan, vagy ideadja nekem. Közben hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó és a nejem rohan a wc-re, mert kb. 1 órát volt úton a reggeli forgalomban a nagyobbik gyerekkel és közben Őt is elővette a szükség. De egy szigorú bazdmeg nem tudod lehúzni magad utánnal kifordult a wc-ből és nekem pedig már nem volt erőm mentegetődzni, hogy a gyerek...és közben elfelejtettem, sőt be sem fejeztem, s ha lehetne még visszaülnék egy negyed órácskára melegíteni az ülőkét. De attól félek, hogy valami bizonytalan tipegés a látóteremben hirtelen szándék és irányváltásra kényszerítene, ezért elhalasztom a dolgot estére, mikor is mindenki kidől.

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Emléxem egy piros walkmanja volt, sztereo és Scotch-ot hallgattam rajta, valami halálosan szerelmes voltam bele és simultam hozzá, mint lakmusz papír. Az ismerőseim is körülöttünk forgolódtak, lányokkal táncoltak, hát muszáj volt nekem is tudtukra adni végre nekem is kijutott. A 18 éves szülinapomat ünnepeltem a gyulai művelődési házban. Disco, sör és haverok, mind olyan, akit már rég nem ismerek. Futófény és nikotintól bűzös wc-k. Valahogy úgy éreztem nálam nagyobb nem létezik, persze féltem bemenni a wc-be ahol a brúszli filmek után felajzott környékbeliek lerugdosták a csempét. Az egyik munkatársam egy fotelban ült és sört fogyasztott, szinte kényszeresen kaptam derékon a lányt és kényszeresen vittem ki a lassú számra táncolni, hogy mindenki lássa nekem jutott nőstény, irigykedjenek. Persze a Disco után nem tudom mit kezdek vele, de egyelőre megteszi, hogy az ölembe ül és szorongatom, majd a derekát átölelve a táncparketten forgatom. Nekem is van nőm, egy ideje zavar, hogy mit gondolnak rólam a srácok, az rossz ha nő nélkül látnak, mert szinte mindegyiknek van és mindegyik birtokol.
Nem is tudom miért, de amikor a lány az ölembe ült, valahogy megduzzadt a hímtagom, pedig nem csinált semmit csak ült és ennek ellenére. Szorongattam a derekát esetlenül, hogy lássák a haverok, nekem kijutott, van egy nőstény az ölemben, akivel Disco után nem tudok mit kezdeni. Elengedem és elnézést kérek tőle, hogy magára hagyom egy kicsit, de kikéreczkedtem. Nehezen tudtam pisilni, mert kemény volt a farkam, percekig álltam a piszuár előtt félig részegen. A haverok egyre csak hozták a sört és unicumot. Én egyre részegebb és bátrabb lettem, kerestem egy anyát. A lány mellei közé fúrtam a fejem és lassan forogtunk, elengedtem és az ablakhoz futottam. Félrehúztam a függönyt és hánytam. Három emelet magasból le és eszembe jutott, hogy nemrég ott ahová hullik, mármint le a fűbe, ott nemrég az öcsémmel szartunk együtt éjszaka egy buli után, talán még ott virít. A gondolattól, hogy a saját ürülékemet hányom le, még jobban okádnom kellett. Kis esemény szünet, mikor az ember elveszti az önkontrollját. A zene dübörög és mindenki tódul a ruhatár felé. Valaki vonszol engem is és jólesik a friss levegő. A lányban keresek valami anyai vonást, aki törődik velem és átölel. Teszi a dolgát, felöltöztet és én bátortalanul rákérdezek kísérhetem e hazáig. Egy bizonyos igennel elkapom a csuklóját és magabiztos hímként elindulunk. Mondanivaló egy szál sem, idegesítő ez a csönd, fogom a kezét és keresem a szavakat, amiről fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Az eszembe sem jutott, hogy Ő lesz az életem párja, főleg így huszonévek után, de kellemesen izgatott a helyzet. Elkísértem és a kapujuk előtt a nyelvemet a szájában megforgattam, úgy ahogy a filmekben láttam. Simogattam a haját és a farát is megfogtam, jó kemény volt nem tagadom és lecsúszott a zipp-zár is mindkettőkön. Ippeg belefelejtkeztünk, mikor is egy ÁZZMEGAZANYÁD-al valaki kiugrott a kapuból egy kapával a kezében és én a nadrágomat felrántva menekülőre fogtam. Egy ideig hallottam a zihálását a hátam mögött, de mivel fiatal voltam és részeg, így nem fogtam fel a veszélyt és nem is érdekelt. Megfordultam és az arcába röhögtem hangosan és fölényesen, persze magamban inkább tudta, hogy kínosan.
Ha nekem most volna egy 16 éves lányom és valaki ugyanolyan tudatlanul gyűrné a kapunk előtt, mint én tettem annak idején, valószínűleg nem kapával mennék, hanem kaszával és levágnám a fejét. Csak most tudatosul bennem, hogy mivel járt egy lánynak akkor a bugyijában turkálni és a tenyerembe fogni a szemérmét érdemtelenül. Nem tudom biztosan de azóta talán gyermekei vannak és rám nem is emlékezik. A helyében én sem emlékeznék, hisz nem kapott tőlem semmit, önző módon kisajátítottam, hogy bizonyíthassam férfiasságomat és a nikotintól barna ujjaimmal végigsimítottam a szőrzetét ott.
Most 37 vagyok, tudom mit s miért, a derekát eltörném egy ilyen 18 évesnek, amelyik álló dákóval közelg egy lányhoz tudatlanul. Nem hinném, hogy volna olyan érzelem, amelyik évekig kitartana és itt kezdődne.
Viszont paradoxon, mert ahhoz, hogy tudjam mérlegelni, előbb át kellett hogy éljem és meg kellett, hogy tegyem. Az viszont, aki ilyen korú, nem hisz nekem, mert Ő még nem tette és nem élte át. Marad a kapa?
Talán egy évvel később egy Orosz nővel táncoltam és forgolódtam a Komló táncparkettjén. Hatalmas mellei voltak és hegyesek a bimbói, halványzöld ruha és kapaszkodtam bele, majd egyszer csak a sok kevert és sör, meg bécsi szelet mind a mellei között kötött ki. Gondoltam is magamban, mi az anyádért kell itt engem csasztuszkázni meg forgatni, úgy kell neked, folyt a törmelék. De a hölgy nem jött zavarba, felcitált a szobájába és kötelezett rá, hogy lezuhanyoztassam. Nincs szebb annál, amikor egy Orosz nő az ember valagát szorongatva szájában a hímtagommal visong. Ez viszont nem igaz, mert van szebb dolog ennél, de egy 19 éves embertől ne várjuk a világ megváltását, elég ha a farkával van elfoglalva.
Várfürdő és két huszonakárhányéves, akiket a víz alatt kell menedzselni. Nem tudom miért állottak velem szóba ott és akkor, de arra biztosan emléxem, hogy az emberi közvetlenség, akkoriban határtalan volt. Egy egész napot töltöttem el velük a gyulai várfürdőben, a víz alatt a bugyijaikat ellopva és a partara kirakva, tetszett nekik, mert mindenki rájuk figyelt. Este aTrabantjukban a gyulai vár mellett, kell é részleteznem. Két nővel lenni fantasztikus dolog, de Trabantban nem.
Napokkal később egy 40 év körüli nő, aki a férjével jött a gyógyüdülőbe, az citált fel a hotel szobájába, amíg a férje kezelésen volt. Rusnyán lihegett a nyakamba de sikerült elélveznem és a hasára folyattam.
Haverokkal rendszeresen meglátogattuk a gyulai várfürdő tetejét, ahol a női zuhanyzó volt és belestünk az ablakon, epekedve néztük, ahogy a nők szappanozták a pinájukat és melleiket. Majd közösen rágyúrtunk a makkra. Addig, amíg egyszer egy hülye szemüveges barom fel nem jött velünk és el nem felejtkezett magáról. A szemüvegét meglátták a szellőzőnyíláson keresztül és elkezdtek visongani a nők. Utána többet senki nem mászott fel a tetőre.
Később a húskombinátban dolgoztunk karbantartóként és az öltözőnk a női öltöző mellett volt. Létránk és fúrónk volt. Egyértelmű volt, hogy reggel hat előtt értünk be és négy után jóval távoztunk. Rengeteg asszony bugyiját és mellét meglestük. Egyszer a takarítónő rám nyitott, látta hogy a létrán állok és egy pici lyukon keresztül a női öltözőbe bámulok. Levágta a helyzetet egyből és közelebb jött, majd megmarkolta a hímtagomat...
A férjével kifelé menet kezet fogtam, Ő volt a portás a kombinátban. Elviccelődtünk és vörösödött a fejem. Ismertem a gyerekeiket a szomszédaikat, de valami nem stimmelt, köztük nem stimmelt.

Eltelt néhány év és egyre kanosabb lettem, szinte mindent és mindenkit meggörgettem, ami az utamba került. A legcsúnyább eset kőbányán egy részeg nő, akivel az avarban forgolódtam és két marokra fogva a fenekét okádtam. Aztán haverral Nyíregyházán, a csajjal hetekkel előtte leleveleztem, hogy megyünk és nem is okozott csalódást. Hajnaltájt a haverom és az én sliccemből előrángatta a kelléket és büszkén vonultunk végig az utcán, vigyorogva.

Hogy miről is akartam beszélni? Arról, hogy mára lehiggadtam, s nem kell senki. Van feleségem és gyönyörű két gyermekem. Mindent, amire szükségem lehet tőlük kapom meg. Soha nem szeretném átélni azt, amit ezekkel az emberekkel átéltem. A bizalom hiánya, hogy máshoz viszik a problémáikat és a vágyaikat, mert nem merik elmondani vagy átélni és elfojtják.

Nem szeretnék kapával rontani senkire, mint ahogy rám is rontottak. Nem szeretném azt tapasztalni, hogy valaki a feleségem fenekét markolássza önfeledten az én önzőségem miatt.

Mind, amit leírtam igaz s megtörtént, hátha neked segít megelőzni a bajt, mielőtt a bíróságon kötnétek ki egy válóper miatt. Elég ha figyelsz és keresed azt, akivel együtt éled az életed holtodig.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Igyatok vizet! (43.6MB)

Készítette a kisguga + néhány kockát én is

Bővebben: link

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Alacsony költségvetésű horrorfilm (74.7MB)

Írta és rendezte ill. forgatta, valamint a zenét választotta kisguga.

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Az anyai nagyapám és a sorkötelezettség.

Utólagos elmesélése során fény derült sok apróságra és fontos momentumra, főleg ha tudnám, hogy mit jelent a momentum szó
37-en vonultak be férfi emberek az akkori propaganda szerinti haza védelmében és ebből 36 férfi ember lelte halálát a fronton, a nagyapám időközben beosont egy erdőbe és hazaszökött nagyanyám szoknyája mellé, meglátásom szerint ha eme bölcs cselekedettel nem élt volna, akkor nekem eme sorokat nem volna alkalmam leírni sem.
Az anyai nagyapám nem volt bátor ember, ennek során vagy ennek köszönhetően viszont alkalma nyílt megtekinteni saját szümével vagy hogy a faszba mondják a mély magyarok, valami szümtükkel vagy mi 7 unokát. A 7 unoka megtekintése viszont bizonyos retorziókkal járt. Futkosás az erdőben egyenruhában és bujdosás napokig. A napokigból aztán hetekig lett, majd a barna s gombszemű anyai nagyapám elkeseredett, hogy Ű már bizony hiába szökött meg a haza védelme elől az nagy szümeivel, mert soha az életben nem talál már haza a mama szoknyájához, mígnem egy nap aztán mégis meglett. Egymás nyakába borultak és szomorúan konstatálták, hogy az az ügy, amiért Őt és 36 társát lázasan harcba küldték elbukott és eltöröltetett. A másik 36 férfiember a parancsnak és a szellemiségnek engedelmeskedve a vérét ontotta a haza védelmében, mert az ugye nemes dolog és jár vele a szümtük megszólítás ill. Mellődzik a 7 unoka meglátása/megtekintése. Mert ugye harcz a harcz.
Utólagosan bátornak nyílvánítanám anyai nagyapámat és az Ű szümével és meglátásával való döntését, mely által elkerülte azt a gödröt, amely kijutott volna név nélkül neki, mert bedőlt volna gyáván egy faszkalap politikus döntésének, aki harczba küldte a magyar férfiakat, tudván, hogy azokat már másnap elföldelik nemesen s magasztosan egy gödörbe.
Kedves anyai nagyapám, köszönöm a te futásidat, mely által megmenekültél ama 36 gyáva ember sorsától és megadtad a lehetőséget nekem, hogy saját szümtümmel vételezzem észre 2 életre teljes fiú gyermekemet, melyeket már én sem vagyok biztos, hogy feláldoznám valamely fasz politikus által gerjesztett beszéd oltárán.
Inkább megfutom én is futásomat az nagy erdő mélyén, melyet sorsul úgy reám hagyódtál, megfutom én gyáván de mégis bátran.
Gyáva vagyok, mint te ha valakire kezet kell emelnem s bátor ha valakit védelmeznem kell, mert ellene állanak.
Gyáva vagyok ha valamely nemzetet gyalázat éri, de bátor ha a gyalázatot fel kell venni.
Gyáva vagyok ha ki kell egyenesedni, de bátor ha meg kell hajolni.
Gyáva yagyok ha keményen kell nézni, de bátor ha könnyemet kell hullajtani.
Gyáva vagyok ha a karomat kell lendíteni, de bátornak mutatkozom ha meg akarják törni.
Gyáva vagyok ha szónokolnom kell a hazugság mellett, de bátor ha csendben kell maradnom az igazság mellett.
Tudom szép szavak és téged nem vigasztal kedves nagyapám, mikor a koporsó beomlott a rád omló föld alatt. Az a tompa puffanás volt a te igazságod mely ellen nem védekezhettél s nem volt erdő, ahová menekülhettél volna.
Van egy pont, mikor megszületni kell s van egy pont, mikor meghalmi is kell. Nem a mi akaratunkból történik egyik sem, mert ha bármelyik ellen tehetnénk, akkor vagy nem születnénk, vagy nem halnánk meg oly értelmetlenül, ahogy az kijut.
Bocsánatot kérek tőled, hogy nem mentem a nyitott koporsódhoz és nem érintettem a homlokod könnyezve, én megőríztelek fénylő, barna és gombszemű nagyapának, aki megfutotta a maga futását és bátran vállalta a gyávaságát, elmenekült a halálgödör elől. Téged mindenki árulónak titulált és gyávának, de rá sem hederítettél.
Kedves anyai nagyapám! Csak megköszönni tudom a két gyermekem, akiket egyelőre nevelhetek és nem kellett arra a sorsra jutnom, mint a magukat hazafiaknak valló 36 társadnak, akik mag nélkül túrattak be egy közös gödörbe tisztelet nélkül. Én a mai napig megtalálom a sírodat és megemlékezem a tompa puffanásról, mikor is a föld súlya megroppant a koporsód alatt és lőn mélyedés.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A pénztárcádban vagy akárhol, ahol a pénzt tartod, figyelsz olyan apróságokra, hogy szépen meg legyenek fejelve a papírpénzek vagy ahogy jön úgy berakod és kész?

A wc ülőke tetejét lehajtva vagy felnyitva hagyod használat után?

Ha az asztalra teszed a zsemlét vagy kenyeret, az aljával helyezed az asztal lapra vagy lényegtelen?

Van még az életünkben egy csomó ilyen apróság, amit ha más nem úgy teszi, ahogy mi, akkor azt zavarónak találjuk.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A nagyobbik fiammal van egy apró gondom wc ügyben. Miután a biliről át lett szoktatva a wc használatára, elég sokáig, miután végzett én vagy az anyja töröltük a fenekét. Ez úgy zajlott, hogy sikított egyet, hogy kéééééééééééééész vagyok, majd valamelyikünk odament és Ő felállt, mi töröltünk, nacó felhúz és a wc-ből kilép. Mi meg lehúztuk utána a wc-t. Sajnos ez a menetrend olyannyira rögzült benne, hogy ugyan már önállóan végzi el a feladatát, de lehúzás nélkül kiballag, ugyanis neki az minden esetben kimaradt

Csak javasolni tudom azoknak, akik kicsit nevelnek és szoktatnak át a wc-re, hogy ha kitörölték a fenekét, akkor engedjék meg neki, hogy Ő húzza le a wc-t vagy célirányosan szoktassák rá.

Ugyanis elég kellemetlen ha vendégségben van az ember és a nagyobbik elmegy wc-re, majd a soron következő ember szembe találja magát a mutatvánnyal

----------------------

Más.

Egyszer egy hiperpláza építésén dolgoztam, nem mondom meg melyiken.
Reggelente jöttek a melósok, pálinka, sör, bor, kaja és menetrendszerű sarokba hugyozás, főleg az alagsorokban vagy bárhol, ahol még csak a beton falak álltak.
Ha nagy dolgokat kellett nekik intézni, akkor lementek a TOI fülkékbe és elintézték ott, de rengeteg melós lusta volt egy laza pisi miatt leszaladni a harmadikról, előkotorta a brét és be a sarokba, elég volt ezt megtenni egynek, a következő automatikusan odapisált, mert látta, hogy előtte már megtették. Szörnyű igénytelenség uralkodott mindenhol. Az alagsori helységek szó szerint ammóniától bűzlöttek és nem tudott ellene tenni senki semmit.

Viszont egyszer tollat és papírt ragadva be kellett járnom egy részt, hogy felmérjem mennyi anyagra van szükség a festéshez. A falak már be voltak vakolva szépen, a nyílászárók a helyükön és gyönyörű padlólapokkal burkolva minden helység. Az egyikbe belépve egy kb. 50cm-es és 4-5 cm vastag szarral találtam magam szembe mg: phőőőjjj bazzer, azt hittem hanyattesem hátra is hőköltem hirtelen és utána szaladtam szólni a kollégáknak, hogy jöjjenek megnézni Ők is, mert ott virított szépen lekanyarintva a sarokba a gyönyörű padlólapon. Csodájára járt az egész emelet, mert tényleg ritka látvány volt.

Az egyik azt állította, hogy román vendégmunkások tudnak ekkorát.

N/A mindegy, nem tudom ki takarította fel, de azóta ott egy fodrászat működik. Akárhányszor arra járok és belesek az üvegen s látom a hölgyeket és fínom asszonyságokat, ahogy csicseregnek meg borzolják a tollaikat az üvegbúra alatt és ki van pakolva a fejükre egy kiló szeletelt uborka, mindig eszembe jut, hogy bár csak tudnátok, hogy az összes sarok feketéllett a pisától meg ott kanyargott a sarokba egy rőf nem baj jó ez a fínom pesti népségnek, a sok vidéki suttyó felhúzza nekik a csillogó palotákat, de előtte azért megjelölik, mint a vadállatok a saját vizeleteikkel, hogy N/A ez az enyimé terület...enpera.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Talptól tetőig.

Mindkét lábujjamon körömbenövés jön létre rendszeresen, pár éve voltam egy műtéten és mindkét körmömnek levágták a felét, de nem járt sikerrel, akármilyen módszeresen vágom a körmömet, mindig begennyesedik és általában addig halasztom az önműtétet, amíg elbírom viselni a járás közbeni fájdalmakat. S mikor már elviselhetetlenül fáj, akkor nekiállok szétvágni ollóval, ömlik belőle a vér, de bírom, utána ecettel fertőtlenítem és pár hónapig nyugtom van, míg egyszer csak kezdem érezni a szúrást mindkettőben. Hja és hihetetlen mértékben izzad a lábam, egész nyáron papucsba járok és még így is olyan a szaga, mint a pöcegödörnek, hiába mosom rendszeresen és hintő porozom.
Mindkét sarkamon rendszeresen hatalmas bőrkeményedés jön létre és bereped a húsig, ez a jelenség az utóbbi két évben van jelen az életemben, a kezelése egyszerű, sokáig áztatni, felpuhítani és lereszelni.
A bokám évente vagy két-háromévente rendszeresen kimegy a helyéből. Egyszer rosszul ugrottam egy lépcsőn és a bokám kifordult a helyéből, utána ez rendszeressé is vált. Hatalmas fájdalommal jár, de túl lehet élni, pár napig alig tudsz rálépni, aztán lassikán minden a régi.
A vádlim éjjelente ritkán görcsöt szokott kapni. Aki már átélt ilyet az tudja, hogy olyan az alvásból a vádli begörcsölésére ébredni, mint a holtak közül való feltámadás, adrenalin maximum azonnal. Asszem a fogfájás után a második helyre ez került az eddig megismert fájdalmak közül.
A bal térdemet gyerekkoromban átdöfte egy vasdarab és vérmérgezéssel kerültem kórházba, két hónapig voltam bent és rendbe szedték. Viszont a hidegre olyan szinten érzékeny lett, hogy 10-15C°-nál már olyan fájdalmat érzek, hogy fognom kell, ezért ha beköszönt a hideg, akkor be kell bugyolálnom.
A jobb térdemben szintén egy gyerekkori balesetnek köszönhetően letört egy darabka porc és elszabadult, néha ki lehet tapintani a gömbölyű alakját a bőr alatt és el is tudom mozdítani néhány centit az ujjammal, néha meg olyan helyre kerül a mozgás következtében, hogy beszorul a csontjaim közé és ahogy lépek, a hirtelen fájdalomtól elesek.
A combjaim jók, bár a bal combom egy gyerekkori balesetből kifolyólag folyamatosan viszket, naponta többször is és kellemetlen ha társaságban nekiállok vakaródzni.
A végbelemben van egy idegszál, ami évente 4-5 alkalommal elég kellemetlen meglepetéseket tud okozni, olyan, mint ha egy kést szúrnának a seggembe, oka nincs és nem is tudom mire visszavezetni, amióta létezem ez élő probléma, olyankor percekig nem kapok levegőt.
A péniszem ferde.
Van egy havonta 3-4 alkalommal rendszeresen jelentkező gyomorfekélyem, egy begyógyulatlan seb a gyomromban, gyerekkoromban már mondták, hogy ne egyek fűszereset, de akkor még gyerek voltam, most meg hogy felnőtt lettem már ismerem az ételeket és nem szeretem a sótlan krumplit répával.
A gerincemben egy idegszál évente 2-3 alkalommal becsípődik és olyankor napokig úgy közlekedem, mint egy karó, nálunk a lumbágó családi hagyomány, mindenkinek az van és volt és lesz. Néha a lapockám alá levegő szorul, vagy meglevegősödik? Ki tudja, de elég kellemetlen tud lenni. Ha valamit emelek vagy lehajolok érte.
Volt egy sérvem, amivel műtöttek, na az újra megvan, de már nem megyek vele kórházba, így fogok levonulni és újra eggyé válni a földdel.
A szívemmel sem stimmel valami, mert néha ahogy veszem a levegőt, egy hatalmas szúrást érzek benne és ki kell fújni a levegőt teljesen majd lassan vissza szívni és egyszer csak egy hatalmas fájdalom kíséretében kattan egy nagyot és utána már nem érzem a szúrást.
A mellkasomon van egy fürdőben összeszedett fertőzésből visszamaradt bőrgyulladás, ami rendszeresen előjön és olyankor álmomban véresre kaparom azt a helyet s reggel úgy ébredek, hogy tiszta vér és folt az a hely.
Mindkét vesémben éles szúrásokat érzek lassan egy éve, tudom az orvosok nem szeretik ha diagnózist állítok fel magamról, de erősen vesekőre gyanakszom, ezért rengeteg folyadékot fogyasztok.
A hónaljamon van egy pattanás, ami ha eljön a nyár, akkor bevörösödik és fáj, rendszeres tisztálkodást és hintőport igényel. Ha csak valami munkát végzek és megizzadok már lángvörös és mehetek fürdeni, hintő porozni.
A nyakamban van egy idegszál és ha rosszul fordulok vagy hirtelen, akkor az egész koponyámra kiható fájdalom és legalább egy perc mozdulatlanság következik, amíg azt nem érzem, hogy zsibbad.
A hajam korpás, ez ellen nem lehet mit tenni, ütöttem a fejemre már tojást, használtam vasendgót, kentem rá bögyörő krémet, semmi, korpás és kész, reggelente hóesés.
Az állkapcsomat állandóan kattogtatom, egyszer kiment a helyéből, utána már rendszeresen tátogok még étkezés közben is. Amikor a helyére kerül az nagy megkönnyebbülés.
Az egyik fogamban van egy olyan mélyedés, amibe egy meggymag kényelmesen elfér, már rég el kellett volna mennem fogorvoshoz vele, de ezzel is úgy vagyok, hogy megelégszem vele ha az elhantolásomig kihúzza a fog ebben az állapotában, ugyanis kb. Öt éve ilyen, egyszerűen csodálatra méltó. Egyszer elmentem betömetni, de két hónap után kiesett a tömés és eszembe jutott, hogy mekkora szívás volt, amíg kifúrták meg előkészítették, majd kiesett és utána minden étkezés után öblíthetem ki belőle az étel maradékot.
Csak az egyik szememmel látok rendesen, a másikkal egy autó rendszámát sem tudom elolvasni 5 méterről. Ez anyai ágról családi hagyomány, ráadásul van a szemhártyámon egy mozgó valami, mert olyan ha a kék eget nézem, mint mikor a mikroszkópba néz az ember és lát valami mozgó sejtet. Én is bármikor nézek a kéklő égre, akkor folyamatosan látom, olyan mint egy csikóhal és folyamatosan mozog, ruganyódzik.
Orrsövényferdülésem van, ami azzal jár, hogy folyamatosan eldugul éjszakánként és nem kapok levegőt csak a számon át, ami kiszárad és elkezdek horkolni, majd vagy a nejem ébreszt, vagy én magam ébredek fel rá, hogy kiszáradt a szám de fájdalmasan, olyankor megyek ásványvizet inni, később meg vizelni, mert a húgyhólyagom alig tart meg valamit.
Hja a ha zöldséget eszem, akkor egész nap szellentek, mint a bagzó macska, ezért általában tészta, hús és kenyér.
A szemöldökömön van egy szőrszál, ami ha hagynám megnőne akár félméteresre is. Néha ha már megunom a látómezőmből való félretolást, akkor egyszerűen kitépem.
A jobb karom naponta több alkalommal elzsibbad és akár órákig is a kisujjammal együtt.
A bal mutató ujjamon van egy öröklött bőrbetegség, ami miatt gyerekkoromban a nevelők és tanárok rendszeresen elvertek, azt hitték kosz, pedig azzal születtem. Mindig mondták menj moss kezet! Mondom neki voltam, erre durr egy pofon, én meg gondoltam anyád picsáját. Ma már felnőttem s 37 vagyok, Ők meg meghaltak, most mit mondjak nekik vagy róluk? Tévedtek, én meg a mai napig hordozom.
Beszéljek esetleg még a pszichoszomatikus problémáimról?

Ezekkel együtt lehet élni.

Hja van olyan, hogy éjszakánként leáll a légzésem magától és olyankor úgy ébredem, mint akire rászakadt a hegy, mert a tüdőm kétségbeesetten kapaszkodik levegő után, mint a halott a krematóriumban, úgy szoktam magamhoz térni és felülni álmomból, majd sípolva jut a levegő a tüdőmbe.
A fülem zsíros, reggelente fülpiszkával kotrom.
Remélem sikerült leírnom mindent.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Almássy Téri Szabadidő Központ …

III.Emelet férfi wc ajtaja belülről.

Ez áll rajta:

Elbasztam a sulit,
és így az életem.
Bocsáss meg ezért,
nekem Istenem.

Nem leszek,
nincs több esély.

Éppen vége volt a Biblia órának és a lelkésszel készültem néhány szót váltani, de előtte elsiettem wc-re és közben ez a felirat ötlött a szemembe. Rögtön eszembe jutott a régi iskolás énem, hogy vajon volt e nekem is ilyen keserű pillanatom, hogy ezt írtam volna az ajtóra? Valószínűleg igen, mert én akkoriban a lázongó ifjúság élharcosaként svájci sapkában jártam és bele volt hímezve, hogy szar az élet Etelka. Nem tudom már mi sarkallt a felirat viselésére és hirdetésére ország s világ szeme láttára, de ma már tudom, hogy tévedtem. Ennek több oka is van.
Vegyük alapul ezt a wc ajtót. Ez a fiú ideírt valamit, talán üzenni akart, talán válaszra várt. Amennyiben Isten is ugyanúgy gondolja, mint Ő, hogy nincs több esélye, akkor nagyon is helyénvaló az írás ott a wc ajtaján, mert ha ezzel Isten is egyetért és az az akarata, akkor valóban nincs több esély. Másrészt Isten csak akkor válaszolna annak a fiúnak írásban ott a wc ajtaján, hogy segítsen rajta, ha erre más esély nem mutatkozna és más lehetőség már nem lenne, de szerencsére Isten már jó előre gondolt erre a fiúra is, hogy ha el lesz keseredve valamilyen okból, akkor nyugodtan lapozgathassa a Bibliát, ami olyan az emberi léleknek, akár egy műszaki cikk eladásakor a használati utasítás. Egy 14 éves korú gyermek az ténylegesen gyermek, nincs kiforrott életszemlélete csak akarata s ha nem aszerint történik és azt nem tudja feldolgozni vagy jellem gyenge, akkor átmegy a téma önsajnálatba. Sokszor lehet látni a boltokban, hogy 3-6 éves korosztály képviselői rángatják az anyjuk szoknyáját és hosszú anyúúúúúúúúúúúúúúúúú vegyél nekem ezt meg azt-al sírásra vagy rosszabb esetben hisztériában törnek ki és a padlón fetrengenek ha nem az elképzeléseiknek megfelelően történni vagy az akaratuknak megfelelően.
Szükséges a gyermekek akaratát megtörténni és ezzel a jellemüket erősíteni, mert akkor a későbbiek folyamán jobban el tudják viselni a kudarcokat. Sajnos láttam már 20-25 éves fiatalembert lemerevedni és határozatlanul forgatni a szemét, mert valamit nem tudott feldolgozni, majd olyan dühroham vett rajta erőt, hogy rossz volt nézni s mindez nem azért mert éhezett vagy fizikailag sérült és fájt valamije, hanem csak egyszerűen valaki nem engedte előre a sorban úgy, ahogy azt Ő elképzelte.
A napokban történt egy sajnálatos esemény, amikor este egy szórakozó hely előtt egy szóváltás után az egyik sértett hazament a fegyveréért és miután visszatért fejbe lőtte azt, akitől vélt vagy valós sérelmét elszenvedte.
Hol vagyunk mi lelkileg az egyiptomi rabszolgáktól? Hol vagyunk mi jellemben azoktól az emberektől, akiket mint például az örményeket is, végighajszoltak a sivatagon étlen, szomjan és végig kellett nézniük, ahogy a gyermekeik elesnek a homokban és ott kellett őket hagyni, vagy akármelyik hozzátartozójukat, ahogy az őrök fejbelövik és berugják a homokba, majd kiabálva tovább hajszolták őket. Ilyenkor mindig ez jut eszembe, hogy mennyire gyenge ez a társadalom és mennyire büszke, hogy egy szóváltás után is csak az a megoldás jut eszébe, megtorolni minden áron.
Vajon megérdemelte az az ember a halált? Fiatal volt, nyilván volt olyan aki szerette és becsülte, neki magának is tervei voltak és biztosan nem komoly dolgon alapult a vita, hanem olyan apróságon, amit a szeretteinknek bármikor elnézünk, de egy idegennek nem, esetleg hibázott, de biztos lett volna más megoldás a pisztolyon kívül.

A Bibliában van egy asszony: Királyok I. Könyve 17/8-17/24

Most azok kedvéért, akik szeretnék elolvasni, de Bibliájuk nincs, miattuk bemásolom az ide vonatkozó részt:



8.
És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
9.
Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10.
És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11.
De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
12.
Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13.
Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
14.
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
15.
És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
16.
A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
17.
És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
18.
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
19.
És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
20.
Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
21.
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
22.
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23.
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24.
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.


Illés próféta azt kérte az asszonytól, hogy abból az utolsó kis marék lisztből és olajból, amit arra szántak, hogy a haláluk előtt elfogyasszanak, előbb neki süssenek belőle kenyeret. Komolyan mondom egy kicsit jobban belegondolva valószínűleg elzavartam volna ezt az embert ha ilyet kért volna tőlem. Elképzeltem, hogy éhség tör ki magyar országon, mert olyan a gazdasági helyzet, hisz a földnek oly sok pontján éheznek az emberek, van olyan ország is, ahol eddig jólét volt és boldog családi életet éltek, de egy belviszálynak köszönhetően tönkrement az ország. Mondjuk, hogy egy ilyen helyzetben jövök ki a házunkból és hozzám lép egy idegen, hogy segítsem ki egy pohár vízzel. Valószínűleg a jelenlegi névleges jólétben sem sokan tennék ezt meg egy idegen embernek ha csak úgy ismeretlenül hozzálép az utcán, nemhogy egy ez után esetleg bekövetkező éhezéskor. Sőt ez az idegen még azzal is megtetézné, hogy amit otthon találok a hűtőben egy kevés élelmiszert vagy akár egy száraz kenyeret vagy néhány krumplit, ami megmaradt, abból elsőnek neki adjak s majd ha valami marad, akkor azt elfogyaszthatja a feleségem és a két gyermekem.

Nonszensz, azaz az én emberi számításaim szerint elzavarnám. Ám ez az özvegyasszony ebbe a helyzetbe került és bölcsen döntött. Ugyan éheztek és csak egy minimális élelmiszerük volt, de azt Isten beszéde szerint használta fel és Isten akarata szerint. Ha nem fogadta volna hittel Illés beszédét, hanem csökönyösen a saját gondolataiba temetkezve és Illést semmibe véve otthagyta volna Őt és úgy gondolkozott volna, hogy inkább Ő fogyasztja el a gyermekével együtt azt a keveset, amit otthonában talál, akkor ugyan egy kevéssel meghosszabbíthatta volna az életét, de minden bizonnyal meghaltak volna ahogyan Ő maga is gondolta. E szerencsére bölcsen döntött. Az is eszembe jutott, hogy Illés vajon önző módon saját maga miatt kérte, hogy előbb Ő maga ehessen a kenyérből, amit süt? Mert mondhatta volna azt is, hogy készítse el és egyenek belőle együtt vagy esetleg számítva a kudarcra mondhatta volna úgy hogy lehetne, hogy kapjak belőle? Mert ha nem, akkor máshoz fordulok segítségért. De aztán végiggondolva eszembe jutott, hogy Isten embere maga Isten, mert Isten lelke lakozik benne, tehát neki bőven lett volna más módja is, hogy élelmiszert vegyen magához, mert róla Isten gondoskodik, de Isten az özvegyasszonynak hitet szeretett volna tanítani, hogy ne a marék lisztbe és olajba helyezze bizodalmát, hanem magába Istenbe, akinél nem egy marék liszt és egy kevés olaj van.
Aki Isten beszédét megveti, az magát Istent veti meg és Istent utasítja el.

A mai világban úgy alakul, hogy ha valaki nehezen megoldható problémával találkozik, akkor automatikusan helyes megoldást keres, hogy a problémát elkerülje. Ha nem talál, akkor elkeseredik és összeomlik. De sok olyan hívő is van, aki magáról azt vallja, hogy keresztény, s ennek ellenére ha nehézségekkel találja magát szemben, akkor nem magára Isten lelkére vágyik, hanem Istentől azt kéri, hogy adjon neki erre a problémára megoldást. Ha ad, akkor megnyugszik és hálákat ad Istennek, ha nem, akkor elkeseredik és átkozódik.

Ha egy olyan embernek, aki Istenben hisz, feltesszük azt a kérdést, hogy Isten a te problémádat meg tudja oldani vagy sem? Akkor ha illendőségből, ha tudásból is, de azt válaszolja, hogy persze-persze Isten mindenható. Ennek ellenére mégsem hisz benne, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy egy olyan problémát, amit Ő nem tud megoldani, azt majd valami láthatatlan és hallhatatlan micsoda ripsz-ropsz helyrehoz, hiányzik belőle a hit.

A lelkészünk mesélt egy asszonyról, aki 10 évvel ezelőtt kapott üdvösséget, de a férje nagyon megnehezítette az életét, mert hasonlóan élt, mint Pál Apostol. Pál Apostolról azt kell tudni, hogy mielőtt Jézussal nem találkozott, előtte módszeresen üldözte és verte a keresztényeket, akik magukat Jézus követőinek vallották. S miután maga Jézus szólította meg Őt, majd 3 napra megvakította és utána hozzá küldte egy emberét, utána amilyen lelkesedéssel üldözte Őket, azt megsokszorozva hirdette Isten Evangéliumát. Ennek az asszonynak is a férje megverte Őt többször annak okán, hogy eljárt a gyülekezetbe. Egy alkalommal mikor 3 napos Bibliai szeminárium volt, az asszony újra kérlelte férjét, hogy engedje el Őt, ám az konokul kiabált vele és megígérte neki, hogy elválnak, mert ez így nem élet és nem házasság. Az asszony azt válaszolta a férjének, hogy én a te engedélyedet kapva szerettem volna elmenni a gyülekezetbe, mert én Isten akaratán belül és Istenben bízva szeretnék neked engedelmeskedni és a feleséged lenni. De mivel neked is van akaratod és Istennek is, így inkább Istennek engedelmeskedem, mert az fontosabb. A férfi erre ütlegelni kezdte Őt és aztán sorsára hagyta. Majd miután elment, elkezdett gondolkodni rajta, hogy vajon miért ilyen fontos az asszonynak a gyülekezet, mit kap ott, amit tőlem nem kap meg soha? A férfi 40 éves elmúlt és hosszú ideje munkanélküli volt. Magában elkezdett gondolkodni és arra a következtetésre jutott, hogy ha a felesége ilyen rossz helyzetben is és a verések ellenére is vállalja hogy elmegy ebbe a gyülekezetbe, akkor ott tényleg kaphat valamit. Egyszer elment utána és félrehívta az egyik lelkészt, s mivel Isten már hosszú ideje munkálkodott e férfi életében és összetörte Őt, így elfogyott az az ereje, hogy saját magában bízzon, hisz már többször is megtapasztalta azt a kudarcot, ahogy a fiatal munkaerőkkel szemben mellőzték Őt.
A lelkésszel több alaklommal is találkozott és általa üdvösséget kapott.
A probléma ugyan ezzel még nem oldódott meg, mert a helyzete változatlan maradt. Egyszer az egyik vezető lelkész odalépett ehhez a férfihoz és megkérdezte, hogy mi a munkája? Ő csüggedten annyit válaszolt, hogy elég régen semmi. A lelkész mondta neki, hogy tud róla, mert az Ön felesége már 10 éve rendszeresen jár a gyülekezetbe és beszámolt az otthoni helyzetről részletesen. Azt javasolta a férfinak a saját maga példáján keresztül, hogy akármilyen problémája van, hirdessen Evangéliumot. Ugyanis az Evangélium hirdetése Istennek fontos nem az emberek akarata, így aki az Evangéliumért áldozza a saját életét, annak az embernek az életéért Isten felelősséget vállal. Ezt úgy kell elképzelni, mint ahogy a hétköznapi életben is egy cég vagy vállalat hasznáért dolgozunk, akkor az cserébe vállalja a mi eltartásunkat a kiegyezett fizetség által.
Ez a férfi a lelkész tanácsára hallgatva azon gondolkodott, hogy a környezetében kinek hirdethetne Evangéliumot? Elindult az autóján és felkereste rokonait, barátait és ismerőseit. Volt aki örömmel fogadta Őt és olyan is, aki megvetve elutasította Őt. De nem arra figyelt, hogy az embereknek milyen a reakciója, hanem arra hogy hirdesse az Evangéliumot, ugyanis, hogy ki milyen szívvel fogadja az nem az Ő feladata volt ítélgetni, az Isten felelőssége volt, hogy ki milyen hozzáállással fogadta Őt.
A testvérek és a lelkészek a férfi autója láttán vidáman viccelődni kezdtek, mert a Daewoo Tico a létező autók között a legkisebb volt. Koreában volt is egy nevetséges történet az autóról, hogy ha a tulajdonosa leparkolt valahol, majd dolga végeztével beindította, de a kocsi nem indult, akkor ha kiszállt belőle és körbepillantott, akkor egy rágógumit talált az egyik kerék alatt
Ez a férfi egyszer egy barátjához tartott az Evangéliumról beszélgetni és a forgalomban hátulról beleütközött egy autó és olyannyira összetörte, hogy használhatatlanná vált. A férfi nagyon mérges lett, hogy bezzeg Ő azért indult, hogy Evangéliumot hirdessen, de erre meg ez történik, s hogy normális dolog ez? Elkezdte vádolni magában Istent és kárhoztatni, meg, hogy az egészet abbahagyja. De a baleset után egy héttel felhívták Őt attól a biztosítótól, ahol az autója volt biztosítva, hogy sajnos nem tudnak adni neki másik Daewoo Tico autót, mert már régen nem gyártják, de helyette fel tudnak ajánlani egy új modellt, ami kétszer akkora.

Kis idő elteltével ennek a férfinak újabb problémával kellett találkoznia, mégpedig, hogy albérletben laktak és már két hónapja nem tudtak fizetni a főbérlőnek, aki éppen azon volt, hogy elzavarja Őket. A férfi elkezdett magában tanakodni, hogy ha menniük kell, akkor hová? A feleségével közölte, hogy elszállásolják magukat egy elhagyott épületben, amit kinézett maguknak és egy darabig ott húzzák meg magukat. Mivel a felesége már 10 éve járt a gyülekezetbe így hitben is erősebb volt és ezért azt kérdezte a férjétől, hogy szerinted Isten azért adta ezt a problémát, hogy eltiporjon vagy azért, hogy ezáltal hozzá forduljunk és ennek köszönhetően hitet tanuljunk? Szerinted akar nekünk Isten lakást adni? S ha igen, akkor az az elhagyatott épületet?
A lelkészünk idő hiányában nem folytatta a történetet, de elmondta, hogy végül lett nekik egy saját lakásuk, ami sokkal nagyobb volt az albérletnél. Majd arra buzdított, hogy ha mi is kis lakásban élünk, akkor keressük meg ezt a koreai testvért, hogy tanuljunk tőle hitet.

Kicsit elkanyarodtam a tervezett témától. Legalább is remélem

Még sok mondanivalóm lenne nektek, amivel erősíthetnélek benneteket, ezért azt mondom, hogy gyertek el bármelyik kedden este 18h-ra és beszélgessünk erről a témáról személyesen.

A lelkészünk tanácsára szeretnénk rendszeressé tenni, hogy kedd esténként lehetőség nyíljon egy Biblia órára és az azt követő személyes beszélgetésekre. Majd a Biblia óra után egy ingyenes számítástechnikai elméleti és gyakorlati oktatásra, amit eleinte én tartanék, de tervbe van véve néhány rendszeresen megjelenő előadó meghívására is, akik már sok éves gyakorlattal rendelkeznek és van mit átadniuk. Az oktatáson való részvétel ingyenes, oklevéllel nem jár, de azt bátran állíthatom, hogy utána nem kérdéseid lesznek, hanem válaszaid.

Elérhetőségeim a www.guga.hu-n

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Manó

Ezt a kis manósorozatot a nejem vette a gyerek lenyugtatására, hogy a hosszú úton legyen mivel lekötnie magát az autóban. Hazaérve a gyerek már türelmetlenül topogott az anyja előtt, nézve az újdonságot a kezében és türelmetlenül várva a pillanatot, hogy megkaparinthassa. Négy darab különböző színű manó, egy-egy rúdra ráhúzva, egyforma elemekből, hogy a színeket lehessen keverni.
A gyerek á-á-á-áhh nyökögött az anyja lábánál és nyújtotta a kezét a játékért. Anya a celofánt hámozta le róla és próbálta a magasba emelni, hogy amíg meg nem fosztja a csomagolóanyagtól, addig ne érje el a gyerek. Majd ahogy kibontotta, automatikusan a manó fejéhez nyúlt, hogy lássa, hogyan működik, de az nem moccant. Feszegette, szorongatta s húzta-vonta, de nem mozdult. A gyerek egyre ingerültebben á-á-á-á és már két kézzel nyúlt a játékért, mert a színéből és az alakjából már vélte, hogy az az övé lesz. Anya kicsit a padlószőnyeghez ütötte a játékot, hátha enged, majd a sikertelen kísérlet után a fogával végül lehúzta az egyik manó fejét és örült.

Közben a nyökögésre bejött apósom és anyósom is. Mi a baj kislányom kérdezték? Vázolta a nehéz helyzetet, hogy hiába a játék ha nem enged s nem mozdul. Add csak ide majd én és kivette anyósom a kezéből a manókat. Tépte-vonta de nem engedett egyik sem, mereven s mozdulatlanul bazsajogtak a farúdon. Kivitte a konyhába és a húskloffolóval finoman odaütögetett neki párat, de semmi. Addig anya próbálta lenyugtatni a gyereket, mert üvöltött, amiért elvették tőle azt, amit még meg sem kapott. Apósom egy ideig tétlenül nézte, ahogy anyósom megadásra készteti a manókat a kloffolóval, majd egy határozott mozdulattal add csak ide és levonult vele a pincébe. Egy fogóval kitekerte azt a rudat, amelyikről lejött a manó feje, majd befogta satuba és egyenként leütögette róla a színes karikákat. Ugyanígy tett a többivel is, hogy kihúzkodta a tartórúddal együtt a manót, majd egyenként leütögette a karikákat. Mikor mindegyikkel végzett, akkor a manók alkatrészeit a zsebébe gyűrte és faragasztóval visszahelyezte a talapzatba a rudakat. Majd a konyhába ment és bekente a rudakat egyenként étolajjal.

A történetnek itt vége is lenne, mert a gyerek is csillogó szemmel nekilátott rakosgatni és kevergetni a manókat, majd büszkén felnézett és egy hangos „Ááá”-val jelezte, hogy örül, tetszik neki és dolgozik az ügyön tovább. A család is megnyugodva és elismerően állt fölötte és nyugtatgatta, hogy ügyes és még egy buksi simire is futotta. Csak én voltam az, aki elhatározta, hogy ezt mindenképpen megírom és közreadom, talán, mert bosszantott. Már fogalmaztam is magamban a bekezdő mondatokat és a csattanókat, de valahogy erőtelenre sikeredett. Hazafelé egész úton ezen gondolkodtam, hogy miként írjam le úgy, hogy fanyar legyen és keserédes, meg tanulságos, de azért egy félmosoly végig ott legyen önkéntelenül is az arcodon. Mire a kocsiból kiszálltam és karomon a gyerekkel besétáltam a lakásba már összeállt a kép. Csak arra vártam, hogy mindenki elcsituljon és a gép elé tudjak ülni s mellé zene, majd nekiállok írni.

Valahogy mégis úgy alakult, hogy fürdés és vacsora után, no meg az oda-vissza útnak köszönhetően én is ágynak dőltem a többiekkel együtt. Szeretem mikor hallom a szuszékolását a gyerekeknek innen is, onnan is és az asszony is mellettem hortyog. Valahogy nyugtalan voltam, valami nem stimmelt és csak forgattam a fejem, majd egyik oldalamról a másikra, párna ki, be, félbe, laposra, de csak nem múlt az érzés. Majd nagy nehezen, sok idő múlva elszenderedtem. Arra eszméltem, hogy nem vettem levegőt már régen, mert a fulladás állapotába kerültem. Hihetetlen módon elkezdett verni a szívem és felültem, sípolva tört a levegő a tüdőmbe és nyeldekeltem nagyokat utána, ilyet utoljára egy éve tapasztaltam és akkor sem tudtam mire vélni. Próbáltam lenyugodni és újra elszenderedni, de nehezen ment. Éreztem, hogy ha nem figyelek oda a lélegzésemre, akkor megint leáll. Az ettől való félelmemben nem tudtam elaludni. Majd arra gondoltam, hogy ahogy az előbb fölriadtam, ugyanúgy fogok megint ha megáll a tüdőm és nem lélegzem. Elkezdtem lejátszani a fejemben egy Mike Oldfield albumot a Crises-t. Szerencsére azon kevés emberek közé tartozom, akik képesek egy hosszabb zenei művet is megjegyezni hangról-hangra. Mivel erre koncentráltam és a figyelmem elterelődött a lélegzésemről, így elszenderedtem, majd ismét arra eszméltem, hogy ülve vagyok és a levegő sípolva ment a tüdőmbe, kicsit megint megijedtem, de semmi gáz, már tudom mi ez, nem kell vele foglalkozni. Ismét a Crises és ismét nyugalom s szendergés, de valami nem stimmelt, mert tudat alatt, mint egy skizofrén vagy a delfin, aminek/akinek két agyféltekéje van és az egyik mikor pihen a másikkal irányítja magát, ugyanúgy én is hiába menüett vagy kórus, de a vészjelző zászló állt és figyelt. Ismét tüdősípolás, felülés és visszaszendergés, majd Crises hangról-hangra. Aztán úgy gondoltam nincs más hátra imádkozom egyet. Atyám, Jézus nevében kérlek téged add meg nekem a lelki nyugalmam és a pihenést erre az éjszakára, te is látod milyen állapotban vagyok és ez ellen én tenni nem tudok, kérlek nyugtasd el testem és az én lelkem. Már éppen ott tartottam, hogy keresek egy másik zenei művet, mert ez már kezd az agyamra menni, mikor elaludtam.

A manó egy király volt, tudtam, mert az alattvalója voltam. De egy műanyag figura, ami színes volt lecsapta a fejét és diadalittasan kiállt a közönség elé, ami egy csocsóasztalnyi stadion volt, tele apró figurákkal. Én annyira meg voltam rendülve a manó halála fölött, hogy egy fakanálra raktam a fejét és odadugtam a színes műanyag figura elé, hogy szembesüljön tettével. A műanyag figura elkezdett sikoltozni a látványtól, mert annyira megdöbbentő volt számára és csak forgott meg zokogott, hogy lecsapta a fejét a manónak, pedig szándékosan tette és dicsőségre vágyott, de most, hogy közvetlen közelről látta csak sikoltozott és jajveszékelt.

Izzadva ébredtem és úgy, mint akin átment az úthenger. Egyből eszembe jutott az álom, az hogy legalább tizenötször ébredtem fel előtte úgy, hogy leállt a légzésem. Nagyon fáradt voltam és elgyengült. Megértettem az álom lényegét és értelmét s hogy miért történt az egész. Most már nyugodtan visszaaludtam, nem féltem amiatt, hogy megint leáll a légzésem és riadva ébredek, éreztem, hogy elmúlt a teher és a leckét megkaptam, értettem belőle. Tudtam, hogy nyugodtan lehajthatom a fejem és alhatok.

Egy hatalmas erő magával ragadott és kivont a föld felszíne fölé, oda ahol a műholdak közlekednek. Cipelt magával és forgatott, nagyon gyorsan szinte másodpercek alatt értem ki az űrbe és a hasamon fekve siklottam és néztem a földet messziről. Gyönyörűen kék volt, hihetetlen szép. Majd ugyanaz az erő a hátamra fordított és sokszor körberepültem a földet úgy, hogy csak a sötétséget láttam s mögöttem a föld. Majd újra hasra és lelassultam, szinte mozdulatlanná dermedtem az űrben, közben az a valami tartott. Nem mondott semmit, nem volt semmi, nem volt hangja, nem volt teste, de ott volt és négyszer lesújtott a tengerre. A tenger pedig nekilódult és hatalmas hullámokat kavarva ment a partok felé, az a valami meg elégedett volt, de nem szólt.

Jó reggelt apa, meleg a kávé, hozhatom? Fáradtan nyitottam ki a szemem, még szerencse, hogy senki sem észlelt ebből az egészből semmit. Mindenki nyugodtan aludt, miközben én órákig szenvedtem. Nem szóltam az egészről semmit, főleg a gyerekek miatt, gondoltam megbeszélem a nejemmel ha lesz egy szabad percem és leülhetünk. Tegnap a hazafelé úton a kocsiban ülve kérdezte, hogy Isten vajon tud haragudni? Látta a sötét felhőket a szélvédő mögül és eszébe jutott. Persze, hogy tud, mert ha én tudok haragos lenni, akkor Ő is, hisz az Ő képére teremtett bennünket, értem úgy, hogy nem a testi képünkre, mert neki nincs teste. Csak lelke, tehát ha Ő tud, akkor mi is.
Aztán még megkérdezte azt is, hogy Isten egy-egy nagyobb esemény előtt vajon izgatott és készül-e? Mondom neki, ahogy mi egy-egy jelentősebb alkalom előtt az életünkben izgatottak vagyunk és készülünk, ugyanúgy Isten is. A teremtés, az özönvíz, Jézus születése és halála, majd a föld végleges elpusztítása, valamint az azt megelőző szakaszok, mint Izrael állam újjászületése, stb.
Mind meghatározó és ugyanúgy elő kell készíteni, mint nekünk egy esküvőt vagy temetést vagy születést.

Értettem én az álmot, ami már ott elkezdődött, amikor megfogalmaztam magamban, hogy megírom a manós történetet. Már előre forgattam a számban a mondatokat és már előre láttam az elismerő szavakat a netről több helyen is, ahogy írogatják ez igen guga, ez ott volt. Mi hasznom belőle, nekik mi hasznuk s mire mennek vele? Mi vagyok én bohóc? Azért vagyok, hogy kuncogj rajtam, elismerően csettints és tovamenj? S ha Isten előtt majd megáll a lelked, akkor csak ennyit tudj rólam mondani, hogy de jót nevettem? Igen értettem, üdvözült ember vagyok, Isten beszéde szerint igaz ember, olyan, akinek Jézus a bűneit valójában elvitte, nem csak egy vállvonogatás, hogy tudom-tudom de rá sem hederítek. Isten nem nézi tétlenül, hogy itt van előttem a net, van lehetőségem írni és arra is, hogy elolvassák, de a nevét meg sem említem. Közben leültem a nejemmel kávézni és erről beszélgettünk. Igen, azzal én is egyetértek, hogy általában nem hirdetek evangéliumot, hanem a saját dicsőségemet keresem, én is esendő ember vagyok. De szerencsére Isten velem van és időben felhívja a figyelmem, én hibázhatok. Ha dicsőséget és elismerést szeretnék, akkor hirdessek evangéliumot, ezt mondta a lelkészünk mindig is. Ha én tisztelem Istent és az Ő dicsőségét keresem, akkor Isten is tisztelni fog engem és azon munkálkodik, hogy nekem is dicsőségem legyen. Nézd meg a Bibliát, mennyi ember, akit a mai napig nem felejtettek el, mert olvassák Őket az egész földön, pedig mikor élték életüket még nem ismerték a nyomtatást.

Szóval nehéz dolgok ezek, ki tudná elhordozni? Könnyű legyinteni, hogy guga nnyémá sok sört ittál eriggy picsába és aludd ki magad, de mit hoz a holnapi nap? Na mit? 2004.12.26 és a modern történelem egyik legnagyobb földrengése, majd az azt követő szökőár. Te kire hallgatnál? Arra a sok majomra, aki azt vallja haggyámá okos vagyok és tanult, ősrobbanás kell ide nem Isten, meglásd a technika egy emberi csoda, hisz már van robotunk, mobiltelefonunk, televízió és kényelmesen hátradőlve nézhetjük a híradót, 24.000 halott, még egy falat és megáll a korty a szádban, ahogy a bemondónak elcsuklik a hangja, hogy egy magyar majdnem megsérült.

Előző nap meg azt álmodtam, amit és úgy ahogy.

Egyszer azt mondta a lelkészünk, hogy Sodoma és Gomorra-ra akkor jött el a pusztulás, mikor már senki sem hirdette és nem is fogadta az Evangéliumot. Te hirdeted, hirdetnéd vagy fogadnád? Mert ha igen, akkor Isten ad a földnek még egy napot és vár.

Mondja a nejem közben, hogy nem az a baj, hogy el akarod mesélni a manós történetet, hanem az, hogy Istent meg sem említed benne. Mondom neki, hogy miként lehet beleszőni egy történetbe Istent, ami arról szól, hogy apósom fahasábbal üti le egy manónak a fejét és a többi karikát, mert olyan kemény és szoros, majd újra visszaragasztja és megolajozza?

Ilyen egyszerűen, mondja a nejem, végtére is minden Istenről szól. A mi lelkünk ugyanilyen kemény és ugyanilyen kemény munkára van szükség ahhoz, hogy puhuljon, alázkodjon, majd Isten felé forduljon és Őt keresse. De úgy őszintén közületek ki az, aki Istent keresi? Van olyan, aki arra gondol hogy Uram hálás vagyok, hogy értem ezt a földet s napot, holdat teremtetted, az oxigént a vizeket, a fákat, az egészet megtervezted előre és hogy van mit ennem, van mit innom, s van hol elaludnom, nyugovóra hajtanom a fejem.

Dehogy. Elég ha csak most magadba nézel s máris ott egy okosnak hitt ellenvetés, ami úgy kezdődik, hogy de...

Végül álljon itt egy idézet, ami összefoglalja a mondanivalómat:

66. Ám 3,6
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Sok embernek van erről a témáról véleménye és nem feltétlenül ugyanaz. Istennek is van véleménye erről és biztos, hogy nagyon kevesen vannak a földön, akik ezzel tisztában vannak és átlátják, hogy miért történt.

Istenről is van véleménye mindenkinek, de valljuk be őszintén, hogy általában véve nulla köze van az igazsághoz.

Felejtsük el az összes egyházat, felekezetet és gyülekezetet annak érdekében, hogy ne a különbségeket vegyük észre, hanem az azonosságokat. Szorítkozzunk csak Istenre, Jézusra és a Bibliára.

Isten a saját képére teremtette az embert, de mivel neki nincs teste, ezért lehet rá következtetni, hogy Ő általában lelki dolgokról beszél és mindent, amit tesz, annak alapján teszi, a lelke érdekében. Mi emberek testben élünk és hajlamosak vagyunk összemosni a dolgokat.

Vegyünk egy egyszerű esetet, hogy vagyok én és a 8 éves fiam. Van egy olyan szándékom vele kapcsolatban, hogy úgy neveljem önállóságra, hogy később abból ne problémája származzon, hanem haszna. Ennek érdekében néha nem csak magamhoz ölelem vagy tanácsokkal látom el, hanem elszáll egy-egy atyai pofon. Abban a pillanatban súlyos sérelemnek fogja fel és megsértődik, félrevonul, majd az gondolja magában, hogy milyen apa az ilyen, aki megüti a gyermekét? Pedig pontosan fordítva van és történik, azért ütöttem meg, mert szeretem. Amikor helytelenül viselkedik és szemben áll az akaratommal, akkor sem hagyom Őt magára, hanem féltő szeretettel gondoskodom róla és a helyzet úgy kívánja meg az Ő érdekében, akkor ugyan nem örülök neki, de sajnos keményebb eszközökhöz kell folyamodnom. Ha nem szeretném Őt, akkor teljesen közömbösen viselkednék iránta és a lábamat lóbálva nézném a tévét vagy ülnék a gép előtt és úgy lennék vele, hogy kit érdekel, Ő baja lesz, ami lesz és akkor majd neveli a közösség, a haverok, a média és amikor bajba kerül, akkor sem foglalkozom vele, mert ugyan testben én vagyok az apja, de lélekben nagyon távol állok tőle és egy csöppet sem érdekel, hogy mi fog történni vele.

Isten sem hagy magunkra, bármilyen nehéz átlátni és megérteni, Isten ezt az emberek érdekében tette féltő szeretetből.
Isten nem tesz semmit ész nélkül indulatból, Ő nem ember. Bármit cselekszik, azt végtelen bölcsességgel teszi és haszonnal.

1. Ám 3,6
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?

Természetesen Isten előre látja és mindig is látta ezeket a helyzeteket, van amit Ő idézett elő és van, amit csak engedett, hogy megtörténjen. Isten nem időkorlát alatt él.
A természeti katasztrófa előtt egy nappal megálmodtam, láttam álmomban ezt az eseményt. De csak utána egy nappal tudtam meg, hogy tényleg megtörtént és emlékeztem vissza az álmomra. Persze ez semmit sem jelent.

Megpróbálom körvonalakban érzékeltetni ennek a természeti katasztrófának a lelki hatását.

Az embereknek az értékrendjük mást és mást takar s ha megkérdezzük Őket, hogy mi a legbecsesebb és a legfontosabb számukra, akkor ezeket hallhatnánk.

-a családi békesség, a gyerekek jövője és a boldogulásuk
-egy saját lakás, ház és egyéb tulajdonok, autó, nyaraló, stb.
-alacsonyabb szinten egy ütős számítógép, egy verhetetlen vga kártya
-a legmenőbb mobiltelefon vagy egyéb technikai eszköz
-vidéken a föld, az állatok, a bor
-sokféle ember, sokféle értékrenddel

De soha senkit nem hallanánk úgy nyilatkozni, hogy számomra a legfontosabb Isten és minden más csak utána jöhet. Számomra Isten lelke, Isten bölcsessége és Isten gondolata a legfontosabb, Isten akarata és Jézus áldozata értem az, ami a legnemesebb.

Most képzeljétek el ha a 8 éves Levente fiam rólam így nyilatkozna, hogy számára mennyire fontos az, hogy én mit akarok és aszerint szeretné élni az életét az én segítségemmel. Ha ezt magában felismerné, hogy én az apja vagyok és apaként szeretnék gondoskodni róla, akkor soha nem kellene megütnöm, hanem beérné Ő maga egy igen apám úgy lesz, ahogy kéreddel.

Az a lista, amit feljebb felsoroltam természetesen nem elhanyagolható, de van egy sorrend.

33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Isten minden embernek szeretné megmutatni az igazságát és azt szeretné ha minden ember lelke bűn nélkül állna meg előtte a halála után. Isten nem személyválogató, ezért minden embert egyformán szeret. Egy valamit nem szeret, az ember bűnét. Én sem fordulok el a Levente fiamtól ha megbetegszik, akkor is szeretem Őt, csak az Ő betegségét nem szeretem és minden eszközzel azon vagyok, hogy meggyógyuljon és megszabaduljon a betegségtől. Isten is bármit tesz, azt az Evangélium érdekében teszi, mert neki az a legfontosabb.

Megkérdeztem a katasztrófa után a lelkészünket, hogy Istennek ezzel mi volt a célja és, hogy a katasztrófában vajon meghalt igaz ember is?
A lelkész azt válaszolta, hogy ennek nyomán nagyon sokan fognak az Evangélium felé fordulni. Ha egy túlélőnek vagy olyan embernek, aki elvesztette a hozzátartozóját, annak valaki Evangéliumot szeretett volna hirdetni, akkor az dühösködve elzavarta volna előtte egy hónappal. Ám a katasztrófa nyomására hatalma mennyiségű ember tört össze lelkileg és a sok emberi halál nyomán eszébe jutott, hogy neki is meg kell halnia egyszer és olyankor lehet a saját lelkére is gondolni. Ezért ha Isten látja, hogy valaki a lelkében megindulva elkezdi keresni Istent és az Ő igazságát, akkor annak kijelenti magát. Gondoskodik róla, hogy talákozzon egy üdvözült igaz emberrel, aki tud neki Evangéliumot hirdetni.

Azt elképzelhetőnek tartotta, hogy ebben a katasztrófán belül igaz ember is meghalt, de azt nem, hogy névtelenül. Mert Isten soha nem engedné meg, hogy a saját gyermekei közül úgy haljon meg valaki, hogy abból másnak ne származna lelki haszna. Elég ha Jézus halálára gondolunk, ennek nyomán, aki általa üdvözül, az ugyanolyan fontos lesz Isten számára és vele is ugyanúgy fog bánni, mint Jézussal.

Nagyon könnyen tetten érhető Isten munkája. Abban a pillanatban ha félre rakod a gondolataidat és őszintén vágysz arra, hogy Isten szívét megismerd, akkor Isten látja azt és hagyja neked megtalálni magát.

Nem akkor fogod megtalálni ha okos dolgokat linkelgetsz és elmés dolgokat írogatsz, meg dacolva a mindenséggel a saját igazságodnak szeretnél érvényt szeerezni. Ezeket rendkívül könnyű megtenned, nem jelent egyáltalán semmi terhet dühösködve villogtatni az elmédet. Ezt rendkívül könnyű. Próbáld meg az ellenkezőjét, legalább csak elképzelni, hogy alázatos vagy. Még azt sem tudod megtenni, hogy elképzeld, nem hogy alázatos legyél.

Ha alázatos szívű ember szeretnél lenni Isten előtt és szeretnéd megnyerni az Ő lelkét, akkor Isten is támogatni fog ebben téged. Ha lehet ne keverjünk bele a dologba egyetlen egyházat sem és gyülekezetet. Én is tisztában vagyok vele, hogy az emberek azért fordultak el az egyházaktól, mert nem Istent tolmácsolják, hanem a saját törvényeiket és a maguk álltal szabott értékrendet s mindezt Isten nevére hivatkozva.

22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.

És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

S végezetül, hogy miért volt szükség erre a katasztrófára?

1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

Mit tennék abban az esetben ha ez a felsorolás az én 8 éves Levente fiamra illene rá?

Az embereknek azért kell elszenvedni ilyen súlyos csapásokat, mert már ennyire súlyos a helyzet. Hja még valami, a hírekben lehetett hallani, hogy a föld kimozdult a helyéről.

1.
Felele pedig Jób, és monda:
2.
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4.
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.


Ha te is olyan ember vagy, aki mindenkor tanul, de az igazság megismerésére soha el nem jut, akkor minek tanulsz?


33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Tanulhatsz utána is ha már kerested Isten országát és megismerted Őt.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Jónapot, nem indul a vidóz, ki tudnának jönni, jónapot

Ezt a sömöst az után kaptuk, hogy egy férfi megkeresett bennünket miszerint szüksége volna egy cd íróra. Mondtam neki mennyi, eljött és megvásárolta, majd a névjegykártyámmal együtt elvitte.
Másnap jön ez az üzenet és tudtam kitől jött, mert emlékeztem a telefonszámára. Felhívtam és egyeztettem vele az időpontot, majd megígértem, hogy egy kollégám ki fog menni a helyszínre. A továbbiakban az Ő beszámoloját tolmácsolom:

Belépve a helységbe azt vettem észre, hogy az íróasztal, amin a számítógép állt, az a faltól el lett húzva több, mint egy méterre és szépen, akkurátusan körbe lett fóliázva, mint meszelés előtt szokás. A számítógép tetején a tőlünk vásárolt cd író, odaerősítve széles, átlátszó ragasztószalaggal. Kérdeztem tőlük, hogy miért van körbefóliázva? A férfi nehéz gondolkodású és nehéz mozgású ember volt, az asszony pedig nem tudott fogalmazni, a fiukban ez a két tulajdonság összeadódott.

A férfi rámnézett értetlenül és mondta, hogy vártuk a szerelő urat és, hogy nyugodtan szerelhessen, ha pedig koszolna, akkor ott a fólia, nem kell félni, hogy összemocskolódik a parketta vagy a szőnyeg.

S miért van a cd író odaragasztva a géphez?

Hogy megtaláljuk és nehogy leessen onnan.

Mindegy, kérdeztem mi a baj a géppel. Azt mondja a fiú, hogy nekiállt telepíteni a vidózt, de nem indul. A képernyőn ott a négy rubrika, ami kéri a Windows product key-t. Mondom csak be kéne írni a széria számot, ami van a telepítő lemezhez.

Azt nem adott a haverom.

Na jó, előbb akkor essünk túl a cd író beszerelésén. Amint kikapcsoltam a gépet és magam felé fordítottam látom, hogy már van benne egy cd író. Kérdem minek vették a cd írót, itt egy ugyanolyan benne?

Nem tudtuk, hogy van benne cd író.

Rendben, akkor inkább kicseréljük egy dvd olvasóra.

Szerelő úr, van egy nyomtatónk is, kicserélné benne a patront?

Mondom a srácnak, hogy gyere megmutatom, hogy hogy kell és utána már meg tudod csinálni te is.

Nem kéne, villant rá az apa, lent van a pincébe már egy másik nyomtató, aminek letörte a patrontartó káváját patroncsere közben......

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Bővebben: link

Tegnap délután azon kaptam magam, hogy kinyitottam a hűtő ajtaját, ennék valami finomat. Volt főtt pulykahús, pulykaleves, sütemény, túrórudi, befőtt és pár apróság, ami nem igazán mozgatta meg a fantáziám. Ritkán szoktam nekiállni főzni, nejem szerint 10 évben egyszer. Ez részben igaz, mert itthon nem szeretek a konyhában téblábolni. Ha főzök azt társaságban és társaságnak teszem, olyan 20-30 főre.
Gondolkodtam mi lenne igazán fogamra való? Találtam vöröshagymát, fokhagymát, vajat, egy kevés füstölt szalonnát, a pulykahúst és összeállt a kép. Lapos Zepter edényben 3 fej vöröshagymát apróra szeleteltem ill. egy részét felkockáztam. A fiam könnyezve szaladt el mellőlem és megígérte ha nagy lesz és főzni fog, Ő soha sem fog hagymát használni. Ne viccelj már fiam, szinte minden magyar ételnek a vöröshagyma az alapja, ha a magyarok megtehetnék, akkor a tejbegrízt is hagymával főznék és jó csípősre.
Beleöntöttem a Zepterbe fűszerezett étolajat, amit magam készítettem, majd a vöröshagymát közepes lángon üvegesre pirítottam. Egy csipet só, piros paprika és házi készítésű paprika örlemény a saját levében s enyhén sósan. Egy ideig hagytam párolni, majd tyúkhúsleves kockával és sok-sok majorannával dúsítottam. 1dl víz és hagytam, hogy összeálljon. A majorannával azért szeretek főzni, mert jellegzetes és kellemes fűszer, ami meghatározó ízt ad az ételnek, de nem olyan, mint a bors vagy a paprika, ami nagyobb mennyiségben bántalmazza a gyomrot és egészségtelen. Van még néhány ilyen fűszer, amit szívesen használok, bazsalikom, oregano, stb.
A főtt pulykahúst apró darabokra szeleteltem és egy hatalmas adag péppé nyomott fokhagymával együtt hozzáadtam a már összeérett alaphoz. 1 dl pulykalevessel egészítettem ki és 10 perc közepes lángon való főzés után 2 pohár tejföllel öntöttem nyakon. Utána elzártam a gázt, mert a Zepter rétegelt lemezeinek köszönhetően a láng elzárása után is aktívan főzi az ételt. Ott hagytam az ételt 30 percig, addig a gyerekek fürödtek, én pedig fűszervajat készítettem másnapra a reggelihez, ami állt tea vajból, sok-sok péppé nyomott fokhagymából, piros paprikából, csipetnyi borsból és oreganóból. Az egész lakást belengte a fokhagyma és oreganó illata.
A fiam kenyérrel törölte ki a tálat, amiben kevertem a fűszervajat.
A nejem spagetti tésztát főzött a fokhagymás-tejfölös pulykához és reszelt füstölt sajttal tálalta.

Remek vacsora sikeredett belőle, még ma is azt fogjuk enni ebédre. Már előre símogatom a hasam

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Sakk-Matt

A fiam fejébe vette, hogy elkezd járni sakk szakkörre. Már a második órán vannak túl és telve van buzgósággal, lelkes, s most, hogy karácsonyra egy üvegből készült sakkot kapott ajándékba, így majd ki bújt a bőréből.
Én magam sosem éreztem késztetést ehhez a játékhoz, mert ugyan a legjobban a stratégiai táblás játékok híve vagyok, de mindig úgy gondoltam, hogy sosem tudnék előre átgondolni 4 lépést, hogy annak mi lenne a vonzata. A lépéseket ugyan felemásan ismerem, a szabályokat nem, a stratégiai részét még annyira sem. A fiam unszolására azonban le kellett ülnöm vele sakkozni.
Nehéz meccs, mert Ő ismeri a lépéseket, a szabályokat nem és a stratégiai érzéke nulla (egyelőre). Már abból is látszódott, hogy általában csak az első lépésekre koncentrál, de azt nem látja, hogy mi történhet utána, az én lépéseimre nem gondol.
Szép kis játszma volt az első, mert már sokat leütöttem a figurái közül és közel álltam hozzá, hogy nyerjek, csak nem tudtuk, hogy mi alapján. Mert számomra végképp nem volt világos, hogy a királyt miért nem üthetem le, vagy ha körbevettem, akkor miért sakk az és ha sakk, akkor miért nem veszi le a királlyal az enyémet? Két ízben történt meg, hogy hosszas töprengés után a saját figurámat ütöttem le, ez annak volt köszönhető, hogy az üveg figurák fele csiszolt, a másik fele sima üveg és ezért ha az ember belebámul, akkor könnyen elvesztheti a fonalat és összetévesztheti az ellenfél bábúját a sajátjával.
Egyszer azt vettem észre, mint ha csapdát akarna állítani a csikómnak, szerettem volna lépni a csikóval, de láttam hogy ha odalépek, akkor a futóval leveszi. De a következő lépésében a bástyájával belépett a futója útjába. Gondoltam most kipróbálom, hogy előre átgondolt szándékkal lépett oda vagy véletlenül és nem tudja milyen lehetőségek rejlenek a lépése mögött. Nem tudta, mert mikor a csikóval odaléptem, akkor a bástyáját nem vitte tovább, hogy a futója előtt felszabaduljon az út a csikómig. Lehet nem csikó hanem huszár, valahonnan ködösen rémlik, hogy régen a füles újságban úgy hívták, hogy huszár.
Az egyik alkalommal véletlenül egyet előre léptem a futómmal, nem átlósan, hanem egyenesen előre. Én nem vettem észre, mert nem vagyok tisztában a szabályokkal vagy éppen elfelejtettem. A lényeg, hogy a fiam sem vette észre, ennek köszönhetően a következő lépésben sikeresen levettem a bástyáját a futómmal. Viszont furcsa volt, hogy mindkét futóm a világos mezőben álldogál. De mire észrevettem, addigra léptünk négyet-ötöt fejenként és én megvizsgáltam fejben visszafelé a futóm lépéseit és akkor döbbentem rá a szarvashibára. Szakadtunk a röhögéstől. A fiam javaslatára vissza kellett volna lépnünk addig a pozícióig az összes bábúval, de már rég elvesztettem a fonalat, hogy ki hova. Ezért újra kezdtük a játékot.
Mikor újra nyerésközelbe kerültem, akkor megint az volt a probléma, hogy a szabályok ismerete nélkül nem tudta, hogy nyerjem meg a játékot, léptem én mindenhova, de nem tudtuk, hogy hogyan lehet befejezni, mitől sakk vagy mitől sakk-matt. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy azért vagyok én a nyertes, mert én már több figurát ütöttem le az övéi közül és különben is az apád vagyok.

Mindegy, ne fáradjon azzal senki, hogy megtanít a sakk rejtelmeire, mert nem vonzódom a játékhoz továbbra sem. A lényeg azon volt, hogy borultunk a nevetéstől és folyt a könnyünk, a gyerek beszaladt az anyjához és a kezénél fogva cibálta ki, hogy nézd apát, hosszas töprengés után a saját bábúját vette le :Đ



Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Hja

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A tegnapi nap bakija

Szalagban raktuk össze a gépeket egy közintézménynek. Amíg az egyik készült, addig a másikat teszteltem. Az egyik alkalommal hamarabb lettem kész a géppel és a másik még nem települt fel. Levett előlappal elétoltam az asztalon lévő s éppen települő gépnek. Majd közben telefon, pár jegyzet és visszaültem a szerviz asztal elé. Cikáztak a fejemben a gondolatok, hogy ez kinek, ez mikor, ez hogyan, stb. Majd azon méláztam, hogy hmmm települ, megy de miért nem forog a venti? Odanyúltam a bordához, hogy megnézzem mennyire forró a hűtőborda a cpu-n. De jéghideg volt. Megfogtam a hdd-t és az is, de nem is volt semmi hangja. Teljesen megrémültem, hogy nédda a Maxtor elkezdett jóü hdd-t gyártani? Egy pillanatig pánik lett rajtam úrrá, majd kinéztem a gép elé és akkor vettem észre, hogy 2db gép van éppen az asztalon csak elfelejtettem és a hátsó települt.

Bővebben: link

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

SCI-FI

Barna: Itt ülünk hmm...vajon mi lehet a korláton túl?

Szőke: Olyan korlátozott vagy.

Barna: Téged nem érdekel a korláton túli világ? Van-e ott is lépcső, milyen színű s milyen anyagból?

Szőke: nincs semmi a korláton túl, mi vagyunk csak és arra vagyunk ítélve, hogy itt beszélgessünk ketten.

Barna: Jó jó, de valaki csak iderajzolt bennünket nem és aki ezt tette, elképzelhető, hogy rajzolt más lépcsőt is, másik két emberrel.

Szőke: Hülyeség, s ha így is lenne akkor már tudnánk róla, mert elég régen kutatjuk és a jelenlegi szakaszban, már elég tudás van a birtokunkban.

Barna: Akkor lefixálhatjuk, hogy nincs a korláton túl semmi és csak mi ketten létezünk, semmi rajzoló, semmi alkotó, semmi?

Szőke: Hát nem egészen tiszta, de nagyjából így van, mert ha valaki megrajzolt volna bennünket, akkor már tudatta volna velünk és jelentkezett volna. Nagyobb az esélye egy őspacának, valahonnan idefolyt egy csomó festék és a természetes külső behatásoknak köszönhetően korláttá, lépcsővé és két emberré alakult.

Barna: Igen, elméletileg létezhet, de akkor azt se felejtsük el, hogy ez a természetes külső behatás még most is tart és ez nem a végleges állapotunk, lehet, hogy sokezer év múlva már nem korlát és lépcső lesz itt, hanem más. S mi sem fogunk ilyen nyugodtan társalogni.

Szőke: Ez elgondolkodtató, de vegyük figyelembe, hogy most már van tudatunk és értelmünk, a jelenlegi ismereteink szerint mi vagyunk a legértelmesebbek. Ha feltételezzük, hogy létezik nálunk fejletteb világ, kettőnél több dimenzióban, akkor is mennyi az esélye, hogy felveszik velünk a kapcsolatot? Lehet ránk sem találnak a végtelenben.

Barna: Ha lenne valami eszközöm akkor rajzolnék magamról egy másolatot, meg rólad is, hogy mindketten halhatatlanok legyünk.

Szőke: Mi miatt tennél bennünket halhatatlanná? Mi az az érték amit mi képviselünk és nem érdemli meg, hogy elpusztuljon? A bölcselkedéseink? Mert a gondolatainkon kívül itt nincs semmi más.

Barna: Egyszer jön majd egy nagy radír és ha tudnám elkerülném, hogy ne kelljen megsemmisülnöm és visszamennem a papírlapba végleg. Nekem tetszik itt és itt akarok maradni örökre, nem tudom mi vár rám a radírozás után ha minden pigmentrészemet beledörzsölik a papír pórusaiba. Félek és....

Szőke: Ne foglalkozz a radírozással, egyszer van képünk, s amíg van képünk addig arra figyeljünk, ráérünk a radírozásról elmélkedni, ha majd megtörtént. N/O csapos adjon még egy krigli gondolatot a jobbikból

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Lány: Óóóh Rómeó! Ne legyél már ilyen lusta, csak egy kicsit mentsél már meg, na lécci-lécci.

Fiú: Figyelj Júlia! Bocsáss meg nekem de ma nem érek rá, mert edzés lesz és készülünk a holnapi meccsre.

Lány: Jó rendben, értem, akkor legalább mesélj valamit magadról!Beszélgessünk egy kicsit!

Fiú: A helyezéssel, és a szerepléssel, tulajdonképpen elégedett vagyok, hisz újoncként bennmaradó helyen állunk. Hat ponttal előztük meg a tizenhatodik Tatabányát. Igaz, a rutintalanságunk miatt 5-6 pontunk elveszett, de ezt még pótolhatjuk. Fiatal csapatunk egyelőre, ennyire képes, de Szegeden egyébként is csak az NB I számít. A bajnokság végeztével ezért megpróbáljuk visszahozni eligazolt értékeinket, s akkor merészebb terveket is szövögethetünk. Persze ehhez az anyagi feltételeinken is javítani kell.
Dunaújváros-FC Szeged 0-2 (0-0)

Lány: Nem erre gondoltam, hogy őszinte legyek. Kettőnkről beszéljünk!

Fiú: A labdarúgó NB I/B utolsó őszi fordulójában a dunaújvárosiak hazai pályán kaptak ki a Szegedtől 2-0-ra, ráadásul a Hévíz 2-1-ra megverte a Pápát, így Lengyel Ferenc fiatal játékosai már hat pontra vannak az utolsó előtti pozíciótól. A további vasárnapi eredmények: REAC-Bodajk 1-0, BKV Előre-Dabas 2-0.

Lány: Izé...valami gondod van? Rosszul vagy, mert olyan sápadt vagy és nem is hallod, hogy miről beszélek.

Fiú: SÁRGA LAP
Barics (Bozorit sodorta el) a 19., Mile (Csehit rúgta fel) a 35., Nyúl (műesésért) a 43., Mile (letalpalta Vaskót) a 64., Lajtos (Zachart rúgta meg) a 70., Rompos (nem engedte elvégezni a szabadrúgást) a 72., Szabó G. és Micskó (lökdösődésért) a 91. percben

KIÁLLÍTVA
Mile a 64. percben

Lány: Bazz te köcsög lemerült az elemed? Tegnap is idejöttél és helyettem az erkélyajtót mentetted meg.
Az eszem megáll ezektől a hibás klónoktól, mikor készítenek már egy végleges verziót? Amelyik idejön és megment engem kedvesen, minden este ha úgy tartja kedvem?

Fiú: Az előző fordulóban Tatabányán megszerezte első NB I B-s győzelmét a Dunaújváros FC, és a fiatalok arra készültek, hogy most az első hazai sikert is elkönyvelik. A középmezőny elejéhez tartozó váciak ellen ez nem ígérkezett kis feladatnak. Egy remek szöglet után nagyszerű fejessel mégis korán vezetést szerzett a DFC, sőt Vaskó József újabb fejesénél a felső kapufán csattant a labda. Nem tudta növelni előnyét a hazai csapat, pedig a második játékrészben létszámfölénybe is került. A váciak emberhátrányban is mezőnyfölényt harcoltak ki, majd az egyenlítést is megszerezték.

Lány: Ok elegem van, elfogyott a türelmem, nem szórakozok veled, te programhibás köcsög, menj vissza a gyártósorra és szereltesd magad szét. Inkább hallgatom a Kossuth rádión a vízállásjelentést, még az is sokkal szórakoztatóbb, mint ez a süketelés a fociról.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Megállt előttem szálas termetével és kérdőre vont, hát te meg, hogy nézel ki?

Vladimir mondta, hogy vegyünk be hashajtót és menjünk ugrándozni,hengerbucskázni a szalmabálák közé, mert az milyen jó játék.
Egy ideig tényleg remek móka volt, ahogy magasról leugrottunk meg porzott mindenütt a szalma, dobáltuk egymásra marékkal és visongtunk, de aztán rámjött.
Közben kiderült, hogy Ő nem is vett be hashajtót, nekem meg kétszer annyit adott. Le kellett vennem a ruháimat és meztelenül voltam sokáig.

Utána már nem sokáig maradt, mert mindenhová odacsináltam és nem tudtam hová ugorhatok és hol nem lehet hengerbucskázni, Ő meg kinevetett és elszaladt.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Aki ül:

An tan témusz,
Szóraka témusz
Szóraka tiki-taka,
Ala-bala Bambusz!

Aki áll:

Éni péni jupiténi
Efre gefer guminéni
Ám tám tubica,
Ver hát boszorka,
Igris Tigris, topp.


Yóvan

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Bővebben: link

Bővebben: link

Valamikor siheder nyikoromban (sic) volt egy Jolana szólógitárom és azzal kezdődött rockzenei pályafutásom. A szomszéd traktoros vett a feleségének egy Csehszlovák gyártmányú Daria, stereo, kazettás magnót, aminek a kazetta kiadó ajtaját sikeresen leamortizálták, ugyanis tokostól próbálták meg belerakni a kazettát a magnóba. Mindezt hajnali félnégykor, becefrézve a helyi zugpálinkafőzde frissen kicsöpögő, meleg czuccától. enpera

Mikor a traktoros nem volt otthon akkor rávettem a feleségét, hogy adja nekünk kölcsön a magnóját, hisz kiválóan felerősítette a gitár hangját és max. hangerőn még némi torzítást is nyerhettem. Négyen voltunk. Böce volt a dobos, hatalmas 50, 20, 10 és 5 literes műanyaghordók voltak felállítva a tanyától nem messze egy kis erdőben. Oda vezettük ki a 220V-ot hosszabbítón keresztül. Csiga volt az énekes és Robi a basszusgitáros, de basszusgitár híjján egyelőre az ő feladata volt a tűzrakás és a késő esti órákban a tűz megszórása hilti-patronokkal és egyéb rendbontás a környező tanyákon élők és dolgozók nagy-nagy örömére. Nádipunkok volt a zenekar neve és az első fellépésünk vagy félrelépésünk egy szanazugi buli keretein belül adódott. Asszem valami békéscsabai zenekar akik zenélni is tudtak, lőtték be a hangszereiket rövid idő alatt. Majd mikor végeztek levonultak a színpadról kis technikai szünetet tartva amíg lehúznak egy két sört és tekernek egy rakétát. Amíg nagyban füstölögtek a színpad mögött a sátorban és kidülledt szemekkel és visszafojtott lélegzettel várták a koncertjük kezdetét, addig mi meglepetésszerűen előre nem megbeszélt és kialakított stratégia szerint felrohantunk a színpadra (kínpadra...pádre) és elkövettük életünk első nyílvánosság előtt előadott alkotását. Sokmindenre nem emlékszem mert annyira fel voltam villanyozva és annyira záporoztak felénk a kérdéseken kívül (mi ez?) a rengeteg üveg és kajamaradékok meg földgöröngyök, hogy igen nehezemre esett a zenei elemekre koncentrálni, nem attuk fel. Ahogy felrohantunk a színpadra és mindenki elfoglalta az őt megillető helyet, bejelentettem, hogy porondon a Nádipunkok. enpera

Böce félprofi dobos volt, képzés és hangszer híjján elmondható róla, hogy mindannyiunk közül ő hozta a legjobb formáját egy igazi hangszer mögül. A Csiga tulajdonképpen csak énekesnek volt szar, de kitűnő egyéniség és a kisugárzása is olyan volt, hogy mást nem nevezhettünk ki erre a posztra, tehát ő a tőle elvárható szintet hozta ami nem is okozott számunkra csalódást. Annál inkább a közönségnek akik a fülüket, fejüket fogták az éktelen hörgés hallatán.

A Robi volt a legnehezebb helyzetben, hisz se zenei előképzettség, se hangszer, se ambíció, se tehetség. Igazi kihívás volt számára az előadás, a lényeg, hogy a haverunk volt és közénk tartozott. Emléxem egyszer kint az erdőben unszolt, hogy adjam neki oda a gitárt mert szeretne ő is játszani rajta. Részben nem adtam neki oda mert komoly próba folyt éppen, másrészt jeleztem számára, hogy ez nem basszusgitár és ha a basszusgitár előtt ezen próbál meg játszani akkor az súlyos törést okozhat a későbbi pályafutásában amikor már lesz neki basszusgitárja. Aztán csak nem bírt a benne szunnyadó állattal és felkapott valami lécet basszusgitár helyett és azzal mímelte a zenélést ő amíg mi komoly próbákat folytattunk. Végül is jobb megoldásnak tűnt mint a sok félfalvi léggitáros akik egy félüveg sör után nekiállnak rázni a sörényeiket meg bőszen karmolják a levegőt, ahogy éppen leadják a szólót. enpera

A legkönnyebb helyzetben én voltam, mert bennem volt rengeteg kitartás és ambíció, viszont minimális tehetség. Gitározni azt nem tudtam de legalább akartam és minimum ennyit díjjazhattak volna akkor az ott jelen lévők. Én írtam meg a szöveget a számokhoz, én szereztem mikrofont a keravillból, nekem kellett elkunyerálni a traktoros feleségétől úgy a magnót, hogy a férje meg ne tudja (cserébe kijöhetett az erdőbe és nézhetett bennünket meg ihatott sört is), én voltam az aki összelopkodta a dobcucchoz a műanyag hordókat és felállványoztam a fölbe szúrt vaskarókra őket. Lábgépet sajnos nem tudtam szerezni. Nekem kellett tartani a lelket Robiban napról-napra, hogy ne keseredjen el csak azért mert még nincs basszusgitárja, de a többiben is én tartottam a lelket. Néha csak kijöttek, kivonultak az erdőbe és megitták a söröket. Bazmeg még főzni is nekem kellett. Általában a próbák ideje alatt paprikáskrumplit csináltunk nokedlivel a bográcsban. Viszonylag hamar elkészült és jókat lehetett rá sörözni. Nagyon nagy partykat zavartunk le a hétvégéken. Monstre Nádipunk összejövetel, késő estéken hatalmas tűz és karácsonyfa tartóba kemotoxos dobozt meg más spray-s dobozokat helyeztünk el és toltuk a tűz fölé. Volt egyszer olyan, hogy egy teli Derby borotvahabos flakkont raktunk bele, ázze akkora rulezt amit az kihozott belőlünk, percekig csak hullt a hó a nyári melegben, mi meg visítoztunk mint a sikonyások fürdőzés alkalmatán vagy mi a .....enpera

A szám címe amit előadtunk a ''Tíz ásónyomnyira a föld alatt'' volt.

Nagyon tetszetős kis számnak bizonyult mert szinte minden próba alkalmával azt játszottuk, jó pörgős, lendületes szám volt. Csigának elég volt hatnyóc sör és kiválóan végighörögte az egészet, ha kellett akkor többször is egy este, márpedig kellett mert más számot nem tudtunk játszani. Akkor sem jött zavarba ha szám közben megkellett állnunk mert valamelyikünk rontott, ugyanonnan tudta folytatni a hörgést ahonnan abbahagyta, nagyszerű alkat volt, félelmetes kiállással.
Természetesen a színpadon is ezt a számot szerettük volna megosztani a közönséggel. Nem arattunk nagy sikert és a tetszési indexünk is lemérhető volt a felénk repülő tárgyakból. Igen el kellett ismernem a többiek előtt is és magam előtt is, hogy amit eddig csináltunk az egy ilyen fellépéshez ahol hangszerek is vannak a színpadon, nagyon kevés, hiába a sok ezt megelőző hosszas próba és munka. Legalább a zenekar akinek a hangszereit kölcsönvettük egy kis időre, jó fejek voltak mert vették a poént és jókat röhögtek. A rivális gitáros akinek a hangszerét használtam azért rámvillantotta a szemét és tudtomra adta, hogy látja bennem az ellenfelet. Lezavartak bennünket a színpadról a bús picsába a rendezők, majd amikor elkezdődött a koncert, a zenekarnak szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy az első sorban headbangelünk mind a négyen és buzdítottuk őket ahogy a torkunkon kifért. Anyám életében először látott akkor színpadon, majd később a koncert alatt a színpad előtt csápolni(sajnos a próbáinkat nem tudta megtekinteni és élvezni mert mindíg akkor dolgozott a csirketelepen amikor éppen játszottunk). Annyit mondott este, hogy fiam te mekkora állat vagy....enpera

A félresikerült koncert után elhatároztuk, hogy megváltoztatjuk a zenekar nevét és tiszta lappal indulunk, a sikertelenség méjobban arra sarkalt bennünket, de főleg engem, hogy jobban odafigyeljünk arra amit csinálunk.

A zenekar új neve Terminátor lett és újra feldolgoztuk ill. kazettára rögzítettük a ''Tíz ásónyomnyira a föld alatt'' c. számot. Basszusgitárunk továbbra sem volt csak egy értetlenkedő basszusgitárosunk aki egyre profibb volt a tűzrakásban és az alkalmankénti rendbontásban.

Sajnos a zenekar menet közben elköltözésem Budapestre, bevonulása katonának, nősülése és egyéb indokok miatt feloszlott.

Böce később utánamköltözött Budapestre és profi nyomdász lett, egy darabig vele dolgoztam és tudatosítottam magamban, hogy már nem dédelget magában olyan álmokat, hogy ő egyszer valaha dobos lesz. Nekem pedig újabb löketet adott, hogy ott a nyomdában együtt dolgozhattam a Lacával aki az Irigy Hónaljmirigy dobosa volt. Ott volt a zenekarnak a próbaterme a nyomda mellett és elég sokat játszottak ill. próbáltak. Ha jól emlékszem volt basszusgitárjuk is. Így nagyon könnyű egy zenekart elindítani, hogy van basszusgitár is. Ki tudja mi mire lettünk volna képesek ha akkoriban megadatik...enpera.

Később még érlelődött bennem a gondolat, hogy sikerre viszem a terveimet. Ezért jelentkeztem egy zenekarba énekesnek. Tetszett amit csináltak mert hasonló volt a stílusuk mint a Helloween-é. Olyan hangú énekest kerestek, Solymáron volt a meghallgatás és ott kellett egy elég hatalmas próbateremben bizonyítanom, hogy rátermett vagyok erre a posztra. A zene nagyon jó volt csak sehogy sem jutott eszembe egyetlen szöveg sem a Helloweentól, pedig eljátszottak 5-6 számot. A hangom meg messze nem Kai Hansen-é volt. Lazán elküldtek a búsba, de tolerálták a tenni akarásomat és a tettrekészségemet. Évekkel később amikor egy kórusba jelentkeztem énekelni, a meghallgatáson közölték velem, hogy gyönyörű basszus és bariton hangom van, akkor eszembe jutott, hogy áhá akkor ezért nem sikerült nekem akkoriban kivágni a magas cét ott a próbán. Végre a kórusban megtaláltam a helyem és a tehetségem is teret nyert.

Nagyjából ennyi a rockzenei páyafutásom története, volna még mit elmesélnem mert ez igen csak dióhéjjnyi volt amit olvashattál. A többit max. akkor írom le ha fizetsz érte, mert ha már nem sikerült híres szólógitárosként debütálnom akkor legalább az átélt kudarczok közzétételéből, hagy profitáljak enpera.

Most van itt a szomszédban egy srác aki velem nagyjából egykorú és tanul gitározni (14 éves kora óta) én tudom, hogy ő nem tud gitározni de ő még nem. Néha el-el dumálgatok vele és magamban már rég elhatároztam, hogy megpróbálok kihozni valamit a srácból. Neki szólógitárja van és egy combó erősítő hozzá, kihallatszódik délelkőttönként ahogy vinnyogtatja azt a három akkordot aminek az a címe a köztudatban, hogy füstavízfelett (sic).
Az az egyetlen egy problémám, hogy nincs basszusgitár....enpera és tanulva a múltból ugye, már óvatosabban tervezget és lép az ember. Úgyhogy egyelőre még csak elmélet...enpera.
Már kinéztem magamnak egy dobost is a Lyikács Ücsüküét aki ugye itt lakozik velünk együtt a fórumon és nagyon enpera, szal neki kicsivel komolyabb a rockzenei pályafutása mint nekem mert igazi dobfelszereléssel játszott igazi közönség előtt és nem dobálták meg. Ez némileg bátorságot öntött belém, de kicsit hátráltató tényező, hogy jelenleg nem rendelkezik dobfelszereléssel, sem ambícióval. Az utóbbit nehezebb beszerezni.




[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Éjszakai műszak...

Ma reggel szokásomhoz híven 4:30h-kor keltem. Biblia olvasás, reggeli torna, kávé, 7h-8h-ig gyerekpesztrálás. 9h-19h nyitvatartás. 16h után házhozszállítja a nagyker a szalagmunkát, ezt is megértük, nem nekünk kell érte menni. Reggelre fullosan feltelepítve mindegyiknek működnie kell.

Éjszakai műszak s egy kicsit sem vagyok fáradt, délután ittam 1 jó kávét és pont olyankor, amikor nem szokásom. Érzem még most is a hatását, 37 vagyok, elszoktam a késő délutáni kávézolástól. Ver a szívem hevesen, legközelebb kihagyom. Már dolgoztam éjszakásként, de akkor alkalmazottként, raktáros és műszakvezető voltam egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél. Sok dolgom nem volt, csak észnél kellett lennem a munkafolyamatokat illetően, hogy minden elő legyen készítve a folyamatos munkavégzés érdekében. Most sincs ez másképpen, észnél kell lennem, hogy XP1, XP2, XP3, XP4, XPstb..., így szoktam elnevezni a felhasználókat ha a gépek egy helyre mennek, ugyanazzal az oprendszerrel és hálózatban lesznek használva. Könnyű megjegyezni és ha kiépítésre kerül, akkor csak adok egy listát a gépekről, hogy melyik mit tartalmaz. Az alkalmazottak természetesen nem kedvelik ha úgy kell nekik belépni, hogy XP15 vagy XP akármennyi, főleg, hogy egy kacsa a jelük, akár az óvodában. A hölgy alkalmazottak szoktak a legjobban lázadozni az XP9 és a kacsa ellen. Időm nincs nekik elmagyarázni, hogy de kérem ott a vezérlő pult, beállítások és választhat magának pirikökörcsint vagy gitárt.

Éjszakai műszak...

Ismerem az ízét, hajnal 1 órakor a legrosszabb, az ember szívesen eldőlne, még a gondolatai is arra sarkalják, hogy kéne egyet ejtőzni, a rádióból a zene, a forró tea, egy szendvics, könyv, újság, bármi, minden amihez hozzá érek arra sarkall és azt sejteti, hogy álmodom az egészet. 2 óra felé az ember teste egy kicsit lehűl, talán a kinti levegő lehűlésének köszönhető, pedig bent fix a hőmérséklet és mégis, mint ha enyhe huzat lenne, pedig nincs, lassan kezdek kiszakadni az álomittas hangulatból és ébredezem, pedig eddig is zakatoltak a gépek és serényen dolgoztam, de mégis, mint ha átaludtam volna. Reggel 6-kor lehet érezni a libabőrözést a hátamon, élénkül a kinti zaj és a forgalom, én meg lassan elszunnyadok.

Éjszakai műszak...

Most is ez vár rám, éjfélig könnyű, utána nagyon észnél kell lenni, mert ébren álmodom, a gondolataim elkalandoznak, a figyelmem is elkószál, nem tudok koncentrálni majd. Lehet XP12 helyett véletlenül újra XP11-et írok be felhasználó névnek és akkor borul az egész rendszer.
A hdd-re is ráírom szépen sorban, hogy XP éppen mennyi, majd a ház aljára is és kinyomtatom külön papírra az aktuális XP kódját, majd belülre felragasztom, hogy tudják melyikhez tartozik.
Én magam Linuxot használok, szeretem, mert sem a Linux nem kérdezi, hogy XP mennyi, sem az XP tulaja nem kérdezi, hogy XP mennyi és...szóval érted?

A zene a ludas, már tudom. Régebben éjszaka is szólt az ágyam mellett a rádió, akkor még egyedül éltem, függetlenül és alkalmi barátnők. De mióta megházasodtam és van a két gyerek, már nem tehetem, walkmannal hallgatok zenét, de inkább már azt sem. Sokáig szoktam dolgozni, egyszerűen csak elborulok és hortyogok. Szóval a zene a ludas, hallgatom, szól a háttérben és elálmosodom.

Ki kéne menni sétálni a friss levegőre, reggel 5h óta...vagyis izé XP5 óta itt vagyok, de lassan hosszú kürt szava harsan, s jön a műszakváltás. Long Horn.

16.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17.
Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

Bővebben: link

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Jó napot! A francia drazséból kérnék 10dkg-ot, mutattam rá ujjammal...

Az nem Francia drazsé! Sajnálom a férjem rossz táblát tett ki elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe!

Á értem, akkor abból kérek 10dkg-ot, amire mutattam,
Függetlenül attól, hogy mi a neve.

Rendben, tehát nem a Francia drazséból kér, hanem a kabátgombokból?

Kabátgombokból...?! Az ott nem Francia drazsé?

Á már értem, nekünk két üzletünk van tudja...
Az nem Francia drazsé! Sajnálom a férjem rossz táblát tett ki az üzlet elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe!

Á már értem, akkor a másik üzletben van Francia drazsé?

Igen így van, ez a rövid áruk boltja, jöjjön átkísérem...

Jó napot! A francia drazséból kérnék 10dkg-ot, mutattam rá ujjammal...

Az nem Francia drazsé! Sajnálom a férjem rossz táblát tett ki elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe!

Á értem, akkor abból kérek 10dkg-ot, amire mutattam,
Függetlenül attól, hogy mi a neve.

Rendben, tehát nem a Francia drazséból kér, hanem a Duna kavicsból?

Duna kavicsból...?! ? De kérem az ott nem a Szajna?

De igen, az a Szajna, csak tudja a férjem rossz táblát tett ki elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe!

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A napokban úgy határoztam, hogy eladom a walkmanomat, a diktafonomat és egy akkumulátor töltőt, ami ezeket az eszközöket volt hivatott kiszolgálni. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az előszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová egyéb hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idő óta nem használom egyik eszközt sem, így arra gondoltam minek őrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.
Bementem a lakásba, hogy elővegyem a két dobozt, amit tudtommal odaraktam be közel két éve. De hiába kutattam át alaposan a szekrényt csak az egyiket találtam meg. Kérdeztem is a nejemet, hogy nem e tud valamit a dologról, csak a vállát vonogatta meg hümmögött. Eszembe jutott az is, hogy a Benjámin fiam mostanában módszeresen nyitogatja a szekrényeket és kíváncsiskodik, kipakol és elhurcol dolgokat majd lehetetlen helyekre betuszkolja és csak évek múlva kerül elő.
Másfél éves elmúlt és pont abban a korban van, amikor nem szabad szem elől téveszteni egy másodpercre sem, mert leveszi a falról a boilert és bedugja az ágy alá. Szóval volt egy sanda gyanúm, hogy a gyerek a ludas a dologban, de próbáltam magam túltenni a dolgon, hogy ha nincs doboz, akkor nincs és kész, majd elviszik a diktafont csak úgy minden nélkül. Persze tudat alatt eszembe jutott lefekvéskor is és ébredés tájékán is, hogy mégsincs ez így rendjén, nem olyan nagy a lakásunk, ráadásul kizárásos alapon csak két helységben lehet, a konyhában és a szobában, mert máshol nincsenek bútorok. Tényleg nem hagyott nyugodni a dolog, mert szokatlan dolog volt, hogy ha valamit elrakok és megjegyzem, hogy odaraktam, akkor miért nem találom ugyanott. Napokig motoszkált bennem egy-egy gondolatfoszlány erejéig, hogy azért mégis csak jó lenne ha előkerülne az a doboz, már az is eszembe jutott, hogy a nejem tud róla, de mondjuk eltitkolja, hogy a Benjámin széttépte, összeharapdálta vagy mit tudom én és kidobta a szemétbe, hogy ne lássam meg. De ez sem stimmelt, ilyen nem szokott csinálni, mégis csak egy papír dobozról van szó, nem egy komoly dolog, meg ha komoly, akkor sem.

Egyszer sunyiskodott a nejem, még a régi házunkba Szigetszentmártonban. Vettünk a szobába padlószőnyeget, próbáltuk csinosítgatni azt a kis házikót, takaros is lett és napról-napra otthonosabb, úgy éltünk benne, mint a galambok. Egyik este észrevettem egy sötét foltot a padlószőnyegen az ágyunk mellett közvetlenül. Kérdeztem a nejemet, hogy azmijaz? Nem tudott róla semmit és Ő is csak nézett értetlenkedve. Akkor is napirendre tértem felette, de a kis ördög bennem motoszkált és nem hagyott a dolog nyugodni. Aztán egyszer rápirítottam, hogy az azért mégsem járja, hogy ketten élünk ebben a házban, ott egy sötét folt a szőnyegen, ami nem tőlem ered és te sem tudsz róla semmit. Na akkor kibökte, hogy az ágy mellé tette egyik reggel a kávét, mert még forró volt és mikor érte nyúlt, véletlenül felborította.
Mondom most is magamban, hogy annak a doboznak valahol lenni kell, mert tudom, hogy oda raktam, ez 100%. Majd napokra elfelejtettem a dolgot, volt épp elég teendőnk, család, cég s miegymás. Tényleg úgy kiment a fejemből a téma, hogy már a walkmant és a diktafont is elfelejtettem, néha mikor benéztem a fórumra, akkor láttam, hogy még mindkettőt hirdetem.

No egyik este leültem a gép elé, hogy átnézzem a régebbi fotókat, amiket készítettem, mert kellett egy fotó a Guga Bt-s autóról, amin ott a céglogó, ugyanis hamarosan indul egy újabb nyereményjáték és ahhoz kell illusztrációnak valami használható anyag. Muszáj megőriznem az összes fotót cd-n, mert egyszerre fotózok kirándulást, számítógép tartozékokat, családi rendezvényeket, szülinapot, komplett gépeket árajánlathoz cégeknek, vga kártyát, s néha használt alkatrészeket. Így néha azt sem tudom, hogy egy-egy mappa mit is tartalmaz, nincs irányvonal. Így fordult elő az is, hogy a Garmacorról készült fotóim egy mappába kerültek a Benjámin születésekor készült fotókkal, ugyanis ugyanazon az XD kártyán tároltam és letöltéskor ugyanabba a mappába vándoroltak, de tudnék még mesélni extrém egybetársulásokat. Böngészem a mappákat és hopp, egyszer csak megakad a szemem valamin, egy fotó, amit a műhyelyben készítettem Benjáminról. S mögötte a régi számítógép asztalom, ami tulajdonképpen eredetileg a nejemé volt, majd megörököltem tőle és végül egy fejlesztés folytán a műhelybe vándorolt és ott is marad végleg. Az egyik sarkában egy zöld doboz, a diktafonom doboza, nicsak mondom, azt meg én raktam oda s megtaláltam a fényképező gépem dobozát is, mert az meg ott lapult fölötte, abban meg az egyik XD kártyám, amit égre s földre kerestem már hosszú idő óta. Ez a fotó már elég régen készült és így bevillant, hogy a doboz viszont sokkal régebben kerülhetett az asztalba, mert akkoriban készítettem a pizzás riportokat és ahhoz kellett a diktafon. Egyből megörültem a dolognak és rögtön elkezdtem újságolni a nejemnek a dolgot, hogy megvan a doboza a diktafonnak és a fényképező gép dobozát is megtaláltam. Nap, mint nap ott járok el az asztal mellett, sőt néha le is kell, hogy hajoljak oda, mert szoktam alatta porszívózni. A nagyobbik fiam meg oda szokott bújni és teleragasztja az asztal alját a számítógép alkatrészekről készített rajzaival.

Jó tudom nem egy nagy sztori, de számomra rendkívül érdekes, hogy hogyan találtam rá.

Bővebben: link

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Akkor most fordítsunk a dolgokon. A lelkészünk szokott néha így fogalmazni, hogy Isten munkájára jellemző, hogy ha az emberek életében van valami megszokott menetrend és már-már megkövülne a dolog, akkor Isten megfordítja a tenyerét és, ami eddig felül volt az alulra kerül.

Tavaly elterveztem, hogy írok olyan történetet, ami nem túl hosszú s nem is rövid, a lényege inkább az lenne, hogy nem tartalmaz számneveket. Már el is készült, akivel eddig elolvastattam annak nem tűnt fel a számnevek hiánya, én meg nem mondtam meg neki. Gondoltam tartalékolom még a dolgot, amíg megérik.
Szerettem volna olyan történetet is kreálni, aminek nincs konkrét vezérfonala, pontosabban van és éppen az, hogy nincs, olyan lett volna, mint a gyors folyású patak, ahogy szalad és amit érint partot sziklát, ágakat, leveleket ahogy sodor s csörgedezik, azt leírnám az eredetétől odáig, ahol becsatlakozik. A nem létező vezérfonal én lennék és a gondolataimat úgy írnám le, ahogy éppen jönnek s ami éppen eszembe jut arról, amit írok. Érintve sziklácskákat, ágacsokat, küvecses talajt és ahonnan ered, egészen odáig, amíg valahová becsatlakozik. Mikor ezt a megtalált dobozos történetet elkezdtem leírni, már akkor eszembe jutott, hogy a boileres résztől gyors folyású patak lesz belőle, de előbb el akartam mesélni a diktafonos részét is.

Most elmesélem gyors folyású patak stílusában.



A napokban úgy határoztam, hogy eladom a walkmanomat, a diktafonomat és az akkumulátor töltőt, ami ezeket az eszközöket volt hivatott kiszolgálni. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az előszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová a hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idő óta nem használom semelyik eszközt sem, így arra gondoltam minek őrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.
Bementem a lakásba, hogy elővegyem a dobozokat, amit tudtommal odaraktam be már régebben. De hiába kutattam át alaposan a szekrényt csak a walkman dobozát találtam meg. Kérdeztem is a nejemet, hogy nem e tud valamit a dologról, csak a vállát vonogatta meg hümmögött. Eszembe jutott az is, hogy a Benjámin fiam mostanában módszeresen nyitogatja a szekrényeket és kíváncsiskodik, kipakol és elhurcol dolgokat majd lehetetlen helyekre betuszkolja és csak évek múlva kerül elő.
Pont abban a korban van, amikor nem szabad szem elől téveszteni rövid időre sem, mert leveszi a falról a boilert és bedugja az ágy alá.
Nemrég a nejem fürdette, beültette a kádba és magára hagyta, amíg beszaladt a szobába a gyerek pizsamájáért. Mire visszaért, addigra Benjámin kimászott a kádból bele a mosdókagylóba, felállt és a tükrös szekrénybe kapaszkodva vigyorgott, nincs még kifejlődve a veszélyérzete. Ráadásul a mosdókagylót rögzítő csavarok ősidők óta kivannak lazulva, a fal meg homokos, a kagyló eláll a faltól kissé. Pedig minden reggel, mikor a fogamat mosom és látom a rést, elhatározom, hogy na ma meghúzom a csavarokat, mert zavar a látvány. Persze nem lett belőle soha semmi, ez az állapot azóta tart, mióta beköltöztünk a lakásba. Eleinte sokáig nem mertünk vendégeket sem fogadni a sok sitt és törmelék miatt, hónapokig csak gyűlt, de már itt laktunk, végül hívtam sittszállító konténert, lerakták a ház elé és napokig hordtam fel a zsákokat. Közel ugyanannyi sittet hordtak bele az utcánkban élő más emberek is, ahogy ráeszméltek a konténer jelenlétére, valahogy észrevét titkosan belehurcolkodták a saját zsákjaikat is. Tiszta szemét volt a házunk előtt az út, alig maradt hely a saját zsákjaim számára, pedig nem volt kedvem másik konténert bérelni csak azért, mert mások is a sajátjuknak tekintették. Például a lomtalanítás, minden évben, minden utcán pontosan ugyanannyi hulladékot raknak ki az utcákra, én ezt nem értem. Hulladéktelepen élünk és évente ürítjük a várost? Ha minden utcasarokra kiraknának ilyen törmelékes konténert, állítom, hogy még aznap megtelne mind. S ha minden nap lenne kirakva a sarkokra üres, akkor minden nap megtelne mind és Budapest akkor sem fogyna el.

Na de most képzeld el, hogy az, amit így nem visznek ki minden nap az utcák sarkaira, az itt van bent a városban. Ezért mondom, hogy hulladéktelepen élünk. Kérdeztem Ücsüküétől, hogy szerinte hova lett az emberek használati tárgya? Értem ezt úgy, hogy mióta van ember a földön és van ruhája s más tárgyak, rengeteg ember élt és halt meg, mióta ember van a földön. De a tárgyak, ruhák, cipők nincsenek sehol. A házaik sem, mindent megevett a föld. Ez valahol érthető, hisz minden használati tárgyunk a földből származik. A billentyűzetem, amiről pötyögök, a székem, amin ülök, a telefonom, az ásványvizem s a palackja is, a kerékpárom s az autónk is mind, minden a földből származik. Onnan lett kivéve, átalakítva olyan anyaggá, amit felvehetek magamra, járhatok benne, ülhetek rá, ehetek vele, alhatok benne, hja és bemondja a híreket.
Szeretek híreket hallgatni, esemény, mi történt, merre s hol. De kizárólag csak a Kossuth rádiót szoktam hallgatni. A kereskedelmi adókon többedmagukkal heherésző, saját humorától könnye folyós, másik szavába vágós, idétlen szófordulatokat villantós, magamutogatós, csak a szexes és titkon pártolt drogos témákon lovaglós, trendi hülyegyerekes emberkéket kerülöm. Szinte kivétel nélkül az összes adón elviselhetetlen az a folyamatos nyüszítés, ahogy reggelente saját magukat bálványozzák. Azt érteni nem lehet, hogy miről beszélnek, mert elit módon halkan s krákogva beszél, vagy nem hagyják szóhoz jutni, mert folyton vihognak valamin.
Ezzel szemben a Kossuth rádió kiegyensúlyozott, mértékletes és árad belőle a nyugalom. A reggeli krónika, a déli krónika, kinyerma, időjárás és vízállás jelentés H. Bóna Mártával, szóval szupi.
Évekkel ezelőtt a Danubius rádiót hallgattam, még éjszaka is szólt halkan a fejem mellett. Néha az álmom szorosan összefonódott a zenével vagy a beszélgetés témájával. Nagyon szerettem úgy álmodni, hogy szólt a zene a fejem mellett, rengeteg hangszeren játszottam már álmomban és nagy színpadokon, extra színkavalkád. Tudom ajánlani olyan embereknek, akik magányosan élnek és megtehetik, hogy hallgassanak rádiót éjszaka ha alszanak. Nekem házi építésű hangfalaim voltak és közvetlenül az ágyam mellett, akkoriban rengeteget költöttem hi-fi cuccokra, tüskékre és homokpadra meg fatuskókra állított hangfalaim voltak, amit hangtechnikus tervezett meg. Volt rá időm s pénzem, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Aztán eljött az idő, megnősültem, család, gyerekek és a hi-fi kivonult az életemből. Lassanként eladtam az elemekből felépített s féltve őrzött berendezéseimet. Az Aiwa walkmanom maradt meg csak és a diktafonom, de már ezekre sincs szükségem.
A napokban úgy határoztam, hogy eladom. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az előszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová a hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idő óta nem használom semelyik eszközt sem, így arra gondoltam minek őrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.

Jó, tudom nem egy nagy sztori.
Déry Jánosnak volt olyan rádió műsora, hogy beszélgetés közben nem szabadott kimondani a fekete-fehér és az igen-nem szavakat. Remélem jól emlékszem rá.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Az Őrs vezér téri aluljáróban ácsorogva, valakire várva arra lettem figyelmes, hogy a metróból kitóduló tömegben, ahogy jöttek le a lépcsőn, egy vak ember a botjával az aluljáró falát tapogatta a botjával. Mivel nem látta az előtte levő utat így csak a bottal való tapogatásra tudott hagyatkozni a fal mellett, szorosan a fal mellé simulva, hogy ne lökjék fel. A lépcső aljához érve a botjával megütött egy földön ülő embert és, amint észrevette ijedtében a bottal felborította az áruját is. Az aluljáró mindkét oldalán hajléktalanok és lecsúszott egzisztenciájú emberek árultak mindenféle extrém dolgot, amit a lakótelepek zsengét hajtó kukáiból vagy egyéb helyről sikerült kilomtalanítaniuk. A vak ember nem láthatta, szólni nem szóltak neki, segíteni nem segített neki senki. Én sem. Csak néztem, ahogy botladozik a ruhákra és nylonokra pakolt holmik között és ordítva hadonászik a botjával s közben, akit megütött az taszított rajta egyet, hogy menjen már innen a dolgára.

A vak ember küszködött, a lába, a botja beleakadt a földre pakolt ruhákba, könyvekbe, videokazettákba. Oldalra a tömeg miatt nem mert kimenni, az önkontrollját már rég elvesztette. Számára ez egy ismeretlen útvonal volt, ahol még nem járt, mert ha mindennap erre járt volna, akkor már rég tudta volna, hogy a fal mellett közlekednie nem szabad.

Hangosan okoskodott mindenki, a tömeg, mint a vízfolyás meg sem állt, borízű, füstös mélyről jövő és megbántott hangok, hogy vigyázzon már innét, arrébb hallja mag, arrébb, de nem fogta meg senki a kezét és nem vezette ki a tömegből.

Átverekedte magát mind a 20-30 áruson és már zihálva üvöltött és csapkodott a botjával minden irányba, előtte már nem volt semmi és senki, mert egy oldalirányú alagútba fordult be, de Ő nem látta, hogy már szabad az út. Csak csapkodott minden irányba és üvöltött, szitkozódott. A feljáró lépcsőhöz érve, mivel nem tapogatva ért oda, így belebotlott és elhasalt a lépcsőn és leesett róla a fekete szemüvege. Feltérdelt és megalázva, megszégyenülve, megrendülve, koszosan felállt, a nadrágja sárnedvesen csillogott.

Ítéletidő, szokták az időjárást így nevezni a híradóban.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

...mielőtt amputálták a lábát, alaposan megmosta és levágta a körmeit, lévén pedáns ember.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Élnek mostanság közöttünk olyan emberek, akik Hitler szemléletét követve élik az életüket, benne hisznek s az Ő tanait hirdetik. Ha valami felől dönteniük kell, akkor ugyanúgy döntenek és ugyanazt teszik, mint annak idején tette Hitler. Pedig soha nem találkoztak vele, sokan még meg sem születtek közülük, mikor Hitler már rég halott volt. Majd valamikor hallottak felőle, elkezdtek benne hinni és a lelkük azonossá vált Hitler lelkével. Ugyanúgy néznek rám, rád, bárkire. Ők is vesznek kenyeret, elmennek fogorvoshoz, itt fórumoznak, majd a végén behányatnak egy gödörbe, mint bárki más, akár Hitler.

Akkor ugye könnyű elhinni, hogy akad köztünk olyan ember is, aki Jézussal testben nem találkozott, de ugyanúgy gondolkodik és dönt, mint Jézus tette volna? Ugyanaz a lélek munkálkodik benne, mint Jézusban és ugyanúgy néznek rám, rád, bárkire. Ők is vesznek kenyeret, elmennek fogorvoshoz, itt fórumoznak, majd a végén behányatnak egy gödörbe, mint bárki más.


De van egy apró különbség, Jézus testét Isten nem hagyta a földön ill. Jézust nem lehet követni a saját akaratodból, csak Jézus akaratából.



33. Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
34. Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
35. Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.

Bárki, aki a saját akaratából szeretné Jézust követni, hasonlóképpen kárt vall, ugyanígy a Isten országába sem a saját tetteink minősége által jutunk be, csak is Isten kegyelméből.
Az embernek van olyan akarata, hogy igen jónak tűnik a szemei előtt és követni akarja, de hatalma nincs a véghezviteléhez. Jézusnak ellenben nem csak akarata, hanem hatalma is van bármihez, hogy megcselekedje.

Hitlert viszont bárki követheti a szabad akaratából, hisz az emberi hatalom volt és emberi követelmények, más kérdés, hogy ugyanazt a gyümölcsöt aratja le vele mind a mai napig, hisz nyíltan nem tudja felvállalni a hitét, mert sittre vágják érte, annyira viszont nem bátor már egyik sem, hogy Hitler tanaiért vállalja a börtönt is.

Jézus tanait azonban bárki felvállalhatja nyíltan, max. Megbotránkoznak benne páran és dühösködnek a megváltoztathatatlan ellen, mert nem másért van bennük a makacsság.

Ellenben látott már valaki olyan embert, akiben az UFO-k lelke lakozik és ugyanúgy néznek rám, rád, bárkire. Ők is vesznek kenyeret, elmennek fogorvoshoz, itt fórumoznak, majd a végén behányatnak egy gödörbe, mint bárki más, akár egy UFO?



[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Napi friss

Most hoztak egy PIII. 1GHz-es masinkát (Compaq Presario). Mutass egy kondit, ami nincs felfúvódva az alaplapon. Tegnap bevitték egy nagymenő számítástechnikai szervizbe, 8 küvecsért cseréltek benne tápot, ebben bennefoglaltatott a munkaköltség is, majd mosolyogva átadták és jelezték egy vállveregetés kíséretében, hogy mostmár minden rendben lesz
Persze a gép ezután is újraindult 3 másodpercenként. Ez után kerestek meg engem egy ismerős révén, hogy nézzek már rá, mert ugyan tegnap bevitték egy szervizbe, de nem változott a helyzet. Az üzlet nevét nem írom le, nem szeretném rontani a hitelüket.

Bővebben: link

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Bővebben: link

A boldogság kék marad a gyerek ha játszik.

Letőt, megnéz, okkul belőle. 30mb.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Az első elérhető emlékema húsvéttal kapcsolatban az, ahogy egy tanya hátamegett dobáltuk unokabátyámmalazt a két reklámszatyornyi festett tojást, amit összegyűjtöttünk locsolkodás közben. Legfőbb vágyam volt, hogy bélásokat, öt és tíz forintosokat kapjak a locsolkodásért, de sajnos ha nem rokonhoz tértünk be, akkor be kellett érni egy buksira nyomott barackkal és hogy van apáddal, majd a markunkba nyomtak egy tojást, ami hol indigókék, hol téglapiros, hol valami szocreálsárga színben pompázott.
Na ezeket a tojásokat kezdtük el dobálni a tanya hátamegett a magasra nőtt büdösbükkönyben. A nagyanyám az önfeledt és boldog öntudatlanságban megejtett faldöngésre figyelt fel és a kíváncsiságtól hajtva kilesett a tanya megé. A feltartott mutatóujjával fenyegetett meg bennünket és még annyi, hogy futásnak eredtünk.
Az öreg Poszta Sanyi bácsi egyedül élt egy kieső tanyában, volt neki két koszlott pulija meg egy kórságos tehene. Az öreget csak húsvétkor lehetett látni széltől szegletéig, amúgy meg csak ímmel-ámmal ha éppen arra vetődtél és kiszúrtad, ahogy kotorgál valamit a tanyája körül. De húsvétkor előszedte az ódon szekrényéből a naftalinos öltönyét, mert arra adott, hogy ünnepnapokon fess legyen. Elkezdte a Lukucz tanyán a locsolkodást és estére befejezte valahol a Szanazug közelében. Illendőnek találta betérni mindenhová. Nagy mélységgel volt megáldva, nagy szíve volt és az mind a mutatóujjában dobogott. A hatodik feles után még futotta egy köszönésre tőle, majd bemerevedett a konyhai hokedlire, maga elé kapta a sonkás tálat egy felessel megspékelve és nemes gondolatok megszövéselátszódott rajta, minek végeredménye közben nyomatékosan a levegőbe emelte a mutatóujját és úgy maradt percekig. Ilyenkor csak egy agyszkennerrel lehetett volna kiolvasni belőle a lényeget. Aztán ha a gondolatmenetnek a végére ért, akkor megemelte a kalapját, kitolta a Csepel kerékpárját és széles ívben nekifutott és egy lendülettel a nyergébe pattant, néha többször is egymás után. Már rég meghalt, mindenki csak annyit tudott róla, hogy soha nem szólt egy szót sem, de néha a levegőbe emelt mutatóujjával nyomatékosan jelezte, hogy valaminek a végére járt. Immáron végleg.

A postán záróra előtt vagyunk. Az egyik alkalmazott jött és elköszönt attól a kolléganőjétől, akire éppen vártam, hogy elvegye a kezemből a csomagot. Futtában odahajolt és kellemes hétvégét kívánt neki, majd a mutatóujját egy kicsit kackiásan ráemelve még hozzátette, hogy minél kevesebb locsolót! Hát hja, mondta fáradtan a hölgy, remélem nem jön senki, majd legyintett.
Állok sorban a Tesco áruház pénztáránál, előttem széles derekú háziasszony elégedetten szemléli a hegyet, amit maga előtt tol. Férje kimért mozdulatokkal helyezi a futószalagra azt a két köbméter kötözött sonkát és dobozos sört, amit megszerezni kívánt a lelke. Pittyeg a vonalkód olvasó szorgosan. A pénztáros fiú elveszi a szalagról, forgat rajta s pitty, pitty, pitty.Mikor sorra kerültem az volt az első dolgom, hogy megkérdeztem tőle, álmodban nem szoktad hallani ezt a pittyegő hangot? Azt nem, de ha a hűtőbe benyúlok valamiért, akkor addig forgatom, amíg megtalálom rajta a vonalkódot, válaszolta.A mutatóujjával nem csinált közben semmit, csak pittyegtette a vonalkódolvasót. Cserébe elmeséltem neki, hogy én mikor a hadseregből leszereltem, még hónapokig felvettem az utcán a lépést az előttem sétáló emberével.
Ez volt az első év, hogy nem kaptunk senkitől húsvéti képeslapot.Az előző évben még volt két darab a postaládába valamelyik ángyitól, aki még adott magára ilyen téren, de mostanra az Ő lelkesedésük vagy formalitásuk is csak a múlté. Emlékszem, hogy mikor 1987-ben Budapestre költöztem még rendszeresen leveleztem a rokonaimmal. Rendes kézzel írt levél, utána a postán sorba kellett állni, bélyeget venni és várni a válaszra. Nagyon kellemes érzés volt, amikor kivehettem a postaládából a levelet, amit apám vagy nagyanyám írt, a haverok, csajok, barát s miegymás. Volt neki jellege, mosolyt és könnyet tudott csalni a szemembe vagy percekig a térdemet fogtam úgy röhögtem. Időt kellett szánni a másik emberre, hogy azt a levelet megírd neki és teljesen az Ő személyére volt szabva. Ma már van mobiltelefonom, három is, de nem hívom fel apámat és Ő se engem. Ha fel is hívom nincs számára úgy mondanivalóm, mint ahogy azt levélben tettem. Inkább megvárom, amíg személyesen találkozunk és úgy megbeszélem vele a dolgokat. A legjobb barátomat sem szoktam telefonon hívogatni, egyzser csak beállít és akkor tudja az ember, hogy ugyan nem láttam már több hónapja, de végig velem volt. Ehhez nem kell mobiltelefon.
Kaptunk egy húsvéti sms-t, pontosabban a nejem. Van egy rokona, aki minden nevesebb ünnepen küld egy sms-t. Utoljára azt kérdezte, hogy na milyen volt a Jézuska hozzátok? A nejem azt válaszolta neki, hogy a Jézuska nagyon jó fej volt hozzánk. Most azt kérdezte, hogy na milyen volt a nyuszi hozzátok? A nyuszi is kurva jó fej volt hozzánk, válaszolta a nejem. Olyan ez, mint egy folytatásos regény.
Jöttünk vissza Szandáról, több falun át vezetett az út. Sok helyen volt látható, ahogy az emberek kényszeredetten vígadnak. Odafelé még csinosan kiöltözött apuka a fiával kézen fogva, visszafelé meg szédelgő és lehányt öltönyökben, frusztrált arcok, úrrá lett rajtuk a hétköznapi üresség és feltartott mutatóujjával eljött közéjük az ünnep, a megváltás, majd közelebb lépett az autónkhoz és forgalmit, jogosítványt kért. A rendőrök közre fogták a falvakat, akár valami határzárlat, annyian voltak még egy olyan névtelen falu földsánccal határolt végében is, mint Bodobács. A falu neve nem biztos, hogy stimmel. De nem ám itt engedni a csábításnak és Lacikám igyál egy pohár sört mielőtt indultok.
A rokonaink sehol nem voltak otthon, mindenki elmenekült a locsolkodók elől. Tudtuk mi ezt előre, meg sem kíséreltük végigkopogtatni az ajtókat, hogy hahó van e ott bent valaki, hanem már jó előre értesített a lányos ház minden rokont, hogy hozzájuk ugyan ne menjen senki, nekik nem hiányzik a kölni szag.
Teher ma már a rokonoknak minden, húzzák a szájukat ha lagzi van, a temetésre is csak vonakodva mennek el, minek annyi halott, nem érünk rá. Feltartott mutatóujjával jön el a halál, talán nem tetszett neki valami, hogy így kell itthagynunk mindent? Lehet rámszólt mikor a tanya megett dobáltam a tojást, csak nem figyeltem. Lehet mikor tolod magad előtt a hegyet a pénztárhoz, csak nem figyelsz. Mindenkinek van egy hegy a szeme előtt és kényszeredetten tolja, szenvtelen, elgyötört mosoly nélküli arcal, feltartott mutatóujjal, kéne egy agyszkenner.

Mindenkinek.

N/A milyen nyuszi voltam hozzátok?

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó