Annyira eseménytelenek a napjaim, amit nem szoktam meg. Csak itthon vagyok, pakolászok, átmegyek a szomszéd néniért, hogy jöjjön enni, utána meg csak ülök és nézek ki a fejemből.
Nem tudom, de nem is vágyom többre. Csak vagyok, de nagyon durván. Lehet a dupla adag gyógyszer, vagy egyszerűen csak pihenni kéne, és most van rá időm. Dehogy van időm. Lenne dolgom.
"Egy mosolynál jobb a több"
