Tegnap, valahogy sikerült 2x elküldeni amit szerettem volna.
Az első fél-másfél órám ma azzal telt,hogy sajnálom magam. Sajnálom magam mert fáj az arcom, fáj a lelkem. Fáj a zöld papírom elsötétedése.
Fáj, hogy tegnap bementem a suliba és azzal telt a beszélgetés, hogy mekkora kretén volt az a párom, akit ők is ismertek (egy szakra jártunk). Van benne igazság, nem oda való, ettől még nem kretén, bár már több mint két éve hagytam ott.
Fáj, hogy minden barátom szenved. Viszont jól esik, hogy van olyan, akinek ennek ellenére van ideje az én gondommal is foglalkozni. (ez kölcsönös)
Elég a nyafogásból. Álljunk neki dolgozni 
"Egy mosolynál jobb a több"
