Vannak helyzetek, pillanatok, amikor az ember tudja mi lenne a helyes és mi lenne a jó, de nem tudja megtenni.

Vívódik aközött amit a szíve szeretne és aközött amit tud az eszével, hogy helyes. Ezzel egy a baj, ami helyes, az általában fáj, ami fáj, azt a szív nem szeretné.
Az ember mégis akkor ember, ha meg tudja hozni a nehéz döntéseket is, nem csak mondja, és tudja, hogy mit kéne tegyen.

Lehet ez a döntés bármi, munka, iskola, családi, baráti, és egyéb kapcsolat. Egy súlyos döntést meghozni mindig nehéz és fájdalmas.

Szeretnék az az érzelemmentes ember lenni, akit leírtam magamról, és meghozni a döntést helyesen, hogy az másoknak is jó legyen.

A kérdés már csak az, mi a helyes másoknak? Nem tudhatom, hogy az én döntésem hogy befolyásolja azt, amit ők éreznek és tennének az általunk közösen megteremtett helyzetben, még ha nem is tudnak róla.

Nehéz átlátni a dolgokat, idő kell hozzá, de mi van, ha az ember későn dönt, ha már eldöntődött helyette is hogy mit akar....
Nem akarom, hogy bárkinek bármi fájdalma legyen miattam, pedig akárhogy döntök, valaki sérül.

"Egy mosolynál jobb a több"