Kimondott terepfutónak én se mondom, de az utóbbi időben egy erdő szélén élek, ezt igyekszem kihasználni: heti 3 alkalommal is terepen futok. Ebből kettő az csak egy óra körüli futás szokott lenni, ilyen időtartamra nem igénylek frissítést.
A hétvégi hosszú futás az már el szokta érni a 3 órát is (többször sikerült már 1000m+ szintet összeszedni közben). Ilyenkor a frissítést egy ivótasakos hátizsákkal oldom meg. Az ivótasakba általában egy kiló jég és egy liter izó kerül, így még féltávnál is kellemes hőmérsékletű frissítőm van. Energiapótlásra nekem nagyon beváltak a különböző müzli- és gyümölcspüré szeletek.
Érdekes, hogy bár eléggé izzadós vagyok, de még se futás, se bringázás alkalmával nem éreztem, hogy sós dolgot kívánna a szervezetem. Egyszer majd kipróbálom a sótablettát én is, hátha segít valamit.
Aristeushoz hasonlóan én is előre ki szoktam nézni térképen különböző útvonalakat, amit ha megtalálok, jó, ha nem, még jobb . GPS mindig van nálam, volt, hogy már jól jött.
Ami még a terepfutás javára íródik: tavaly nagyjából 80-20 arányban futottam aszfalton-rekortánon, egész szezonban jelen volt egy tompa csípőfájdalom. Idén az aránypár nagyjából ugyanez, de terep-rekortán felállásban. Mennyiségben és minőségben is többet edzek, és mégis megszűnt a csípőfájdalom.

[ Szerkesztve ]