Na most azért a tájképen fűszálakat kukkolók védelmében: Ez egy perfekcionista műfaj, ahol nagyon erős a képzőművészeti felfogás. Már az analóg időkben is megvoltak azok, akik nagyítóval estek neki a részletek vizsgálatának, most meg csak Ctrl+1 és lehet bámulni. Nagyban hasonlít a festészethez, ahol ezernyi irányzat megtalálható. Van aki rendkívül igényes arra, hogy az utolsó fűszál is ott legyen ahol lennie kell, mások meg csak elnagyolt formákkal dolgoznak, vagy úgy mondanám impressziókat akarnak kelteni.

Persze azért nem mindegy, hogy valaki az elcseszett, semmit sem érő fotóin kukkolja a pixeleket és lelkendezik, hogy "odanézz micsoda fűszálak, apám" vagy egy amúgy is remek tájfotóján hümmög 100%-os nézetben.

Én tök más vagyok. Engem főleg a dokumentarista vonal érdekel, ahol csak a képpel átvitt tartalom számít, nem az, hogy mi van a fűszálakkal. Ettől függetlenül értem a motivációt az apró részletekre való igényesség mögött, függetlenül attól, hogy engem ez nem tud érdekelni, nálam mástól lesz jó egy fotó. Egy jó tájfotót megnézve képes belőlem kiváltani örömöt, de egy jó sajtófotó ezt megszorozza ezerrel plusz örökre beleég az agyamba.