Ez csak részben igaz. A pendrive-okon általában van Wear Levelling, bár általában csak aktív.

Jó pár éve végigkövettem egy levelezést, amelyben a felhasználó a Corsairnél érdeklődött egy bizonyos pendrive-juk WL-je felől. A cég hozzáállása megdöbbentő volt: a hitetlenkedés miatt többször is kifejtették, hogy nem lehet tudni, hogy az egyes szériákba milyen kontroller kerül, tehát egy adott típuson belül semmi sem különbözteti meg az aktív és a passzív megoldást -- de ez nem gond, hiszen úgyis élettartam-garanciát vállalnak, úgyhogy nyugi, ha elromlik, majd cserélik!

Akkoriban ez számomra is fontos kérdés volt, úgyhogy próbáltam a nagyobb gyártóknál utánanézni, és arra a következtetésre jutottam, hogy néha-néha felbukkan egy-egy dokumentáltan passzív Wear Levellinges típus, de csak az aktív az általános.

Aztán lehet, hogy azóta az is kikopott, bár okát nem látnám.

MaCS

Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!

ha bekukkantasz egy raspberry pi topikba, ott olvashatsz ilyen parát. sok kártya elhullik a használat miatt és ennek elkerülésére mindenféle trükköket alkalmazak. vagy külső ssd-t használnak.

Bocsi, pontosítsunk! Tudom, hogy Te tisztában vagy vele, de a többiek nem biztos, hogy mindnyájan...

Tehát a gond pont az, hogy a pendrive-ok általában éppen aktív Wear Levellinget használnak. Ez azt jelenti, hogy a felírt, tehát aktívan változó adatokat próbálják elosztani a cellák között.

Ami viszont üdvös lenne, és ez a valódi Wear Levelling, az pont a passzív, ami a passzív, nem változó adatokat is pakolgatja.

Az intuitív logika ugye azt diktálná, hogy ami aktív, az jobb, mit ami passzív. Na, ez itt faramuci módon megfordul, mert a jelző nem a megoldásra, hanem az eljárás alá vont adatok milyenségére vonatkozik.

MaCS

Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!