Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz totron #175831 üzenetére

    Az volt a trükk észrevehető, felszíni része. Hozzá kombinálva a megvilágítás során használt szűrűt, a háttér elemek (bútorok, plakátok, stb) színét, a szereplők által hordott ruhák színkombinációját és azok változását, már az a réteg, amihez kell az a kisujjeltartós bajuszos figura mellé, aki elmagyarázza a miérteket (ennyire mélyen azért még én sem szoktam lemerülni).
    Én valahol eme két szint között szerettem meg a film esztétikáját.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Kergeboci #175830 üzenetére

    a legérdekesebb vágásról pár mondat: https://youtu.be/OzNW3yqOwvM?si=evHoEIeSEPlJMei5

    csak az egyik főszereplő hajának színéről egy esszé: https://www.youtube.com/watch?v=lpFYNh2zj0o

    a dinamikára egy jelenet: https://youtu.be/vdhrcr7mtE8?si=YMK7g60MuWyuaHP8

    azt nagyon is eltudom fogadni, hogy valakinek nem tetszik.

    De hogy 1 pont vagy hogy a megvalósítás unalmas, ott egy sör mellett szívesen vitába szállnék. Este Eihwar koncert után, valamely sörcsappal rendelkező intézményében, az eredményváró esemény alatt állok rendelkezésre :D

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Cs1csó #175829 üzenetére

    Na jó, eddig bírtam :D
    Akkor hogy legyen itt egy friss ellen vélemény, idézném az egykori leírásomat (úgy látom, ide a fórumra amúgy sem raktam fel)

    Eternal Sunshine of the Spotless Mind
    Egy makulátlan elme örök ragyogása

    Meg nem tudnám mondani, fiatal koromban mit nem szerettem ezen, annyira, hogy végig sem néztem, pedig én imádom az ilyen filmeket. Furcsa, absztrakt, elgondolkodtató, messzemenőleg kitűnik minden más film közül. 2004-es megjelenési dátumából fakadóan, valószínűleg a témája az, ami túlságosan is közelről érinthetett, ennél jobb mentséget nem tudok kitalálni magamnak.

    Nem egy könnyű témáról szól ugyanis. Kapcsolati problémákról, a szerelem és annak elmúlásáról, a feledésről és a felejtéstő való félelemről. Mindezt teszi olyan hangulattal és stílussal, mely garantáltan emlékezetesé tenné akkor is, ha a felsorolt érzelmek valakit teljesen hidegen hagynának. Tény, a zene feltűnően .. furcsa (?).., a film szerkezete töredezett, az idővonal jócskán meg van kavarva. Kaotikus, de kaotikus elme állapotot is hivatott bemutatni. Mindezt remek technikai megoldásokkal, hol meglepő, hol láthatatlan vágások tucatjaival, térben és időben egymásba fonodó díszletek ötletes felhasználásával és még tökéletesebb színészi játékkal előadva. Legalább még egy megnézést megérne már csak a színhasználatra való figyelés miatt is.

    Valószínűleg Jim Carrey és a technikai megvalósítások miatt (a sok praktikus effekt), az egész hangulata nagyon hasonlított a nem rég elkaszált Kidding sorozatra. Aki e kettő közül az egyiket szereti és a másikat nem ismeri, merem ajánlani a pótlását. (Szerk.: úgy látom, a rendező, Michel Gondry személye is ugyan az a két műnél, így nem véletlen a hasonlóság.)
    Remek történet, remekül előadva. Megható és elgondolkodtató, kiemelkedően egyedi kis ékszer, nem tudom eleget ostorozni magam amiatt, hogy ezzel ennyi évet képes voltam várni.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz devil-k #175821 üzenetére

    köszi, hogy el akarod terelni a fórumozók figyelmét a választási paráról és magadra vállalni a harag cunamit :DDD

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz mephi666 #175786 üzenetére

    Ahogy írta itt alattam paatrick is, annyira megváltozott a világ és az igények, hogy 10 éveseknek ifjúsági kalandfilmet készíteni már nagyjából pénzkidobás lenne csak (tisztelet azon fiatal kivételeknek, akiknél nincs így).

    Már a 15-18-20 éves korosztálytól is félek, hogy kieső ágon van. Szerencsére a coming-of-age témakör viszont nem csak a saját korosztályát, hanem felette is meg tudja szólítani az embereket, így ezekből szerencsére akadnak még filmek, idehaza is.

    Talán 10 évtől kezdve, ennek neki mernék állni:
    Véletlenül írtam egy könyvet

    Egy 5-8 év múltán pedig mehet a Zanox, FOMO, Külön falka, Rossz versek, stb.
    Sőt, ki tudja, addigra talán némi élet (és jó irányba költött pénz is) visszatér a hazai filmgyártásba.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz devil-k #175744 üzenetére

    Talán, ha a választások utáni években jön ki, lehet én is kevésbé tartanám propagandának (attól, hogy nincs benne gyűlöletkeltés, még lehet propi, bár tudom, mi idehaza az elmúlt 16 évben már elszoktunk attól, hogy lehet ezt pozitív légkörben is művelni).
    De meggyőzhető vagyok abban, hogy akkor egy propaganda célra is felhasznált dokumentum film ? :)

    Ahogy én is írtam, elsősorban ténylegesen a bemutatás a célja, de azért finoman játszik az irányba állítás és meggyőzés eszközeivel is, ezzel az egyoldali bemutatással. Mondjuk ez már kevésbé a film hibája, inkább a jelenlegi helyzeté, mert milyen másik oldalt tudnál megszólítani anélkül, hogy "áruló ukránista" szarságok ömlenének ki a száján? Jelenleg kb senkit.

    Úgyhogy most itt pártársak és az állam által folyamatos támadás alatt álló újságírók vannak felszólítva. Masterpiecenek nehezen értékelném, de messze élvezhetőbb és sokkal de sokkal kevésbé demagóg (vagy inkább természetesen sem mint erőltetetten populista) volt, mint amire számítottam.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Tavaszi szél - az ébredés
    Elérhető: vasárnapig youtube

    Propaganda film, úgyhogy megértem, ha valakit pont eddig érdekelte a téma. Ők nyugodtan ugorhatnak.
    ------------------------------------------------

    Alapvetően én sem vagyok híve az egyoldalú bemutatásnak, na ez pont olyan. Egy embert és egy pártot hozz emberileg közelebb a nézőhöz. Az eszköztár, amivel dolgozik, nagyon ügyes. Remek vágás, piszok jó felvételek. Jól van ütemezve, ha szorongattatni kell, szorongtat, ha felemelni, felemel.

    Témájából adódóan, mondanivalója sok boncolgatást nem igényel, talán annyi, hogy némileg talán inkább a bemutatás irányába billen a mérleg, sem mind a már ismert szöveg felmondásában.

    Túl sok újdonságot, hatalmas meglepetéseket nem tartalmazz, bár azért volt egy két olyan háttér anyag, mely azért mélyítette azt a képet, mellyel nagyjából a médiaszerepléséből már ismerünk. Hol előnyére, hol kicsit talán kevésbé előnyös oldaláról is (persze csak azért mértékkel adagolva).

    Mozit talán inkább csak annak ér meg, aki ezzel fejezné ki támogatását, de gondolom akinek ez a terve, az ezzel teljesen tisztában van. Nekik ajánlott, mert témájához illeszkedve, egy korrekten összerakott dokumentum film lett.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Kergeboci #175568 üzenetére

    Nos, hát..
    Project Hail Mary
    A Hail Mary-küldetés

    Nagyjából amit sejteni véltem. Egy piszok élvezetes, rettentő jó humorú, kaland scifivé degradálták a könyvet. És igazából, így filmként, ez nem is állt neki nagyon rosszul.
    Tudomány ugyan még annyi sem volt benne, mint a Marsiban, de a probléma keresés talán valamicskét érzékeltetve lett. A történet súlya, már talán kevésbé (bár e tekintetben, a könyvel is voltak problémáim).

    A látvány világ, a kamera munka remek volt, a karakterek és minden(ki) egyéb megjelenítése, ha nem is a könyvből ugrott le de simán bele tudom most már képzelni. A színészi játék pedig.. hát Gosling a komédiát nagyon érzi. Mikor viszont mélyebb érzelmekkel kell megbirkózni, hát azt pont úgy oldja meg, mint ahogy a film oldotta meg (hogymáshogy?) Könnyedebb liftzenére, egyedül egy zöld/kék háttér előtt, eljátssza, hogy most szomorú. Nem tudom, lehet ez csak így frissen a könyv után ugrik le ennyire, de teljesen kizökkentő volt.

    De ez nagyjából a film 10%-a. A többi marha szórakoztató, nagyon jó az üteme, nagyon ül, tök jól működik mint a képi, mint a szövegbeli humor. Pár dolog talán kicsit jobban humanizálva lett, sem mint azt kellett volna, de talán így képernyőn jobban átérezhetővé tette a történetet.

    A film előtt, ezt írtam fel magamnak: Kíváncsi vagyok, mennyire hozza vissza annak a mondatnak a lényegét és hangulatát, hogy "Rossz érzés úgy aludni, hogy senki sem figyel"?

    Azt kell mondanom, hogy bár kicsit összecsapottabban, ledarálva, de nagyjából áthozta. Működik, csak kicsit (jobban) lejjebb kell adni az elvárásokból. A könyvet olvasok esetében, ez hatványozottan igaz.

    Mozira ajánlós!

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz gerii #175561 üzenetére

    hát a mai feliratos Etelés vetítés az már minimum félház (de inkább több)

    és mivel idehaza ennyire félünk a feliratos vetítésekről, körbenézve a nekem mikor jó időpontok között úgy nézz ki, még ma be kell fejeznem a könyv hátralévő oldalait..

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz gerii #175561 üzenetére

    vagy mindenki úgy van vele mint én, és a könyvnek az utolsó 50-100 oldalánál tart.. és majd a hét második felébe jut csak rá ideje moziba is bepótolni :D

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz deathcrow42 #175515 üzenetére

    az nem egy olyan világ, amibe szívesen szeretnék létezni.. még csak alig 99 éves. +20-30 évnyi munkával írjon Guinness rekordot a mester, azzal már valószínűleg túl él engem!
    Idén még narrátorkodott, és jövőre is készül már valamire, úgyhogy hajrá!

  • Kergeboci

    aktív tag

    mocsok szemét dolog ez az idő és a vele járó öregedés.. és bármennyire is fájdalmas ilyen állapotban látni, de mégis mennyire megható már, hogy mennyire megtartotta a humorát és sajátságos stílusát (arról nem is beszélve, hogy a memóriája vagy mérföldekkel jobban működik mint például nálam): Tim Curry visszaemlékezése pár ikonikus szerepére

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz gyuromoj #175441 üzenetére

    Kicsit félve néztem bele, mert bár minden könyv elleni változtatása mellett is rajongtam az első két részért, kicsit féltem, mennyire fogja elcsavarni a történetet valami más irányba Villeneuve. De úgy látom itt van Alia, felfedték Hayt és a Bene Tleilax-ot, úgyhogy teljes bizalommal várom ezt a számomra filmünnepélyt.
    Többi trailert már kerülhetem nyugodtan :D

    Mivel a Messiása és a Gyermekei a kedvenceim a könyvsorozatból, egyrészt megértem, hogy miért itt hagyja abba a filmeket a rendező (végül is ez egyfajta (könyvspoiler) lezárása Paul történetnek , másrészt mivel szerintem a (könyvspoiler) messiás eszméből "eretneké" válása is fontos része a történet ívnek, azért még kicsit reménykedek, hogy legalább egy könyvvel mégis csak tovább megyünk.
    Azt nem tudom, hogy egy esetleges rendező váltással kíváncsi lennék e a folytatása.. de sejtem, hogy talán kevésbé.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz ripla #175398 üzenetére

    Nem is értem a világ miért nem rád hallgat.

    Kezd már kicsit elegem lenni, hogy nekünk itt finomkodni kell a véleményünkkel és ellátni minden mondandómat a "szerintem" szavacskával, miközben bárminek az ócsárlása egyre többször ezen a fórumon lapcsaládon belül (nem csak itt a film fórumon) kimerül ennyiben:

    "xy szar volt, mindenki aki dijazta szar, én nem értem, ezért az egész egy értelmetlen szar"

    A nem értek egyet is egy vélemény ezt el is tudom fogadni, csak lehetne ez valami diplomatikusabb módon is közhíré tétetni, valahogy elfogadni, hogy van egy másik oldal is, és nem biztos hogy a fél világ téved?

  • Kergeboci

    aktív tag

    Mr. Nobody Against Putin
    Elérhető: már vetítik, és gondolom még vetíteni fogják nálunk a kis mozikban is, de vpn-en keresztül megnézhető dockplay-en is

    Oroszország egy távoli vidékén, egy aprócska kisváros túlságosan is ismerős iskola falai között (komolyan, nézegettem külföldi véleményeket a filmről, és már csak az iskolai környezet lepusztultságán ki vannak akadva.. hát barátaim, még én is ilyen falak között tanultam, és sok helyen jártam kicsiny országunkban, ahol ez azóta sem változott sokat), zajlik a mindennapi élet. Diákok járnak be, nőnek fel, tanárok végzik munkájukat. Közöttük dolgozik Pavel Tanankin is, ki amatőr filmkészítő hobbija révén, az iskola "dokumentumfilmese" lesz. Ő örökíti meg, hobbiból a diákok, a város mindennapjait, munkájából fakadóan pedig az iskola eseményeit.

    2022-ben, drasztikusan megváltozik minden. És a kamera tovább forog.

    A 10. perctől kezdve ökölbe szorult kézzel, hányingerrel küzdve nézem a filmet, és a benne történteket. Most mit mondjak? Pontosan tudjuk mi zajlik, mi történhet odaát (is).

    Ott már nincsenek fékek. És ezt a dokumentum film, nagyon jól bemutatja. Ráadásul a sors iróniája, hogy az ottani diktatúra követelte meg, a felvételek elkészültjét. No, talán nem ilyen aprólékosan, és főleg nem nyugati kézre szánva.

    Érdemes lenne jó pár embernek idehaza is megnéznie, és felfognia, miről szól. De pont ők azok, akik nem fogják.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Fűzve tovább a láncot, ebben az évben is felkutattam az Oscar rövidekből azt (így utólag nézve, igazából az összeset), amihez így vagy úgy, de hozzá lehet jutni. Ahol erre lehetőség van, ott jelölve a hivatalos forrást is. Előzetesen úgy látom, kemény évünk lesz ezekben a kategóriákban.
    Ismételten bocsi annak, akinek miattam most sokat kell görgetnie tovább.

    Retirement Plan
    Elérhető: Disney+ / vpn (amerika) + Youtube
    (animációs rövidfilm)

    Mivel végig nézve a rövid doku kategórián, ma biztosan végig fogom sírni az estét, gondoltam egy látszólag könnyedebb darab kezdem.. szóval.. az Isten verje m.. :O
    A rajzfilm stílusa egyszerűbb, stilizált, de remekül illik ehhez a meditatív, már-már vers szerű elmélkedéshez. Elmélkedés, oly módon, ahogy gyerekként elmélkedtünk arról, hogy mit fogunk majd egyszer csinálni, ha végre felnövünk. Csak itt most, egy középkorú ember vágyait, terveit hallgatjuk végig arról, hogy mi mindent fog majd végig vinni, ha végre "lesz rá ideje".
    Majd nyugdíjasként.
    Egy lista, de nem is a lista elemei az igazán érdekesek, hanem az a szomorú, melankolikus üzenet, hogy mi mindent hagyunk elúszni, mennyi mindenre nem hagyunk időt, mennyi mindent halogatunk és tolunk el, egy nagyon, nagyon egyszerű kifogással élve: majd ha lesz rá időm. Addig amíg túl késő nem lesz.
    Ez most kicsit túlságosan jól időzítve, túlságosan is személyesen érintett meg. Nem hittem volna, hogy már a legelején megtörök.

    The Singers
    Elérhető: Netflix
    (rövidfilm)

    Egy vidéki kisváros egyik lepukkadt kocsmájában, az élet súlyától meggyötört közösség közé érkező idegen, megbolygatja kicsit a szürke hétköznapokat. Némi fogadást követve, régi emlékek, elfojtott fájdalmak felidézése mentén fakad dalra a kiöregedett profi énekes, a félénk fiatal, az elvonóról érkező idegen, majd a múltját sirató vén kocsmáros.
    Kedves, nagyon megható, melankolikus kis darab.

    Forevergreen
    Elérhető: Youtbe
    (animációs rövidfilm)

    Egy elhagyott gyermek bocsot örökbe fogad egy vén örökzöld fenyő. Stop-motion stílusban meg animált, aranyos kis tanmese, egyfajta természetvédelmi(?) köntösbe csomagolt történet az együttérzésről, önfeláldozásról, a természet és mások iránti tiszteletről és szeretetről.

    Deux personnes échangeant de la salive
    Two People Exchanging Saliva
    Elérhető: Youtube
    (rövidfilm)

    Mivel még nem álltam készen a nehéz dokumentumfilmekre, beszúrtam ide egy olyan darabot, mely már a címéből sejthetően, művészfilmes alkotás lesz. Hát az lett...
    Szóval a szexuális emancipációnak (illetve annak elfojtásának) és a konzumizmusnak egyfajta kifigurázásával van dolgunk, egy olyan világban, ahol a rossz lehelet, társadalmi elvárás, a fizetési eszköz pedig a pofon.
    A nyálcsere, mert már maga a "csók" szó is olyan obszcén, hogy az emberek már annak hallatán kikészülnek, konkrétan halállal büntetendő, és így maga az intimitás is csak egy rendkívül szigorúan elfojtott vágy. Egy ilyen világba kerül közel egymáshoz két ember.
    A végét láttuk az elején is, és nagyjából ki is található. A megvalósítás talán érdekesebb, van egy erősen Yorgos Lanthimos hangulata, csak a rá, illetve karaktereire jellemző távolságtartás és dekadens viselkedés, ennél a rendezőnél, ebben a filmben, egy erősen túlfűtött, erotikusabb töltéssel rendelkezik. Kifejezetten érdekes darab.

    The Devil Is Busy
    Az ördög nem ér rá
    Elérhető: HBO
    (rövid dokumentumfilm)

    Amerikai abortusz klinika egy napja, bemutatva az egyik ott dolgozó szemszögéből. Hangzanak el érdekes meglátások és kevésbé jól sikerültek is. Bár hiába az abortusz törvények változtak meg, a bemutatás inkább vallás központú, sem mint társadalmi szintű. De legalább ez mind a minden nap kitelepülő tüntetők, mind az ott dolgozok értelmezésén keresztül (bár egyértelmű, hogy melyik oldal támogatását élvezi a film). Sajnos magáról a törvényekről és az azt okozta problémákról, inkább csak érintőlegesen beszél.

    Papillon
    Butterfly
    Elérhető: Youtube
    (animációs rövidfilm)

    Egy idős férfi úszik a hullámok, igazából az emlékei között. Visszaemlékezvén fiatal korára, hogy vált a víztől félő gyermekből végül sportolóvá, a szerelemre, gyermekére, és arra a sötét időszakra, mikor egy párt, egy ideológia követői úgy döntöttek, hogy rajtuk kívül mindenki más alsóbbrendű és így nem érdemli meg az életet.
    Alfred Nakache, francia zsidó úszó volt, akit a nácik, családjával együtt az Auschwitz-i haláltáborba küldtek. Feleségét és kislányát azonnal megölték, de ő maga túlélte a tábor borzalmait. Végül felépült és visszatért az úszósport világába, felnevelve és inspirálva több nemzedéket is. Az ő emlékre készült az alkotás.
    Az animáció stílusa kifejezetten érdekes (bár nem kifejezetten gyönyörű). Kézzel festett minden képkockája, és a festett szó szerint értendő, mert a készítője ténylegesen festékkel és ecsettel dolgozott.

    Armed Only with a Camera: The Life and Death of Brent Renaud
    Egyetlen fegyvere a kamerája: Brent Renaud élete és halála
    Elérhető: HBO
    (rövid dokumentumfilm)

    Megtekintését óvatosan! Nem bánik kendőzetlenül a halottak képeivel!
    Brent Renaud, újságíróként és haditudósítóként a világ legszörnyűbb helyeit bejárta. Mikor 2022-ben Oroszország újra megtámadta Ukrajnát, Brent a háborús övezetbe utazott, hogy onnan számoljon be az öldöklésről, az oroszok által lemészárolt civil áldozatokról.
    Innen már nem tért vissza élve. Róla, családjáról és barátairól szól ez a rettentően megterhelő dokumentumfilm.

    A Friend of Dorothy
    Elérhető: Disney+
    (rövidfilm)

    Egy kicsit lesarkított, az Életre valók nyomdokain készült rövid film. Csak Dorothy, egy gondoskodásra szoruló öreglány, az új barátja, pedig.. hát, más.
    Aranyos, de tényleg didaktikus, kicsit erőltetett tanmese, az élet fontosságáról, a másság elfogadásáról.

    La jeune fille qui pleurait des perles
    The Girl Who Cried Pearls
    Elérhető: Youtube
    (animációs rövidfilm)

    A fenti yt link, a francia verzió. Ugyan azon a platformon, megtalálható angol szinkronnal is, mely annyira profi munka, hogy úgy gondolom az is egy hivatalos verzió. Csak mivel nem hivatalos profilon van megosztva, így direkt nem linkelném be.

    Az alkotásról viszont, már jóval korábban is hallottam. A Corridor Crew videójában szerepelt, mint egy úttörő stop-motion és cgi vegyes alkotás. Nem tudom, az ilyen fajta modernizációnak ki örül és ki nem, de meg kell hagyni, nagyon látványos lett a végeredmény. De a klasszikus rajongók sem szomorkodhatnak, a film nagyobb része a régi módszerrel készült, csak a történetbeli jelenkori elbeszélés során használják a szem és száj mozgásra az új technológiát. De még a klasszikus stílus is olyan mozgással van megtámogatva, hogy leesik az ember álla.
    A történet sejtelmes és frappáns, szomorkás de ötletes. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez fogja megnyerni a kategóriáját.

    Jane Austen's Period Drama
    Elérhető: Honlap/Youtube
    (rövidfilm)

    Mr. Faszocskát elhagyja felesége Nemibetegpuncika, Veszélyesenlóbáló kedvéért. Ami pont kapóra jön, mert Mr. Faszocska amúgy is beleszeretett Puncika nővérébe, Ösztrogéniába, aki történetesen éppen menstruál. És ezzel kezdetét veszi a menzeszdráma.
    Na jó.. ez így magyarul nem működik úgy, mint angolul. Szóval ez egy brit felvilágosulatlan korszakbeli arisztokrata dráma vígjáték szerű valami. Angol tudás haladó fokozaton ajánlott hozzá.
    A rengetek könny után és főleg előtte, kifejezetten jól esett egyet jóízűen nevetni.

    The Three Sisters
    Elérhető: általában vpn + amerikai short movie screening eseményeken
    (animációs rövidfilm)

    Egy egyszerű mégis ötletes rajzolási stílussal elmesélt történet, egy aprócska szigeten magányosan élő 3 "vén" nővérről, akikhez egy nap, betoppan a férfi. Egy öreg, mackós tengerész személyében, ki hoz a vénlányok életébe némi izgalmat, féltékenységet, örömöt és jó nagy adag zűrt.
    Kicsit profán de szórakoztató kis rajzfilm.

    All the Empty Rooms
    Üres szobák
    Elérhető: Netflix
    (rövid dokumentumfilm)

    Amerikában az iskolai lövöldözések száma az elmúlt évtizedek alatt, az évi 17-ről évi 132!-re nőt. Az egykori hírtudósító, az évek során egyre jobban úgy érezte, hogy a figyelem inkább az elkövetőkről szól, sem mint az áldozatokról. Erre indított egy projektet, melynek utolsó lépéseit a Netflix követte végig. És készített, egy bocsánat, de kicsit önpromozós anyagot az egészből.
    Közben pedig a háttér, az elveszett gyermekek és azok örökre megsebzett családjaik, összetört lelkük és életük annyira gyötrő, annyira mélységesen szomorú és megható, megérintő, hogy most haragszom arra, hogy ez így, ebben a formában készült el.

    Butcher's Stain
    Elérhető: általában vpn + amerikai short movie screening eseményeken
    (rövidfilm)

    Izraelben egy nyugodt, introvertált, kisboltban dolgozó hentest a munkahelyén meggyanúsítanak azzal, hogy politikai indíttatásból (mert hogy korábban, kirakott egy posztot, amiben az ártatlanok mészárlása ellen szólalt fel), letépte a háború soran fogságba esett Izraeli túszokat ábrázoló plakátot. Az indulatok pedig elszabadulnak

    Children No More: Were and Are Gone
    Elérhető: általában vpn + amerikai short movie screening eseményeken
    (rövid dokumentumfilm)

    2025, március 18. Izrael vezetése légi támadást intéz a Gázai övezetben a civil lakosság ellen. 193 gyermek esik áldozatul, egyetlen egy nap alatt.
    A dokumentumfilm (és az izraeli tüntetők egy csoportja) hozzájuk és a háború további áldozataihoz adnak arcot és nevet, próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem csak egy statisztikai adat, hanem ténylegesen emberek, gyermekek, akik pár évnyi vagy csak hónapnyi létezés után, egyszerűen meg lettek fosztva az élettől. A mészárlást éltetői, az áldozatoktól direkt elfordulók számára szeretnének emberi sorsokat, személyiséget társítani a széttépett, megégett testekhez, a szivárvány mintával dísztett rugdalózóban fekvő aprócska holtesthez. Akkor is, ha az történetesen a határ másik oldalán fekszik.
    Pár nappal ezelőtt, az áldozatok száma 70 ezer felett volt. Ebből 21549 gyermek.

    Perfectly a Strangeness
    Elérhető: általában vpn + amerikai short movie screening eseményeken
    (rövid dokumentumfilm)

    Kellett valami fellélegzés, valami ami kizökkent ebből a sötét állapotból. Aludni, így sem fogok ma tudni. Sajnos jelenleg ez a kisfilm sem érhető el idehaza, még tart a fesztivál szezon, valószínűleg többed magával fel fog még kerülni AppleTV-re, egyéb helyekre (ha lesz valahol fizetős, a blogomba azzal is frissíteni fogom az Elérhetőségeket). De most nem találtam ilyen opciót.
    Mindenesetre ez a meditatív furcsa kis utazás, főleg mert amúgy is csillagászat (és úgy nagy vonalakban a természettudomány területek felé) érdeklődő vagyok, egy kicsit talán visszarázott a saját kis buborékomba.
    Chile kopár hegyvidékén járunk, 3 csacsit követünk végig, ahogy felfedezik a világnak azon kis szegletét. Rátalálnak a La Silla Obszervatóriumra, mindezt olyan furcsa, gyönyörű vizualitással, mintha csak 3 idegen űrlény fedezné fel az emberiség után maradt romokat. A csillagtenger, az emberi beavatkozás nélkül mozgó óriás antennák és távcsövek, a baljós kinézető semmibe vesző lézerfények adnak egy annyira tökéletesen idegen hangulatot, amelyet nagyon nehéz így írásban megfogni, és leírni. Nincs párbeszéd, lassú és monoton, a pontozásokat tekintve a közönségnél nagyon félre ment alkotás, de nekem ez most kifejezetten jól esett. Szükségem volt rá.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Farkassacred #175313 üzenetére

    Azért a Vezess helyettem ennél sokkal transzcendensebb élmény, bár a lényeg lehet tényleg egy irányba mutat: szembe nézés önmagunkkal és az érzelmeinkkel. De azért az Érzelmi Érték egy fokkal nézőbarátibb megközelítéssel rendelkezik, mondhatni van benne klasszikus történet is :D

    Mindkettő művész film, szerintem mint olyan, egyrészt kell hozzájuk egy bizonyos fokú érzelmi fejlettség (ez szerintem itt közöttünk azért ez nagyrészt legtöbbjüknek megvan, ha már filmes fórumra jár fel az ember véleményt megosztani), az érzelmi bevonódás (kell, legalábbis biztos nem árt, ha felidéz olyan emlékeket érzéseket, melyek személyesen érintenek, vagy a témája, valamelyik szereplő sorsa legalább emlékezted életed vagy valamelyik szerettedet életének bizonyos eseményére), illetve nem árt ha van segg :D is hozzá (ezen pedig szerintem a moziba megtekintés sokat segíthet, ahol két lehetőséged van: kimész az exit felírató ajtón, vagy bent maradsz és rákoncentrálsz).

    Ezek bármelyikének hiánya simán kizökkenthet a filmélményből (főleg ha ehhez társul egy személyes ellenszenv a rendezés stílusával vagy valamely szereplő játékával), onnan pedig már nehéz nyerni egy ilyen alkotásnak.

    A 34 perc amúgy szerintem ennél a filmnél még nem hozza még be azt az érzelmi értéket ( :DDD ), ami alapján megítélhető a film. Ha csak nagyon messziről is van kapcsolódás az alábbi témákhoz (enyhe "spoiler"): mint válás, "öröklött" vagy családtagnál átélt depresszió, családi dinamikában szerzett trauma, erős testvéri egymásra utaltság, annak szerintem ajánlatos a folytatás.
    Még így sem biztos, hogy tetszeni fog a film, mert a téma feldolgozása, főleg a végét nézve, elégé ellentmondásos.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Farkassacred #175310 üzenetére

    nagyon is
    bár a tetszett szó helyére lehet pontosabb lenne a hatással volt rám jelző beillesztése

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz proci985 #175304 üzenetére

    Nekem tavaly volt szerencsém(?) a 80as évekbeli eredetihez (Pee-wee). Be kell vallanom, amennyire rém kínosan indult az egész, a végére meglepően vállalható lett, köszönhetően Tim Burton ötleteinek és Elfman zenéjének (na meg a film végi érkező teljesen váratlan metál cameo jelenetnek).
    Persze továbbra is igaz rá, amit a 2016-osra is írtál, egy sekunder szégyenérzet átlengi a film egészét, és pár nézőnél biztos előbújik az "úgy megpofoznám" hozzáállás ;]

  • Kergeboci

    aktív tag

    If I Had Legs I'd Kick You
    Ha tudnék, beléd rúgnék

    Ez egy A24 stílusban vászonra festett pszichológiai esettanulmány. Kortörténet, ha nem nézek utána hazafele a metrón, akkor is sejteni véltem volna, így meg biztosan tudom, hogy a rendező és író nőnek az egyik rondább időszakának pszichés epizódja. Személyes film.

    Túlzottan is. Nyersen, őszintén beszél saját elcseszettségéről, az érzésről mikor csapdába érezvén magát, a rászakadó mennyezettel együtt érkező életének és univerzumnak a súlya alatt megroskadva, az idegösszeomlás legszélén kapaszkodva sem talál semmit és senkit, ami segítene a problémáján. Egy beteg gyerek sorsával a vállán, hallucinációkkal gyötörve küzd, de közben látjuk a patkány metaforán keresztül, hogy ilyen önállóság mellett is mennyire (ha nem sokkal jobban) rákényszerül a ragaszkodásra.. hát nem volt könnyű nézni.

    Talán értelmezni is nehéz. Az A24-et nem véletlenül emeltem ki az elején, ezt a folyamatot, szinte végig a főszereplőhöz kényelmetlenül közel, szinte az arcába bújva tekintjük végig, és az a feje felett megnyíló lyuk, és a vele érkező szürreális élmények, nem könnyítik meg az amúgy a témájából is adódóan nehézkes befogadást.

    Itt jegyezném meg, hogy Rose Byrennek ez az első Oscar jelölése, és ez után a teljesítmény után, Emma Stone ide-oda (meg Jessie Buckley eddig díjesői mellett is), megérdemelten kaphatná meg.

    A filmet rajtam kívül egy nézővel üres moziteremben néztem meg, és nem vagyok benne biztos, hogy több emberrel nekiindulva, nem pont ugyan ennyien maradtunk volna a végére a teremben. Csak annak ajánlom, aki bírja a nehezebb témákat, és talán a leírásomból sejthető tálalását.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz gyuromoj #175227 üzenetére

    oly régen nem érdekel már a marvel, pont csak akkor érintett volna, ha fordítva történik meg és az USA-ban élek (mert legyen bármilyen ócskák is a székek, szarabb a felbontás, azért az a vászon egy megnézést nálam Dűnénél megér, egy normális 4K vetítés mellett (eddig is, mindkét részt, így néztem meg kétszer moziban :D )

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Lajmund #175199 üzenetére

    Ohh erre van két általános és egy nagyon specifikus válaszom is.

    Egyrészt: John Hughes, Molly Ringwald, Jon Cryer, James Speder, Harry Dean Stanton

    Másrészt: hiába szemetelek ide rengetek karaktert, nem mindig sikerül a film esszenciáját megfognom. Ez a film, nem egy 2000es évekbeli szemét. Az, amit kliséknek hívunk, azok itt, ekkor születtek meg (illetve örökítették, alakították át a 70es évekből). Itt még színészek, neves rendezők csináltak filmet, ami hordozza magában a 80as évek esszenciáját, és én ezt az esszenciát szeretem.
    (szerk.: meg a szóismétléseket is, de most ezt már így hagyom)

    De specifikusan azért, mert 3. éve van ez a kis "projektem", hogy minden hónapban megnézem azt a filmet, ami 40 évvel korábban, a hónap megjelent filmjei közül azóta a legtöbb bevételt hozta, legsikeresebb film volt. 1986 februárból pedig ez a film az.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Pretty in Pink
    Álmodj rózsaszínt

    Amcsi tini film, a 80as évek legjavából, melyben amcsi kislány amcsi suliba jár amcsi problémákkal, amcsi idióták közé. A fiatal lány, aki a sorból kilógva, saját magát próbálja meg ebben a közegben meghatározni, és ez persze mindenkinek a szemét szúrja.

    A rózsaszín gruppi, a szürke egyen konformisták között, a punk a yuppiek ellen, különcök vs gazdagok. És közben persze tombolnak a hormonok, és szokás szerint itt is a nagy végzős bál körül forog az élet. Már megint.

    A film a legtipikusabb tini film klisékre épít, felszínes történettel, elnagyolt karakterekkel. Egy szerencséje van, hogy írói székből legalább John Hughes a szállítója, aki 1950 és 2009 között végig (örök) tinédzser volt (ha éppen nem gyerek), és úgy tudta az ilyesmi felszínt átadni, hogy még ha feltupírozva és nagyon nagyon kiszínezve is, az még bőven fogyasztható, vagy éppen élvezhetővé vált. Ha pedig volt szerencséje rendesen megfogni a fenti rétegeket, akkor pedig komolyan tudott szólni az amerikai társadalmi problémákról is.

    E film esetében, talán ez most kevésbé sikerült így.

    Mindenesetre, bár tudom hogy nem ő volt a rendező, de biztos hogy benne volt a keze, remek színészi gárdát hozott/hoztak össze. Jött a The Breakfast Club-ból a remek Molly Ringwald, szerepel a pofátlanul fiatal Jon Cryer, itt volt James Speder, a meglepően jól helytálló Andrew McCarthy és örök kedvenc űrtechnikusom Harry Dean Stanton is.

    Hja, a kidobó pedig Ford Fairlain.

    A film aranyos, nehéz rá haragudni. Nehéz de lehet, ha végig nézed. Azért az a lezárás az még a rengetek giccs ellenére is unfair. Mindegy. A hibáit felvállalva, lehet ez egy rózsaszín kis nosztalgia film csemege 40 évvel ezelőttről annak, aki erre vágyik. Én a magam részéről, inkább maradok a fent linkelt Clubnál, az minden rétegében több és jobb is.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Medieval
    Középkori hadvezér

    Egy vérgőzös, az elburjánzó kegyetlenség időszakában, az elnyomottak vérében áztatta országban, ahol sem a királyok, sem nemeseik nem válogatnak az eszközeikben, egy zsoldos emelkedik ki a mocsokból. Egy erőszakos, erőskezű vezető, mely hamarosan az ellenállás példaképe, a huszita háború vezéralakja lesz.

    Nos, a film köré épül, veszi Jan Zizk hadvezér alakját, a korszak kusza politikai közegét és szereplőit, majd ír köréjük egy kitalált történetet. Magáig a huszitákig nem jutunk el, Huszt János is csak egy "cameo" erejéig szerepel, ez inkább egyfajta "eredet" történet szerűség akar lenni, adózva Jan emléke előtt.

    Az egésznek, bár van egyfajta TV filmes érzete, a sötét tónus, a véres, erőszakos jelenetek, egy-két apróbb színészi pillanat (Sophie Lowe jelenetei főleg), és maga a közeg, az atmoszféra miatt, nézeti magát. Főleg, annak, aki mostanában a Kingdom Come Deliverance II világában töltötte idejét. A kunoktól kezdve a vár és falvak megjelenítése, belső terei, az öltözékek, mind ismerősként fognak visszaköszönni. A történelemből pedig, elég sok esemény, ha máshogy nem is, említés szintjén legalább szerepel. Igen, kezdetleges formában a szekértábor is.

    Nem egy nagy film, sokszor lassú, fájdalmasan kevés és alulírt párbeszédekkel tarkított, viszonylag egyszerű történettel rendelkezik. Nem mer nagyot meríteni, de amit vállal, azt jól hozza. Aki pont ilyesmit nézne, aki a középkor sötétebb időszakának hangulat keresi, annak ez nem egy rossz választás.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Kergeboci #175131 üzenetére

    Anno magamnak is ezt kivantam, hirdetve hogy tok mindegy mi lesz, vegre legalabb ujra eloveszik sok szalon a reges reg hanyagolt kedvenc univerzumait. Aztan jonnek a modern Alienek, Predatorok, Star Warsok, en meg nezek ki a fejembol, hogy tul naiv voltam (nagyon nagyon nagyon keves kivetellel).

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #175125 üzenetére

    Izlesek es pofonok. A sorozatbol (es amugy Disneytol) kapott eddigi "elmenyek" kovetkezteben (de talan, talan anelkul is, bar ezt mar prekoncepcio nelkul nehez megitelni), ezt en meg otthon sem szeretnem megnezni.
    Ellenben irigykedek az ellen"taborra", es ironiat/rossz ertest felre teve remelem a jo elmenyt hozza nektek.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz whitezo88 #175063 üzenetére

    Friss film, meg sokan nem lattak. Az elozetest nezve, szerintem tobben inkabb karacsony, husvet, oregeknel toltott idoszakra idozitjuk. Otthon.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz perempe #175048 üzenetére

    Voltak bajaim a filmmel, főleg a szerkezetével, de mivel (ahogy az előzmény is) témában vagy élményben érintett olyant (és tudta is azt közölni), amivel én magam viszont tudtam együtt érezni, valamilyen szinten kapcsolódni, még ha talán teljesen azonosulni nem is, nálam valahol 7-8 pont között billeg (most inkább lefele, holnap meg majd inkább felfele). Egy biztos, pár hétig ez még velem fog maradni.

    A It Was Just an Accident -nek még direkt nem néztem utána, legalábbis a témájának. A körülményeit ismerem, többen méltatták, úgyhogy nálam felkerült a nézzük meg listára.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Affeksjonsverdi
    (Sentimental Value)
    Érzelmi érték

    Egy ház, mely nemzedékek súlyát, történetét hordozza. Az apa, aki ezzel a teherrel nem hajlandó (egészen öreg koráig) szembenézni, és elhagyja a családját. A lányok, aki apa nélkül nőnek fel. Történetek, tárgyak, emlékek. Öröklött és magunkra húzott sorsok, belénk fojtott traumák. Egy ember, egy család, egy nemzedék, egy egész kultúra. Semmi olyan, ami ne lenne mondhatni megszokott.

    És a film, mely ezekkel az érzelmekkel játszva teríti ki lapjait, látványosan, nem rejtegetve. Majd ugyan ezeket a lapokat újra osztva meséli el ugyan azt. Kimondott és kimondatlan szavakkal. Feltépve, összeragasztva, újrajátszva, magadra hagyva és egyesítve.

    Nagyon nehéz értékelni, és nem könnyű elmesélni. Ezzel még együtt kell lennem egy darabig, hogy tudjam hova rakni. Akárcsak, ahogy a rendező előző alkotását is.

    Haragszom, siratom, örvendem a filmet, magunkat, magamat. Talán ez is volt a cél.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz proci985 #175016 üzenetére

    Nem, azért annyira nem. A kiragadott példák a legbizarabb jelenetek, de csak mint egy szezámmag szórás a leves tetején, ott van, de nem definiálja a teljes egészet.
    Egy jobban sikerült A24-es film, az átlag filmnézőnek túl sok, nekünk meg, vérmérséklettől függő. Best weird-hez nagyon kevés, de egy tucatfilmnél azért jóval több. Vagy legalábbis másabb.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Marty Supreme

    Eszement ámokfutás, minden téren. A történet, a karakterek legalább annyi irányba szaladnak szerte széjjel, amennyire a rendezés, vágás, hangkeverés és a zene. Egy 140 percnyi őrült kakofónia, mely stílusát és tempóját, kiszámíthatatlanságát mintául véve, simán elmehetne egy PTA vagy egy Damien Chazelle filmnek. Csak hogy az előbbihez a hangulata kevés, utóbbihoz meg a ritmusa.

    Félre ne legyen értve, ez még mindig egy piszok jó film volt, zseniális beleéléssel a színészek által, csak talán a hype-hoz nekem nem ért fel. A karakterek, nem csak a főszereplő, hanem mindenki, egy megátalkodott unszimpatikus barom.

    A káosz amit a vásznon látunk.. azt hogy is foglaljam össze.. szóval főszereplőnek el kell jutnia A-ból B-be és kell hozzá pénz. Ahogy felszántja maga körül a várost, azt követhetjük végig, csak közbe néha úszkálunk kicsit az ondósejtekkel, talpig szaros, asztmás kutyát fuvarozgatunk ide-oda, és egy ponton végignézzük auschwitz foglyairól egy visszaemlékezést, ahogy egy szőrös férfi testéről szopogatják le a mézet.

    Szóval igen, ez nem lesz egy közönség kedvenc film. Nehéz, rohadtul idegesítő őrült káosz, de működik, nagyon is. Kellett a legvégén az a felszabaduló, érzelmi kirobbanás. Timothhogyirják Csalamádénak meg mehet az Oscar.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz .LnB #174988 üzenetére

    Valami rémlik arról, hogy terjedt egy verzió, ami még munkaverzió volt, és a legtöbb CGI helyett csak a kimaszkolt területek vagy statikus bábuk szerepeltek benne, de szerintem csak DC/DC++ szervereken és nem vhs-en (nálunk legalábbis).

    Azt tudom, hogy azzal nem éltem, de egy-két évvel később a Tomb Raider vhs-en járt nálunk, fél évvel a vetítések előtt, vietnámi felirattal és orosz hang alámondással. Na annak a kazinak azért kult-státusza volt :D

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Kergeboci #174616 üzenetére

    Szóval már a legelső vetítésre sem sikerült eljutnom.. de akkor már ha itthon pótlom, pótoljuk rendesen!

    The Little Shop of Horrors
    Rémségek kicsiny boltja
    (1960)

    Hát igen, ennek az egésznek volt egy előzménye. 66 éves fekete-fehér horror paródia.. vígjáték, melyben egy kétbalkezes virágbolti dolgozó, rájön, hogy a titokzatos japán öregembertől vett dísznövénye, vérre szomjazik.
    Van itt minden, slapstick vígjáték jelenetek, víg szaxofon nóta, vonat által feldarabolódó hajléktalan testrészein lakmározás, fájdalomtól elélvezés, és a virágokat majszoló Dick Miller és egy a szokottnál is perverz őrültebb (és fiatalabb) Jack Nicholson szerepléséig minden is.

    Hát, 1960 jócskán meglepett na. Kicsit erősebb volt, mint amire számítottam De legalább már értem, miért került 20 évvel később ez újra elő. Van egyfajta kultstátusz hangulata. Mai szemmel nézve ugyan már igencsak teátrális a stílusa, de az abszurditása kifejezetten nézeti a filmet. A lezárás (meg ezekkel a virágokkal lelepleződés) pedig zseniális hülyeség.

    Little Shop of Horrors
    Rémségek kicsiny boltja
    (1986)

    Jó 20 évvel később, 82-ben lett a történet újra elővéve, és brodway musicelre átültetve. Végül lett belőle akkora siker, hogy 4 évre rá, már filmként is megjelenjen.

    Bár első hallásra egy Rocky Horror Picture Show-ként indul az egész, de azért ez sokkal inkább klasszikusabb musicel vonal mentén mozog.. már ha az ember evő óriás növény, és a (Steve Martin által valami fergetegesen megformált) szadista fogorvos klasszikus vonalnak tekinthető.

    A zene souls/r'n'b, rockos, pörgős, meglepően élvezhető, a díszletek, a bábmunka pedig egyszerűen lenyűgöző. Audry II. valami félelmetesen jól működik. Nem különben Rick Moranis, ezzel a visszafogottabb, éneklősebb (meg kell hagyni dögösebb) szerepben. A musical egyik legerősebb eleme volt, csak dicsérni tudom. Bill Murray-ról viszont kiderült, hogy nem egy Jack Nickolson.

    Kicsit sajnálom, hogy az eredeti, virágok általi lelepleződést és keserű lezárását nem hozta magával, és bár nálam nagy klasszikus most már nem lesz, de megnézni nagyon is megérte.

    Viszont utána olvasva, be kell szereznem a rendezői változatot, mert az elborult kegyetlenséggel vezeti át a történetet a Triffidek napjaiba!

    És ha már, ez az év így alakult, a Pesti színház is műsorára tűzte a musicelt, úgyhogy ezt a történetet még egyszer ott is át fogom élni. Lehet ez már kicsit túlzás, de kíváncsi vagyok, hogy nézz ki ez színpadon. :D

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Dißnäëß #174823 üzenetére

    Mar bocsanat, de gondolom a megfogalmazas volt teatralis, mert ha a film hangulata nem is jon at, az elso negyed oraba a liberalis csapat megrohan egy bevandorlo tabort, hogy felszabadista az ottaniakat. Ha ez a nem tortenik semmi, akkor nincs mirol beszelnunk.
    Ha meg tulzas, akkor igen, PTA hangulat filmeket csinal, erzeseket add at. Az pedig nagyon is szubjektiv dolog. Ezen nincs mit edzeni, egy retegnek csinalta azt a filmet, amibe ti pont nem logtatok bele. Van ez igy.

    Es ha mar szubjektivitas. Ahol a Juniper Ascending feljon mint osszehasonlitas, mar bocsanat, ott nekem az az ablak villog erosen, hogy izlesek es pofonok. En elfogadom, elvezzetek, hajra, de ha ez a merce, ott esz ervekkel ennel tobbet hozzaadni nem is tudok, es nem is akarok.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz james001 #174746 üzenetére

    én még a The Wild Robot-ot tudnám mellé ajánlani.
    Felnőttes gyerek mese, akkora lelke van, hogy csak imádni lehet. + állatos mesefilm.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #174750 üzenetére

    Pont ezt akartam irni. A film vege fele raneztem az orara, hogy most ezt tenyleg igy ledaraltuk, nem kene meg rapakolni? Akkor lattam hogy mar miota ulok ott. :D

  • Kergeboci

    aktív tag

    Down and Out in Beverly Hills
    Koldusbottal Beverly Hills-ben

    Szóval, 1986 is sorra kerül. Los Angeles egyik lepusztultabb negyedének csövesektől nyüzsgő negyedében kezdünk. Az egyikük éppen elveszíti kutyáját, és keresésére indulván, egy Beverly Hills-i újgazdag, kissé hóbortos és végtelenül gazdag család medencéjénél találja magát. Szembe nézve saját tükörképével, megtömi zsebeit jó nehéz kövekkel, majd a mélybe veti magát.

    Nos.. ez egy vígjáték. Khmm.

    Elégé sajátságos stílussal, egyfajta társadalmi szatírával átszőtt ferde tükör, mely néha inkább csak sima tükör, elnézve a helyszíneket és az embereket. itt elég sok anyag valódi környezetben lett felvéve, az ott tébláboló embereket használva "statisztának".

    Vígjáték elemként a képtelen párbeszédekre (és az azokban nagyon szelíden és ügyesen elhelyezett poénokra), furcsa helyzet komikumokra, érdekes figurákra épít, és ezekből van is benne bőven.
    Nem fogod halálra röhögni magad, és többször inkább csak nézel, hogy most itt mi is zajlik és mi volt az elképzelés.. én legalábbis így voltam vele. De valahogy, a rendezési megoldások, a színészek, visznek magukkal, nézetik a filmet. A magával mit kezdeni nem tudó idegbomba Richard Dreyfuss (akin most lepődtem meg, hogy még 2025-ben is szerepelt még filmben! hajrá, még sok sok aktív évet!) és Nick Nolte, a melák, különc, mindent lenéző mégis mindenbe beleszóló hajléktalanja, egészen frenetikus párosítás.

    Bár tény, a film sztárja, egyértelműen Matisse volt (aki megnézi, tudni fogja).

    Az utolsó negyedére aztán Little Richard is végre beindul, a helyzet is elmegy annyira abszurdba, hogy végül a film is simán magára húzhatja a vígjáték köntösét. Az addigra fel-felszakadó kuncogás, őszinte nevetésbe csap át, a film pedig vissza fordul önmagába, egy olyan ötletes keretes szerkezetet alkotva, hogy arra adtam egy elégedett csettintést. Legalább záródott annyira furcsán, mint ahogyan indult.

    Ez egy határozottan nem gyerekkel/(nagy)szülőkkel együtt megnézendő film, de annyira furcsa, és annyira kiszakít a napi rutinból, hogy bátran tudom és merem is ajánlani.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz oriic #174687 üzenetére

    én márpedig összeollóznám a "Bosszúállók - Doctor Doom: Ítéletnap, Ex-Vasember végzetes napja! X-MEN Ébredések, Fantasztikus 4es: mi is itt vagyunk! Wakanda 4ever végtelen!" címre!

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz PuMbA #174656 üzenetére

    hát ja, ez inkább nézz ki (erős túlzással) otthoni projektoros szobának :D
    művész mozikban voltam ilyen méretű vetítéseken (bár azért ez még mindig kényelmesebbnek tűnik azoknál)

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz PuMbA #174653 üzenetére

    Elvileg a kis termekben is 2-4K vetítők lennének. A székek meg közelebb, hogy a kisebb vászon is kitöltse a teret.
    Amúgy a 3D-t elvileg "csak" 2K-ban adják, nem mintha nagyon meglátná az ember a különbséget :D
    viszont a sima 4K-s vetítés is HFR (kinek jó, kinek nem jó hír ez)

  • Kergeboci

    aktív tag

    Bugonia

    Nem teljesen üres teremben, de egy kulturáltabb (értsd. filmet nézni ült be, nem kocsmázni) társasággal néztem meg (ami a metrón velem utazókra már nem lehetett elmondani), így át tudtam adni magam a filmnek, (majdnem) nem volt zavaró tényező. Úgyhogy akár be is szippanthatott engem? Akár.

    A fényképezés remek. A Toldi vászna meg remeg. Hullámzik, örvénylik valami benne.
    Emma Stone és Jesse Plemons párosa hibátlan. Utóbbira rá se lehet ismerni (erős túlzással élve). Eszméletlenül jó, ahogy ők csak úgy ülnek és beszélgetnek. Már ennyivel el lehet adni ezt a (és bármelyik másik) filmet.

    A filmet, amely egy lapos-földhívős, oldószert lefetyelős, konteos trumpista vadbarom verbális (és némileg fizikai) ámokfutására, jó hosszú, lassú, tényleg csak a beszélgetésre fókuszáló majdnem-kamaradarab. A színészeknek és rendezésnek hála, bármennyire is kínos baromság az egész, bármennyire is el van húzva, nyújtva, kitartva minden jelenete, mégis nézeti magát.

    Beszippantani részben sikerült csak neki, de jó gyorsan elment ez a két óra. Nekem ez ismételten csak egy érdekes, ezer oldaláról szatirikus őrület volt, melynek újranézést, nem nagyon fogom igényelni még egy jó ideig. A kedvenc mellett ez sem lesz a kedvencem, de ez legyen a legnagyobb bajom.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Musical kedvelőknek, az idei mozis kínálat (amúgy a tavalyi folytatása):
    Puskin mozi: Zenélő Képkockák

    A felhozatalból volt szerencsém Milos Forman - Hair-jét moziban újráznom úgy két éve, zseniális élmény volt. Meg természetesen a La La Land-et anno (amit biztos hogy újra át szeretnék élni, úgyhogy jöhet idénre is).

    Ami még számomra érdekes:
    Little Shop of Horrors (ha már amúgy is van ez a 40 éves filmeket nézek projektem)
    Jesus Christ Superstar (legalább fél tucatszor láttam már, ideje moziba is) mégsem, rossz időpontban van :(((
    Moulin Rouge! (sose láttam, ez pont jó lehetőség)
    (talán még a The Sound of Music-ot, ha már klasszikus.. de ezen még gondolkodom; attól is függ milyen lesz április közepén a közhangulat :D )

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz paatrick #174597 üzenetére

    nem kevered a futni mentem-el? az feldolgozás, és valamicske története is van

    Ellenben a Hogyan tudnék-kal, ami nagyjából egy script vázlat + Demjén dalok + erre adjunk pénzt, ne "normális" filmre támogatást, az úgyse érdekel senkit se hozzáállás (mely amúgy a bevételek alapján sajnos beigazolódni látszik)

    Félre értés ne essék, nem bánt, ha valakinek ez tetszik, hajrá. Nincs azzal semmi gond.
    Az fáj, hogy nincs jobbra igény (pedig elférhetne egymás mellett a limonádé és egy nehezebb étel is az asztalon)

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz btf #174582 üzenetére

    Hogy link is legyen róla: Sci-fi csütörtök

    Amúgy Bem moziban állandó jelleggel vannak klasszikus vetítések, elég vegyes felhozatallal, érdemes lehet őket is bekötveni.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Kalandor #174543 üzenetére

    Nekem az osszes "unalmas" resz, nagyon melyen betalalt. Annyira, hogy az utolso bucsu resznel, a kis setan a taxi es haz kozott, nem hogy akkor, de konkretan most iras kozben is, szanaszejjel bogom magam. (az a sok erzelem melyet csak igy besuritve mer/tud kiadni magabol a szereplo.. istenem...)

    Ennyire egyszeruen es erzelmesen meselni az elettol, nem is tudom, talan a Before filmsorozat elso resze ota nem sikerult senkinek. Jo, ehhez hozzatartozik, hogy rengetek szalon tudok a sajat eletmbol is racsatlakozni erre a tortenetre..

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz proci985 #174540 üzenetére

    nálam klasszikus korszaka az Alps, Kutyafog, A Homár, Szent szarvas (de mondom úgy, hogy még itt is kell pótolnom néhányat), a jelen kori pedig a Szegény párák, Kinds of Kindness (A kedvenc pedig az átvezető film :D)
    Ez utolsó három nekem azért jócskán elütött A Homár-tól pl, stílusban is, megvalósításban de mondanivalójában is. Az eszköztár ettől függetlenül azért nem ég és föld, úgyhogy lehet ez inkább csak amolyan ízlés, személyes megítélés kérdése csak.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz do3om #174537 üzenetére

    Az a "baj", hogy Lanthimos miatt számomra kötelező néznivaló. Mivel ismerem a rendező munkásságát, (és sejtem ez a jelenkori Langhimos stílus lesz továbbra is), fel vagyok rá készülve, és nagyjából tudom, hogy mire számíthatok és mire nem. Azért sem siettem vele túlságosan :)

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz proci985 #174535 üzenetére

    Death of a Unicorn-t és Bugoniát én is felírtam pótlásnak

    #174534 megj.: A Complete Unknown -ot lehagytam. Nem egy világmegváltó film, de hangulatban, rendezésben, hangkeverésben, ez nagyon jó élmény volt még idén

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz paatrick #174527 üzenetére

    Én (csak) 66 filmmel zártam, teljesen átlagos fogyasztás (számomra). Moziba mehettem volna többször is, az hiányzott.

    Viszonylag kevés aktualitást néztem (mondjuk én a 2024-be készült de nálunk 25-ben bemutatott filmeket is ide vettem.. meg lehet pár darab régebbi még becsúszott az oscar miatt a 25-ös listámba), de azért láttam idénről jókat is:
    One Battle After Another, The Wild Robot, Áradás, Sing Sing, Memoir of a Snail, 28 Years Later, Weapons, Sinners (+ Véletlenül írtam egy könyvet, ez 24 év végi, de csak limitált vetítéssel, rendesen 25-be került be a mozikba, ha jól tudom)

    Az "igazi" premiereknek neki se álltam, inkább néztem régebbi filmeket én is (22 új, 44 régi elosztásban)

  • Kergeboci

    aktív tag

    Szerettem volna ezt az idei listámon látni, úgyhogy még gyorsan behúztam.

    Sinners
    Bűnösök

    A film lényegében két részből áll: az első felében felkerülnek a szereplők a vászonra, a mai közönséghez és stílushoz méltóan kicsit nyersebb, profánabb formában. Egyfajta gengszter/heist film toborzó szekvenciája ez, még akkor is ha (látszólag) csak egy bár éjszakai dolgozóinak toborzása a cél.

    Aztán jön a fordulat. Sajnos ezt már sokan elspoilerezték április óta nekem (igen, itt is), de még így is kellemes meglepetésként ért, hogy ez a téma, egy ilyen környezetben kerül elő, a fent már említett gengszteresebb (és néhol nyersebb) stílussal megtámogatva. Kész csemege az erre szomjazóknak (vagy azoknak akiket meglepetésként éri a történet).

    Lényegében ez a második fele az alkotásnak, maga a konfliktus. A történet és helyszín miatt egészen egyértelmű, melyik rendező-író páros melyik kult klasszikusára hajaz a film, szerintem felfogható egyfajta modernizált omázsnak is talán? Igaz, ott az első fele jobban működött, izgalmasabb és érdekesebb volt. Cserébe, a konfliktus ott elment elégé "ponyva" B filmes irányban. Ez talán itt kicsit jobban van kezelve.

    Külön tetszett a zene, mint főmotívum, még ha kicsit felszínesen is van kezelve. Már a tér-idő összekapcsolódás tekintetében is zseniális volt (talán a kedvenc részem), de később az a bizonyos éneklős-táncolós jelent is borzongatóan jóra sikeredett.

    Végül is az egész film erről szólt. Teljesen nem odaillő elemekkel csinálni egy a stílusában is teljesen jól működő filmet. Hibái mellett is, egy kellemes meglepetés volt.

  • Kergeboci

    aktív tag

    The Color Purple
    Bíborszín

    40 éve jött ki, 11 Oscar-díjra jelölték, és sokan Steven Spielberg egyik legkomolyabb filmjének tarják. Már a kezdő képsorok is megadják azt a hangulatot, amit ehhez a filmhez elképzelsz: egy csodaszép bíborszín mezőn kezdünk, Quincy Jones bársonyos dallamain keresztül megismerve főszereplőinket.

    Hogy aztán a következő 5 percben annyiszor fogjon el a hányinger, hogy kiégjen a szervezetem az undortól.

    Jézusom.. mi ez a város? Értem én, hogy régen volt, meg a világ segglyukán éltek.. de baker, hogy itt mindenki... ? .. Elég gyorsan belecsapunk a mocsokba, és gyorsan eljutunk odáig, hogy a stáblista felét ki akarjuk nyírni.

    Sose hittem volna, hogy egyszer ennyire fogok tudni undorodni Danny Gloverttől.

    De az, hogy ebből aztán egyfajta vígjáték elemekkel tarkított tanmese szülessen, azt nem, köszönöm, egy ilyen felvezetéssel (és kitartással), nekem ez nem fekszik, túlságosan is abszurd.

    Értem én, hogy az ilyen évtizedeket, már-már majdnem generációkat átívelő nyomorpornóba kell némi feloldozás, de annyiszor süllyedünk vissza a mocsár mélyére, hogy mikor végre kikecmergünk belőle, az inkább tűnik egy oda nem illő elképzelt tündérmesének, egy szirupos giccsparédénak, sem mint a történet részének.

    Ez, ez a film engem nagyon nagyon kivetett és megtaposott, de annyira, hogy utána a kinyújtott segítő szándékozó kezet sem sikerült megtalálnom, hogy feltápászkodjak belőle. Elhiszem, hogy sok embernek ez élete filmje, engem csak felidegelt (és a szépnek szánt része talán még jobban is mint az előzménye).

  • Kergeboci

    aktív tag

    Rebel Ridge

    John J. Rambo, Vietnámból hazatérve, megpróbált egy észak amerikai kisvároson átsétálni. Ezt a helyi seriff, nem nézte éppen jó szemmel. És a többi .. ja várj.. mégsem.

    Szóval a film, bátran merítkezik a First Blood (Rambo) és (Jack) Reacher történeteiből, nagyjából ennek egyfajta keresztezése. A főszereplő éppen úton van letenni unokaöccséért a váltságdíjat, mikor is a rendőrök leszorítják az útról, igazoltatják, majd a készpénzét lefoglalva, eleresztik. Az, hogy mekkora hibát követtek el, arra elég gyorsan fény derül.

    Az egyfajta bosszú történet, meglepően feszült és izgalmas, annak ellenére is, hogy tényleges összecsapás (akárcsak a First Blood esetében), viszonylag ritkán következik be, és akkor is rövid, ámbár heves akcióról beszélünk csak. A két érintett fél, megpróbálja a maga módján, higgadtan kezelni a feszült helyzetet, csak hát a baj, korán megtörténik, és ebből már nehéz visszafordulni.

    Látszik, hogy volt a forgatás során szakértő tanácsadó, és bár így is magán hordják a szereplők a jól ismert plot-armort, jó volt látni, hogy akkor is mert kicsit fékezni, és kordában tartani magát a film, mikor már arra számítasz, hogy itt bizony minden robbanni fog.

    Tetszett, a korlátjai között is tudott újszerű és visszafogott, mégis izgalmas maradni.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Egy kis darálás:

    Einstein and the Bomb
    Einstein és a bomba

    (általam) Kevésbé látott archiv felvételekkel, Einstein leírt vagy lejegyzett szavaival tűzdelt dokumentum film, élőszereplős jelenetekkel. Ez utóbbi TV filmes és nagyjából semmit sem tesz hozzá az egészhez, az előbbi viszont érdekes. Aki a bomba készítéséről szeretne többet megtudni, annak nem ajánlom, ez inkább Einstein hozzáállást mutatja be az akkori világpolitikához, és árnyékolja be jelen korunkat, ahol nem tanulva múltunk hibáiból, egyre erősödő szélsőségesség felé hajlik el újra a világ, miközben a tudományt már csak öntelt narcisztikus techmilliárdosok által képviselve ismeri az átlag polgár, miközben egyre csak terjed a tudomány és történelem tagadás. Nem csak kishazánkban.
    Érdekes volt látni, hogy egy olyan korban, ahol a nácizmus megvalósulhatott, volt egy másik pólus, ahol ilyen széleskörű "rajongás" övezhette az akkori tudósokat. Ezt a pólust keresvén jelenkorunkban is, nem vagyok benne biztos, hogy túl bizakodva állok a ránk következő évek elé. Ennyi gondolkodást, legalább előhúzott belőlem a dokufilm, úgyhogy lebeszélni senkit nem akarok, de rábeszélni sem kifejezetten.

    The Golden Compass
    Az arany iránytű

    Egy igazán érdekes katyvasz, amibe nem tudnék semmi igazán kiemelkedőt felemlegetni, de a sötétebb fenhangú mese jellege, változatossága, hogy mindig történik vagy bejön a képbe valami váratlan, add neki egy, "jó, akkor most ülök tovább és nézem" hangulatot.
    Az a könyv elolvasása nélkül is azonnal kiütközik, hogy ez leírva valószínűleg jobban működhet, mert így azért voltak nagyon megalapozatlan, nagyon furcsán, kicsit kínosan sikerült jelenetek is, és piszok módon csapongott a történt vezetés. És az az igazság, hogy se a könyvhöz, se a folytatáshoz nem hozta meg a kedvemet. Mondjuk így utólag utánanézve, folytatása nem is született meg film formájában.
    Nem mondom, hogy teljes időpocsékolás, mert tényleg nézette magát.. de így, folytatás nélkül, max egy fa díszítés közbeni délutáni mesefilmnek volt jó csak, egy egész estés filmként nézve, ráfeszülve, ez így már csak egy masszív csalódás lehetne.

    Hustle
    Mindent egy lapra

    Oké, erről csak jókat olvastam, de így is meglepett, hogy ez ennyire kellemesen működött. Félre nem érteni, ez nem egy nagyon jó film, bőven van hibája, de az a lélek, az a lelkesedés ami bele lett téve, főleg, ha kosárrajongóként vagy ahhoz egyszer közel álló emberként nézi az ember, akkor bőven meg tudja neki bocsájtani a kissé egyszerű, sokat látott és ismételt történetét, a hektikus (ámbár dinamikus), gondolom direkt kézi-"amatőr" kamerás fényképezést, és az alul- és néhol túl-játszott színészkedést.
    Sport film, az ismeretlenből való felemelkedésnek küzdelmes útjáról, szerethető karakterekkel, egy a komolyabb Adam Sandler alakítással. Jó humor, van tétje de nem túl súlyos, lazább dráma, valami hasonlóra volt szükségem zárásnak.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz stellaz #174463 üzenetére

    Igen, kicsiket naivan tulromantizalt, es gyorsan lezavart konfliktus, de betudtam a mondanivalohoz, amit elotte a film mar a kozepen amugy felvazolt nekunk :)

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Kergeboci #174433 üzenetére

    És akkor élesen szembe állítva, hogy így is lehet filmet készíteni (amúgy mindkét film megtalálható Netflixen):

    Véletlenül írtam egy könyvet

    Aranyos kis rejtett gyöngyszem, mely végtelen kreativitással bánt választott témájával. Pedig ez sem egy világmegváltó történet, egy kislány szeretne híres íróvá válni, és szárnypróbálgatásai során, papírra veti az amúgy teljesen hétköznapi életének apró, ámde jelentős mozzanatait.
    De amilyen eszközökkel ez tálalva van, az több mint szép. A megelevenedő szavak életre kelnek, a látvány világ színes, tágas, remek a fényképezés, a stílushoz passzoló vágás és a rengetek meta poén ("flashback" feliratú póló, a "magam alatt vagyok" jellegű vizuális humor, a 4. fal állandó jellegű ledöntése, stb). A kissé amatőr szintű de mégis lelkesen előadott jelentek és színészek közreműködésével, Bagossy és egyéb ritkábban felhasznált alter számok hangulatával, ez egy nagyon is élvezhető egészé állt össze.

    Ez az a film, amire azt szoktuk mondani, hogy szívvel készült és lelke van. Ajánlom mindenkinek.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Ballad of a Small Player
    Egy szerencsejátékos vallomása

    A Riviéra vadorzói kicsit lecsúsztak a realitás mocskos talajára, és félrészegen, pánikbetegségben járják végig Makaó neonfényes poklát. Egy tucatötlet érdektelen megvalósítása, a zseniális helyszín mellett is elképzelhetetlen alúlfényképezett és rémesen vágott filmanyaga mellett pedig a rendezőnek is sikerült legalább annyira félre nyúlnia, mint Tilda Swinsonnak, aki félamatőr szintjére hozott karakterével próbált.. valami éppenhogycsak előadnia.
    Colin Farrel volt az egyedüli, aki elhitte, hogy ebből a filmből még lehet is valami, úgyhogy ő apait-anyait beleadott, őt kevésbé, a karakterének megírását jobban tudnám kritizálni.

    Ez nem volt jó.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz CMR #174355 üzenetére

    Engem moziban emlékeim szerint vitt a hangulata meg a mássága :D

    de megértem, ez volt az első amit feljegyeztem mikor kijöttem a teremből:
    "
    Mi? Mi a... ?
    Fúú, hogy ezt mennyien gyűlölni fogják!
    "

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz CMR #174347 üzenetére

    hát még júliusban a 28 évvel később. Az mostanának számít? :D

    azóta más zombisról én speciel nem tudok (volt itt csendes éj horror, meg 5 éjjel freddy pizzázó horror, valami démonvadászos story, a weapons, amibe zombiszerű transzban voltak emberek, max ezek között lehet még keresgélni közelítő találatot)

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Vikthor #174234 üzenetére

    Nem is értem miért? Pedig itt van végre az esély, hogy kitúrják a warner és hbo-ból az agyakat és végre netflix kreatívok ülhessenek a helyükre. Milyen szép új rózsaszín-narancs világ várhat ránk!
    #ironia

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz oriic #174175 üzenetére

    Szinten, ott is. Kb az egyetlen tv musor volt, amit a tv elhagyasa utan is kovettem (az egesz csapat jol mukodott egyutt)

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz oriic #174171 üzenetére

    Keves magyar szinkronhangot ismerek es szeretek. O koztuk van. Volt. Jack Blacket pl. altala ismertem meg.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Némi röpke repülőúton felhalmozott, megnézett filmekről pótolnám az elmaradásaim:

    The Fall Guy
    A kaszkadőr

    Kellemes humorú, mint szövegben, mint vizuálban. A bedrogozott ámokfutásra és útózönkéire, az utastársak is felfigyeltek, azon nem bírtam nem hangosan röhögni. Rövid, de ügyes (amúgy az egész film is), jó ki s meta-poénokkal.
    És a sok CGI ellenére, jó volt nézni a stáblista során, hogy ha már kaszkadőr film, volt is benne kaszkadőr munka bőven.
    Kellemes kikapcsolódás.

    Deadpool & Wolverine
    Deadpool & Rozsomák

    Az első két résznek nem voltam nagy rajongója (hmm.. úgy látom, annyira, hogy el is felejtettem róluk beszámolni?), úgyhogy nem nagyon siettem ezzel a filmmel. Ehhez képest, pozitívan csalódtam. Ez a multiverzumos hülyéskedés és a cameo áradat, jót tett neki.
    Azt kicsit furcsálltam, hogy a repülős verzió cenzúrázta a fuck és retard szavakat, ellenben csak úgy repkedhettek benne a bél és belsőségek, de ők tudják..
    Sok mindent nem tennék hozzá, aki leül a film elé, nagyjából pontosan tudja, mit fog kapni. Azt kaptam, csak kicsit jobban szórakoztam, mint amire számítottam.

    The Last Samurai
    Az utolsó szamuráj

    Nem először láttam, de az emlékek már megkoptak. Meg hát, ez most kötelező film volt számomra.
    Hatásos és epikus, igazi film klasszikus, pedig a millennium után készült (igaz, nem sokkal), mikor ez a fajta filmkészítés, már kihalásra ítéltetett. Nagyszabású rendezés, jó színészi játék, látványos koreográfia, csodálatos és valódi helyszínek (de még mennyire!), csodálatos fényképezés. Konkrétan megidéződik Kurosawa szelleme, igaz, sokkal nyugat-kombatibilisebb, hatásvadászabb formában.
    Szívszorító történet, sokadszorra is hatásos és működik.

    Spider-Man: Far from Home
    Pókember: Idegenben

    Vicces, jó humorú, aranyos. Aztán jön a "fordulat".
    Onnan elég gyorsan átrobogunk gyerekesbe. Szerencsére a jó humor itt is kitartott, úgyhogy elröhögcséltem rajta. Az IMDB pontozását nem értem, de hát ez nyilvánvalóan nem nekem készült. Utazási időkitöltésre, figyelemlekötésre megfelelt.

    A Quiet Place: Day One
    Hang nélkül: Első nap

    Jó, tényleg nem értem az IMDB pontozást (és kritikákat). Sokáig nem néztem meg a filmet, a lehúzó vélemények miatt (itt sem szerettétek), de nekem ez a film kifejezetten ütött. Egy tucat horrora számítottam, és az első perctől kezdve meglepődtem, hogy ez milyen szép film. Nem (csak) a fényképezésre értem, hanem egész jelenetek megkomponálására. A marionett színház, vagy a vége felé a jazz klub jelenetek, látvány világban, hangulatban is gyönyörű volt.
    A film maga, lassú, melankolikus, nem kifejezetten akció film, bár akció jelenetekkel azért meg van támogatva. A hangokkal és a csenddel, fénnyel és árnyékokkal való játszadozás, bár kötelező elem egy ilyen tematikájú filmnél, szerintem jól is játszanak vele a készítők. Ahogy a kamera kezelés is, érdekes és egyedi. És a színészek, remekül igazodnak a stílushoz.
    A történet, tényleg nem a film erőssége, de ezt a világvégén a túlélésről való teljes lemondás és az utolsó pizzára való ráfüggés, nálam betalált. Valahogy én is így képzelném el magam, igaz, én a kedvenc kocsmám felé venném utolsó utam.
    Volt egy kicsit A Triffidek napja (könyv) hangulata.

    Mickey 17

    Klasszikus old-school scifi ponyva hangulat (Tigris! Tigris! vagy Bill, ​a Galaktika hőse), szórakoztató szatíra a médiára, politikára, jövőbeli terveinkre. Nem a legokosabb fajta, de kifejezetten impulzív. Ennek ellenére is, untam kicsikét (jó, a megnézés körülménye sem volt az igazi).
    Mindenesetre Robert Pattinsonnak jól áll a buta és ronda szerep, ahogy Mark Trump Ruffalo is zseniális volt, mint mindig.

    At the Bench

    A végére szükségem volt egy kis japán művész filmre.. hát megtaláltam. Szóval. Van egy eltűnőben lévő park, és az utolsó pad. Mi a pad "szemszöge" révén kapunk egy kis bepillantást, az arra járó emberek életébe, problémáiba.
    Az első felvonás során ismerkedünk meg a film legszerethetőbb párosával, ismerkedünk meg a japán középkorú réteg életével, a túlórák és az elmagányosodás világával. Ahogy ők hívják magukat: a maradék (leftover) életével.
    Az angol fordítás miatt, szerintem itt (és talán később is), jó pár szófordulatról lemaradhattam.
    Őket egy fiatal pár váltja, és a film innen kezd átvedleni Kávé és cigaretta stílusba. Csajszinak nincs komoly baja a pasijával, csupán csak 101 db apróság, mint pl a sushi választása. Meg van egy fura fazon is a háttérben.
    Aztán jön egy testvérpár hisztéria, az otthonlakó és a hajléktalan pad őrzőnek álló között. Sok sok hangos visítozással. Ami nem sokára, hiányozni fog!
    Jönnek az átépítők, kapunk egy kis kritikát Tokió bájának elvesztéséről a folyamatos átépítések miatt, majd megmérettetik a pad, és a filmnéző türelme.
    Sívitoznak baba nyelven a nem ufó nem emberek.
    Itt már kísérleti film keretei között járunk, és átváltunk nagyon metába.
    Aztán világít a szája a jetinek, a pad pedig az apja, aki ráadásul ufó.
    Szerencsére a végén visszatérünk az első pároshoz, úgyhogy végül is kedvesen záródik ez a valami, amit határozottan megnéztem, csak nem tudom, hogy ez most nekem is jó volt-e vagy sem.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Run Hide Fight
    Ne add fel!

    Isabel May nevét már az 1883 című sorozat miatt felírtam az "utána kell nézni" listámra. Sajnos túl sok filmje, nem nagyon készült (és úgy nézem, ezen valami érthetetlen okból kifolyólag, a jövőben sem akar egy producer sem változtatni), úgyhogy végül is, csak ez az egy film került rá a watchlist-emre.

    Elég sokat vártam vele (talán az említett, amúgy hihetetlenül erős sorozat okozta sokk miatt), de mivel nemsokára amúgy is tervezem folytatni a westernes "kalandozásomat" (1923, Yellowstone, Godless, Deadwood), eszembe jutott a leányzó, és így ez a film is.

    Nos, a nagymértékű lehúzó kritika áradattal szembe menve, nem sikerült nagyot csalódnom. Az anyját nem rég elvesztett, katona múlttal rendelkező apja által nevelt, kicsit labilis leányzó (Isabel May) a főszereplő, kinek amúgy sem egyszerű magánéletét, nem igazán könnyíti meg az iskolába beköszönő, egyfajta bolondok napjára hasonlatos csínytevések és tréfák időszaka. Főleg, mikor az ártatlan viccek mellett, elkezdenek szép lassan fellángolni a dolgok.

    A fanyalgást részben értem, egy abszolút B kategóriás rendező és író újabb műve (15 filmet (mindegyik 5-6 ponton IMDB-n) rendezett, és mindegyiket ő is írta). A forgatókönyv nem áll a legstabilabb lábon, az biztos. Az egészen érződik egyfajta, nem teljesen amatörizmus, de amolyan egyszerűbb iparos munka jelleg. Ez igaz a rendezésre, és bizonyos beállításokban, a kameramunkára is.

    Ezt leszámítva, teljesen rendben van. Élvezhető akció film, egyfajta Die Hard szerű akció-túlélő stílusban, még ha nem is mondanám végig pörgősnek (a tempó elég sokszor meg van törve). Isabel May pedig remekül helytállt már ilyen fiatalon is, ebben a szerepben.

    Azt nem tudom, hogy egy ilyen tragédia során, ez a bezárkózós kötelező eljárás, ez valódi, vagy csak a forgatókönyv kitalációja (ebben Amerikában sajnos járatosabbak), de az biztos, hogy durván meredek, ha tényleg így van (bár nem biztos, hogy az alternatíva, a kiürítés, sokkal jobb helyzetet teremtene).

    Egyedül a legvégét tartom kegyetlenül amatőrnek, bár értem, hogy egy keretes szerkezetet akart a rendező. Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy így lesz, lépjünk túl rajta. A többi viszont jól működött, szerintem egy egyszeri megnézést, mindenképpen megér az alkotás.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #174003 üzenetére

    Predator 2: Igen, a szövegkönyv kidobható, a színészi játék példátlanul rémes. A káosz a képernyőn, egyszerre lenyűgöző és nevetséges. A rendőrőrs jelenet az elején, mint ha Az utolsó akcióhős rendőrőrs paródiáját akarná lemásolni, már csak a rajzfilm macska hiányzott belőle.

    Gagyisága ellenére is, valahogy mégis megfogott és lekötött a 2 évvel ezelőtti újranézés alkalmával is. Olyan eszméletlen jelenetek vannak benne, olyan mérető tömegnyomor minden percben, hogy nehéz elképzelni a feltűnést elkerülni kényszerülő (nem mintha ebben amúgy túl ügyes lenne) vadászt ebben a környezetben. Viszont remekül bele illik.

    A késő 80'as, korai 90'es évek füstös, poros, mocskos akciófilm hangulatával, nekem ez továbbra is egy guilty pleasure film élmény. A regény meg ezerszer jobb (még akkor is ha valószínűleg a forgatókönyvből készült az is).

  • Kergeboci

    aktív tag

    Rocky IV

    Bár az első részt nagyon is szerettem (felnőtt fejjel láttam csak, de annak a filmnek lelke volt), sosem szándékoztam a folytatásokat megnézni. Hát, most mégis itt vagyok.

    A film egy visszaemlékezéssel kezd, a Mr. T elleni harcról, egy rövid összefoglalójaként arról, hogy Rocky csúcsformában van, Apollo meg jóbarát. Aztán a következő percben már Rocky hatalmas kastélyában vagyunk, ahol egy robot szolgálja fel Paulienak a szülinapi tortát.

    Nem, tényleg, jól írtam. Egy hatalmas, Lambogini-k tucatjával ellepet udvar közepén keringőzik Rocky és egy robot felszolgáló. Mert miért ne?

    Hja, valahol már itt elvesztett a film. Talán, egyfajta foreshadowing akart lenni a készítők részéről Drago személyisége vagy az orosz technológia fölény irányába, gondolom én. Vagy csak túl sokat nézek ki az írókból, az is lehet.
    De tény, a történetben az Oroszok játsszák a főgonosz szerepét, személyesítik meg a nyers, emberidegen technológiát, mely kitenyésztette az elpusztíthatatlan Ivan Drago-t.

    Kár, hogy majdnem hogy ők voltak az elején a szimpatikusabbak. Eljöttek, bemutatkoztak, lényegre törően beszéltek, cserébe megkapták Amerikától a nagyzolást és a felesleges kötözködést. Járt érte az a pofon.

    És az a pofon! Meg kell hagyni, ez volt a film csúcspontja. Hangulatban, de rendezés ügyileg is. Az amcsi show műsorra érkező halálos orosz válaszcsapás, az gyors volt és kegyetlen. Kimondom, kifejezetten sokkoló.

    Majd folytatódik a film, és visszatérünk a didaktikus rendezéshez. Lám, az orosz technológiai fölénynél és szteroidnál, az amerikai puszta akarat, bátorság, és a kék-piros szívben dobogó szeretet, mindennél hatalmasabb erő.
    Ugyan van néhány érdekesebb rész, mely mintha Rocky, halálra készülő melankolikus jelenete akarna lenni, de végül ezzel nem lesz kezdve semmi. Rocky a pályára lép, aztán világbéke.

    Úgy, hogy gyerekként sem rajongtam a filmért, így felnőtt fejjel sem lett a kedvencem. Nem utáltam, elvoltam vele (akkor is, ha itt fentebb főleg csak szőrszál hasogattam). Védelmére megemlíteném, hogy a zenei betétek, a montázs jelenetek jók voltak, a karakterek, még ha elnagyolták is őket, nem tolták túl, és működtek.

    Gondolom én, akkoriban még hatásos is lehetett.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz proci985 #173882 üzenetére

    idéznék magamtól:
    "Tehát aki egy jó westernt akar látni félig megkapja, de sokkolni fogja a brutalitás, aki horrorra számít, meg majd halálra fogja unni magát, a végéig."

    Mondjuk a 3 pontot mindkét irányból indokolatlan lehúzásnak érzem, de hát ízlések és pofonok. Nálam a film működött, annyira nem, hogy túl sokszor újra nézzem, de egyszeri megtekintésnek, elégé hatásos volt.

  • Kergeboci

    aktív tag

    King Arthur: Legend of the Sword
    Arthur király: A kard legendája

    A film, az első másodpercben leteszi az asztalra, hogy ő most hogyan is fog hozzá állni a történethez. Úgy, hogy hegyméretű elefántokkal pusztítja el Camelot várát, az embereket porrá hamvasztó mágus irányítása segítségével.

    De mi tud ebbe bele tenni Guy Ritchie? Kérdezte mindenki, amíg meg nem tekintette a felvezető utáni montázst. Hektikus vágások során a szajhák által örökbefogadott utcagyerek, Artur, egy kigyúrt igazi londoni(umi) gengszterré nő fel, dinamikus modern pop-rock-trance-viking (?) zenére.

    Megérkeztünk.

    Az egésznek nagyon furcsa stílusa van, D&D keveredik Robin Hood-al, Game of Throne szereplőkkel tarkított királydráma modernebb gengszter/heist hangulattal. Végig pörög, egy percre nem áll le. A helyszínekben látványos CGI vegyül a valódi helyszínekkel, díszletekkel, akció film tempóban pörög még az is, ha valaki szót vált valakivel, egyedül ott bukik ki egy kicsit a lóláb, mikor ezekre valami komolyabbat is építeni szeretne. Annyira azért nem jó, hogy megtapadjon, de piszok jól csúszik.

    A filmet átjárja a rendező és kedvenc vágójának stílusa. Én sem hiszem el, hogy ez ennyire jól illik ehhez a dark fantasy köntöshöz, de nagyon is működik. Bár a jump cut-okat egy kicsit túlzásba vitték, ezekkel a túltolt karakterekkel, eszement párbeszédekkel, valahogy egész jól működik.

    Mondjuk a CGI mikor ember-ember/démon közti harc van, azért megbicsaklik, ott átmegyünk egy PS3 játékba, de így is látszódik, hogy volt az egész mögött koncepció és lelkesedés. Kicsit sajnálom, hogy anno nem adtam rá pénzt (volt ez moziban?), inkább néznék még ilyent, mint egy-két újabb marvel vagy disney futószalag produktumot. .

    Szórakoztató volt.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz AD4MINATOR #173852 üzenetére

    Haaat.. Nekem igy utolag nem hianyzott a 3. resz. A csavar jo volt benne, de kb semmire nem hagyott idot, es a ket fel resz benne, elege benan volt eloadva es talalva.

    A 2. resz volt a legjobb szerintem. Ez a slasher omazs nagyon bejott, es Saide Sink is megmutatta, hogy neki tenyleg van szinhazi multja.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Cs1csó #173798 üzenetére

    hát.. nem szeretném a gáz jelenetekre kiélesíteni a hozzászólásomat, mert ez csak az egyik aspektusa volt, de ajánlom Schwarzi és lányának első közös jelenetét megnézni, Bennett záró jelenetét, vagy mikor a főszereplő elmagyarázza a légikisérő leányzónak, hogy elrabolták a lányát és neki meg kell őt menteni színészi beleélést :D

    Soderes
    Beszólásokból a kedvencem:
    - What did you do with Sully?
    - I let him go.

    :DDD

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Kergeboci #173721 üzenetére

    Commando
    Kommandó

    Hát igen, nem véletlen, hogy ez a film maradt meg jobban az emberek fejében. Még ha ez mai szemmel, talán kicsit érthetetlen is.

    Mert hát valljuk be magunknak, ez a film, nem egy jó film. De azon felül, hogy kicsit más is volt akkoriban az elvárás, van, amit sok mai akciófilmmel szemben nyújtani tudott: ez pedig az önazonos, sajátos hangulata. Az pedig, kegyetlen mód szórakoztató.

    1,5 órányi akció, nincs túlírva, ellenben túl van játszva. A tempója erre az időre tökéletes, remek ütemben váltják egymást a kínos jelenetek (főleg, de nem kizárólagosan, mikor Schwarzi színészkedni is megpróbál), a változatos helyszíneken játszódó, izgalmas akció szekvenciák, elborult egysorosok, fájdalmas párbeszédek, vérgőzös izzadt tesztoszteron dús összecsapások.

    Ez a jól ütemezett változatosság biztosítja, hogy fárasztó helyett, inkább legyen élvezetes. Na meg emlékezetes. Helyszínekre, jelenetekre, konkrét párbeszédekre lehet évtizedek múlván is vissza emlékezni.

    A színészek közül, ha nem az elpusztíthatatlan kőszikla jelenetekben szobrot álló Arnoldra tekintünk fel álmélkodó tekintetettel, talán csak a kölyök Alyssa Milánót tudnám kiemelni, de őt is inkább csak azért, hogy legyen egy átvezetésem arra, hogy 1 perc elejéig, Bill Paxton is beköszön a filmben (nem tudom, ez korábbi nézések során is feltűnt-e nekem?).

    Rövidre zárva, ez az igazi 80as évek akciófilm esszencia, egy ikonikus Schwarzenegger (korai első) éra tökéletes összefoglalója, aki akarja tudni, milyen érzés volt kölyökként amcsi filmek vhs kazettáin felnőni, annak ezt tudnám bátran ajánlani. Némi sör azért nem árt, ha kéznél van.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Jagged Edge
    Kicsorbult tőr

    40 éve, októberben, a Commando ezzel a filmmel küzdött az első helyért az amerikai mozikban. Az előbbit szerintem mindenki, míg ezt itt, nagyjából senki sem ismeri (legalábbis az átlag filmnézők körében). A 140p felbontású trailert nézve, nos igazából inkább hallgatva, nem is tűnt olyan nagy rejtélynek, hogy miért.

    Aztán a trailer végén elhangzott pár név, és megnézve az imdb-t, itt igencsak kellemes stáblistával van dolgunk. Glenn Close, Jeff Bridges, Peter Coyote (, Lance Henrisken.. zárójelben, mert ő, mint kiderült, kemény 6 másodpercet szerepel). Rendezőként Richard Marquand (A Jedi visszatér), forgatókönyvíróként Eszterhás József/Joe Eszerhas (Elemi ösztön) szerepelt. Úgyhogy ez végül, kifejezetten kíváncsivá tett.

    Nos, a name dropping ellenére sem véletlen, hogy így 40 évvel később, már nem beszélünk erről a filmről. Bűnügyi thrillerről, nagyobb részt tárgyalótermi drámáról van szó. Korrekt rendezés, korrekt színészi játék, korrekt kameramunka. Stabil film. Amin megbicsaklik, az egyrészt a vágás és utómunka, másrészt pedig a forgatókönyv (bocsi), mely nem rossz, de néhol fáradt, klisékre épített. Hitchcock-ra próbál kicsit hajazni, csak kissé esetlenül. Vannak benne fordulatok, nem is egy, de azért láttunk már jobbat is.

    Ez végül az egész filmre, hangulatra, rányomta a bélyeget. Nem rossz, de láttunk már ilyent, és főleg jobbat. Megnézni meg lehet, viszont most sokkal inkább kíváncsibb lettem arra, így 40 évvel később, mit tud Schwarzi felmutatni emellett. Felkészül a Kommandó.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz devil-k #173684 üzenetére

    Attól függ melyik mester?
    Danny Boyle átadta ugyanis a lehetőséget, és "csak" Alex Garland maradt a fedélzeten.

    Állítólag lesz egy másik folytatás is, de a film utolsó 3 perce alapján, nem tudom én azt mennyire várom (bár ahogy láttam, a Csonttemplom nagy része is ezekre a TurboKid figurákra fog építeni).

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #173652 üzenetére

    Van benne fekete, raadasul no is, meg 1,5 perc elejeig egy transznemu, a 3 oras filmben. Tobb altalaban nem kell. Ennyi mar eleg hogy par idiota wokerol ugasson (es itt nem konkretan a whiskys youtuberre gondolvan (akinek a stilusat es neha meg a velemenyet is birom), de en is ismerek ilyen gondolkodasu elolenyt). Raadasul itt meg feher ferfiakat is bantanak, meg benvandorlas erzekenyito tema, ugyhogy ez mar nyilt tamadas az elnyomott kissebbsegunk ellen bla bla bla..

    Kozben meg tenyleg az ev filmje eddig.

  • Kergeboci

    aktív tag

    One Battle After Another
    Egyik csata a másik után

    Szóval ilyen az, mikor Paul Thomas Anderson akció filmet rendez. Nagyon beteg, imádom!

    Talán, talán, az általában rá jellemző hangulat-filmes jelleg, most itt kicsit kevésbé határozottan húzható rá az alkotásra, de hogy itt is az időhúzós részek a film legkiválóbb és legszórakoztatóbb jelenetei, az már igen. Karakterei, a köztük zajló interakciók, frissek és váratlanak, egyediek. Ugyan nem kapunk egy Daniel Day-Lewis féle atomrobbanást, de az biztos, hogy Sean Paul karakterét sem fogjuk szerintem innentől soha elfelejteni. Sem azt, hogy ez a színész milyen jó volt ebben a szerepben.

    Talán ez volt egy jó ideje a leggyorsabban elrohanó majd 3 órám. A film tempója, mikor "le is áll", akkor is pörög, mindig történik valami apróság, mindig elhangzik egy olyan párbeszéd, hogy a néző csak fogja a fejét, hogy már megint mi zajlik itt. Néhol konkrétan Tarantino flashem volt, csak némi furcsa és sajátos PTA fűszerrel megszórva.

    A rendezés nem hogy kifogástalan, de egyszerűen lenyűgöző. Hajszálpontosan, aprólékosan megtervezett és felvett jelenetek, néha tömegeket megmozgató dinamikus felvételek, látványos fényképezés, remek színészi játék, fájdalmasan vicces párbeszédek, abszurd jelenetek, izgalmas, feszült és végtelenül szórakoztató hangulattal.

    Az év egyik legjobb mozis élménye volt.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Butch Cassidy and the Sundance Kid
    Butch Cassidy és a Sundance kölyök

    Régóta görgetem ezt a filmet magam előtt, de Robert Redfort távozása után már nem akartam tovább várni vele. Eddig sem kellett volna.

    Szerintem vannak itt páran, akik pontosan ismerik a film ikonikus lezárását anélkül is, hogy látták volna a filmet. Én is közéjük tartozom. Azt viszont nem tudtam, hogy ez a véres, western téma, ez milyen remek humorral lesz tálalva. Konkrétan az utolsó mondat is a filmre jellemző szatirikus poénként csattan. Közben pedig, spoiler, nem happy end a vége.

    A film végig ezen kettős hangulatát hordozza. Western a javából, az a fajta, ahol napokig tart a felvezetés, és másodpercek alatt zajlik le a halálos leszámolás. Közben viszont a stílushoz nem illő tempó váltások, kiugró zenei témák, montázsok, néhol konkrétan Chaplint idéző jelenetek szakítják meg. Aztán vissza az izzadság és lőporfüst világába.

    Ami e kettősséget mégis egyben tartja (az amúgy zseniális operatőri munka és színes, látványos képi világ mellett), az a párbeszédek, és a két főszereplő. Robert Redford és Paul Newman közti a kémia. A nekik írt párbeszédek, 60 év alatt sem öregedtek egy percet sem. Főleg Newman esetében (akiről az első képkockából lerí akkor is, ha nem ismered, hogy ez a férfi egy legenda). Az ő karaktere a harsányabb, de Redfordnak sem kellett szomorkodnia. Az általa alapított Sundance filmfesztivál neve sem a semmiből jött.

    Remek film, érdekes stílusban elmesélt western történet, legendás színészekkel, legendás alakítással. Nem utoljára ültem le elé, az is biztos.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Welcome to Marwen
    Isten hozott Marwenben

    Mark Hogancamp, egy tehetséges illusztrátor, egy este részegen, egy vele kötekedő csapatnak elszólja magát, és bevallja, hogy szeret magassarkú női cipőket felpróbálni. Hibája majdnem végzetes, reggel a kocsma mögötti sikátorban találnak rá, szinte halálra verve.

    Emlékeit, finom-mozgás képességeit elveszítve, a hosszú rehabilitáció után, PDST-vel, állandó fájdalmakkal küzdve, a világtól eltávolodva éli tovább életét, egy kisváros türelmes és befogadó közösségben. Életét, legyen az a tragikus múlt vagy csak az éppen zajló hétköznapok egyiket, egy elégé furcsa hobbi segítségével dolgozza fel. Háborús-fikciós fényképeket készít (mivel rajzolni már nem tud), gyerek bábuk segítségével.

    És igen, a történet, valós eseményeket dolgoz fel, ezek a képek és Mark Hogancamp, tényleg létezik:

    A fotókon visszatérő momentum, egy náci csapat, a támadóinak megszemélyesítői, egy zöld boszorkány, mely gyógyszerfüggősségét és a fájdalmat testesíti meg, a nők, a témájának helyszínéül szolgáló Marwen(col) városka hősies védői, a kisváros azon lakói, akikkel összebarátkozott.. no meg, sok lenge ruházat és sok-sok-sok női magassarkú cipő.

    Kicsit fetisizálja a témáit:

    A film, tematikájának megfelelően, elég furcsa alkotás, az élőszereplős jelenetek vegyülnek az animációs bábfilm stílusával. A rendező, Robert Zemeckis, a tőle megszokott magabiztossággal vezényli le a film egy jó nagy részét, a probléma csak ott van, hogy hiába aranyos, hiába megható, mikor komolyan akar szólni a témájáról, mikor megpróbálna egy kicsit a The Whale szintjére felérni, ott sajnos elbukik. Túlságosan erőlteti, túlságosan is olcsó eszközökkel próbálkozik.

    Pedig a színészi játék jó (erre Steve Carell a biztosíték), a film hangulata remek, és az animációs részek ahogy reflektálnak a történtekre, ötletesek és szavak helyett is mesélnek. Nem lett rossz film, de nem meglepő, hogy a watchlistemen kívül (ötletem sincs hogy került fel rá), szerintem nem is hallottam a filmről. Ajánlani ajánlom, de csak visszafogott elvárásokkal.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Agnes of God
    Ágnes, az Isten báránya

    Egy mindentől és mindenkitől elszigetelt zárdában, Ágnes a fiatal és törékeny apáca, egy gyermeket hozz a világra. A vérveszteségben ájult nőre, ki a történtek után, semmire sem emlékszik, már csak az élettelen, megfojtott magzata mellett találnak rá. A vallási közösség stigmákra, szeplőtelen fogantatásra hivatkozva zárkóznak el a hivatalos nyomozás elől, és az állam végül, kénytelen egy pszichológust fogadni fel az ügyben, hogy felderítse, a nővér beszámítható és felelősségre vonható-e tetteiért.

    A film elégé nehéz és vitatható témákat ütköztet, három remekül eljátszott karakteren keresztül. Az egész film, lényegében egy színházi darab, a hangsúly a három főszereplő viselkedésén, a köztük lezajló párbeszédeken van. Jane Fonda játssza a modernt oldalt képviselő, gyermekvállalásra fizikailag képtelen orvost, Meg Tilly a világtól fiatal gyermekkorában elszakított, annak bűneiből semmit sem értő, mélyen sérült apácát, és Anne Brancoft az egykori életét hátrahagyó, az apácát és a zárdát védelmező főnővért.

    És bár igen, az előkerülő témák a karakter rajzokból bőven kitalálható, a három karakter, nem egy-egy éles sarokpontot képvisel. Bár nincs igazán mélyen kibontva, de az érdekeik, világnézetük ütköztetve vannak, kialakul közöttük egyfajta kapcsolat, hol barátibb, hol ellenségesebb, de végig azon az érzelmi hullámvasúton haladva, amit a néző is átél, a kibontakozó történet szálakat tekintve.

    Nem mondom, hogy nem láttam, mélységeiben jobban kifejtett filmeket, de ez így önmagában, teljesen jól működött. A három színésznő teljesítménye pedig elvitathatatlan. Bár lehet, kicsit többet vártam, de így se bántam meg. És azért voltak erős, felkavaró pillanatai, úgyhogy ajánlani is csak óvatosan merem.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Yodamest #173391 üzenetére

    Igen, az nekem is beugrott, azt láttam is, a baj, hogy ez a titokban vér lefetyelős, a gyerek közben lassan elsorvad rész az, amit most már én is keresek, hogy honnan rémlik
    ilyen a The Visit-be nem volt
    de simán lehet hogy csak most jött egy dejavu és összemosok 2-3 másik dolgot egybe :U

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Yodamest #173386 üzenetére

    nem láttam ezt (se a lentebb linkelt) filmet, de a történet a nagyon ismerős.. vagy olvastam, vagy láttam egy hasonlót :D úgyhogy köszi, akkor most én kereshetek az emlékeimbe, hogy pontosan mi is volt az :(( :)

  • Kergeboci

    aktív tag

    Kellett egy kis kiszakadás az elmúlt időszak japán popkulturális termékekkel eltöltött óráitól, kicsit eltávolodni a (jó értelemben vett) túljátszott és színpadias környezettől, egy ízig vérig amerikai sláger filmmel, a kapitalizmusról szőtt piros fehér csíkos tökös történettel.

    Jerry Maguire
    Jerry Maguire - A nagy hátraarc

    Aztán csak belecsöppentem egy kissé suta rendezésű, erőltetett és színpadias monológokkal, túlírt párbeszédekkel és sokszor felolvasó próba szintű nagyközelikkel tarkított giccsparádéba.

    Mindegy...

    Ugyan a fent említett stílusjegyek a film közepe felé mérséklődnek, már-már sokszor természetessé és hihetővé válik a film, csak hogy a végére újra belecsöppenjünk a mézes vödörbe.

    Szerencsére a filmet a színészek megmentik, főleg, mivel a rendező hagyja őket teljesen magukévá tenni a szerepüket. Sokat számít, akkor is, ha kvázi mindenki a szokásosat hozza. De a kémia jó közöttük, Tom Cruise és Cuba Gooding Jr. láthatóan fürdőznek a szerepükben. Talán Renée Zellwegernek áll a legjobban ez a film, az ő kedves, kicsit naiv mégis talpra esett kisugárzása, sokkal befogadhatóbbá teszi, mint az elvárható lenne.

    A filmnek is voltak aranyos pillanatai. Persze alaposan túlromantizált, főleg a vége (az már fájdalmasan kínos), de ettől függetlenül, kedvelhető. Még akkor is, ha a mondanivalója nagyjából annyi, hogy ha nem tanulsz meg szeretni, nem fogsz tudni eladni. :DDD

    Jobbra emlékeztem, de végül is elszórakoztatott.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Weapons
    Fegyverek

    Ez kifejezetten érdekesre sikerült.
    Egy amerikai kisvárosba vagyunk, ahol az egyik nap, az iskola egyik osztályából, csak egy gyerek érkezik meg. No meg, elég gyorsan az FBI.
    A többiek ugyanis 2:17kor felkeltek az ágyukból, kirohantak a házukból, majd eltűntek az éjszakában.

    A film, feszült, sőt, kifejezetten izgalmas felütéssel indít, a város, mely nem tud megbirkózni a történtekkel, az új helyettesítő tanár, aki a választ követelő szülők dühének célpontja lesz, a túlélő srác, és a körülötte sorakozó kérdőjelek.

    A film első harmadánál ugyan előkerül (legalábbis sejthetővé válik) egy (amúgy jó régen nem használt) horror sablon, és a film is építkezik bőven, jól bevált elemekkel, mégis kifejezetten egyedire sikeredett. Ilyent, így, azért nem gyakran lát az ember. Én legalábbis.

    A második harmadban elkezdjük követni a főszereplőn túl a város többi lakóját, és elkezdődik egyfajta parodisztikus, fekete komédia jelleg, mely az utolsó harmadra, teljesen fékevesztetten rohan a végső lezárás irányába. Meg kell mondjam, erre nem voltam felkészülve.

    Erős kezdés, zavarba, sőt néha kínos feszengésbe forduló mégis izgalmas folytatás és teljes agyfasz lezárásnak. Féltem, izgultam, teli torokból nevettem. Remekül szórakoztam, akármennyire is próbálkozott a magyar szinkron tenni ez ellen.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz VágniValó #172999 üzenetére

    Hat en eddig csak olyan kozonseggel ultem moziba az elmult evekben, akik azon is uvoltve rohogotek, ha valaki bekapcsolt a filmben egy kavefozott.. Ugyhogy kicsit tartok attol, hogy ezen milyen allatkerti latogatas hangulatom lesz. De ettol meg be van tervezve.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Mesterjátszma

    Nem fogom azt hazudni, hogy ez a film, nem Duszka Petiék vágó versenye miatt került fel a watchlistemre. De így a megtekintése után, ez egyértelműen az én szegénységi bizonyítványom.

    Ez egy remek film, mely megérdemli a figyelmet. Ebben szerencsére a HBO Max is egyetért, így aki ott előfizető, annak könnyű dolga lesz, ha pótolni szeretné az elmaradást.

    A film egy kifejezetten érdekes pszichothriller, az 56-os forradalom időszakába csomagolt, vallás-hit-politikai témával foglalkozó két helyszínes kamaradarab. A két helyszín nem véletlen, a film egymástól két elhatárolt időben és térben játszódik, a jelenetek párhuzamosan vannak vágva, hogy az amúgy is kicsit túlírt forgatókönyvet még csavarosabbá, a nézőt pedig még összezavartabbá tegye.

    A hazai filmekre oly jellemző alul játszás és motyogás alig képviselteti magát, a két fiatal szereplőn (és egy énekesnőn) kívül, szerintem mindeni remekül játszik (és ők sem kifejezetten rosszak, csak kicsit gyengébbek). Ami viszont kifejezetten erős, az a film vizualitása.

    A szűk, szinte mozgástér nélküli két helyszín (és az egy-két röpke kilépés eme falak közül) olyan ötletesen, annyira látványosan vannak fényképezve, hogy azt bármelyik amerikai mozifilm megirigyelhetné. Ezt még szépen kiegészíti, támogatja a zene és a vágás, egy elégé egyedi, kicsit zavarba ejtő hangulatot teremtve.

    Nem mondom, hogy aki sok ilyent látott volna, az túlságosan meglepődne a történet kifejtésén (még ha a film próbálkozik is kicsit elbizonytalanítani a nézőt ebben), de még így is egy nagyszerű filmélmény volt.

    [ Módosította: radi8tor ]

  • Kergeboci

    aktív tag

    Pee-wee's Big Adventure
    Pee Wee nagy kalandja

    85 augusztusának megjelenései közül, a legtöbb bevételt hozó film, mely bemutatta a Hollywoodnak Tim Burtont és a csodálatos Danny Elfmant.

    E kreténségnek valamiért nagy divatja van odaát, és a világ top50 legjobb vígjátékai között, ez a film is nyilván van tartva. Hát, valamit nálam is elért.

    Én két éve nem ittam egy korty alkoholt sem itthon (de csak itthon). Büszke vagyok magamra, hogy ennek a filmnek csak a 11. percében bontottam fel az első sörömet, melyet a hűtőben találtam. Az már nagyobb baj, hogy csak 3 vendég sör pihent ott.

    Látom, hogy van aki kedveli, gyereklelkű felnőttről beszélnek, vicces és szórakoztató, érdekes figuráról. Engem már gyerekként is (bár viszonylag későn találkoztam vele) irritált. Kellemetlen, kínos és ijesztő. Inkább bunkó, mint aranyos.
    Egy hasonló karakter rémlik régről, Ernest. Kíváncsi vagyok, hozzá most mit szólnék. Így tippre, lehet a nosztalgia őt kicsit mentené.

    És ha már mentés. Amit ezzel Burton rendezése, Elfman zseniális komponálása, és a díszletes csapat munkája leművelt, az egyszerűen lenyűgöző. Az első percektől kezdve elkönyveltem, hogy ezt a filmet én mennyire de mennyire gyűlölni fogom. Aztán elkezdődött a road movie rész, és ez a két őrült, a világ legidegesítőbb karakterből és legidiótább jelenetekből is képes volt egy élvezhető abszurditást kihozni. Vagy csak működött a három sör.

    Konkrétan már már díszletekben, hangulatban, maszkmunkában megidézték a pár évvel későbbi Beetlejuice horror-parodisztikus jeleneteit. Odáig eljutottunk, hogy ezen többet nevettem, mint az Európai vakáción nem is olyan rég.

    Úgyhogy le a kalappal a két zseni előtt. Bár én továbbra sem szeretnék soha többet Pee Wee karakterével találkozni, ez a baromság, sokkal kevésbé készített ki, mint ahogy arra felkészültem. Mondjuk arra hogy is tudtam volna felkészülni, hogy Télapó a Godzillával karöltve begaloppol a Twister Sister Burn in Hell klipforgatására?

    Az első fél óra gyötrelem, a főszereplő karaktere kínzó, minden más viszont meglepően.. szórakoztató(?).. vagy legalábbis érdekes.

  • Kergeboci

    aktív tag

    Akartam promozni, hogy adják Puskinban újra nagyvásznon a Berlin felett az eget, és aki még nem látta, szereti az elvont, művész filmeket, és főleg Wim Wenderst, annak kötelező program.. erre már az első 2 sort kivéve, elfogytak a jegyek. Bocs, hogy későn szóltam :B

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Narxis #172897 üzenetére

    Az eredeti, az Kipling egyik haboruban irodott verse:
    Kipling - Boots
    (iilletve a vers egy hatborzongatoan eros eloadasa)

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz Narxis #172833 üzenetére

    Ráadásul Juliette Lewis-re és a Bing Bang Theory-s csávóra, az igen.
    Amúgy nem rémlik, hogy bármelyik másik részt láttam volna, és szerintem ez most már így is marad.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz mephi666 #172823 üzenetére

    Azért még megvárok a diagnózisra egy másodvéleményt, mielőtt temetem magam :D (bár nem az első vígjáték gyerekkoromból, melyet kevésbé kedveltem.. furcsa, mert a kaland filmeket meg egyre jobban élem ebből az időből)

  • Kergeboci

    aktív tag

    National Lampoon's European Vacation
    Európai vakáció

    Mennyire vicces, tv csatornák kedvenc kis vígjátéka volt ez anno Chevy Chase-el, a kétballábas amerikai faterral és családjával, ahogy bejárják Európa lengén öltözött kultúráját. Úgy rémlik, nagyon is szerettem.

    Hát, ma talán, kétszer ha felnevettem rajta. Rém kínos, erőltetett, sótlan. Komolyan, azon kellene röhögnöm, hogy vasúti kocsiba papírt zörgetve, csámcsogva idegesítik egymást, vagy Rómában ruhát próbálnak fel?

    Nagyon fáradt volt, rosszul öregedett. Vagy csak én öregedtem rosszul.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz oriic #172780 üzenetére

    Trailerből veszélyes ítélkezni, de ez a vissza az alapokhoz és fogadjuk el, hogy a játék adaptációja vagyunk és nem fordítva hozzáállás, ez így elsőre nagyon tetszik.

  • Kergeboci

    aktív tag

    válasz .LnB #172679 üzenetére

    terem mérete, a székek mérete, elhelyezkedése, a vászon mérete, a vetítés minősége és a hang minősége

  • Kergeboci

    aktív tag

    létezik, hogy a Toldi napi 1 és a Mamut napi 1 időpontján, nincs eredeti nyelvű vetítés a 28 évvel későbbről, Budapesten? Vagy én nem tudok keresni?

Új hozzászólás Aktív témák