Ólomakkumlátor gondozási percek!

A modern akkuknál leggyakoribb elhalálozási ok a szulfátosodás.

Ha egy ólomakkun nincs fogyasztó, akkor egy "egészséges" akkun az önkisülés/elszulfátosodózás (nekifutottam vagy háromszor ) akár évekig is eltarthat.

Ha gyakaran indítasz, és kis távokat mész, ill. ha gyakran kis fogyasztóval (riasztó, óra, ledes villogó, bármi) merül -töltés nélkül- az akku, akkor a lemezeken kialakuló ólomszulfát, nem tud -a töltőáram hatására- teljesen visszaalakulni ólommá és az akku elveszti a kapacitását. A névleges feszültséget tudja, de az áramleadási képességét elveszti.

Ezek az akkuk egyébként menthetők lennének (spéci töltővel, persze nem a 8ezer forintos, kamu szulfátozódás gátló obis cuccal), de minimális ismeretek hiánya miatt inkább mindenki cseréli.

Szóval, ha egy akku sokat áll, fogyasztóval/fogyasztó nélkül, néha (mondjuk havonta) tölteni kell, amire nem elég egy pár km-es sarokig meg vissza út, hiszen az alap szufátozódásra még rátesz az indítás is. Vagy jóval többet kell menni, vagy folyamatosan csepptöltőn tartani az akkut. (Ha valakinek van erre lehetősége, akkor ilyen intelligens csepptöltőket motorosboltokban lehet kapni, hiszen a motorosok a téli időszakban ilyenekre kötik az akkut.)

Egyébként a lemerült akkunak a legjobb, ha a töltés nagy árammal indul (a kapacitás 20-30%), majd néhány óra múlva (a túlmelegedési határ előtt, ahol a sav már elkezdene pezsegni) vissza van véve 10%ra.