Én úgy tapasztalom, hogy normális (!) gyerekek esetén a 3 nem gond. Amikor a kiscsaj barátnői jönnek és nem problémás gyerekről van szó, akkor a 3. gyerek nem oszt, nem szoroz.

Viszont a fiam most kezd teljesen megőrülni. Olyan, mintha az ADHD, a tagadási kor és egy kamasz keveredne benne. Valami iszonyatos. Verekedik a suliban, mindenkibe beleköt, egyfolytában feszíti a húrt, tegnap elkezdte leköpködni a többieket az oviban. Amikor fegyelmezni próbálják, akkor pedig kiröhögi a személyzetet. Fogalmam sincs honnan szedi ezt össze, mert itthon nem ezt látja. Olyan, mintha az oviban levő összes problémás gyerekből merítene mintát és szintetizálná egy gyerekbe.

A fentiek eredményeképpen amikor a hétvégén itt volt a kiscsaj barátnője és a fiam „feltekerte magát 11-es fokozatra”, akkor hirtelen nem tűnt olyan egyszerűnek a 3 gyerek. De amikor még nem őrült meg a fiam akkor teljesen harmonikus volt a dolog.

A nagy probléma otthon az, hogy feleségem teljesen azt hitte, hogy a liberális nevelés és az én nevelési elveimnek a gyerek számára is jól érthető módon történő aláásása majd oké lesz. Hát nem lett oké. Most itt állunk ezzel az elkényeztetett szarházival, aki csak röhigcsél, ha az anyja próbál valamit magyarázni neki. Aztán mondjuk lábon rúgja vagy beleboxol ököllel. Tegnapra értette meg asszony, hogy mekkora galibát csinált és hogy a következetes elennem dolgozása mit is jelent a gyakorlatban. Innen lesz szép menet a gyereket valami normális szintre visszahozni. Most ugyanis ellibegett messzire, mint egy lufi a szélben. Az utolsó 2 hétben kábé exponenciálisan romlott az egész, előtte csak rettentő idegesítő volt a gyerek.

Svédországban nem lehet pofozni a gyereket, de néha úgy érzem, hogy valami francia vagy bajor iskola nem ártana neki, ahol elegyengetik az egóját úgy istenigazából.
A megoldás csak az lehet, hogy egységes nevelési elvek mentén kommunikálunk vele. Az nem megy, hogy én lecseszem és büntetést helyezek kilátásba, aztán odamegy az anyjához aki ad neki kis csokikát, mert szomorú a gyerek…