Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • VS461
    tag

    Jó gondolatébresztő cikk, köszi szépen!

    Hruscsovnak nem sok választása volt az erőegyensúly fenntartására, miután az amerikaiak Jupiter rakétákat telepítettek Olasz- és Törökországba. Egy európai bombázócsapás a keleti blokk vagy Moszkva ellen abban az időben viszonylag feltűnően kezdődött volna, a sebességből adódóan pedig a légvédelem egészen hatásosan tudott volna reagálni. Ezzel szemben a Jupiterek nulla figyelmeztetés mellett 10 perces nagyságrendű repülési idő után érkeztek volna meg a célpontokra, többszörös hangsebességgel, gyakorlatilag védhetetlenül (az ehhez hasonló röppályájú robbanófejekre száz százalékosan például a mai Vaskupula sem tud még válaszolni). Erre a szovjeteknek nem volt egyenrangú válaszuk - bár Nyugat-Európát valószínűleg képesek voltak fenyegetni, Washingtont nem. Emiatt dönthettek a kubai telepítés mellett, mivel más, a CONUS-hoz közeli baráti támaszpontjuk nem volt.

    Ha belegondolunk, a "kubai rakétaválság" kifejezés erőteljesen nyugati olvasata a történelemnek - nézhetjük úgy is, hogy az Eisenhower-adminisztráció kiprovokálta a történteket, csak eltelt pár év, mire a szovjet fél megszervezte a választ, és tulajdonképpen a kubai telepítés csak az egyensúlyt állította helyre. A Kennedy-féle "politikai győzelem" mellé azt sokszor elfelejtik említeni, hogy a szovjetek azért engedtek, mert az amerikai fél is ígéretet tett a Jupiterek leszerelésére.

    Amúgy, emlékeim szerint Il-28-as bombázók is települtek Kubába, gondolom, nukleáris képességgel, ahogy a cikkben is olvasható, de a biztosítékot a többé-kevésbé védhetetlen ballisztikus rakéták telepítése verte ki.

    A tengerészeknek amúgy az Abraham Lincoln fedélzetén van tele a tökük a 250 napos túrával, ha hihetünk a napi sajtónak.

Új hozzászólás Aktív témák