Kezdjük!

A napom viszonylag jól kezdődött, vettem egy LG 16x DVD-ROM-ot 2500-ért, amihez kaptam ajándékba egy 145W-os AT-s tápot. Rendes volt a srác. Ugyanott vettem egy másik sráctól egy MS Intellimouse 1.1A egeret és egy harmadiktól egy 585g-os Thermaltake rézhűtőt a tegnap vásárolt Barton 2500+ procimra.

A három áruból egyedül a hűtőt vettem magamnak. A DVD-ROM egy összerakásra váró gépbe kerül, az egeret egy szobatársamnak vettem (kollegista vagyok), magamnak pedig önző módon a legdrágábbat, a rézhűtőt.

Végülis nem ez miatt vagyok önző, általában magamra költök sokat, pedig tudom, hogy nem jó, hisz még boldogabb is lennék, ha másnak szereznék örömet.

Magammal foglalkozom, pedig sokkal többet tehetnék másokért, és még én is boldogabb lennék tőle. Miért nem, miért nem vagyok képes jobb lenni? Nem értem magam...már egy jó ideje nem értem magam, a viselkedésem, a gondolkodásom, a mindennapjaim.

Folyt.köv.

Egy kis helyesbítés, nem Thermaltake, hanem Thermalright hűtő volt.

Ma már egy fokkal jobban érzem magam. Lehet, hogy átmentem a vizsgán, és a gyak.uv.-m se sikerült rosszul, de majd kiderül...

Kb. 9 hónapja nem írtam ide. Most írhatnám, hogy UP, de minek?!
Szóval az előző félévet nagyon elcsesztem az egyetemen, alig lett 8 kreditem. Most felvettem majd 40-et, és el is akarom végezni. Már megint a nagy tervek és a nagy szavak. Azért én bízom és reménykedem.

Tökjó hely ez az egyetem, csak nagyon nehéz rájönni, hogy itt rengeteg érdekes dolgot lehet tanulni. Sokáig úgy fogtam fel, hogy ez valami szükséges rossz, ide kell járni, mert különben nincs diploma, és kisebb az esély az értelmes állásra. Azt hiszem, a kocka kezd szépen lassan átfordulni egy másik oldalára. Nem ''a'' másik oldalára, hanem ''egy'' másik oldalára, hisz nem tudhatom, hogy ez jó lesz-e, de mindenesetre más és kicsit más szemlélet alakul ki bennem az egész egyetemről, tanulásról stb. Igen, sokak szerint elég későn jövök rá, de mindig is későn érő típus voltam.

Más:
Nagyon jó érzés, amikor valaki többszáz (esetleg többezer) embert ismer, és egy napja sem tud eltelni anélkül, hogy ne találkozna legalább 2-3 ismerőssel, akikkel szívesen elbeszélget szinte bármiről.

Megint más:
Azt is felettébb érdekesnek tartom, hogy sokszor épp .................. inkább egy példa.

Pl.:
Tegnap egy ismerősöm megkért, hogy nem tudnék-e szerezni neki valamit, viszont neki nem kell egy egész csomag, csak egy része. Mondtam, hogy persze, majd a többit megpróbálom eladni vagy felhasználom. Erre ma egy évfolyamtársam is megkért, hogy nem tudnék-e szerezni neki olyat és pont ugyanolyat. Vagyis mégsem marad annyi a nyakamon.

Szóval ezeket a ''szerencsés véletleneket'' is nagyon szeretem.

Most ennyi.

Miért nem lehet megvalósítani egy olyan oktatási rendszert az egyetemek természettudományi szakjain, ami úgy működne, hogy a gyakorlatokon a gyakorlatvezető elmondaná az elméleti részt, amit fel fogunk használni a feladatoknál, megoldana egy példafeladatot, aztán mindenki feltenné a kérdéseit, ha nem ért valamit, majd következne egy írásbeli. Tehát ott helyben be kéne bizonyítani, hogy ki mennyire értette meg az anyagot. Következő órán ugyanez, csak 1-1 kérdést az előző óra anyagaiból is tartalmazna az írásbeli. Aki hiányzik, annak lehetősége lenne pótolni mondjuk 3 héten belül egy hetente meghirdetett konzultáció keretén belül, ahol a tanár egyszer elmondaná neki az anyagot, majd az illető megírná a pótolandó írásbelit.

A magolósak előre tanulnának. Ezt megelőzve néha be kellene tenni 1-2 új feladattípust véletleszerűen. Semmi bajom azokkal, akik magolnak, de természettudományi szakon, főleg pl. az én szakomon (programtervező matematikus) nem sok jövőjük van a magolósaknak. Az egyetemet lehet, hogy elvégzik, de utána nem tudnak érvényesülni.

Az előadások pedig úgy zajlanának, hogy a tanár leadná az elméleti anyagot, de az óra végén adna fel megoldandó feladatokat, amit következő óra napja előtti nap éjfélig kellene elküldeni e-mailben. Ezek többnyire elméleti kérdéseket tartalmaznának. A vizsga úgy működne, hogy a vizsgázó húzna 5 tételt, ebből 2-t el kellene mondania töviről hegyire, a maradék 3-hoz tartozó néhány feladatot pedig megoldania. A tanár nem azt nézné, hogy abból a bizonyos 2 tételből hány vesszőt hagyott ki, hanem azt, hogy mennyire érti az illető azt, amit mond. Esetleg segítséggel mennyire képes ráhangolódni a témára.

Szóval valami ilyesmi.

Azt hiszem, ennek nyitok egy topikot, ha még nincs.