Bizonyára mindenki ismeri a Driver sorozatot, aholis eszeveszett tempóban kell száguldoznunk a nagyobbnál-nagyobb városokban és végigcikázni a belváros összes kisebb porcikáját. No kérem, ez az illúzió omlik össze bennünk a Driv3r láttán.
A játékról érdemes tudni, hogy elsőként konzolra jelent meg, és szerencsétlen bugjai miatt ott sem állta a sarat stabilan az eladási és népszerűségi listán. Ez talán azért lehetett, mert eddigi két elődjétől alapjáraton eltér. Előzetes bemutatásként sokan GTA klónnak vélték felfedezni ezt az új szimulátort, ami néhol kétség kívül helytálló, azonban mégsem vehetjük a két gammát egy kalap alá. A GTA külső nézetes mászkálós játéknak lett készítve, ahol a vezetés teljesen összhangba lett hozva a szabad sétálgatásokkal. A Driv3r-ban viszont legfőképp a vezetés kerül hangsúlyozásra, már-már nem is érdemes kiszállni a négykerekűből (esetenként kétkerekűből :-)).
A történet szerencsére stílusosabban van felépítve, mint a játékmenet, bár néhol igen kacifántosra sikeredett. Főszereplőnk egy amerikai rendőr, aki egy autócsempész társulatot készül börtönbe juttatni és ezen céljának megvalósításához be is épül a bandába. Ám egy szerencsétlen baklövés áldozata lesz, melynek következményeképp ő maga menekül a rendőrök elől.
A játékban három helyszín (város) található, melyekkel részletesebben megismerkedhetünk a történet kapcsán (Miami, Nápoly, Isztambul). Az irányítást tekintve egyszerűen borzasztóra lett kihányva, az embernek a kedve is elmegy a billentyűzet használatától. Nagyjából belőve a beállításokat egy siralmas látvány tárul elénk, aholis Tanner barátunk az emberi mozgást szimuláló cselekménysorozatot végez-mondanom sem kell, hogy nem épp megnyerően.
A játék fizikájától sokkal többet vártam volna az előzetes képek alapján és nem arra, hogy autónk még a frontális ütközés után is egyszerűen guruljon tovább és sértetlenül engedje kiszállni karakterünket (sajnos erre a védelmi technológiára a személygépkocsi gyártó cégek még nem jöttek rá :-)). Szerencsés véletlenként fogom viszont fel, hogy a járdán császkáló gyalogosok az autó láttára megpróbálnak menekülni és nem vágódnak maguktól autónkhoz, mint a GTA-ban. Az autómozgás nagyjából el lett találva, csupán a sértettség lett gyök alá helyezve, ugyanis a törés nem éppen realisztikus. Mindezek után már-már meg se lepődtem, mikor a pompázó naplemente helyett csak egy placsnifoltot láttam és ezt már csak az tudta alulmúlni, amikor vártam az esőcseppeket és fehér csíkok szánkáztak végig a monitoromon. Na pont ez volt az a pillanat, amikor berágtam és nyomtam neki egy exit-et, de mivel a cikknek életre kell kelnie, később tovább folytattam a megfigyelést. A menüjét tekintve a játék ügyesnek mondható, mert abban akkora hibákat nem véltem felfedezni és amúgy sem vagyok egy szőrszálhasogató típus. ;-)
Grafikai áttekintését a játéknak érdemes azzal kezdeni, hogy egy valóságos vasbeton gép kell hozzá, hiszen elég komoly alapkövetelményei vannak (érdemes megjegyezni, hogy a San Andreasnak sokkal alacsonyabb lesz) és ez sajnálatos módon nincs összhangban a grafikai minőséggel és a játékélménnyel. A Driv3r külcsín tekintetében hasonló a GTA-hoz, hiszen itt is kapunk egy minitérképet, ami alapján barangolhatunk és tolhatjuk végig a küldetéseket, amelyek egyébként elég rövidek és tartalmilag is silányak. A grafikát úgy lehetne összefoglalni, hogy az animációkon kívül mindent elszúrtak.
A játék mesterséges intelligenciája is aranyosan tréfás, hiszen a célpontunk meg se próbál elmenekülni a golyózápor elől, inkább szépen végigvárja, míg szétszedem cafatjaira. Sőt, azért ide is nyugodtan leírható a balszerencsés esetünk, amikor a sofőr bácsit cibáljuk ki a kocsiból, aki a talpán marad, majd mikor elsurranunk a verdával, ő viccesen összezuhan.
És akkor most a hanghatásokról..... mikről is??? Jaaaa, azokról, amikkel még véletlenül se találkoztunk a játékban. Hát ezt tudom körülbelül elmondani a hangszínek változatosságáról. A menüben zörög valami kis lehangoló muzsika, ám a játékban még ennyi sem, az autóban meg a rádió lehetősége meg sincs adva. Néma csendben kissé unalmas végigszenvedni a küldetéseket, nemde? És ez még csak a zene. De ott vannak a játékhangok is. A motor zúgása hányingerkeltő és elborzasztó és ugyanígy a fegyverhangok is.
Összegzésképp azt mondom, hogy ha már gépünkre vánszorgott a cucc, toljunk neki egy uninstallt és kezdjünk el kutakodni a régi játékaink között, mert ez kissé gyenge a Driver sorozat nevéhez mérten (többet vártam, hiszen az első résznek még én is nagy-nagy kedvelője voltam). Elnézéseteket kérem, hogy ilyen röviden elemeztem ezt a programot, de úgy érzem, kár rá fecsérelni a karaktereket.
Mindhalálig Rock N Troll!
