eme nagyszerű játékról van szó [link]
sikerült már vkinek nyernie? nem mp-ben, hanem amikor egyedül vagy a botokkal szemben.

push the button

Ez a játék stratégia akar lenni?

az

Ez arról szól hogy nukleáris hoború van? Mit kell benne csinálni?

Kicsit bővebben is írhattál volna róla.

na itt egy kis infó amit összeszedtem:

Defcon

Az Introversion nevezetű brit fejlesztőgárda nem kevesebbet tűzött ki maga elé célul, mint forradalmi, szokatlan hangvételű, témájú és megvalósítású játékokkal lepje meg a megszokott dolgoktól már kissé megfáradt játékostársadalmat. A tavaly márciusban megjelent, Darwinia címre keresztelt játékban egy számítógép-hálózat belsejében küzdhettünk vírusok ellen. A játék talán picit túl szokatlan volt, hiszen bár a sajtó nagyra értékelte a különlegességét, pénzügyileg mégsem hozott busás nyereséget - talán egy picit túl elvont volt a témaválasztás. Az Introversion levonta a tanulságot, és egy icipicit a populárisabb irányvonal felé közeledett - e döntésből született meg a Defcon című csoda, ami ha nem lenne, ki kéne találni - az év egyik legjobb játéka, alig 60 megabájtban.

A Defcon tulajdonképpen egy számítógépes társasjáték, melyben egy-egy kontinens irányítását vehetjük át a világ végső háborújára való készülődésekor. Indításkor rögtön rájövünk, hogy ezt bizony kőkeményen internetes, illetve LAN-os összecsapásokra hegyezték ki, de pánikra semmi ok, lehetőség van AI-val történő csatározásra is. Egyszerre maximum 6, minimum 2 tábornok eshet egymásnak. Játékmódozatokból sincs kevés, vegyük is sorban őket: alapjáraton megkapjuk a világtérképet, és a megszokott számú kitelepíthető radart, silót, légibázist és vízi egységeket, melyekből békeidőben célszerű mindet kitelepíteni, hiszen háborúban nem lesz rá lehetőségünk. Ha a ''világ nem elég'', választhatunk háromszor akkora térképet is, természetesen ennyiszer több felhasználható egységgel - ez a Big World nevezetű mód. Ha pacifisták vagyunk, a Diplomacy a mi választásunk, hiszen ebben mind a hat játékos egyetlen szövetség tagja - természetesen itt sem marad el a hatalmas tüzijáték, de sokkal okosabban kell játszani, mint a többi lehetőségnél. Van itt a meglehetősen mókás Office-mód, melyben egy 8 órás partit tolhatunk le, időgyorsítás kizárva - ez nyilvánvalóan a szorgos, dolgozó embereknek lett kitalálva, hiszen alapsebességen a játék gyakorlatilag csigalassú. Ha mindehhez hozzátesszük a ''panic key'' meglétét, rájövünk, hogy a Defcon határozott szándéka, hogy a világ egyik legelterjedtebb munkahelyi ártalmává váljon - tudniillik, az ''escape'' gombocska kétszeri megnyomásával nemhogy a képernyőről, de a tálcáról is eltűntethetjük a játékot, mely csak a systray-ről lesz onnantól elérhető. Mondanom sem kell, mennyire hasznos e lehetőség, ha a főnök illegális tevékenységre kezd gyanakodni - zseniális ötlet az Introversionös arcoktól. Nem szabad kihagyni a sorból a Speed Defcont, melyben egy tízperces partit tolhatunk le - a sietségnek ára van, hiszen a békeidő körülbelül 60 másodpercig tart, és aki ennyi idő alatt képes lepakolni az összes egységet, az igen gyakorlott kattintóbajnok lehet. Káosz a köbön - azaz így kell egy átgondolt stratégiát igénylő játékot pergős akciójátékká varázsolni.

Mikor végre elindul a tényleges játék, elénk tárul földgolyónk vektoros térképe az amerikai filmekből megismert stílusban, és nem mellékesen felcsendül a zene, ami biztosítja a semmivel össze nem hasonlítható ''vége mindennek''-hangulatot. Mint talán már tudjátok, a DEFCON-szintek (Defense Readiness Condition) különböző készültségi állapotokat jelentenek, és ezek mind megjelennek a játékban is. A legelső, 5-ös a békeidőben használatos, semmiféle különleges tevékenység nem kapcsolódik hozzá - ez az alapállapot kezdéskor, ám meghatározott idő után (2-8 perc) menthetetlenül eggyel magasabb fokozatra kerülünk. A 4-es még mindig békeidő, a 3-as beálltával azonban megkezdődik a tengeri csata, a 2-es esetében a bombázások, a legmagasabb szint elérésekor pedig a játék sava-borsát adó atomtöltetek is útjukra indulnak.

El is érkeztünk a játék lényegéhez: a Defcon mottója az ''everybody dies'', azaz a ''mindenki meghalt'' mondatocska, ami tökéletesen kifejezi azt az állapotot, ami az idő leteltével jellemzi a világot. Minden játékos legalább 60-70 atomtöltettel rendelkezik, amit az ellenfél állásaira ugyanúgy ki lehet lőni, mint a nagyvárosokra - és bizony, Budapest is ott virít a térképen. Talán kissé morbid a becsapódó töltetet jelző felirat, amely egyúttal az áldozatok számát is kijelzi millió főben, ám mindenképpen hatásos, komolyságot kölcsönöz a játéknak. A készítők érezhetően moralizálni is kívántak, szemléltetni, micsoda pusztítást vihet véghez egy ilyen termonukleáris világháború - tovább fokozza a picit nyomasztó hangulatot a zene, valamint a pontozási rendszer, melyben mehetünk túlélőkre vagy meggyilkolt áldozatokra egyaránt.

A grafika tökéletesen megfelel a céljának, és komolyan mondom, annak ellenére, hogy a játék gyakorlatilag egyáltalán nem használ textúrákat, és kizárólag vektorokkal és fényeffektekkel variál, a látvány egészen gyönyörű. A robbanások szemléletesek, az egész képernyő világít, nagyon-nagyon szép az egész a maga különös, morbid módján. A már emlegetett hangulathoz rengeteget tesz a már szintén emlegetett zene is, amely megérdemli, hogy kétszer is szóba hozzuk: hihetetlen komor, sötét, néhol félelmetes - pontosan ilyet képzelek el egy ilyen stílusú játék hátterébe.

A Defcon tökéletes példa arra, hogy nem kell megtölteni DVD-ket, nem kell dollármilliókat költeni, nem kell százas nagyságrendű fejlesztőgárdát alkalmazni ahhoz, hogy igazi kultuszt teremtsünk. Akik szeretik az agyalós stratégiákat, illetve azok, kik elkeseredetten keresik a tökéletes irodai játékot, mely elég lassú ahhoz, hogy akár teljes értékű munkát lehessen végezni mellette, megtalálták számításukat. Alig száz megás méret ide, tízfős fejlesztőgárda oda: számomra eddig az év játéka. Gratuláció, Introversion!

fasza játék. lan partyn szoktunk játszani vele mikor már unjuk a komolyabb játékokat.

Redmi Note 7

Most raktam fe l a demót. Szerintem meg fogom venni a teljest.