Hirdetés

2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#2873) Krynn válasza gonger (#2872) üzenetére


Krynn
csendes tag

Hali!

Köszi a választ. Grübl-höz is megyünk, úgy van tervezve a hétvége. Az volt a másik terv, hogy ott kezdünk, mert ott tuti töltenek, és másnap megyünk a Grünnerhez, de akkor szerencsére mindkét helyen megoldható a töltés. Szerinted a május végi időpont, még jó Grünnerhez, vagy addigra nagyon leapad? Bár gondolom ez minden évben más. Függ a leeset hó mennyiségtől és hogy mikor kezd olvadni.

Kőbányáről bemásolok egy korábban ismerősöknek írt élménybeszámolót (nincs most kedvem a lényeget kiszedni ;] ) remélem lesz benne hasznos infó annak akit érdekel.
Bocsi kicsit hosszú lett :Y

"
Négyen mentünk merülni, Szabi-Zsolti kik a fagyos vagyok, száraz-ruhában merülök vonalat erősítették, dupla palackkal-winggel, ahogy azt kell egy zárt-félzárt téri merüléshez. Valamint Gyula meg én a "bármi jöhet" szekció, nedves ruhában, mono 15-ös palacckal. Vezetőnk Miklós Tamás (vagy Tamás Miklós? ajaj... ezt most nem tudom sajnos :-( és egy társa volt, kiknek ha majd egy hónapos késéssel de ezúton is köszönjük az ismertetést és vezetést.
De kezdjük az elején. Hol is van ez a merülőhely? Budapesten a X.ker. Bánya utca végén. (Aki a hely történetéről bővebb információt szeretne, az megtalálja az Aquanauta oldalán, programnaptár nov.24) Az rendben, hogy Pesten van, de mi a Zsolttal valami kietlenebb gyárterületre asszociáltunk mint elhelyezkedés, nem pedig egy lakótelep közvetlen szomszédságában. Azon gondolkodtunk, hogy kinek a bicikli tárolójában fogunk érkezni, ha elnézünk egy kanyart. :-) Már ez a kis meglepetés is dobott a hangulatunkon, hát még mikor nekiálltunk a kinti szabad levegőn öltözni, merthogy bent még hűvösebb lesz. Viszont aki télen megy, azt bent "kellemes meleg" fogad. Tehát már eddig is elmondható, hogy olyan merülés elé néztem, amilyenben még nem volt részem, és ezen különlegességeket erősített a dupla nedves ruhában való kocsivezetés. Ugyanis, innen még egy pár száz métert megtettünk autóval is, de ezt már a bányán belül. Hatalmas és szerteágazó folyosókon mentünk keresztül, ahol nagyon könnyen el lehetett volna tévedni, ha nem azt az egyszerű megoldást javasolják, hogy arra mennyünk amerre a lámpák égnek. Gyulának kifelé menet ennek ellenére sikerült benézni egy kanyart, tehát nem majd átismételnie a haladó tananyagot. A járatok össz hossza olyan 36km körül van, tehát van hol elkavarodni. De az egésznek nagyon jó hangulata van, olyan mintha egy kicsit visszamennék az időben, vagy valami filmbe kerülnék, és annak ellenére, hogy minden nagyon nagy és tágas, egy kicsit mégis nyomasztóan hat, de csak annyira, hogy ez is pozitívumként éli meg az ember.
Rövid kocsikázás után megérkezünk a célunk. Egy járatban vagyunk a sok közül. Több helyen is lehet merülni, de ha jól emlékszem ez az egy, ahova normál felszerelésben és végzettséggel is lehet menni, a többihez zárt téri vizsga és cumó kell. valamint itt a legmelegebb a víz is. Mielőtt mindenki előkapná a 3mm-es ruhát vagy a shortit, itt a meleg olyan 12C fokot jelent.
Beöltözés után, és miután Gyula rájött, hogy már a parkolóban el kattintgatta a fényképezőgépéből az aksit, 2-es csoportokban bementünk a vízbe. Először Szabi és Zsolt ment vezetőjükkel, majd kis idő múlva mi. Egy keskenyebb lépcsős folyosón buktunk alá, és itt mentünk lefelé egész olyan 15 méter mélységég, míg kijutottunk egy tágasabb folyosóra, majd azután egy nagy terembe. A lépcsős résznél végig volt korlát, tehát aki gyengébben lebeg, az is talál kapaszkodót. Ami még nagyon érdekes, és szintén a biztonságérzetet növeli, hogy fix lámpák vannak elhelyezve a nagy termekben, tehát nem vak sötétben merülünk. Azt, hogy ezek a böhöm nagy lámpák, honnan-hogyan kapják az áramot, abba ott a vízben nem akartam belegondolni :-)
Ha már a lápánál és a fénynél tartunk, beszéljünk a látótávról is kicsit. Ez is érdekes volt számomra. Mert a vízben sokszor úszkáltak ilyen apró szemcsék (biztos mi rúgtuk, vagy a buborékok verték le a falról), amitől a nem külső vakuk gépemmel semmi értékelhetőt nem lehetett fotózni, de ez a látótávon érzésem szerint semmit nem rontott. Az mondhatni, hogy addig láttál, ameddig a lámpád világított, vagy a következő falig. Az alját fel lehet rúgni elég könnyen, sok gyakorlást nem igényel, de mivel magas helyek vannak többnyire, ezért a 0 látótáv megalkotása, erős csoportösszefogást igényel. Viszont vezetőink nem voltak restek megvilágítani ha "odapiszkítottál" valahova.
A nagy teremből, lehet még lejjebb menni, azt hiszem két szintnyit. Egy csigalépcső vezet lefelé, alulról szintén megvilágítva, de mi inkább az úszást választottuk. Majd a következő szintre létra is visz, melynek az alja 28 méter körül van, ennél tovább itt nem lehet menni.
Mire ezt bejártuk, valamint még egy folyosón be-és kiúsztunk egy órája voltunk a vízben. Én olyan 40. perc környékén kezdtem fázni, tehát mondanom sem kell, hogy ennyire még nem utáltam a 3 perces biztonsági megállót :-) De egy 40 perces merülés szerintem komolyabb megfagyás nélkül is kivitelezhető nedves ruhában is.
Látnivalókkal persze nem lehet oldalakat teleírni, folyosók, termek, ilyen olyan lépcsők, létrák, vezetékek, üzemen kívüli lápák, elosztószekrények, valami tologatós kocsi (ilyen talicska szerű), meg a Deichmann-terem, ami tele van cipővel.
Szóval nem épp a vörös, de ide nem is azért jön az ember. A hangulata az érzés ami megragad, és teszi izgalmassá, érdekessé az egész merülést. Nem igazán lehet leírni, mint ahogy azt se, hogy mi a jó egy finom ételben. Egyszerűen csak nagyon élvezetes, örömet okoz, stb. Ki kell próbálni, meg kell tapasztalni egyszer, aztán utána mindenki eldönti maga, hogy fog-e repetázni belőle.
"
Balázs

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.