Fú, hol is kezdjem. Sajnálom, hogy a régi keménymagnak nem jön össze mostanában egy jó kis merülés, de lesz ez még jobb is. Örülök, hogy újabb (vagy régi, de sokáig nem látott) arcok is megjelentek a topikban. Végre lehet egy kis élet.

Vasárnap jöttem haza a már említett St. Johns szafariról. Történetesen az ominózus hajón (Al-Farouk II) voltam én is, csak a balesetet követő héten. Már a Hurghada - Mars Alam buszúton hallottunk valamit erről a mélymerüléses dologról. Aztán az előző hétről a hajón malatt búvároktól továbbiakat. Most meg a divecenteren. Minél több dolgot olvasok / hallok a dologról, annál jobban látszik, hogy a teljes igazságot nem fogjuk megismereni. Azt egyébként érdemes megjegyezni, és a másik fórumon nem olvastam, hogy Muhabot (a helyi guideot) felmentették (holott többek szerint kérdéses a felelősége), a mi hetünkön már egy másik guide volt Ibrahim mellett. Ibrahim egyébként teljesen korrektnek, felelőségteljesnek és segítőkésznek bizonyult. Többször merültem a csapatában, figyelt ránk, érdekességeket keresett a vízben, szerintem jól vezetett. A Muhab helyett érkezett guideon viszont inkább látszott, hogy kötelességének érzi a vezetést, végigvitte a csapatot a megbeszélt útvonalon becsülettel, aztán se több, se kevesebb. Többen visszasírták Muhabot.
Végülis a divecenteren eléggé ki lett vesézve a téma, nem is akarom itt újrakezdeni a kinek mi a felelősége kérdést, csak gondoltam megjegyzem, hogy milyen kicsi a világ, hamár pont ott voltam azon a hajón.

Nem teljesen ehhez a balesthez kapcsolódik a dolog, és senki nem szeretnék még véletlenül sem megbántani, de számomra felfoghatatlan és érthetetlen, hogy még ha a PADI rendszer így is alakítja, hogy valaki 65 merüléssel Dive Masternek vallja, gondolja magát.

Egyébként a túra jól sikerült. Lehetett volna sokkal jobb is, ha jó időt sikerül kifogni. Mert az nem volt. A napot alig láttuk, az utolsó reggel még esett is majd' egy órán keresztül az eső. Óriási szél volt. A hajó emiatt lassan mozgott, nem jutottunk el teljesen oda ahova szertettünk volna, hamarabb kellett visszafordulni észak felé, sokat és elég nagy hullámokban hajóztunk, kétszer a napi merülések kárára. És persze napsütés hiányában a tenger sem adta vissza azokat a színeket amire számítani lehetett, valamint a merülések közötti felmelegedés, feltöltődés is forró teákkal és vastag pulóverekkel oldódott meg.
De hát ilyen a természet. Ami a szervezésen, a hajón, a hajó legénységén, a kiszolgáláson és a vezetőkön múlott az teljes mértékben korrekt és élvezetes volt.

Így is láttunk nagyon szép merülőhelyeket és élővilágot. Majd válogatok pár képet és videót, valamint a merülőhelyeket is felrakom egy térképre (tároltam GPS koordinátákat) és megosztom veletek. Úsztunk delfinekkel, láttunk hatalmas napóleon halakat, murénákat, teknősöket és kétszer is összefutottunk Longimanus cápával - csak, hogy pár nagyobb dolgot említsek hirtelen.

Én a túra előtt vásárolt aláöltőző és csuklya mellett is sokszor fáztam az 5-ös ruhában, ha ezeket nem viszem nem is tudom mi lett volna. Igazából örültem volna ha ott a 3-as shortym amit erre ráhuzhatnék, igazából nem gondoltam volna, hogy ennyivel hidegebb lesz, mint október végén (most 23-24 fokos volt a víz). Erre a ruha témára rá kell még gyúrnom a következő hasonló hömérsékletbe merülés előtt. Az egész túrán egyetlen merülés hagytam ki, a repülés előtti napon a második, azaz utolsó merülést. Egyrészt mert a két merülőhely közti hullámzásban odalett az uszonyom , de leginkább azért, hogy tuti meglegyen a 24 óra repülés előtt (az óra már engedett volna repülni hamarabb is, de én inkább betartom amit tanultam) - ami utólag a közel másfél órás repülőcsúszással mondjuk meg lett volna, de hát ki tudta előre. Összesen 18 merülésem volt, ebből 5 éjszakai (itt volt az első), így már 42-nél járok

BoGyesz lehet keverlek valakivel - főleg, hogy nem írtad, hogy mióta vagy Ausztráliában, de nem volt neked idahaza egy kék Punto HGT-d véletlenül?

Feel Good Inc.