Üdvözlök mindenkit! Hát én is nyitottam egy blogot, mert...öhm...miért is? Hm. Ki tudja! Mindegy. Először is szeretnék megosztani egy idézetet, amit ma olvastam egy James Redfield könyvből, melynek címe Mennyei prófécia. Nem tudom, hogy így önmagában ez a rész mennyire lesz érthető, mindenesetre mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a remek könyvet. Íme:

''- Gondoljon csak bele, hogyan következnek a felismerések egymás után - folytatta. - Az Első Felismerés akkor következik be, amikor kezdjük komolyan venni a véletleneket. Ezek a véletlenek azt az érzést váltják ki, hogy valami mélyebb, spirituális erő munkál mindenben, amit cselekszünk.
- A Második Felismerés megerősíti, hogy ez az újfajta tudatosság valódi. Belátjuk: túlságosan elfoglalt bennünket az anyagi világban való túlélés. Arra koncentráltunk, hogy biztonságunk érdekében ellenőrzésünk alá vonjuk a világot. Most viszont rájövünk, hogy az újfajta nyitottság felébredést jelent: ráébredünk arra, mi történik a valóságban.
- A Harmadik Felismerés megnyitja az új életszemléletet. A mindenségről megállapítja, hogy tisztán energiából áll, méghozzá olyan energiából, amelyre gondolataink által hatni tudunk.
- A Negyedik Felismerés pedig rávilágít arra az emberi törekvésre, hogyellopjuk az energiát a többi embertől oly módon, hogy uralkodunk rajtuk, beleavatkozunk a tudatukba. Ez pedig bűn, amit azért követünk el, mert gyakran érezzük úgy, hogy kifogyott belőlünk az energia. Az energiahiány természetesen gyógyítható, ha összekapcsolódunk a magasabb energiaforrással. Az univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára. Ez az Ötödik Felismerés üzenete.''

Nos igen. Ma megtörtént: független lettem, most már úgy tűnik végleg vége ennek a kapcsolatnak! Sajnos akármennyire is jó lett volna újra felmelegíteni ezt a szerelmet, rá kellett jönnöm, hogy nem lehet. Sajnos eléggé egyoldalú volt a kapcsolat, és úgyis csak én koppantam volna nagyobbat. Így talán még mindig ez a kisebbik rossz.
Az érzelmek a másik odlalról elmúltak, vagyis átalakultak inkább, de azokkal az érzésekkel már nem lehet egy 100 %-os párkapcsolatot folytatni. Főleg nem egy több mint másfél éves kapcsolatot.
Sajnos az tűnik a legjobb megoldásnak, ha egy időre megszakítjuk a kapcsolatot, vagy legalábbis lecsökkentjük addig a mértékig, hogy ne nehezítse meg még jobban a dolgot!

Egész jól telnek a napjaim! Esténként azért, amikor egyedül vagyok, akkor még mindig rámtör a hiányérzet, amit nehezen tudok sajnos leküzdeni.
Napközben meló, ma kaptam fizut, úgyhogy most ez nagyon örömteli.
Már várom a sulit...hétfőn kezdődik. Nem tudom, de mindig olyan nagy kedvvel kezdek neki minden egyes új tanévnek, és mindig megígérem, hogy tanulni fogok, be fogok járni, meg minden, de aztán gyorsan elmúlik a lelkesedésem, és mindig mindent ellazáskodok.
Hát mindegy...most ezek a dolgok lekötnek kicsit, de akkor is hiányzik... Nem baj, erős leszek, mások is túlélték már, én is túl fogom.
Öhm...reggel korán kelek...hehe...aranyat lelek!

Ismét vége egy hétnek, rohan az idő és még egyéb közhelyek.
A meló még mindig unalmas, de legalább nem itthon ülök, és még pénzt is kapok érte. Viszont jövőhéttől húzósabb lesz a dolog, délelőtt meló, aztán meg fél 1-től suli. Nem tudom, hogy hogyan fogom bírni. Majd meglátjuk.
Tegnap jót próbáltunk, közben koncertlehetőség is adódott, aminek én nagyon beörültem, mert érdekes lesz ezzel a kis lájtos jazz zenekarral kvázi csendesülős koncertet adni. Nagy zúzós rockkoncertekhez voltam szokva, de már várom. Igaz, csak fél órát játszunk, mert egyelőre nincsen annál több műsorunk, de így is meg vagyok elégedve a projekttel, jól haladunk, és egyre jobb is lesz. A hangulat is oldódik folyamatosan, közben T is befutott, mint gitáros, úgyhogy jó lesz-jó lesz.
Jó későn értem haza, vettünk whisky-t meg colat, meg műanyag poharakat, és kiültünk a főtérre iszogatni. Jó volt. Aludtam kb 3 és fél órát, úgyhogy munka előtt az kifejezetten hasznos volt. Végülis...legalább aludtam.
Ma sokat beszéltem N-vel, hát ismét talált egy potenciális ''barát'' jelöltet. Kicsit kettős érzésem van ezzel kapcsolatban, mert sokszor szarul érzem magam miatta, sokszor meg úgy vagyok vele, hogy most már tényleg a jövőbe kell nézni. De azért szar. Szal ez kicsit betett a napomnak, de végülis elvagyok. Na de nem sajnáltatom magam, mert nem vagyok PHP.
Ma megyünk SG-hez, lesz valami borozgatás, meg ilyesmizés-olyasmizás. Úgyhogy megyek is készülődni...

Miért alakulnak mindig hülyén a dolgok? Miért csinálok mindig hülyét magamból?
Képzeljétek el a következő szitut! Tegyük fel, van egy hobbid, amit naggyon szeretsz csinálni, már-már az életeddé válik! Van egy párod, akinek mindig mesélsz róla, hogy milyen jó dolog, de ezt ő egy idő után nem tudja értékelni, és elveszti az érdeklődését iránta, sőt egészen ellenségessé válik az adott dologgal szemben. Az ellenszenv okait ismered, valamilyen szinten meg is érted, viszont nem tudsz rajta segíteni, mert többtényezős a dolog (pölö. neked az jó, amit ő rossznak lát; nem akarsz embereket megbántani; nem akarod a barátnődet megbántani vagy netalántalán ennek következtében elveszíteni).
Időközben vége a kapcsolatotoknak, úgy döntöttetek (döntött), hogy külön utakon jártok, persze az érzelmek a te részedről nem múltak el! Majd kis idő múlva egy találkozás alkalmával azt hallod, hogy van egy új párja, és hogy mennyire fasza hobbija van. Elkezd róla áradozni, olyan dolgokat tart tök jónak, amiket azelőtt gáznak tartott.
Ezután te elmondasz egy egészen aprócska dolgot a hobbidról, amit ő egy ''hülye vagy bazmeg, ez kva gáz'' nézéssel reagál le. Amire te felkapod a vízet, és elengedsz egy ''csakazértis találok valamit, amivel visszavághatok'' beszólást. Na ez nem veszi ki túl jól magát, így egy kisebb veszekedésbe fullad a dolog.
Na ezután mit érez az ember? Én speciel nagyon megalázónak tartottam a dolgot, hiszen kvázi, amit én csinálok az szerinte gáz, és nem tudja megbecsülni. És mégis kitől várjon megbecsülést az ember, ha nem attól, akit a legkedvesebbnek tart az életben? Úgyhogy az önbizalmam ismét a nulla alá kúszott, eddig is akörül volt...