Sziasztok!
A blog arról szól majd, hogy hogyan küzdök meg az alkoholizmussal. Ez tabu téma, de beszélni kell róla.

Naplóvezetésbe kezdek. Gyerekkorom óta nem tettem ilyet. Kezdjük az elején, alkoholista vagyok. Nem keresek kibúvót, sem mintázatokat. Egyszerűen ez van. Szerető férjem van, és az a barát, akinek ezt elmondtam, mindenben támogat. Valahogy úgy kezdődött az egész, hogy pandémia... Nem! Dehogy, ez itt csak romlott. Már megvolt a szokás, megvolt a rutin és minden. Alapvetően én is úgy álltam az alkoholistákhoz, hogy hát, persze, én nem, de bezzeg ők igen. Sosem leszek ennyire gyenge. És, mégis?!
Tulajdonképpen sosem abban kerestem a hibát, hogy ki segíthetett volna, vagy ki nem. Ez nem az az állapot. Sokáig - tényleg nagyon sokáig - árvered magad. Ez nem sok, ez nem gáz, pláne, hogy mindezt egyedül teszed, szóval tuti, senki nem lát. Pedig mindenki lát, csak éppenséggel nem divat erre rákérezni. Pedig mennyi, mennyi kérdésem - azaz, segélykérő kérdésem volt - a világ felé. Tudom, nem a sült galamb jön majd a számba. Ez az én hibám, nem másé. Teljesen jogos, hogy nekik ez fel sem tűnik, ha mégis, megmagyarázod és ennyi. Az egész kesze-kusza iromány csak az első lépés. Az első, hogy önerőből tiszta legyek. Mondanom sem kell, hogy hány próbálkozás fulladt kudarcba, eddig is és ezután is fog.
Kaptam egy tanácsot ezzel kapcsolatban. Írjak akkor is, ha nehéz, ha könnyű, de okulásként mindenképp jó. Hiszen ez a téma baromira tabu, sőt, el is vágja az ember magát, ha vállalja.

[ Szerkesztve ]