Noshát, túl vagyok életem első komoly állásinterjúján.
Akkor a kérdések:
- Mi volt a feladata előző munkahelyén?
- Hogyan szűnt meg a munkaviszonya?
- Miért szűnt meg a munkaviszonya?
- Hogyan jellemezné munkáját előző főnöke?
- Mik a jövőbeni tervei? (munka, magánélet)
- Rendelkezik saját autóval? 
- Tudna finanszírozni egy saját autót?
- Milyen idegennyelveket beszél?
- Ha nálunk dolgozna, akkor milyen ötletei lennének az induláshoz?
- Mennyit szeretne keresni?
Ez az utolsó kérdés durva volt. Másokkal is beszélve arra jutottunk, hogy bruttó 200.000 Ft-ot kérjek. Mondom is nekik:
- ''Én úgy gondolom, hogy ilyen területen és munkakörben 200.000 Ft-ot tartok reálisnak.''
Kérdik:
- ''Nettó?''
Itt egy kicsit ledöbbentem. Keveset mondtam? 
Nekem a bruttó 200.000 is álomfizetésnek számít pillanatnyilag.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
