Új hozzászólás Aktív témák

• Geri Bátyó addikt

  #5

  #3 Hieronymus

  máj. 17., 09:12:56

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Geri Bátyó

  addikt

  LOGOUT blog

  #3 Hieronymus

  #3 Hieronymus

  A puliszka nem bonyolult, ha ilyen hígra főzi az ember. Némi kukoricadarát felöntöttem a maradék húslevessel és alacsony lángon lefedve főztem, míg puha és krémes nem lett. Időnként kevertem rajta egyet és ennyi.

  Az olaszok polentának hívják és messzebb jutottak a felhasználásában.

  A lágytól, a grillezett polentáig, rengeteg formában fogyasztják.
  A tiedtől eltérően sárgás a színe. Gondolom a teljes kukoricaszemet felhasználják. A tied viszont majdnem fehér.

  Valójában a kukorica lisztet is használják az olaszok. Ez ad nekik egy extra lehetőséget. Például kukorica liszttel panírozhatnak. Zamatosabb mint a búzaliszt.
  Az olasz alaprecept, két személyre.
  100 gramm kukoricadara
  200 ml víz
  200 ml tej vagy zöldség (alap)lé
  teáskanál só
  1 evőkanál vaj

  Extrák.
  kevés szerecsendió
  20 gramm pármai sajt. A lényeg, hogy kemény sajt legyen.

  A szín feljavításához és az ízvilág mélyítéshez késhegynyi kurkuma. Ha kurkuma, akkor közel hasonló mennyiségű valódi bors is jár mellé. Az egészségre gyakorolt pozitív hatás fokozására.

  Ebből kb 15 perc alatt, keverés mellett elkészül az alap puliszka. Bocsánat, polenta. Ez még elég folyékony.

  Zsírpapírral kibélelt tepsiben, sütőben szikladarabra kell sütni. Max 180 fokon. A teteje enyhén sötétebb lesz.

  Ez tipikusan háromszög alakba vágják. Köretként szolgálják fel.

  De itt még nincs vége a történetnek. Ha az nap nem fogy el vagy előre készítik, akkor grillezéssel melegítik vissza. Ezzel adnak egy kevés aromát a polentához. Látványban sem rossz a barna csíkokkal díszített egykori kukorica kása.

  A nagymamáink kényszer konyhájában kapott egykoron szerepet a puliszka, pedig nagyon finomra is lehet elkészíteni.

  Méghogy nem lehet főfogás a puliszka!

  forrás

  A képen azért ilyen halovány az enyém, mert elég rosszak voltak a fényviszonyok, de az is igaz, hogy én nem színezem sem sáfránnyal, sem kurkumával.
  Tényleg sokrétű. Csináltam már hasonlóan, mint a dödöllét: sűrűre főzve kanállal kiszaggattam és zsiradékon megpirítottam (mondjuk az olívaolaj volt). Volt, hogy lerétegeztem egy tepsibe túróval sajttal és tejföllel és be a sütőbe (meg persze szalonnapörc). Nagyjából a túrós csusza egy változata lett

Új hozzászólás Aktív témák