Valahogy úgy képzelem, hogy mindnyájunknak van egy ''halálhatárértéke'' amelyet ha elérünk, akkor már közel lehet az elmúlás.
Minden szerettünkkel, közelebbi távolabbi ismerősünkkel egy kicsit mi magunk is együtthalunk, és ez a sok, kis halál csak gyűlik és gyülemlik, amíg összértéke túl nem csordul.
És akkor már akár meg is halhatunk, de nem, még akkor is élünk, mert az életlimitünket még nem merítettük ki.
[Vagy lefagyunk. 
]
Fej! Tor! Potroh!
