A bélflóra és COVID-19 kapcsolata
Kutatók összefüggést találtak a bélflóra összetétele, az interleukin szintek és a gyulladásos markerek között, ami arra utal, hogy a bélflóra befolyásolhatja a COVID-19 betegség lefolyásának súlyosságát. A kutatók feltételezése szerint ezt a bélflóra az immunválasz modulálásán keresztül teszi meg.
A Hong Kong-i Egyetem kutatói 2020. tavaszán 100 beteg széklet és vérmintájának elemzését végezték el. A betegek átlagos életkora a szokásos COVID-19 betegeknél alacsonyabb, 36,4 év volt. A betegek közel felének volt enyhe lefolyású a betegsége. A minták 78 nem COVID-19 beteg mintáival is összehasonlították.
A kutatók azt találták, hogy a COVID-19 betegek bélflórája jelentősen különbözött a kontrollcsoportétól. Számos, ismerten immunmoduláns hatású mikroba, mint Faecalibacterium prausnitzii, Eubacterium rectale és Bifidobacterium adolescentis mennyisége csökkent a COVID-19 betegekben, és a betegség lezajlása után 1 hónappal sem javult az arányuk a mintákban. A COVID-19 betegek csoportján belül a F. prausnitzii és a Bifidobacterium bifidum fordított korrelációt mutatott a betegség súlyosságával. Továbbá, számos baktérium (B. adolescentis, F. prausnitzii, E. rectale, Blautia obeum and D. formicigenerans) hiánya a bélflórában együtt járt a gyulladásos faktorok emelkedett szintjével.
A szerzők azt remélik, hogy a bélflóra javításával enyhíteni lehet a COVID-19 betegség lefolyását, és csökkenteni lehet az autoimmun gyulladásos szövődmények előfordulását, mint például a Kawasaki-szerű tüneteket gyermekekben. Azt is javasolják, hogy a betegség lezajlása után a betegeknél minél előbb szüntessük meg a dysbiosist, és állítsuk helyre a normál bélflórát. Remélhetőleg ez segít a COVID-19 betegség után sok esetben tartósan fennmaradó szövődmények, pl. gyengeség, fejfájás enyhítésében.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mi az oka a perzisztáló COVID-19 tüneteknek?
Kezdetben esetleírások, kis számú megfigyelések utaltak rá, de ma már elfogadott tény, hogy a COVID-19 betegség lezajlása után, a már igazoltan gyógyult betegekben tartósan fennmaradnak a betegség egyes tünetei, mint például a gyengeség, fejfájás, ízlelés vagy szaglás elvesztése. Mint az előző cikkben is láthattuk, számos elmélet született annak magyarázatára, hogy mi okozhatja a COVID-19 hosszan perzisztáló tüneteit.
Egy dublini kutatócsoport azt a logikusnak tűnő hipotézist vizsgálta meg, hogy vajon a betegség súlyossága, a súlyos légúti komplikációk kialakulása összefüggést mutat-e a tünetek tartós fennállásával. A vizsgálatba 153, korábban COVID-19 betegségen átesett, igazoltan gyógyult beteget vontak be, akiket a betegség súlyossága szerint három csoportba osztottak: járóbetegeként kezelték, kórházi felvételt igényelt (48%), intenzív osztályos ellátást igényelt (12%).
A résztvevőknél mellkasröntgen vizsgálattal perzisztáló tüdőelváltozásokat kerestek, és a betegek 19%-ában találtak tüdőinfiltrációt, atelectasiát, tödőfibrózisra utaló radiológiai jeleket. A 6 perces gyaloglás teszten megtett távolság (átlagos megtett táv 460 méter) és a gyaloglás teszt során mért hypoxia mértéke jól korrelált a betegek saját véleményével, hogy „mennyire tartják magukat gyógyultnak”. Ugyanakkor a klinikai tesztek nem találtak összefüggést a COVID-19 betegség súlyosságával, illetve a betegek fáradtságérzése és a klinikai tesztek eredménye nem korrelált a radiológia képpel.
A vizsgálat tehát azt az eredményt elérte, hogy igazolta hosszú távú tüdőelváltozások fennállását COVID-19 betegség után, és ez fontos üzenet a betegek légúti rehabilitációjára nézve, ugyanakkor nem tudta igazolni, hogy ezek a tüdőelváltozások lennének felelősek a perzisztáló COVID-19 tünetek fennállásáért.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A korai citokinválasz enyhe betegségre utal
Azokban a betegekben, akikben a COVID-19 betegség tünetmentes vagy enyhe lefolyású, a fertőzés akut szakaszában mért szérum interleukin-12 és interleukin-2 szintek szignifikánsan magasabbak, mint azon betegek esetében, akiknél később középsúlyos vagy súlyos lefolyású betegség alakul ki. A Kobe Orvostudományi Egyetem kutatóinak tanulmányát a Journal of Infectious Diseases folyóiratban olvashatjuk.
A japán kutatók a természetes immunválasz során aktiválódó citokinek szintjét vizsgálták 95, különböző súlyosságú koronavírusfertőzésben szenvedő betegben (16 tünetmentes, 49 enyhe, 11 középsúlyos, 19 súlyos COVID-19 beteg). A betegek átlagos életkora 50 év volt. A vizsgált csoportban 52 férfi és 48 nő volt. Azt találták, hogy az IL-18 és az IL-6 szintje szignifikánsan magasabb volt a súlyos COVID-19 betegekben, mint az enyhe betegségben szenvedőkben. Ez volt az első vizsgálat, ami igazolta, hogy az IL-12, mind az IL-2 szintje szignifikánsan magasabb enyhe betegekben, és ezáltal felhívta a figyelmet arra, hogy ezen citokineknek fontos szerepe lehet a súlyos COVID-19 betegség megelőzésében.
A szerzők azt a hipotézis állították fel, hogy ez a két interleukin szerepet játszhat az erős celluláris immunválasz kialakításában: a natural killer (NK) sejtek számának fenntartásában és citotoxicitásuk fokozásában. Ez a magyarázat összhangban lenne azzal a korábbi klinikai megfigyeléssel, miszerint az NK sejtek fokozott aktivitása enyhébb lefolyású COVID-19 betegséggel jár.

Eladó játékaim (LEGO, Switch, PS4): https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/koncsik/index.html