Erre válaszolva: Sorozatok #62729
A Frank Herbert által írt első hat rész nálam egyértelműen két nagyobb részre oszlik. Az első három könyv ugyanazt a hangulatot idézi, és a második valamint a harmadik könyv is még jól idomul az első könyv cselekményéhez. És habár a harmadik könyvben már Paul Atreides élő emberként nem szerepel, az ő leszármazottainak története és a fremenek élete még mindig ugyanolyan izgalmasak, mint az első kötet esetében. Viszont a negyedik résszel elkezdődik Frank Herbert univerzumának kitágulása a misztikum irányába és egyre több, az első három részt meghazudtoló (pedig abban is van bőven misztikum) túlmisztifikált bonyolító tényező kerül konkrétan a középpontba. Nekem a Dűne Istencsászára volt Herbert "Szilmarilok"-ja. Az egész része és rém pontos és felfoghatatlan, hogy ez egy ember agyából született, de ugyanakkor szerintem szembemegy a korábbi könyvek könnyed történetvezetésével, olvashatósávágval. És ez az amit Brian Herbert és Kevin J. Anderson nem, hogy visszahozott, de ahogy írtam korábban - A Dűne Legendái trilógia története szenzációs. A karakterek, a fordulatok és az egész sztori lebilincselő. Pont mint az első Frank Herbert könyv.
Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel.
