Zip 100
A modern megoldás mellé előkerestem egy korba jobban illeszkedő eszközt. Szinte minden gépen kéznél volt a párhuzamos port. A 90-es évek elején a nagyobb méretű állományokat jellemzően syquest, zip, ls-120 lemezeken, esetleg rackbe-rakott merevlemezen hurcolták. Ezek általában léteztek IDE, SCSI és párhuzamos portos verzióban is. Én egy LPT portos Iomega Zip 100-zal rendelkezem. A doboza nem tökéletes, de megvan hozzá minden.
Zip meghatjtó doboza
A meghajtó működés közben látható az alábbi képen: 100 MB-os lemezzel, áram alatt. Amikor működik, nem szabad lökdösni, de ez gondolom, mindenkinek triviális. A lemezt határozottan a floppyhoz hasonlóan kell kezelni. A kiadást már a drive maga intézi, a gomb csak egy kapcsoló.
Szoftveresen az Iomega driver kb. 25 kB-ot fogyaszt. Ez határeset, de van ennél nagyobb gond is vele. A használatához 286-os, vagy legalább egy azzal részben kompatibilis V20-as processzorra van szükség. Sajnos nem cserélhetek ki minden 8088-as procit V20-ra, mert nincs elég példányom belőle. Szerencsére másnak is volt már ezzel gondja és van rá megoldás. Sajnos ennek ára van, de a 8 € nem megfizethetetlen. Cserébe csak 7 kb körüli a .sys meghajtó, ami így kevesebb memóriát igényel, mint a gyári.
Mivel a párhuzamos porton történő átvitelnél minden feladat a processzorra hárul, ezért a mostanában kedvenccé vált 50 MHz-es 486SLC2 IBM-et hívtam segítségül, hogy a gyakorlati maximumot is megmérhessem. Így jó eséllyel a hardverben rejlő teljes lehetőséget ki lehet használni.
486SLC2 configuráció
A teszt egyszerű volt, az alap DOS tesztek 2 MB-ot foglalnak. Ezt a könyvtárat másoltam át mind a két irányba. Mivel a merevlemez mind az XT-ben és az SLC-ben is több, mint ötször gyorsabb, mint a Zip, ezért biztosan nem ott van a szűk keresztmetszet.
Az eredményeket szép táblázatos formába szedtem. Az XT sebessége elég halovány, de működik. Ha egy MFM merevlemezzel szeretném összevetni, akkor kb harmada-negyede teljesítményt nyújt a Zip drive. Ha azt nézem, hogy a Zip 100 MB-os egy ST-225-tel szemben és egy lemezcserével bővíthető, akkor máris jobban néz ki a kép. Azt simán meg lehet tenni, hogy az MFM-re csak az éppen használt programokat másolom fel, a többit nem kell ott tartanom. Mivel maximum pár MB-ról beszélünk, ezért egy kávé-szendvics elfogyasztása alatt simán aktualizálni lehet a HDD tartalmát. A 486-os teljesítménye pedig már egész elfogadható, persze ott már egy gyorsabb IDE merevlemezzel kellene versenyezni. Az utólagos driver eredménye érdekes, mert megveri a gyárit.
Mérési eredmények kB/sec-ben
A méréseket tovább bonyolítottam, mert az XT eredményei elég gyengék lettek. Nem tudtam eldönteni, hogy a processzor, vagy az egy irányú LPT port limitálja-e a meghajtót. Szerencsére a kis IBM nem hagyott cserben és simán tudtam váltani a két mód között. Sajnos nem lettem okosabb, mert nem tudtam különbséget mérni. Az eltérés minimális, csak 2%, ami akár mérési hiba is lehet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
