Minden erősítőt el lehet rontani

De ha már itt tartunk, minden audio eszközt el lehet rontani. Sajnos az építőt és/vagy tervezőt befolyásolja a műszaki tudása. Például kerámia kondenzátor alkalmazása azon pozícióba, ahol ez műszakilag indokolt. Sajnos egy, csak egy ilyen kondenzátor tönkreteszi az egész készülék hangját. Indokolt vagy sem, el kell kerülni! Vagy LED-ek beépítése az áramkör egyes részeinek visszajelzésére, szintén tönkreteszi a hangzást, tudom, próbáltam! Folytathatnám a Z-Fólia ellenállásokkal, melyek technikai csúcsot jelentenek, nekem is van, meghallgattam több pozícióban, egyszerűen nem ennek van a legjobb hangja! Üveges, kiabáló hangzást kapunk ezek miatt.

Tehát, nem az a lényeg, hogy a jel minél tökéletesebb másolatát hozzuk létre, ami műszaki bravúr, hanem hogy a jelből visszanyert zene ugyanazt az érzést keltse, mint a jelenlévő zenekar.

A jel mindenképp torzul. Az alkatrészek tökéletlenek. Minden mást is bevisznek az áramkörbe a céljainkon felül. Emiatt ha kevés, az eredeti jelet csócsáló alkatrész és áramkör van akkor kevés, de nagy kilengésű torzulást kapunk, ami az emberi fület nem vagy kevéssé zavaró torzulás. Ha ezeket a torzulásokat csökkenteni akarjuk, akkor kicsi kilengésű, de nagyon sok apró torzulást kapunk, amik az ember fülének kellemetlen, disszonáns torzulások.

Ha meg akarsz ítélni egy hangrendszert, a méricskélés helyett menj el egy élő koncertre, ahol semmit sem mérsz, csak átéled a zenei élményt. Ha az otthoni rendszer ugyanezt az élményt kelti, akkor célba értél. Természetesen emiatt az építőnek a műszaki tudásánál fontosabb lesz a tehetsége. És ez gyönyörű, ez így van rendben.

Akkor most térek vissza a cikk elején felvetett kérdésre, hogy ebből a misztikus “csöves” hangzásból miért nem hallunk legtöbbször semmit? Mások mondták, hogy hallgattak már “csöves erősítőt” és nem tetszett. Álláspontom szerint azonban nem így van. Hallgattak valamit, amiből csövek álltak ki. Hallgattak valamit, amin elektroncsövek voltak. De az a sejtésem, hogy nem csöves készülék volt! A csövek inkább csak dizájnelemek voltak. Miért? Egyszerű a válasz sajnos, mert elrontották! Nem bírták ki! Kompenzáló áramkörökkel, visszacsatolásokkal, rossz alkatrészválasztással és kivitelezéssel megfojtották! Nem engedték meg az elektroncsőnek, hogy Elektroncső lehessen, tranzisztoros hangúvá kalapálták, legjobb esetben. Ami értelmetlen. Mindezt miért? Paraméterekért! Hát ezért nem hallod. Mert ugyan az aktív eszköz benne elektroncső, de semmi másban nem hasonlít egy “csöves” áramkörre. Ezért nem is tud úgy szólni. Csak csövek állnak ki a tetején! Ennyi. Hasonló a helyzet egy szélessávú hangfalhoz, melyet balga módon további hangszórókkal és hangváltóval egészítenek ki. Pont a lényeget veszítve el.
Akkor hogyan kellene kivitelezni? Ezt is már korábban leírtam, az én tapasztalatom most csak röviden: együtemű kapcsolás a kevés alkatrész okán. Légszerelés a legjobb földelés okán, valamint, hogy elkerüljük a NYÁK-lap okozta zavarokat. Elektrolit kondik teljes száműzése. Az alkatrészek pontos kimérése, válogatása, stb. Mikor már működik, meghallgatod, változtatsz, megint meghallgatod, ha azt hallod, hogy halkabb lett, és azt hallod, mintha kevesebb lenne a részlet, akkor mentél jó irányba. A részlet most is ott van és most is hangos, csak most nem zavar és nem hivalkodik, nem vágja az arcodba, hogy Én vagyok a részlet! Helyette levegős lesz, teli dinamikával és érzelmekkel. Az egekbe emelheted a hangerőt és akkor sem kerget ki a szobából! Visz magával mint egy igazi jelenlévő zenekar! Legyen izgalmas és érdekes! Ezt kell tudnia egy zenehallgatásra készített rendszernek. Ennek mindent alá kell rendelni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!