Bevezető
Amikor egy évvel ezelőtt a Xiaomi bemutatta az első keret nélküli kijelzővel szerelt készülékét, a Mix-et, több helyen lehetett azt olvasni, hogy megérkezett végre az első készülék, ami valóban káva nélküli. A Sharp mérnökei mindeközben ráncolták a homlokukat, hisz bizony ők voltak, akik megálmodták, és el is készítették az első efféle telefonokat, csak nem volt épp világszerte ismert és elterjedt.
A Xiaomi pedig a Sharp ötletét meglovagolva elkészítette a saját készülékét, és tette ezzel ismertté a világ jelentős része előtt: bizony, már ilyen is létezik. Nem volt persze szó tényleg keret nélküli megoldásról, és ha az alsó meghagyott minimális kávát nem is vesszük figyelembe, akkor is volt egy kisebb keret a kijelző körül, ami valljuk meg, talán nem is baj, de ennek ellenére a Mix olyat tudott mutatni, amire mindenki felkapta a fejét.
Azóta persze sorra jöttek a különböző keret nélküli megoldások, hisz szinte mindenki elkészítette már az erre a koncepcióra épülő készülékét: az S8, a G6, az Essential PH-1, vagy épp az iPhone X mind kicsit másképp ugyan, de a lehető legvékonyabb káva elérésére törekszenek.
Lehetne persze órákig vitatkozni rajta, hogy a Samsung oldalra lehajló kijelzője, az LG szimmetrikus megoldása, az Apple belógó szenzorszigete, vagy a Xiaomi minimálisra vett oldalsó és felső kávái oldják-e meg jobban a feladatot, de felesleges. Döntse el ki-ki maga, melyikre van szüksége, vagy éppen melyikre nem.
A Xiaomi sem ült persze mindeközben a babérjain, és ennek eredményeképp meg is érkezett a Mix utódja, az egyszerűen csak Mix 2 névre keresztelt készülék, amely folytatta az elsőnél elkezdett utat, és inkább biztonságra, és használhatóságra törekedve finomított a tavalyi recepten. A következő oldalakon meglátjuk, sikerült-e neki.
A doboz a tavalyihoz mérten idén is elegánsra sikeredett. A feketére színezett dobozban érkező készülék mellett (valójában alatt) továbbra is lapul egy tok, illetve ezúttal egy USB Type-C - jack átalakító is a csomag része a szokásos tartozékok mellett, amiket a gyors töltő, SIM tű, és a szokásos papírosok alkotnak.
A tavalyi bőr tok után idén kicsit szerényebb megoldással kell beérnünk, de érzetre azért ez sem egy filléres vacak, így panaszra nem lehet okunk.
A Mix2 is több kiszerelésben kerül piacra: a Standard verzió 64, 128, illetve 256 GB háttértárral érkezik 6 GB fedélzeti memória társaságában, alumínium kerettel és kerámia hátlappal, valamint kapunk egy Special Edition-t is unibody kerámia házzal 256 GB tárhellyel és 8 GB memóriával. Utóbbi ráadásul fehérben is kapható lesz.
Külső, kijelző
Ahogy már a bevezetőnél említettem, az idei Mix 2 is Philippe Starck munkája, amely ugyan nem sokban különbözik az elődnél megismert vonalaktól, de azért mégis kicsit más.
A kijelző kisebb, a kávák valamivel nagyobbak lettek, így idén sem szabad bedőlni a renderképeken szereplő milliméter vékonyságnak. Ugyanakkor panaszra sem lehet okunk.
Nem is értem egyébként, miért erőltetjük a "keret nélküli" kifejezést ezekre a típusokra. Van keret, szerintem kell is keret, ugyanakkor kézbe fogva így is megnyerő látvány, hogy ekkora a kijelző, nincs felesleges sallang körülötte és ehhez mérten mégis viszonylag kis méretű ez egész.
Maga a készülék 151.8 x 75.5 x 7.7 mm kiterjedéssel bír, és 185 grammot nyom. Érezhetően van súlya, de mellette elég masszív érzetet is ad. A kijelző ezúttal 5,99"-es méretre zsugorodott és 1080x2160 pixel terül el rajta, ami 403 PPI képpont sűrűséget eredményez, és 2:1 (18:9) képaránnyal bír. Láttunk már ennél jobbat, de nagyon azért nem kell keseregni.
Pixeleket csak akkor látunk, ha keressük, és ugyan IPS technológiával van dolgunk, a fekete megjelenítése is egészen korrekt, bevilágítás, foltosság nem fedezhető fel, mellette élénk színek és nagy betekintési szögek jellemzik. A fényerő kellően magas, és éjszaka megfelelően le is csökken, hogy vigyázza szemünk épségét. Talán a tűző nap alatt juthatott volna még egy kis extra, de így is olvasható marad.
A kijelzőt egyébként a menüből még van lehetőségünk babrálni: beállíthatunk meleg, természetes vagy hideg színhőmérsékletet, valamint az automatikusan igazodó kontraszt mellett egy megnövelt, és szokásos is rendelkezésünkre áll. Emellett az olvasó mód gondoskodik arról, hogy éjszaka kevésbé bántsa a kijelző szemeinket. Utóbbi is viszonylag tág keretek között szabályozható, és kérhető időzített be- és kikapcsolással is.
A megjelenítő felett elterülő üveg Gorilla Glass 4, és ugyan 2,5D-s, de az üvegfelület szélén kb. fél milliméternyi terület az, ami le van kerekítve, így nyugodtan fogunk tudni extra védelmet nyújtó üveget tenni rá. Már ha lesz.
A külső tekintetében leljük fel az egyik különbséget, ami a Standard és a Special Editiont megkülönbözteti. Cikkünk tárgya egy 128 GB-os Standard verzió, ennek köszönhetően a készülék szélein egy alumínium keret fut körbe, melyet alul és felül ugyan megtör 2-2 antenna csík, de a fekete színnek köszönhetően viszonylag észrevétlenül teszi ezt.
Felül csak a másodlagos mikrofonnak adtak helyet, jobb oldalt a szokásos hangerőszabályozó és ki/be kapcsoló gombhármast találjuk, bal oldalra pedig a SIM tálca került, mely két nano SIM befogadására képes. SD kártyát nem tehetünk ide, és ugyan máshova sem, de a 64/128/256 GB tárhellyel szerelt változatból bizonyára mindenki megtalálja a neki megfelelőt.
Alul a Type-C csatlakozó mellett szimmetrikusan elhelyezett hangszóró nyílásokat találunk, melyekből csak a jobb oldali takar valóban hangsugárzót, a bal oldali alá a mikrofon került elrejtésre. 3,5 mm-es csatlakozót sajnos nem lelünk rajta. Öröm az ürömben, hogy bár bluetooth-on keresztül nem kapunk aptX támogatást, egy Type-C - jack átalakító azért került a csomagba. Nem értem, miért kellett erőltetni a jack elhagyását. Egy ekkora készüléknél biztos nem helyspórolós oka van.
Az előlap nagy részét a már fent taglalt kijelző uralja, a felső, kissé vastagabb kávába azért jutott hely egy hagyományos hangszórónak is, ami nem csak beszélgetésre használható, kihangosításnál is jutott szerep neki.
Felül a kijelző mögött egy ultraszonikus közelségérzékelőt helyeztek el, alulra pedig a jobb sarokban található előlapi kamera mellett, egy fehér színnel dolgozó értesítő LED is került középre, balra kicsivel mellette pedig a fényérzékelő szenzor bújik meg észrevétlen. Fizikai, vagy kapacitív kezelőgomboknak már nem marad hely, ahogy az ujjlenyomat olvasó is hátra került, akár csak az előd esetében.
Ismételten csak széttárom a karom, az RGB LED egyszínűre való váltása kapcsán. Semmi értelme. A másik itt megemlíthető hiányosság, hogy ezúttal nem találunk opciót a zsebben való véletlen érintések megelőzésére, holott más Xiaomi modellekben ez adott. Elképzelhető, hogy az ultraszonikus érzékelő lehet az oka, bár nem értem, miért.
A hátoldal a Standard változat esetén is kerámia, ami nagyon prémium érzést nyújt, és erősen ellenáll a mindennapi használatból eredő karcoknak, ugyanakkor a kerámia rideg mivolta miatt a leejtést, vagy ütéseket már kevésbé képes elviselni. Viszonylag csúszós, bár pár üveg hátlap erre is rá tud licitálni, az ujjlenyomat gyűjtés tekintetében viszont biztosan dobogós. Szerencsére viszonylag könnyedén le is tisztítható, és ugye nem kell attól félnünk, hogy közben összekarcolgatjuk, bármivel is törölgetjük.
Amúgy elég ingerszegény a készülék hátoldala is, ami egyébként az egész készülék koncepcióját is jellemzi. A kevesebb, néha több, ami esetünkben igaz is, a telefon az egyszerűségétől tud egyedi, és szép lenni. Bizony az.
Emiatt a hátlapot a kissé kiemelkedő kamera, és alatta elhelyezkedő ujjlenyomat olvasó töri csak meg. Utóbbi egyébként elég jó hatásfokkal működik, és azonnal a főképernyőre juttat minket szinte minden esetben, de akár egyes alkalmazások zárolására is használhatjuk.
Alkalmazás zárolás szempontjából egy előlapra helyezett szenzor szerintem kényelmesebb, de valamit valamiért. Mert elöl hely, ugye nincs neki.
Hardver, szoftver
A Mix 2-ben is a jelenleg elérhető legerősebb Snapdragon SOC dolgozik, azaz egy Qualcomm MSM8998-at találunk a motorház alatt. A 8 processzormag (4x2.45 GHz Kryo & 4x1.9 GHz Kryo) és az Adreno 540-es grafikus gyorsító gondoskodik arról, hogy ne okozzon problémát semmilyen feladat sem, amire a mobilunkat bízzuk.
Nem is nagyon okoz, az impozáns hardveren röccenés nélkül fut az Android és a tetemes mennyiségű memória pedig gondoskodik arról, hogy a híresen memóriaigényes MIUI is probléma nélkül a háttérben hagyja az általunk megnyitott alkalmazásokat.
Simán a háttérben maradtak az olyan memória éhes alkalmazások is, mint a Facebook, vagy az Instagram, miközben a Real Racing 3 mellett a neten is böngésztem, vagy épp Youtube videót néztem.
Még a nap végén sem okozott gondot neki bármelyiket visszanyitni újratöltés nélkül. Végre, de azért valahol szomorú, hogy ehhez egy combosabb irodai PC-ben használt memória mennyiségnek kell jelen lenni a fedélzeten.
A Mix 2 jelenleg nemzetközi forgalomban még nem kapható, Indiában a napokban történő megjelenés viszont magával hozta a Global ROM-ot, azaz a többnyelvű (köztük van a magyar is), kínai alkalmazásoktól mentes, de a Google szoftvercsomagját tartalmazó ROM-ot is. Külföldről vásárláskor azonban egyelőre érdemes figyelni, nagyobb eséllyel kapunk China, mint Global ROM-mal szerelt változatot. Ami ugyan az egyetlen különbséget is jelenti egyben, de ha valaki nem szeretne utólag a szoftverrel bajlódni, érdemes még előre érdeklődni.
Vállalkozó szelleműek pedig egy bootlader nyitás után a xiaomi.eu jóvoltából a China Developer ROM-ra épülő, rengeteg (köztük a magyar) nyelvet is tartalmazó variánsát is feltehetik, vagy a MIUIHU csapat által készítettet is. Cikkünk alanyán az EU verzió fut jelenleg.
A China Developer 7.9.22-es ROM-ra épülő ROM már a MIUI 9-es felületet futtatja 7.1.1-es Android verzió mellett.
A MIUI rendszer már végletekig ismert lehet sokunknak, így nagyon nem is szeretnék belemenni a részletekbe. A 9-es verzió túl sok újdonságot nem hozott, inkább csak ráncfelvarrásokról beszélhetünk az előző 8-ashoz képest.
Továbbra sincs kimondott menü, az ikonok és a widgetek is a főképernyőn helyezhetőek el, de továbbra is lehetőségünk van mappákba csoportosítani az egyes alkalmazásokat. Ha két hasonló funkciójú appot dobunk egybe, még el is nevezi a mappát helyettünk.
Végre van osztott képernyős nézet, ami ezen a kijelzőn igazán ki is használható. Magam részéről nem sokat használtam, de biztosan van, aki hasznát veszi ennek. Azon alkalmazásoknál, amelyek nem támogatják eme megjelenítési módot, a rendszer fel is hívja a figyelmünket, hogy feleslegesen ne próbálkozzunk.
Ha már kijelző: elég nagy, és nyúlánk is ahhoz, hogy az egykezes kezelést ellehetetlenítse. Pár nagyobb kézzel megáldott egyén megoldhatja, de legtöbbünknek jó, ha van valami mankó. Szerencsére van.
Az értesítési sáv a főképernyőn járva bárhonnan lehúzható, nincs szükség a kijelző tetejéig való nyújtózkodásra, egy ellentétes irányú mozdulattal pedig a keresőt érhetjük el, ami az általunk kijelölt tartalmakban, vagy akár a weben is tud keresni.
Előlapi gombok híján a kezelésért felelős virtuális gombok a kijelző aljára költöztek, melyeket rejthetünk a kért alkalmazásokba, vagy akár az is beállítható, hogy folyton rejtve legyenek. Ez esetben a kijelző aljáról történő suhintással csalhatjuk elő őket.
Ha további segítségre lenne szükségünk, bekapcsolhatjuk az "érintés asszisztenst", mely a kijelző jobb vagy bal szélére, az általunk kívánt helyre helyezve ad gyors elérést több kapcsolható opciónak, köztük akár a virtuális gombok funkciójának is és kérhetünk alkalmazás parancsikonokat is. Összesen 5 funkciót helyezhetünk ide egy időben.
Alap alkalmazásokból nincs hiány: Kapunk egy korrekt böngészőt, ami képes tördelni a szöveget, könnyedén kezel több lapot, van benne reklámszűrő és éjszakai mód is.
Van zene és videó lejátszó szoftver (ezekről később), ébresztőóra, mely természetesen több időpontot és ismétlődést is tud, iránytű, jegyzetek, naptár, amely több, köztük Google naptárakkal is képes szinkronizálni. Ezen felül számológép, amely tudományos funkciókkal, mértékegység és valuta váltóval is bír, hangrögzítő, vonalkód olvasó, e-mail kliens, és a képernyőt videó formában rögzítő képernyő felvevő is.
Külön szót érdemel az időjárás alkalmazás is, mely részletes, és 5 napra előre jelez, ugyanakkor kicsit suta is, mert az ismeretlen frissítési időköz nem állítható, van, hogy le is marad. Pedig amúgy megfelelő téma esetén az ikonon, az értesítési terület tetején, valamint az óra widget-en is tájékoztat minket. Apropó ikonok, a 9-es MIUI verzióban az alap téma ikonjai közül néhány kellemes kis animációval is megörvendeztet minket.
A fent felsorolt alkalmazások mellett továbbra is elérhető, a MIUI 9-ben kissé tovább dolgozott Biztonság alkalmazás, melyben megkerestethetjük és törölhetjük a felesleges fájlokat/mappákat.
Menedzselhetjük az adatforgalmat, külön-külön mindkét SIM-re, valamint alkalmazásokra lebontott adatforgalmat is megtekinthetjük, akár wifi és mobiladat bontásban is, illetve itt engedélyezhetjük vagy tilthatjuk az egyes alkalmazások számára, hogy hozzáférhetnek-e a mobil vagy a wifi interneteléréshez.
Az optimalizálás menüpont automatikusan próbálja beállítani a működéshez megfelelő beállításokat, az akkumulátor menüpont alatt pedig a fogyasztással kapcsolatos információkat találjuk, bekapcsolhatjuk az akkumulátor kímélőt, amit automatikusan is kérhetünk az általunk megadott időtartamra, vagy a telep bizonyos százalékára.
Itt adhatjuk meg az egyes alkalmazásokhoz tartozó energia kímélő módokat is, mely szerint hagyjuk szabadon garázdálkodni őket, a MIUI-ra hagyjuk a menedzselésüket, vagy épp teljesen letiltjuk az adott alkalmazások háttér-folyamatait.
Átvizsgálás néven kapunk egy vírusirtó alkalmazást is, amely a kártékony alkalmazásokat hivatott megkeresni. Nem tudom, szükség van-e erre.
Utolsó menüpontként az alkalmazáskezelőt találjuk. Itt a telepített alkalmazásainkat találjuk, melyekhez különféle lehetőségeket kapunk:
Alkalmazásonként megtekinthetjük azok erőforrás és adatfelhasználását valamint korlátozhatjuk is azokat. Engedélyezhetjük az automatikus indulást (ez nem azt jelenti, hogy elindul az app bekapcsoláskor, csupán a háttér folyamatait indítja el, ami például az azonnali üzenetek fogadásához kell), kezelhetjük az engedélyeiket és hozzáféréseiket. Klónozásra is lehetőségünk nyílik, amely segítségével egy adott alkalmazásból kettőt csinálhatunk, így két külön fiókkal is használhatjuk, ha szeretnénk.
Ha már a klónozás felmerült, lehetőség van egy második asztal létrehozására is, melyet jelszóval le is védhetünk, sőt rejthetünk is. Ide szintén áthozhatjuk az általunk kijelölt alkalmazásokat, melyeket akár külön fiókkal is használhatunk. Kvázi mintha két külön készülékünk lenne.
A fájlkezelő a legutóbbi fájlokat is képes megmutatni nekünk, alkalmazásokhoz címezve, vagy böngészhetünk kategóriák szerint, ahol hozzá férünk MiDrive-hoz is, ami Xiaomi saját, felhő alapú tárhelye, de akár FTP szervert is indíthatunk, így biztosítva vezeték nélküli hozzáférést a telefonon lévő dolgainkhoz. A Biztonsági központ tisztítója innen is elérhető. Természetesen hagyományos, mappás elrendezés is adott.
Sajnos az utóbbi időben elég lassan nyílik meg az alkalmazás, okát sajnos nem tudom.
A rendszer továbbra is témázható, az áruházból rengeteg különféle, jobb és rosszabb témát tölthetünk le, akár ingyenesen is, melyeket vegyíthetünk is, az így elkészült "művet" pedig akár le is menthetjük, hogy később egy kattintással vissza tudjunk lépni rá, és ne kelljen újra összelegóznunk kedvenc összeállításunk.
Multimédia
Zene, Videó
A zenelejátszó hozza az elvártakat. Jelen ROM verzióban a kínai online tartalmak eltávolításra kerültek, így maradt az alap zenelejátszó, mely dal, előadó, album és mappa szerinti csoportosítást is kezel. Létrehozhatunk lejátszási listákat, valamint az aktuálisan játszott dal borítóját és dalszövegét is beszerzi nekünk, több, de inkább kevesebb sikerrel.
Tartozik mellé egy hangszínszabályzó is, valamint kapunk többféle sémát, különféle (főleg Xiaomi) fej és fülhallgatókhoz. Ezek használatához természetesen kábelen kell csatlakoznunk. Rádió nincs.
Ahogy 3.5 jack csatlakozó sincs, így kedvenc fül- vagy fejhallgatónkat a mellékelt átalakító segítségével csatlakoztathatjuk, vagy vezeték nélküli Bluetooth kapcsolat segítségével.
A hangminőség egész korrekt. A külön zenére kihegyezett készülékek talán jobb produkciót nyújtanak, de a saját fül- és fejhallgatómmal (RHA T10i, AT-M30x) próbálva sem volt okom panaszra. Jól szól, alapzaj pedig nincs. Még a fejhallgatóm is tökéletesen meghajtotta, olyannyira, hogy a maximális hangerőt már el sem lehet viselni.
A mellékelt átalakító kábele viszont nem túl combos, érdemes vigyázni rá.
A kihangosított produkció vegyes. Viszonylag tisztán szólal meg, de főleg a magasabb tartományokban, mélyekből keveset kapunk. Az alsó hangszóró mellett a beszélgetési hangszóró is szól, de a funkciója számomra kérdéses. A készüléket elforgatva nem nagyon jön ki a sztereó hangzás, mert az alulsó hangkeltő hangosabban is duruzsol, a fenti ezen felül tényleg nélkülöz mindennemű mély hangot. Függőlegesen tartva viszont egész kellemes hangzást ad, így két hangszóróval. Ez nálam működik-e csak így, azt nem tudom, mindenesetre ezek fényében teljes értékű sztereóról nem beszélnék, de egy kis pluszt talán tud nyújtani.
Hangereje egész korrekt, bár hallottam már hangosabban csörgő mobilt is, azért minden bizonnyal meg fogjuk hallani.
A videólejátszó egy egyszerűbb darab. Legtöbb ismert formátummal azért megbirkózik, és a 4K sem okoz neki gondot. Kezeli a külső feliratokat is, még akkor is, ha a név nem egyezik, de ez esetben külön be kell tallóznunk neki. A több hangsáv megléte sem hozza zavarba, eldönthetjük melyiket kívánjuk hallani.
Sajnos a 18:9-es képarány nem épp mozira kitalált arányokat takar, és ugyan kérhetjük a szoftvert, hogy kijelzőhöz függőleges, vagy vízszintesen legyen szíves igazítani a képet, azonban a legfontosabb kimaradt: nincs "crop mód", így nincs lehetőség az egész kijelzőt kitöltő, arányos produktum létrehozására.
Kamera
A Xiaomi sosem volt híres a telefonjaikba épített kamerák minőségéről, de valahol azért egy elfogadható szintet mindig hoztak. Mindegyik mobiljuk ugyan nem járt a kezemben, de a Mix 2 személyében ez a 4. készülékem, a legdrágább az eddigiek közül, ugyanakkor ki kell mondjam: a legpocsékabb kamerával is ő büszkélkedhet. -ett, így múlt időben. Amint a linkelt képeken látszik, az első szoftverekkel nem állt épp a helyzet magaslatán fényképezés terén, szerencsére azóta -pár frissítéssel később- már egyáltalán nem elkeserítő a helyzet.
A linken szereplő képek fájlnév alapján a gyári szoftverrel automatikusan (default), manuálisan (manual), a Google kamera egy limitáltan működő verziójával (Google Cam), és a Manual Camera nevű app által készített DNG képek nagyjából módosítás nélküli jpg változatai (Photoshop szoftverrel).
Frissítések után már mindjárt jobb a dolog. A HDR ugyan még néha mindig nem az igazi, de már vele, és nélküle is helyenként jelentősen javult a helyzet. Ugyan most is találkozhatunk elmosódott "festett" hatású részletekkel, és a sűrűbb lombkoronák környékén még mindig elveszik a vonalak sűrűjében, de ezeken túllépve egész kellemes alkotások lőhetőek vele.
A link alatt szereplő képek hol automata módban HDR nélkül, hol HDR-el készültek, a székről készült képek pedig különböző, manuális beállításokkal kerültek lencsevégre az automata módok mellett, akár csak a macskáról készült második kép.
Itt pedig HUTCHDB által készített összehasonlító képek Galaxy S8 és Mi Mix 2 viszonylatában. Köszönjük a képeket! -> [link]
Az IMX386 szenzor amúgy f2.0 apertúrával bír, és 12 megapixeles, 4 tengelyes optikai képstabilizátorral, és viszonylag tág beállítási lehetőségekkel.
A kamera alkalmazást elindítva sok lehetőség tárul elénk. A hagyományos videók mellett készíthetünk rövid videókat, ami egy 10 másodperces időtartamot takar. Az automata fénykép mód mellé pedig kapunk szépítés opciót, lehetőségünk van négyzet alakú fotók lövésére, valamint panoráma mód is akad.
Kapcsolhatunk HDR-t, valamint különböző hatásokat is választhatunk, mint az élénk, a film, vagy például fekete-fehér. A vakut ki is kapcsolhatjuk akár, de lehetőség van folyamatos világítás, vagy automata módra is. A LED villanó egyébként kéttónusú, és közepes erősségű.
Beállíthatunk vízmértéket, készíthetünk makett hatású fotókat, csoportos szelfit, vagy kérhetünk segítséget kézi szürkületi fotózáshoz is. Az időzítő 3 vagy 5 másodperc lehet.
A beállítások mélyére lépve kérhetjük a GPS adatok képre mentését, ki- vagy bekapcsolhatjuk a zárhangot, az időbélyeget, vagy a fotózást segítő referencia vonalakat is.
A fénykép méret nem állítható, csak a képminőséget tudjuk babrálni (hagyjuk kiválón, ne akarjunk a többivel kísérletezni), valamint a kontraszt, a telítettség, és az élesség állítható 7 fokozatban.
Videót 2160p@30fps, 1080p@30fps, 720p@120fps módokban készíthetünk a képekre jellemző hibákkal fűszerezve, mellé még túlhúzott zajszűrést is kapunk a mikrofonokra, biztos, ami biztos.
Az előlapi kamera 5 megapixeles, fixfókuszos, és most is a jobb alsó sarokba került. A megfelelő használhatóságért érdemes fejre állítanunk a mobilt, de erre a szoftver fel is hívja a figyelmünket. Nem ezzel fogunk világbajnok szelfiket készíteni, de a célnak megfelelhet. Videóban 1080p-t tud.
Jegyezzük meg, hogy a Google Cam-et és a Manual Camera-t csak a rendszer mélyebb szintű módosításával érhetjük el, mert aktiválnunk kell hozzá a camera api2-t.! De az mindenesetre látszik, hogy lenne hova fejlődni.
Kommunikáció, összegzés
Ha valaki erre a modellre teszi le a voksát, ezúttal nem kell csalódnia. Minden Magyarországon használatos frekvenciát támogat. Igen, a B20-at is. Összesen 43 LTE sáv támogatását nyújtja a készülék, ami azt hiszem bármerre járunk a világban, nem nagyon fog cserben hagyni bennünket. A sebesség hálózattól függően akár 600/100 Mbps is lehet.
Az LTE mindkét SIM esetén adott, viszont ez a készülék is csak dual stand-by képes, így ha valamelyiken beszélünk, addig a másik lelép a hálózatról.
A beszélgetésért felelős hangszóró újra normál hangkeltőt kapott az előd piezoelektromos megoldásával szemben, ami megfelelő hangminőséget, és korrekt hangerőt is hozott magával. A túloldalról sem panaszkodott senki, hogy nem hallana megfelelően.
Érdemes megjegyeznünk, hogy jelenleg több ország, több szolgáltatójával gondok akadtak a 4G hálózatok kezelésével (itthon a Telenor érintett), ugyanis ha a telefon 4G hálózaton lóg, nem tudunk hívást indítani, vagy fogadni. Valószínűleg szoftveres problémáról van szó, amit remélhetőleg minél előbb javítanak majd.
A Bluetooth 5.0 (A2DP, LE), aptX nincs. A GPS a földi routereken és antennákon kívül Glonass és Baidou holdakkal kommunikál, méghozzá gyorsan. A szobám közepén nagyjából 5-10 másodperc kell neki a 3-5 méteres pontossághoz.
A WiFi 802.11 a/b/g/n/ac-s, dual-band, WiFi Direct és hotspot is van. A vezetékes kapcsolat csak 2.0-ás, MTP, OTG képes, és jack híján az analóg hangkimenetért is felel. NFC természetesen adott, az infra viszont sajnos kimaradt.
Az akkumulátor is kisebb lett az elődhöz mérten. A 3400 mAh-s telep ugyanakkor így is elég sokáig tudja ellátni a készüléket. Otthoni környezetben WiFi kapcsolat mellett, aktív használattal – ami internetezést, videók nézését, játékok letöltését és próbálgatását, Facebook, Instagram és Gmail használatát jelenti többek között – több mint 7 órányi kijelzőidőt tudtam összehozni vele.
A hétköznapi forgatagban napjaim nagy részét gyér lefedettségű helyen töltöm, ahol a két SIM használata mellett nagyjából 40%-ot el is dob a rendszer az életben tartásra, mégis ~2 órányi Bluetooth kapcsolaton keresztüli zenehallgatás, és 4-5 óra kijelzőidő így is belefér.
Ha valaki spórolósabban használja, talán másfél-két napot is kihozhat belőle.
Összegzés
A Mix 2 az előd hiányosságait igyekezett pótolni, kaptunk normál hangszórót a beszélgetéshez, zsugorodott a mérete, ami többünknek használhatóbb lehet, megkapta a lehető legerősebb hardvert, eláraszt bennünket LTE frekvenciákkal és még folytathatnám a sort, de sok mindenbe nem lehet bele kötni. A kamera a kezdeti betegségek után már ugyan kezd felérni a nagyok szintjére, ennek ellenére még mindig van hova fejlődni, az optika hiányosságait viszont szoftveres oldalról biztosan nem fogják tudni orvosolni, így fotózás terén találunk a piacon jobb választást is.
Ennek fényében, akik a kamerát tartják elsődleges szempontnak egy új telefon vásárlásakor, nekik nem feltétlenül a Mix 2 a legjobb választás, mert bár megeshet, hogy szoftveres dolgokon még tovább csiszolgatnak, de mindenre ez sem lehet gyógyír.
Mindenki másnak viszont csak ajánlani tudom, nem fog csalódni benne. Hatalmas kijelző, gyors hardver, prémium anyagok, és megnyerő design, amivel azért fotózni is lehet, ha nem is világbajnok minőségben.
Barthezz2
A készülék gyors beszerzésében a SPEmall volt segítségemre.
