Érzékelők
Az első, az okostelefonokat leginkább meghatározó érzékelőnk nem más, mint az érintőképernyő.
Ezt használhatjuk úgy, hogy az előre elkészített mozdulatokat figyeljük mint például az érintés, duplaérintés, nyomvatartás, vagy éppen a két ujjas zoomolás vagy az ujjunk húzása. Ezen legutóbbinál kapunk arról is információt, hogy milyen sebességgel, milyen lendülettel emeltük fel az ujjunkat így az olyan funkciók elkészítését is könnyűvé teszik, mint például a listák görgetése.
És természetesen írhatunk teljesen egyedi mozdulatfigyelő algoritmust mint például a két ujjas görgetés. Ezen az alacsony szinten egyszerűen csak megkapjuk az összes érintési pontot és aztán azt csinálunk vele amit csak akarunk.
A következő érzékelőcsoport a helyzetmeghatározás.
Ide tartozik a gyorsulásmérő, mely a telefonra ható erőket – így gyorsulást – méri G -ben (azaz 9.81 m/s^2 -re normalizálva az értéket). Itt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy mindig lesz egy a Föld közepe felé mutató körülbelül 1G-nyi erőhatás amit a telefon érzékelni fog…
A következő helyzeti érzékelőnk a giroszkóp. Ez a szenzor azt adja vissza nekünk igen pontosan, hogy a telefon éppen milyen sebességgel forog a 3 tengelye körül rad/s -ben mérve. Itt azt érdemes megjegyezni, hogy bár lehetőségünk van nagyon pontos értékek mérésére, de közvetlenül ez nem adja vissza, hogy a világ-koordinátarendszer szerint éppen hogyan is áll a telefonunk.
És végül az iránytű. Az iránytű fokban mérve adja vissza, hogy a telefon által mutatott irány milyen szöget zár be az Északi Sark irányával.
Ugyan az előbb azt mondtam, hogy “és végül” de valójában van itt még egy igencsak hasznos kis eszközünk, amit úgy hívnak, hogy Motion API. Szinte mindegyik szenzornál volt egy olyan rész, hogy “itt érdemes megjegyezni, hogy …”. Az alap értékekkel szinte semmit nem tudunk kezdeni mert vagy túl zajos, vagy nem is azt kapjuk helyből ami nekünk igazán kéne… Ezeket a bonyodalmakat kívánja a Motion API minimálisra csökkenteni azzal, hogy a különböző szenzorokat összeköti és elvégzi helyettünk a sok matekozást és már csak a lényeges infókat adja vissza nekünk. És a másik dolog ami miatt ez nekünk nagyon jó az az, hogy például a giroszkóp és az iránytű megléte opcionális a készülékekben, és bár az iránytű elég nehezen helyettesíthető, viszont a giroszkóp pontatlanabbul ugyan, de szimulálható a gyorsulásmérő segítségével is és ezt a Motion API meg is teszi nekünk.
A következő érzékelőcsoport a helymeghatározás. Mondhattam volna úgy is, hogy “A GPS”, de akkor hazudtam volna. A helymeghatározás csak a legvégső esetben történik konkrétan GPS segítségével, ha kifejezetten pontos mérést akarunk. Egyéb esetekben a GSM tornyok vagy a WiFi hotspotok segítségével határozza meg a helyzetét a telefon. Ezek mellesleg lakott területen meglepően pontos értékeket tudnak produkálni lényegesen kevesebb fogyasztással és beállási idővel mint a GPS.
Természetesen fejlesztői szemszögből ez csupán annyiban mutatkozik be, hogy az érzékenységet állítjuk normál és nagy között, viszont semmi mással nem kell törődnünk, hogy aztán a rendszer végül honnan szedi elő nekünk a koordinátát. A különböző térképészeti funkciókban még a Microsoft Bing Maps szolgáltatásai vannak segítségünkre. Ilyenek például a koordinátából cím / címből koordináta átalakítások, vagy épp két koordináta közti távolság meghatározása kilométerben vagy épp az útvonaltervezés.
A következő érzékelőcsoport az audio-video szenzorok azaz a kamera (vagy az újabb készülékeken kamerák) és a mikrofon.
Kamerából mindenképpen van egy a telefon hátulján, ami legalább 5 megapixeles és 720p videó felvételére alkalmas, és némelyik újabb készüléken előlapi kamera is található. A kamerának két módja van. Az egyik ha fényképet akarunk készíteni, ilyenkor hozzáférésünk van a telefonon lévő kétállású kameragombhoz, a vakuhoz és a fókuszáláshoz. A másik, ha videót akarunk készíteni, itt az érdekesség inkább az, hogy a videót MP4 formátumban tudjuk elmenteni, illetve, hogy ha akarjuk akkor kaphatunk a kamera képéből rögtön szürkeárnyalatos képet. Ez azért jó mert a képfeldolgozásos feladatok túlnyomó részét szürkeárnyalatos képeken szokás futtatni és így megspóroljuk a kép szürkeárnyalatossá tételét, ami azért egy telefonon nem feltétlenül lenne gyors.
És végül a mikrofon… ami hát mikrofon. Vele nem tudunk túl sok mindent zsonglőrködni… szenzorként… viszont ha mégis valami látványosat akarunk művelni, akkor felhasználhatjuk a Microsoft TellMe SDK-ját beszédfelismerésre… bár ez csak egy pár nyelven tud, amik között nincs ott a Magyar.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
